2014. június 30.

Ribizli-málna lekvár

Vagy írhatnám címként azt is, hogy málnás ribizlilekvár, hiszen ribizliből került bele több.

Megfogadtam, hogy mindössze 3-4 évente készítek ilyen lekvárt. Na nem azért, mert olyan rossz lett! Hihetetlenül finom. Viszont mire leszemeltem a ribizlit a száráról, azt hittem, kihullik a hajam. Hozzá kell tennem: nem vagyok a türelem mintaképe. Konyhai teendőim során szeretem ha tudok haladni, ha minden flottul megy és az előre eltervezett időn belül végzek egy adott feladattal.


A ribizli azonban nem volt valami együttműködő. A lekvárbefőzés azzal kezdődött számomra, hogy az anyukám által megvásárolt gyümölcsöt munka után kezdtem megtisztítani. Bő vízben megmostam és egy villa segítségével akartam leszemelni. Ez részben sikerült is, a főszárról lejöttek a ribizliszemek, azonban a pici zöld szárak rajta maradtak a gyümölcsön. Körülbelül fél kilónál tartottam, amikor azon gondolkodtam, hogy hagyjam így, főzzem meg a zöld szárral együtt, vagy mondjak le a ribizlilekvárról.

A helyzetet természetesen Imi mentette meg, aki mindig türelmessé válik, amikor én kezdem elveszíteni a türelmemet, mintegy egyensúlyként működve. Azt mondta, nyugodjak meg, majd ő szépen maga elé veszi azt, amit én már leszemeltem és egyesével kitépkedi belőle a pici szárakat. Nagyon kíváncsi voltam, meddig bírja, de le a kalappal előtte, a 2 kg ribizliből másfelet gyönyörűen megtisztított, a maradékot pedig csak azért csináltam végül én, hogy minél hamarabb feltehessem főni a lekvárnak való gyümölcsöket. Így pont egyszerre lettünk kész. Még jó hogy nem nagyobb mennyiségből terveztem lekvárt főzni...


Hozzávalók:
- 2 kg ribizli
- 1 kg málna
- 40 dkg cukor
- 2 csomag Dr. Oetker dzsemfix 2:1 (kihagyható)

Tehát a gyümölcsöket jó alaposan megmostam, a ribizlit szárától megtisztítottuk. Egy fazékba rétegezve helyeztem bele: egy sor ribizli, málna, kevés cukor és így tovább amíg el nem fogyott minden. Közepes lángon kezdtem főzni, majd amikor felforrt, kicsit lejjebb vettem. Sűrűn megkeverve addig főztem, amíg a gyümölcsök szétestek benne, levet eresztettek (maximum fél órát). Ekkor belekevertem a dzsemfixet és további 10 percig rotyogtattam még.


Előre kimosott-kifertőtlenített üvegbe töltöttem a forró lekvárt, celofánnal és az üveg tetejével lezártam, majd fejreállítottam mindegyiket 5 percre. Végül újságpapírba csomagolva dunsztoltam a takarók között 4 napig.

A fenti mennyiségből 7 és fél üveg lekvár készült.


És hogy mennyire jól sikerült, azt az is bizonyítja, hogy a fogadalmammal ellentétben valószínűleg készítünk még egy adagot a héten Mazsival. :)




2014. június 27.

Cukkinis-gombás metélt szalonnával

Zöldséges, mégis laktató tésztaétel a szalonnának köszönhetően, nyári napokon egy tányérnyi bőven elég belőle.

Már többször is említettem, hogy nagyon szeretjük a zöldséges tésztákat. Mindegy hogy paradicsomos, tejfölös vagy fokhagymás-olívaolajos alappal készül a szósz.


Ezt a receptet anyuék az egyik gasztronómiai magazinban találták, ha kiderítem, hogy melyikben, akkor megírom. Egy nagy adagot félretettek nekünk, hogy megkóstolhassuk, véleményezhessük. Mindkettőnknek nagyon ízlett, ezért is gondoltam, hogy megérdemel egy saját bejegyzést annak ellenére, hogy van már jó néhány zöldséges tészta receptünk a blogon.

Hozzávalók:
- 50 dkg hosszúmetélt
- 1 csokor újhagyma
- 25 dkg gomba
- 2 zsenge cukkini
- 1 piros kaliforniai paprika
- 4-5 zsályalevél
- néhány szál petrezselyem
- 10 dkg húsos szalonna vékonyra szelve
- 2-3 gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- só
- bors

A tésztát enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük és még melegen összekeverjük egy kevés olívaolajjal.


Miközben a tészta fő, a szalonnát egy mélyebb serpenyőben zsírjára sütjük, rádobjuk a karikára vágott újhagymát, a zúzott fokhagymát és a felaprított zsályát. Kevergetve pirítjuk 1-2 percig.

Hozzáadjuk a karikára vágott cukkinit, a vékonyra szeletelt gombát és a felkockázott paprikát is. Folyamatosan kevergetve-rázogatva nagy lángon 3-4 percig pirítjuk.

