2014. január 30.

4 héten át tartó játéksorozat - 4 különböző ajándékért

Kedves sütés-főzést kedvelő olvasóink! Folytatódik 4 héten át tartó nyereményjátékunk!  

A második játékhét 2014. január 28. keddtől február 3. hétfő éjfélig tart, a nyeremény pedig az Ízes hagyományok című dvd lemez lesz.


A játékszabályon egy ici-picit módosítottunk az előző hetihez képest, mert sok olyan fotót kaptunk, amely olyan ételről készült, aminek nem szerepel a receptje blogunkon. Ezt elkerülendő, a következőképpen írtuk át a szabályt:

1.) Válasszatok ki egy vagy több receptet blogunkról,
2.) Készítsétek el, fotózzátok le az ételt és küldjétek el a képet e-mail címünkre (kicsibors@indamail.hu) méghozzá a kiválasztott recept linkjével együtt (!)
3.) Csatlakozzatok Facebook oldalunkhoz ha még nem tettétek meg

Néhány fontos tudnivaló:
- a második játékhét 2014 január 28-től február 3. éjfélig tart
- az adott játékhéten beküldött képek a Facebook oldalunkon külön erre az eseményre létrehozott albumba kerülnek feltöltésre
- egy játékos többféle étel fotójával is nevezhet, minél többfélét küld be, annál nagyobb az esélye a nyerésre, hiszen a neve annyiszor kerül a kalapba a heti sorsolásnál, ahány féle étel képét (tehát nem ahány darab fotót!) küldött be az adott játékhéten
- csak olyan étel fotóját tudjuk elfogadni, amelynek receptje olvasható blogunkon
- csak az e-mail címünkre (kicsibors@indamail.hu) érkezett fotókat tudjuk elfogadni és az albumba feltölteni, kérjük, hogy a Facebook oldalunkra ne küldjetek képeket
- az e-mailnek tartalmaznia kell a képe(ke)t beküldő nevét és az étel(ek) nevét, valamint az oldalunkról kiválasztott recept linkjét
- a beküldési határidővel lezárul az adott játékhét, a következő héten már azok neve kerül majd a kalapba akik a következő héten küldenek képeket
- egy adott étel fotójával egy játékos csak egy játékhéten nevezhet, a következő játékhéten nem tudjuk elfogadni tőle ugyanazt, valamint ugyanazon játékostól nem tudjuk elfogadni ezen a héten, amit a múlt heti játékra küldött

Az második hét nyereménye:
- a fotón látható Ízes hagyományok című dvd
- valamint a Facebook-on közzétett - a játékkal kapcsolatos - bármely poszt, fotó, album megosztói közül is sorsolunk egy nyertest, aki egy meglepetés ajándékot kap tőlünk

Sorsolás és eredményhirdetés: 2014. február 5. szerda

Jó játékot, sütés-főzést kívánunk mindenkinek!



2014. január 29.

Fatörzs - Nagyitól

Vagyis nagymamánk hagyományos ünnepi tortája. Többször is említettem már, hogy Nagyi Veszprém megye egyik kis falujából, Iszkázról származik. Elmondása szerint gyerekkorában minden karácsonykor, és minden esküvőn fatörzs tortát sütött a fél falu, hiszen csak ünnepnapokon engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy egy ennyire vajas-kakaós-diós süteménnyel várják a rokonságot. Olyankor mindenki kitett magáért, az anyagi helyzetétől és a rokonok számától függően sütötték az egy-két vagy több (fa)ágú tortákat.


Anyuék esküvőjén is főszerepet játszott ez a süti. Nekik Emma néni, Nagyi testvére sütötte meg.  A mi esküvőnkre pedig Nagyi. El is fogyott nagyon gyorsan.

Én imádom a krémes-habos tortákat, a diót meg pláne, ezért nagyon örülök, hogy tavaly karácsonykor összeszedte 78 éves nagymamánk az erejét és ismét megcsinálta a fatörzset. Méghozzá nemcsak a törzset, hanem egy ágat is ragasztott hozzá.


Olyan büszke volt rá, olyan örömmel újságolta a telefonban karácsony előtt néhány nappal,  hogy 24 tojásból készítette és nagyon szép lett, hogy szerintem ezért ízlett nekem eddig ez a legjobban az összes többi fatörzs tortája közül.