Sóval és borssal ízesítjük. A végén hozzáadjuk a felaprított petrezselymet is. Elzárjuk a gázt és lefedve hagyjuk néhány percig párolódni a saját gőzében.


Reszelt parmezánnal tálalva a legfinomabb, de persze sajt nélkül is nagyon ízletes. Akár több féle gombával is elkészíthetjük.



2014. június 25.

Töltött karalábé

Bár ez az étel igazán tavasszal a legfinomabb, amikor a legzsengébb a karalábé, de szerencsére még mostanában is hozzá lehet jutni friss, ropogós zöldséghez, olyanhoz ami nem fás.

Gyerekkoromban nagyon nem szerettem a töltött karalábét. Főzelékre emlékeztetett és most hogy belegondolok, talán azért mert főzelék. Kiegészítve hússal, amit akár feltétként is értelmezhetünk. Mostanában sem eszem túl gyakran, de múltkor amikor anyuéknál jártam, éppen ez készült. Náluk maradtam ebédre és befaltam egy nagy tányérral a friss töltött karalábéból. Mondanom sem kell, olyan jól esett, hogy el is gondolkodtam rajta: gyakrabban kellene fogyasztanom.


Hozzávalók:
- 8 db zsenge karalábé a zöldjével együtt
- 40 dkg darált hús
- 8 dkg főtt rizs
- 1 tojás
- 2 dl tejszín / tejföl
- 1 liter húsleves
- 1 evőkanál vaj
- 1,5 evőkanál liszt
- 1 nagy csokor petrezselyem
- só
- őrölt bors

A karalábét meghámozzuk és a gyökér felőli résztől kezdve kanállal mélyedést vájunk bele. A kivájt darabokat félretesszük. A leveleket megmossuk és csíkokra vágjuk. Aki szereti a levélbe göngyölt tölteléket, félretehet néhány nagyobbat, hogy megtölthesse.


A húst összedolgozzuk a rizzsel, tojással, apróra vágott petrezselyemmel. Sóval és borssal ízesítjük. A kivájt karalábékat megtöltjük a keverékkel, a kimaradt töltelékekből formázhatunk további gombócokat vagy a félretett karalábélevelekbe göngyölhetjük.

A kivájt karalábédarabokat egy lábas aljára szórjuk, a tetejükre helyezzük a megtöltött zöldséget, húsgombócokat. Rászórjuk a karalábéleveleket is. Aláöntjük a húslevest és fedő alatt lassú tűzön főzzük - puhára pároljuk a töltött karalábékat.


Ekkor szűrőkanállal kiemeljük a gombócokat egy tálra. A felhevített vajban világosra pirítjuk a lisztet és ezzel berántjuk a visszamaradt levet. 1,5 - 2 dl vízben elkeverjük a tejszínt vagy tejfölt és ezt is hozzáöntjük. Jól kiforraljuk.

Visszahelyezzük a gombócokat és további 5 percig főzzük még.  Forrón tálaljuk és tányérunkon még megszórhatjuk apróra vágott petrezselyemmel.


Anyu nem szokta levélbe göngyölni a kimaradó tölteléket, csak kis gombócokat formál belőle. Inkább beleaprítja a levelet a főzelékbe.

Kolléganőm szokott főzni kifejezetten karalábélevél főzeléket is. :)



2014. június 23.

Csirkemell sárgabarackmártással

Kislány koromban nem tudtam elképzelni, hogy jön össze a hússal a gyümölcs. A gyümölcs levesnek jó, meg sütibe meg úgy magában. De húshoz? Aztán anyáék egyik ebédre Barackos husit csináltak. Rögtön megszerettük. Aztán jött a töltött dagadó meggyszósszal, azért is odavagyunk. Rájöttünk, hogy a hús és a gyümölcs remekül kiegészítik egymást.
Ennek egyik ékes bizonyítéka a csirkemell sárgabarackmártással. Őszintén szólva a képbe szerettünk bele a Lajos Mari konyhája c. receptújság idei 2. számában. Mint egy költemény... Beindult tőle az ember nyáltermelése. :)

Mi nem tudtunk elég jó képet készíteni, de azért ez sem rossz :)

A hozzávalókon egy kicsit módosítanunk kellett, mert nagyon savanyúnak éreztük a mártást, a változtatás követően az alábbiakból áll ez a finomság (4 személyre):
4 fél csirkemellfilé (600 g)
1. ek. szárnyasfűszersó
2 ek. olívaolaj
500 g sárgabarack
3 ek. méz
2 ek. fehérborecet
1 ek. szójaszósz

bors
chilipor (ezt mi kihagytuk, de aki szereti a csípőset, kipróbálhatja)
1 ek. étkezési keményítő
1 dl száraz fehérbor
1-2 szál petrezselyem/citromfű a díszítéshez

A pihe-puha csirkemellek
A finom sárgabarackmártás

A csirkemelleket leöblítjük, bedörzsöljük a fűszersóval. Meglocsoljuk az olajjal, letakarjuk, és 20-25 percig (akár egy egész éjszakán át) a hűtőszekrényben pácoljuk.
A mártáshoz a sárgabarackokat megmossuk, félbevágjuk és kimagozzuk. Mérsékelt tűzön, aranybarnára pirítjuk a mézet (ügyeljünk arra, hogy meg ne égjen, mert keserű lesz tőle az étel!). Hozzáadjuk a borecetet, a sárgabarackot, a szójaszósz, 1-2 csipet sót, ízlés szerint a chiliport és frissen őrölt fehér vagy rózsaborsot. Lazán összekeverjük, élénk tűzön 3-4 percig forraljuk. 1 dl hideg vízben eldolgozzuk a keményítőt, a barackhoz keverjük, és csak addig forraljuk (1 perc), amíg bársonyos sűrűségű lesz. Fedő alatt melegen tartjuk.