Legalább 2-3 nappal a tálalás előtt meg szokta sütni és meg is tölti a krémmel, hogy jól összeérjenek az ízek, a tészta átvegye a krém kissé rumos aromáját. Most is így tett. Karácsonyig hűvös helyen tartotta a sütit, jól elzárta még maga elől is, nehogy elfogyjon az ünnepig. Ugyanis ez az ő kedvenc tortája és képes lett volna "elkóstolgatni", mint egy gyerek. :)


Hozzávalók 1 adag tésztához:
- 12 tojás
- 24 dkg darált dió
- 4 evőkanál liszt
- 30 dkg cukor
- 1 teáskanál sütőpor
- csipetnyi só

A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A tojássárgáját a cukorral habosra, fehéredésig keverjük. Ezután apránként, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a tojásfehérje habot, a sütőporral elvegyített lisztet és darált diót.

A masszát egy sütőpapírral bélelt kb. 20 x 30 cm-es tepsibe simítjuk és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig (kb. 25 percig) sütjük.

Még melegen kiborítjuk a tepsiből, lehúzzuk róla a sütőpapírt, beborítjuk tiszta, nedves konyharuhával és feltekerjük, vigyázva, hogy ne törjön el a tésztalap. Így hagyjuk teljesen kihűlni.


A fotókon látható, hogy Nagyinak most eltört a tésztalap ahogy feltekerte, de ez kívülről nem tűnt fel egyáltalán, csak szeletelés után. Szépen bevonta a krémmel, így el is fedte a "törésvonalat".

Hozzávalók a diós krémhez:
- 1 kocka Rama margarin (25 dkg)
- 10-12 dkg darált dió
- 25 dkg porcukor
- 2-3 evőkanál rum vagy 1 üvegcse rumaroma

A lágy vajat (margarint) habosra keverjük a porcukorral, majd hozzádolgozzuk a darált diót és a rumaromát is.

Hozzávalók a kakaós krémhez:
- 1 kocka Rama margarin (25 dkg)
- 3-4 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 25 dkg porcukor

A lágy vajat (margarint) habosra keverjük a porcukorral, majd hozzádolgozzuk a kakaóport is.


Amint kihűlt a felcsavart tortalap, óvatosan szétnyitjuk, eltávolítjuk a konyharuhát és megtöltjük a diós krémmel. Kissé összenyomogatjuk, hogy sehol ne maradjon üreges hely. A tekercset kívülről bevonjuk a kakaós krémmel és villával csíkokat húzunk bele, hogy hasonlítson a fa kérgére. Csokireszelékkel, csokilapocskákkal díszíthetjük. Ezután hideg helyen tároljuk.

Nagyi karácsonykor a fenti adag duplájából készítette a tortát. A második rudat kettévágta. Az egyik felét megtartotta magának, a másikat pedig a törzshöz illesztette, a kakaós krémmel összedolgozta, hogy a fának legyen ága is...

Látható, hogy nem egy fogyókúrás édesség. Sem az összetevői szempontjából, sem azért, mert nem bírom abbahagyni az evését. De ezzel nem vagyok egyedül. Hétvégén, amikor felhívtam Nagyit, hogy elkérjem a receptet, azt mondta, hogy megint meg tudna enni belőle egy jó nagy adagot. Megértem. :)


Ezen a képen pedig az 1986-os karácsonyunk látható és Nagyi majdnem 30 évvel fiatalabb korában. A karácsonyfán lévő díszek között egyből megakadt a szemem a habkarikán, amikor a képet beillesztettem ebbe a bejegyzésbe. Nagyi, aki világ életében édesszájú volt (tudom, kitől örököltem :) ), imádta a habcsókot. Addig járta a várost, amíg egyik évben rátalált a tökéletes állagú habkarikára. Emlékszem, apró cukorkákkal volt díszítve. Onnantól kezdve minden évben ott vásárolta meg maguknak és nekünk is karácsonyra.


Remélem, még lesz elég ereje, kedve, kitartása sütni-főzni és más receptjét is meg tudom mutatni majd nektek.



2014. január 26.

Virslis tésztapolip

Néhány hónappal ezelőtt szinte minden nap láttam a Facebook-on egy jópofa ötletet: virslidarabokba spagettiszálak voltak szúrva és így együtt kifőzve. Tálalásnál pedig úgy nézett ki, mintha a virsliből poilipkar szerűen nyúlnának ki a megfőtt spagettik.

Valahogy így:


Nagyon tetszett! Mindenképpen ki akartam próbálni, csak valahogy sosem jutott eszembe, amikor azon gondolkodtam, hogy mit főzzek. És bevallom, kicsit tartottam attól, hogy mi van, ha a tészta főzése közben a virsli szétesik, szétnyílik, stb.