A gyönyörű rizskockák

A csirkemellek alól nagyobb serpenyőbe öntjük a pácolajat, felforrósítjuk, beletesszük a húsdarabokat, meghintjük frissen őrölt borssal, és élénk tűzön, fedő nélkül mindkét oldalukat megkapatjuk (2+2 perc). Alájuk öntjük a bort, fedő alatt további 8-10 percig pároljuk, végül lapos tálra csinosítjuk, részben bevonjuk a barackmártással, és petrezselyemmel vagy citromfűvel díszítve azonnal tálaljuk.
Egyszerű párolt vagy mazsolás rizs illik hozzá.


A recept azt írja, hogy meggyel, nektarinnal, szilvával is remek ez az étel. Szerintem ki is fogjuk próbálni. :)



2014. június 20.

Málnás eperlekvár

A málnáról mindig a gyerekkori nyarak jutnak eszembe. Kinga barátnőm nagyszülei Vámosmikolán laktak, gazdálkodtak. Hatalmas földjeik voltak, vagy csak én láttam annak, gyerekszemmel. Kinga és öccse nyaranta sok időt töltöttek náluk, és ilyenkor persze időnként ők is besegítettek a zöldségek-gyümölcsök leszüretelésében, feldolgozásában.


Egy-két nyáron én is velük tartottam néhány napra, valahogy sikerült mindig málnaszezonra időzíteni a vendégeskedésemet. Én, mint városi lány örömmel vetettem bele magam a málnabokrok közé, hogy a hatalmas, édes, lédús szemeket óvatosan leszedjem a kosárkámba.

Kingával minimum fél napokat töltöttünk a málnásban, jókat szórakoztunk, több gyümölcsöt ettünk meg, mint amennyit a kosarainkban hagytunk. :)


Azóta sem jutottam hozzá olyan finom és sok málnához. A piacon horror áron van, tényleg csak annyit tudok megvenni, amit egy-egy süteménybe beleteszek, vagy azonnal megesszük. Több üveg lekvárra való mennyiség számomra már elég húzós összegbe kerül.  De mivel nagyon szeretem a málnalekvárt is, ezért kitaláltam, hogy más gyümölccsel egészítem ki - vagyis a más gyümölcsöt egészítem ki málnával. :)

Múlt héten eperlekvárt készültem befőzni, ezért adott volt, hogy kicsivel többet veszek belőle és néhány maréknyi málnát. Így két legyet ütöttem egy csapásra.


Az eperlekvárt a szokásos módon készítettem, úgy ahogy két éve leírtam. 3 kiló eper felhasználásával 7 db kicsi lekvárosüveget tudtam megtölteni.

A málnás eperlekvárból pedig mindössze 3 üvegnyi lett, összesen 1,5 kiló gyümölcsből főztem.

Hozzávalók:
- 1,2 kg eper
- 30 dkg málna
- 1 csomag 2:1-es dzsemfix
- 2 evőkanál cukor


Az epret bő vízben többször átmostam, lecsumáztam, és egy edénybe helyeztem. A málnát szintén megmostam, rászórtam az eperre. Hozzáadtam a cukrot is. Kis lángon melegíteni kezdtem, és amikor már kezdett levet ereszteni a gyümölcs, egy kissé magasabbra vettem a gázt alatta.

Mivel szép, érett gyümölcsöket vett nekem anyu a piacon, nem kellett sokáig várnom, hogy összeessenek, pépesedjenek. Ezután belekevertem a dzsemfixet és sűrűn kevergetve kb. negyed óráig rotyogtattam a lekváromat. Botmixerrel tovább pürésítettem a gyümölcsöket, de csak kettőt-hármat pörgettem benne.

Még forrón beletöltöttem az előre kimosott-kifertőtlenített üvegekbe, celofánnal és az üveg tetejével lezártam, 5 percre fejreállítottam, majd újságpapírba csomagolva mehetett a dunsztba néhány napra.


Egy pici kimaradt belőle, ami már nem fért az üvegekbe, ezt megkóstoltuk, miután kihűlt. Már most tudom, hogy nagyon-nagyon kevés lesz az a 3 üvegnyi lekvár... Jövőre többet kell csinálnom belőle. :)



2014. június 18.

Pikáns zöldséges ravioli

Konyhai ámokfutásaim újabb fejezete következik, avagy "tépjük fel a hűtő ajtaját és nézzük meg, mit lehet összeütni fél óra alatt". Nekem az alábbi fotókon látható tésztaételt sikerült még vasárnap este, amikor rádöbbentem, hogy másnapra nem főztem semmit.


Volt otthon két csomag előhűtött ravioli és többféle zöldség. Mivel én nagyon szeretem a zöldséges tésztákat, nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy mit főzök ezek felhasználásával, szinte automatikusan dobáltam mindent a wok-ba.

A szokásos paradicsomos-zöldséges ízhatást viszont megbolondítottam egy kis Worcestershire szósszal és néhány kanálnyi csípős salsa szósszal, így egy igazán pikáns feltétet kaptam a töltött tésztabatyukra.

És milyen illat szállt a levegőben főzés közben...!


Hozzávalók:
- 50 dkg ravioli
- 1 közepes cukkini
- 1 nagy fej lilahagyma
- 1 piros kaliforniai paprika
- kb. 10 dkg fejeskáposzta
- 2 nagyobb paradicsom
- 4-5 vékony szelet sonka
- friss zöldfűszerek: oregano, bazsalikom, petrezselyem
- 1 evőkanál Worcestershire szósz
- 2 evőkanál hot salsa szósz (csípős)
- só
- olaj (kókusz vagy olíva)

A raviolit enyhén sós vízben megfőztem, leszűrtem és összekevertem két teáskanálnyi kókuszolajjal.

A wok-omat szintén kiolajoztam és közepes lángon sütni kezdtem benne a megtisztított félbe- majd szeletekre vágott lilahagymát. Közben rádobtam a felszeletelt káposztát és időnként átforgattam. A kaliforniai paprikát felcsíkoztam, a cukkinit hosszában ketté, aztán újra ketté, végül vékonyabb szeletekre vágtam. A paradicsomot  nagyobb, a sonkát pedig kicsi kockára aprítottam.

Amikor a káposzta és a hagyma kissé megfonnyadt, belekevertem a többi zöldséget valamint a sonkát és gyakran megkeverve nagy lángon pirítottam. 5 perc múlva beleöntöttem a kétféle szószt, sóval ízesítettem. Amíg a frissen szedett, nagy maréknyi fűszereket felaprítottam, addig hagytam rotyogni a zöldségeket. A végén beleszórtam a fűszereket, jól átkevertem és 2 perc múlva késznek ítéltem a másnapi ebédünket.


Szeretem, amikor nincsenek megpuhulva teljesen a zöldségek, kissé roppanósak maradnak. Ez most pont így sikerült. Igazi ízkavalkád volt, a friss fűszernövények is nagyon jól illettek bele. Füstölt sajtot reszeltem a tetejére, de akár el is hagyható, sajt nélkül is teljes értékű étel. :)



2014. június 16.

Tzatziki

... ami nem az eredeti görög/török recept szerint készült el. Lássuk csak, milyen is az eredeti recept? Egyes források szerint a három alap összetevőn (uborka, joghurt, fokhagyma) kívül borecet is kell bele. Mások szerint kaporral, oreganoval, mentával fűszerezzük salátánkat. Megint mások szerint a citromlé, tejföl és olívaolaj elengedhetetlen hozzá és volt olyan recept is, amelyben fetasajtot írnak kiegészítőként.

Kissé össze voltam zavarodva a sok "eredeti" recepttől, ezért inkább megkérdeztem görög származású kolléganőmet: hogy is van ez? :)


Kriszti átolvasott néhány receptet velem, némelyiknél eléggé összeráncolta a szemöldökét és azt mondta, hogy ő még nem hallott fetasajtos, kapros, oreganós tzatzikiről. De mivel ő már Magyarországon született, betudta az ő elmagyarosodott ismereteinek. Viszont anyukája és az idősebb felmenői nemcsak görög származásúak, hanem Görögországban születtek és éltek jó ideig, ezért Kriszti őket megbízhatóbb forrásnak tartotta és ki is faggatta a tzatziki rejtelmeiről.

Anyukája meglepő, de teljesen logikus választ adott, méghozzá olyant, amilyent nekünk, magyaroknak érteni illik:  a görög tzatziki olyan mint nálunk a lecsó. Ahány tájegység, annyiféleképpen készítik és mégis eredeti. Mert nálunk ugye a rizses, a tojásos, a kolbászos, a szalonnás, a tarhonyás lecsó is lecsó. Amit éppen az ízlésünknek, neveltetésünknek, megszokásunknak megfelelően készítünk. Így tehát előfordulhat Görögországban mentás, kapros, fetás, borecetes, stb. tzatziki, és az összes változat receptje eredetiként kerül át más országba.

Bármelyik variációt készítjük el, három dologban meg kell egyezniük:
1. uborka az alapja, nem más zöldség
2. sok fokhagymát tegyünk bele
3. nagyon sűrű, zsíros joghurtot keverjünk hozzá, ne legyen leveses a salátánk


Az én tzatzikim a következőképpen nézett ki.