Hajdanán, gyerekkoromban talán két féle virslit lehetett kapni. A választék tehát elenyésző volt, viszont cserébe ezért nagyon finom és jó minőségű volt a virsli. Emlékszem, sokszor "csak úgy", odamentem a hűtőhöz, kivettem belőle egy virslit és főzés nélkül megettem. Imádtam! És amikor megfőztük, akkor sem esett szét, nem robbant ketté, nem nyílt ki. Nyilván kevesebb volt benne a szója mint manapság. És több a hús.


Mostanában sajnos találkoztam én már olyan drága, nagyon jó minőségűnek mondott virslivel is, ami ehetetlenné vált, amint megfőztük. Éppen ezért nem szeretnék márkákat emlegetni, még a végén hitelrontással lennék vádolva. :)

Ami viszont nagyon meglepett, az az egyik szupermarket szilveszter előtt kapható családi kiszerelésű virslije volt. Csak próbaként vettem belőle egy csomagot, mert túlságosan olcsónak tűnt ahhoz képest, hogy nagyon magas százalékú hústartalommal hirdették. Leteszteltem. Ettem belőle nyersen, főve, sütve és csodálkoztam: nem esett szét, egyben maradt, az ízét is megtartotta. Engem meggyőzött. Szilveszter után visszamentem a boltba és örömmel láttam, hogy még maradt belőle, úgyhogy bevásároltam néhány csomaggal, most a mélyhűtőben várakoznak további felhasználásra.


Ráadásul a nagy virslitesztelgetés közben eszembe jutott, hogy ki akartam próbálni a tésztapolipot is már néhány hónapja. Itt volt rá a remek alkalom!

Néhány darab virslit felkarikáztam - keskenyebb, szélesebb darabokra, ahogyan sikerült - és spagetti hiányában félbetört makaróniszálakat fűztem át a karikákon. Egy-egy virslidarabba 3 szál makaróni került.

Egy nagy fazékban enyhén sós vizet forraltam és egymás után beletettem a megtűzdelt virsliket. Ahogy a tészta elkezdett lágyulni, óvatosan megkevertem az egészet. A víz újraforrásától számított 1 perc múlva lezártam a gázt és lefedtem a fazekat. Néhány perc múlva megkóstoltam és puhának ítéltem, így leszűrtem és azonnal tálaltam Bee húsmentes szójaszószos-paradicsomos zöldséges tésztaszószával


Kicsit macerásabb elkészíteni, mint egy egyszerű kifőtt tésztát, hiszen a legtöbb időt a makaróni/spagetti szálak átfűzögetése veszi el. Viszont mindenképpen megéri, mert egy igazán mutatós étel lesz a végeredmény.




2014. január 25.

Zöldséges káposztaleves

Isten bizony nem a fogyókúra vezérelt, amikor elkészítettem ezt a levest! Nem mondom, van pár kiló, ami felszaladt ránk a karácsonyi időszakban és jó lenne megszabadulni tőle, de azt mi valószínűleg nem étrend változással, hanem mozgással fogjuk elérni. Túlságosan szeretünk enni és főleg VÁLTOZATOSAN enni. Márpedig a káposztaleves diéta nem a változatosságról és főleg nem a tartós eredményekről szól.

A leves elkészítésénél leginkább a maradékhasznosítás elve lebegett a szemem előtt. Ugyanis több mint egy hete árválkodott egy kis fej káposztának a fele a hűtőben.


Úgy voltam vele, hogy beleteszem majd valamilyen salátába, vagy veszek mellé még egy kis fejet és káposztás tésztát csinálok belőle, de mindig elmaradt. És ahogy a héten kezdett bejönni az igazi hideg, téli idő a tavaszias után, inkább valami forró, tartalmas levest kívántam meg. Így hát összeszedtem még néhány fajta zöldséget, ami szintén felhasználásra várt és egy finom zöldséges káposztaleves lett a végeredmény.

Hozzávalók:
- 1 kisebb káposztának a fele
- 1 nagy fej hagyma
- 2 sárgarépa
- 1 zöldpaprika
- 1 kis konzerv paradicsompüré
- só
- kakukkfű
- olaj

Mielőtt elkezdtem volna bejegyezni ezt a receptet, rákerestem a diétás káposztalevesre és meglepődve láttam, hogy minimális különbség van az én levesem és aközött. Aztán rájöttem, hogy hogyan lehet ez. Apukám néhány évvel ezelőtt csinálta egy ideig a káposztaleves diétát és bár nem emlékszem, hogy valaha is elmondta volna a pontos receptet, a levesre biztos hogy ránéztem. Ez maradhatott benne a fejemben és ösztönösen is hasonlóképpen - vagy legalábbis az alapanyagok tekintetében hasonlóan - álltam neki az enyémet elkészíteni.

A káposztát és a hagymást kis darabokra vágtam, a paprikát felkockáztam, a sárgarépát karikáztam. Egy fazékban olajat hevítettem és rádobtam a paprika kivételével a többi zöldséget. Gyors mozdulatokkal összeforgattam, 1-2 perc alatt megkapattam az olajon. Végül belekevertem a paprikát is. Felöntöttem annyi vízzel (és egy kis maradék húslevessel) hogy bőven ellepje. Megszórtam kevés sóval és félig lefedtem.

Körülbelül fél órán keresztül főztem. Ekkor hozzáadtam a paradicsompürét és egy mokkáskanálnyi kakukkfüvet. Ha szükséges, lehet utánsózni.

Addig főztem, amíg a zöldségek teljesen megpuhultak, vagyis összességében körülbelül 50 percig. Semmivel nem sűrítettem, egy egyszerű zöldséglevest kaptam a végén.


A fenti mennyiségekből 4 nagyobb adag leves lett. Laktató, melengető, fűszeres ízű, szóval pont olyan, amilyenre vágytam az elmúlt napokban.



2014. január 24.

Sütőben sült túrófánk

Sajnos vége az általam meglehetősen kedvelt karácsonyi időszaknak, és következik a farsangi. Ezen alkalomból bemutatnám a sütőben sült túrófánkot, ami ízre és állagra fél úton van a "hagyományos" fánk és a pogácsa között.


A recept a Nosaltyról származik, és amint megláttam, rögtön hoztam anyának, mert ő a fánkkészítők mestere közel s távol. :)

Nem is kellett sokat várnunk, hétvégén megcsinálta, aminek nagyon örültünk, ugyanis igazán finom édesség. Andrásom szerint különösen a házi szilvalekvárral. :)


A hozzávalók:
25 dkg liszt
fél csomag sütőpor
15 dkg porcukor
1 csipet só
50 dkg túró
2 db tojás
1 ek. napraforgó olaj
lekvár és porcukor a tálaláshoz


Így készült:
A liszthez hozzákeverjük a sütőport, a porcukrot és a sót. Hozzáadjuk a túrót és a tojásokat, majd kézzel jól összedolgozzuk. (Ekkor az állaga még ragacsos.) 
Jól belisztezett deszkán összegyúrjuk, ekkor még viszonylag sok lisztet vesz fel a tészta. Puha, ruganyos tésztát kapunk.
A tésztát 1 cm vastagra gyúrjuk, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. 
Tepsibe tesszük a sütőpapírt, és ecsettel beolajozzuk. Ráhelyezzük a fánkkorongokat, majd a tetejüket is megkenjük olajjal, sütőben 200 fokon sütjük.


Biztos vagyok benne, hogy ez a fánk még többször is elkészül nálunk. :)




2014. január 23.

Tarhonyás hús

Több okból is imádom ezt az ételt: egyrészt remek maradék pörkölt hasznosító fogás, másrészt pedig azért mert tarhonyával készül! Nem tudom, ki hogy van vele, de én képes vagyok a tarhonyát hidegen is megenni, egyszerűen csak kikanalazni a lábas aljáról.

Bár a tarhonya is ugyanúgy tészta, mint a makaróni, orsótészta, cérnametélt, stb.,  számomra mégis egy külön kategóriát képez. Talán azért, mert egészen máshogy készül, mint az "átlagos" tésztaköret. A tarhonyát ugyebár megpirítjuk mielőtt felöntenénk a vízzel, és ettől lesz olyan különlegesen finom íze.


Ráadásul a tarhonyás húsról mindig az óvoda jut eszembe. Nem tudom, hogy akkoriban a konyhás nénik a néhány napos maradék pörkölt új formába öntése céljából készítették, vagy kifejezetten ehhez az ételhez főzték meg a húsos alapot, mindenesetre nagyon finom volt! Érdekes módon a rizses húsért sosem rajongtam ennyire, holott jellegében szinte ugyanaz a két étel.

Ha nem maradék pörköltből készítem, akkor a következőkből áll nálam a tarhonyás hús.