Hozzávalók:
- 2 db kígyóuborka
- 4,25 dl joghurt
- fél citrom leve
- 3 duci gerezd fokhagyma
- ízlés szerint őrölt fehérbors
- só

Az uborkát forró vízben megmostam, két végét levágva, a héjával együtt lereszeltem a nagy lyukú reszelőn. Jól megsóztam és állni hagytam.

Közben a fokhagymát megtisztítottam, összezúztam és belekevertem a joghurtba. Aki szereti és bírja a gyomra a fokhagymát, bátran tegyen bele többet, nekünk elég volt ennyi. :)

Kb. fél óra múlva, amikor az uborka már kieresztette a levét, kinyomkodtam és áthelyeztem egy másik tálba. Meglocsoltam a citromlével, leöntöttem a fokhagymás joghurttal és jól összekevertem. Ha szükséges, ízesíthetjük további sóval vagy akár őrölt fehérborssal.


Néhány órára hűtőbe helyeztem, hogy jól összeérjenek az ízek, majd fűszeres, héjában sült újburgonyával fogyasztottuk. Nagyon jól passzoltak egymáshoz.



2014. június 14.

Fűszeres, héjában sült újburgonya

Jelenlegi kedvenc vacsorám. Olyannyira, hogy most is éppen sül egy adag a sütőben és mire befejezem a bejegyzés írását, el is készül, Imi megérkezik Balatonról, Dávid is befut egy szatyornyi frissen szedett halászi cseresznyével és egy nagy pohár fröccsel vagy borral elfogyasztjuk a teraszon ezen a szép nyári estén.

Előző posztomban a paprikás krumplinál említettem, hogy imádom az újburgonyát, így amíg szezonja van rengeteget eszek belőle, különféle módon elkészítve, lehetőleg a héjával együtt. A sütőben sült változat köretként is megállja a helyét vagy önálló ételként, friss salátával tálalva.


Nekem a tzatzikire esett a választásom, amikor a saláta összeállításán gondolkodtam. Szerintem a fokhagymás-joghurtos salátalé nagyon jól kiegészíti a sült burgonyát.

A krumpli fűszerezését pedig a Stork Manufaktúra Kft. Szárika Tepsis burgonya fűszerkeverékével oldottam meg, mely a következő szárított zöldség- és fűszernövényeket tartalmazza:
- paszternák
- sárgarépa
- póréhagyma
- vöröshagyma
- petrezselyemlevél
- zellerlevél
- paradicsompor
- fokhagymapor
- fűszerpaprika
- őrölt feketebors

Természetesen mindenki összeállíthatja magának a kedvenc fűszereiből a keveréket, de én nagyon megörültem a fent említett terméknek, hiszen csupa olyan zöldséget és fűszert tartalmaz amit szeretek. Leteszteltem, tényleg nagyon jó ízt ad a burgonyának.


A sült krumpli elkészítésében semmi ördöngősség nincs és pont ez a jó benne! Csak megfűszerezem, betolom a sütőbe és amíg sül, megterítem az asztalt.

Hozzávalók:
- 1 kg parázsburgonya (újkrumpliból)
- 2 evőkanál olaj
- 2 evőkanál Szárika Tepsis burgonya fűszerkeverék vagy tetszés szerint bármilyen egyéb fűszer
- só ízlés szerint

A burgonyát megmostam, lecsöpögtettem. Egy sütőtálba belehelyeztem, meglocsoltam az olajjal, megszórtam a fűszerekkel és sóval, jól összekevertem. Lefedtem és 250 fokra előmelegített sütőbe toltam.

A sütési idő a krumpli nagyságától függ, nekem 25 perc kellett míg teljesen megpuhult.


Forrón tálaltam jól lehűtött salátával és még jobban lehűtött rozé borból készített fröccsel. :) Kedves olvasónk, István, a Facebook-on jelezte, hogy könnyű kis fehérborral is el tudná képzelni. Meg is fogadom a tanácsát. Én pedig grillezett húsok mellé ajánlom még ezt a finom krumplit, természetesen sok-sok salátával.

A tzatzikiről a következő bejegyzésemben olvashattok majd.



2014. június 12.

Tejfölös paprikás krumpli újburgonyából

Végre igazán újburgonya szezon van, viszonylag jó áron lehet hozzájutni a piacon is. Nagyon szeretem ezt az időszakot, hiszen én nagy krumplifogyasztó vagyok és ilyenkor akár minden nap megennék egy jó nagy adagot. Mindegy hogy sütve, főzve, pirítva, köretnek, főzeléknek, salátának... Bárhogyan, csak újkrumpli legyen!

Szeretem, hogy nem igazán kell megpucolni, hiszen olyan vékony a héja, hogy kár lenne azt is kidobni belőle. Én kifejezetten kedvelem is ha rajta marad, ezért sokszor nem nagyon kapargatom, dörzsölgetem le róla, csak jó alaposan átmosom a krumplit.


Így történt ez most is, amikor paprikás krumplit főztem belőle. Egyébként mi nem vagyunk nagy paprikás krumpli fogyasztók, évente ha 1-2 szer csinálok, bőven elég nekünk. Én kedvelem, Imi nem nagyon, épp ezért nem is szoktam erőltetni. Most viszont addig-addig magyaráztam neki, hogy a kolléganőm ilyenkor, újburgonya szezonban gyakran hoz belőle, jó kolbászosan, tejföllel, amíg rábólintott, hogy akkor én is csináljak egy adagot, tejfölös paprikás krumplit még úgysem evett.


Hozzávalók:
- 1 kg újburgonya
- 10 dkg füstölt szalonna
- 15 dkg kolbász
- 2 pár virsli
- 1 nagy fej hagyma
- 1 nagy paradicsom
- 1 nagy paprika
- 3 evőkanál tejföl
- só
- bors
- pirospaprika
- zsír / olaj

A krumplit jó alaposan megmossuk, vagy aki szeretné, sós vízbe áztatva kapargatva-dörzsölgetve eltávolíthatja a héját. Nagyobb gerezdekre vágjuk, a kis krumplikat elég kettévágni. Hideg vízben félretesszük.

A szalonnát felaprítjuk és egy nagyobb edényben olajon / zsíron zsírjára sütjük. Közben rádobjuk az apróra vágott hagymát is és együtt kevergetjük, amíg a hagyma is megpárolódik. A tűzről félrehúzva megszórjuk pirospaprikával, gyengén megsózzuk és hozzáadunk egy pici vizet. Összekeverjük és visszatesszük. Beledobjuk a karikára vágott kolbászt, a kis kockára vágott paprikát és paradicsomot és fedő alatt kb. 10 percig rotyogtatjuk.

Ezután jöhet a leszűrt krumpli is. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, sóval és őrölt borssal ízesítjük. Közepes lángon félig lefedve addig főzzük, amíg a krumpli majdnem megpuhul. Ez újburgonya esetén maximum 20 percet jelent. Ekkor belekeverjük a karikára vágott virslit és a tejfölt. További 5-10 percig, fedő nélkül rotyogtatjuk. Nem baj, ha a krumpli kissé szétesik, ez egy picit sűríti a levét.

Aki nem szereti ennyire "levesesen", kevesebb vízzel öntse fel és azt majd szépen elfővi közben.


Aki nagyon tejfölimádó, úgy mint én, további tejföllel dúsíthatja a saját tányérján. A fotózáshoz kivett adagot szinte egyedül Imi ette meg, én csak belekóstoltam. Nagyon ízlett neki, azt mondta, most már tudja, hogy Domi miért szereti annyira a paprikás krumplit újburgonyából, tejfölösen. Sokkal finomabb mint a hagyományos verzió, a tejföl is ad egy lágyságot a szaftjának.



2014. június 11.

Zöldborsó krémleves parmezánsajttal

Én kánikula idején gyümölcslevest ennék gyümölcslevessel, annak akár egyetlen változatát, a meleg étel csak ritkán vonz a forróságban. Ezzel talán nem is vagyok egyedül, de biztos sokan esznek szívesen mást is, mint hideg leveseket. Sőt, jó néhányan nem is szeretik a gyümölcslevest. Utóbbiaknak ajánlanám ezt az egyszerű és finom levest. 


Andrásom kedvencei közé tartozik a zöldborsó, ezt a levest is ő nézte ki. Anyukám zsenge borsóból ajánlotta, hogy levest készít, erre a változatra esett a választás. 
Következzen is a recept, mert bár a leves jó ízű, nem különösebben fotogén, így nem is tudtam jó képeket készíteni.

Hozzávalók:
2 közepes fej hagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
50 dkg friss vagy fagyasztott zöldborsó,
2 gerezd fokhagyma,
1 dl főzőtejszín,
1 csokor petrezselyem,
só,
frissen őrölt bors,
10 dkg parmezán


A hagymát finomra vágjuk, és a tűzhelyre tett lábosba öntjük az olívaolajat. Alágyújtunk, és megfonnyasztjuk a hagymát, míg üvegessé válik. Hozzáadjuk a borsót, felengedjük 3 dl vízzel, majd 15-20 percen keresztül főzzük, míg a borsó megpuhul. A fokhagymát belereszeljük, hozzáöntjük a tejszínt, és ollóval belevagdossuk a megmosott, majd papírtörlővel leszárított petrezselymet.
Lehúzzuk a lángról, botmixerrel leturmixoljuk, majd főzzük még 5 percig. Ekkor sózzuk, borsozzuk. Tálaláskor a levest tányérokba merjük és parmezánforgácsokat vagdosunk rá a zöldséghámozóval.


Jól illik az édeskés borsóhoz a kesernyés parmezán. Érdemes megkóstolni!



2014. június 9.

Szalonnás - juhtúrós, galuskával sült csirkemell - Alfonzóval

Ezt a receptet is a Vidék íze magazinnak köszönhetjük, mint olyan sok mást. Ha jól emlékszem, az áprilisi számban jelent meg bajor csirkemell néven. Apukám egészen biztosan április végén készítette el, mint ahogy az kiderült a fotókat visszanézve.

Az eredeti recepthez képest a juhtúró-tehéntúró arányát kissé megvariáltuk, aki szereti a juhtúrót, bátran tehet bele még többet is. Nekem nagyon tetszett, hogy a csirkepörkölt és a körete, a nokedli (galuska) együtt van tálalva, méghozzá juhtúróval és füstölt szalonnával megbolondítva.


És ha már galuska... Nem tehetek róla, de erről a szóról mindig Alfonzó remek Ványa bácsi paródiája jut eszembe, abból is Szemes Mari által, refrénszerűen ismételgetett híres mondata: "Eeej, ha ezt az én uram, Galuska Galagonya megérhette volna...!". Fergeteges, a mai napig nem tudom megunni.

Ha valaki nem ismerné, itt megnézheti, jó szórakozást hozzá. :)



És most térjünk vissza a recepthez. Az alábbi adag 4 hatalmas étvágyú emberke részére vagy 6 normál adagot kedvelő számára ajánlott. Nagyon-nagyon laktató étel, talán nem is most, a legnagyobb kánikulában kellene elkészíteni, hanem inkább hűvösebb napokon.

Hozzávalók:
- 1 kg csirkemellfilé
- 25 dkg füstölt, húsos szalonna
- 15 dkg tehéntúró
- 25 dkg juhtúró
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 nagy fej vöröshagyma
- pirospaprika
- só
- őrölt bors
- 4 tojás
- 35 dkg liszt
- olaj / zsír
- tejföl

A csirkemellfilét felkockázzuk, félretesszük. A szintén kockára vágott szalonnát egy lábasban zsírjára sütjük, ha kell, kiegészítjük egy kis olajjal vagy zsírral. A sült szalonnát kiemeljük egy tányérra.


A visszamaradt zsiradékban üvegesre pároljuk az apróra vágott vöröshagymát, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és megszórjuk pirospaprikával. Belekeverjük a csirkemellet és kevergetve fehéredésig sütjük. Ekkor felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sóval és őrölt borssal ízesítjük, és fedő alatt addig főzzük, amíg a hús teljesen megpuhul. Ha kell, időnként pótoljuk az elfőtt vizet.

Közben a tojásból, lisztből és egy csipetnyi sóból lágy nokedlitésztát készítünk. Ha kell, kiegészítjük egy kevés vízzel. Enyhén sós vízbe szaggatjuk, kifőzzük és leszűrjük. Összeforgatjuk egy pici zsírral vagy olajjal, a kétféle túróval és a szalonnával. Amint a hús megpuhult, belekeverjük a pörköltet is.

Egy tepsit, vagy sütőtálat kikenünk olajjal vagy zsírral és beleöntjük a nokedlis pörköltet. Tetejét meglocsoljuk bőven tejföllel és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütjük.


Házi savanyúsággal a legfinomabb. Így ettük mi is, anyukám csemegeuborkájával és karfioljával, amelyet úgy tett el tavaly, hogy kimaradt a kedvenc receptjéből elég sok savanyúság lé. Ennek örömére kitalálta, hogy karfiolt, valamint paprikát is savanyíthatna benne. Nagyon jól tette!



2014. június 4.

Vaníliás-epres torta

Már-már hagyomány, hogy szüleimtől születésnapomra epres tortát kapok. Talán nem véletlen, hogy az eper a kedvenc gyümölcsöm, hiszen éppen akkor születtem, amikor szezonja van. Az elmúlt években általában csokis-epres tortát sütöttek nekem anyuék, idén viszont egy habkönnyű vaníliás változattal leptek meg.



Azt, hogy megleptek, szó szerint kell érteni, hiszen nem számítottam rá. A szülinapokat általában egy hétvégi ebéd során szoktuk megünnepelni, azonban ez most különböző elfoglaltságok miatt tolódik. De hogy ne maradjak fülhúzás és édesség nélkül, anyuék múlt hét csütörtökön titokban megsütötték ezt a tortát és még aznap, a szokásos heti látogatásunk alkalmával elővarázsolták és felköszöntöttek vele.



A képen látható, hogy milyen hatalmas tortát kaptam! És mégsem maradt belőle semmi, hiszen olyan könnyed a tölteléke, hogy nyugodtan meg lehet enni belőle egyszerre egy nagy szeletet is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy aznap hatan csak kicsivel több mint a felét ettük meg, másnap viszont elfogyott a maradék is.



A torta alapja egy 6 tojásos piskóta, a krémje hidegen készíthető vaníliapuding, a díszítés pedig EPEEEER! Nagyon jó hármas kombináció.

Hozzávalók a piskótához:
- 6 tojás
- 6 evőkanál liszt
- 6 evőkanál cukor
- csipetnyi só

A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgáját a cukorral együtt fehéredésig keverjük. A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verjük. A lisztet és a tojásfehérjét apránként beleforgatjuk a cukros tojássárgájába, vigyázva, hogy ne törjön össze a hab és csomómentes legyen a massza.

Egy 26 cm átmérőjű sütőformát kivajazunk-lisztezünk és beleöntjük a tésztát. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 percig, tűpróbáig sütjük. Ne nyissuk ki a tűpróba előtt a sütőt, mert összeesik a piskóta.

Amint megsült, távolítsuk el róla a sütőformát és hagyjuk kihűlni. Vágjuk ketté.



Hozzávalók a krémhez:
- 4 csomag főzés nélküli pudingpor (pl. Dr. Oetker Aranka)
- 8 dl tej
- fél kg eper

A pudingport a tejjel habverő segítségével krémesre keverjük. Az epret megmossuk, lecsöpögtetjük, csumáját eltávolítjuk, majd kisebb darabokra vágjuk.

Az egyik piskótalapot tányérra rendezzük körézárunk egy csatos tortaformát, akár azt amelyikben sütöttük. Megkenjük a krém felével, megszórjuk az eperrel, majd rásimítjuk a krém másik felét. Az egészet befedjük a második piskótalappal, kissé rá is nyomkodjuk.

Hozzávalók a torta befedéséhez:
- 1 csomag piros tortabevonó zselé / expressz tortabevonó zselé
- fél kg eper

Az epret megmossuk, lecsöpögtetjük, csumáját eltávolítjuk majd szeletekre vágjuk. Kirakjuk vele a torta tetejét.

A zselét a csomagoláson látható útmutató szerint elkészítjük (az expressz máshogy készül mint a sima), majd ezzel leöntjük az epret.

Néhány órára hűtőbe helyezzük a süteményt. Végül a tortakarikát eltávolítjuk és tálalhatjuk a tortát.


Így nézett ki belülről. Látszik, hogy vékony szeleteket nem is lehet vágni belőle, hiszen tele van gyümölccsel és krémmel. Finom volt, felvesszük a repertoárba!



2014. június 2.

Palacsinta mint levesbetét - fridatto

Hogyan kerül palacsinta a húslevesbe? Nagyon jó kérdés, sokaknak biztosan furcsán hangzik. Néhány évvel ezelőttig még nekem is, hiszen én úgy nőttem fel, hogy a húslevest cérnametélttel, csigatésztával, maximum daragaluskával tudtam elképzelni. Aztán egyszer csak egy étteremben megláttam az étlapon azt a kifejezést, hogy "fridatto leves" és kérdésemre, hogy mit is takar ez pontosan, elmondta a pincér, hogy erőleves palacsintatészta betéttel. Azonnal megrendeltem és nem is bántam meg.


Valamiért azonban az otthoni étkezések során nem honosítottam meg. :) Gondolkodtam az okokon és rájöttem, hogy a magyarázat nagyon egyszerű. Amikor húslevest főzök, mindig rengeteg zöldséget pakolok bele. Általában tyúkhúslevest készítek, sok hússal, csirkemájjal. Imi a tányérjára ezekből szokott szedni de annyit hogy alig fér mellé egy kis lé. A tésztát egyáltalán nem igényli, nagyon ritkán kér bele. Magamnak meg bőven elég, ha kifőzök 1-2 maréknyi cérnametéltet, csigatésztát. Így valahogy eszembe sem jutott még palacsintát sütögetni magamnak.


Anyák napjára viszont egy jó kis marhahúslevet akartam főzni és ekkor gondoltam arra, hogy 6 személyre már igazán megéri palacsintatésztával bíbelődni.

Előző nap délután 6 órán keresztül főztem a levest, egészen addig, amíg a hús szinte szétomlott benne, a zöldségek még a vajnál is puhábbak lettek. Ezeket kiemeltem belőle, a levest leszűrtem és éjszakára lehűtöttem őket.

Másnap Imi apróra vágta a húst és a zöldségeket és tálra rendezte. Én pedig nekiláttam a zöldfűszeres palacsintametélt elkészítésének.


Hozzávalók:
- 3 dl tej
- 1 dl szódavíz (szénsavas ásványvíz)
- 1 nagyobb tojás
- kb. 20 dkg liszt
- fél marék petrezselyem és metélőhagyma vegyesen
- csipetnyi só
- olaj vagy kókuszzsír

A tojást egy tálba ütöttem és a tejjel, szódavízzel egy habverő segítségével kikevertem. Apránként hozzáadtam a lisztet, sót és csomómentesre dolgoztam. Végül az apróra vágott zöldfűszerek is belekerültek.

Nagy kedvencem a kókuszzsír, erről fogok még írni. Nemrég fedeztem fel és már elég sok mindenhez ezt használom. Többek között a palacsintasütéshez is. Így tehát a serpenyőt kókuszzsírral kentem meg mielőtt az első adag tésztát beleöntöttem volna, (két palacsintánként szoktam megkenni a serpenyőt egyébként), majd a szokásos módon megsütöttem a palacsintákat.


A fenti adagból 8 db palacsinta készült. Ezeket felcsavartam és szélesebb csíkokra vágtam. Lehet kiterítve keskenyebb, rövidebb metélteket is vágni belőle, kinek hogyan tetszik.

A forró levest ízesíthetjük további apróra vágott petrezselyemmel, nálunk ez most elmaradt.


Mindenkinek ízlett ez a levesbetét-verzió, úgyhogy máskor is készítek ilyent. Még Imi is kérte, hogy a legközelebbi marhahúslevest is palacsintatésztával tálaljam. :)