Hozzávalók:
- 60 dkg sertéscomb
- 40 dkg tarhonya
- 2 + 1,5 evőkanál zsír
- 2 közepes fej hagyma
- 1 nagyobb vagy 2 kisebb paprika
- 2-3 db paradicsom
- só
- bors
- pirospaprika
- víz

A sertéscombból a szokásos módon kezdek pörköltet főzni. A húst kisebb kockákra vágom és félreteszem egy edényben.

Egy közepes méretű lábasban megolvasztom a 2 evőkanálnyi zsírt, majd a megtisztított, felaprított hagymát üvegesre párolom. A tűzről lehúzva megszórom pirospaprikával és felöntöm egy kevés vízzel. Visszateszem a gázra, hozzáadom a kis darabokra összevágott paprikát, paradicsomot, megsózom, összekeverem és lefedve néhány percig főzöm, hogy levet eresszenek a zöldségek.


Ezután beleteszem a húst és kevergetve megpirítom. Ismét felöntöm kevés vízzel, lefedem az edényt. Kb. fél óráig ebben a lében hagyom főni, puhulni. Ekkor annyi langyos vizet adok hozzá, hogy bőven ellepje a húst. Őrölt borssal megszórom. Lefedve, közepes lángon főzöm.

Időnként megkeverem, sót csak akkor adok hozzá, amikor a hús már félpuha. Ha kell, pótolom az elfőtt vizet. Egy idő után elkezd sűrűsödni a szafjta, ahogy teljesen szétfőnek benne a zöldségek, a hagyma és a húsról is töredeznek le apró darabok.

Közben egy nagy lábasban megolvasztom az 1,5 evőkanál zsírt és folyamatosan kevergetve barnára pirítom benne a tarhonyát. Amint a pörkölt teljesen megpuhult, a szaftjával együtt belekeverem a tarhonyába. Valamint felöntöm a tarhonya mennyiségéhez képest dupla mennyiségű meleg vízzel. Közepes lángon összefőzöm. Ekkor lehet még sóval, borssal fűszerezni.

Amikor a tarhonya félpuha, elzárom a lábas alatt a gázt és lefedve hagyom, hogy teljesen megpuhuljon.


Mi fejes salátával ettük, de csemege vagy kovászos uborkával is nagyon finom! És tegnap eszembe jutott, hogy nyáron majd kipróbálom bográcsban is.



2014. január 22.

4 héten át tartó játéksorozat - 4 különböző ajándékért

Kedves sütés-főzést kedvelő olvasóink! 4 héten át tartó nyereményjátékot indítunk 4 különböző ajándékért. 

Az első játékhét 2014. január 21. keddtől január 27. hétfő éjfélig tart, a nyeremény pedig egy porcelán-bambusz kínálótálka szett.


A játékszabály mind a 4 héten ugyanaz lesz:

1.) Válasszatok ki egy vagy több receptet blogunkról, készítsétek el, fotózzátok le az étel(eke)t és küldjétek el a képe(ke)t e-mail címünkre: kicsibors@indamail.hu
2.) Csatlakozzatok Facebook oldalunkhoz ha még nem tettétek meg

Néhány fontos tudnivaló:
- az első játékhét 2014 január 21-től január 27. éjfélig tart
- az adott játékhéten beküldött képek a Facebook oldalunkon külön erre az eseményre létrehozott albumba kerülnek feltöltésre
- egy játékos többféle étel fotójával is nevezhet, minél többfélét küld be, annál nagyobb az esélye a nyerésre, hiszen a neve annyiszor kerül a kalapba a heti sorsolásnál, ahány féle étel képét (tehát nem ahány darab fotót!) küldött be az adott játékhéten
- csak olyan étel fotóját tudjuk elfogadni, amelynek receptje olvasható blogunkon
- csak az e-mail címünkre (kicsibors@indamail.hu) érkezett fotókat tudjuk elfogadni és az albumba feltölteni, kérjük, hogy a Facebook oldalunkra ne küldjetek képeket
- az e-mailnek tartalmaznia kell a képe(ke)t beküldő nevét és az étel(ek) nevét
- a beküldési határidővel lezárul az adott játékhét, a következő héten már azok neve kerül majd a kalapba akik a következő héten küldenek képeket
- egy adott étel fotójával ugyanazon játékos csak egy játékhéten nevezhet, tőle a következő héten már nem tudjuk elfogadni ugyanazt

Az első hét nyereménye:
- a fotón látható porcelán-bambusz kínálótál szett
- valamint a Facebook-on közzétett - a játékkal kapcsolatos - bármely poszt, fotó, album megosztói közül is sorsolunk egy nyertest, aki egy meglepetés ajándékot kap tőlünk

Sorsolás és eredményhirdetés: 2014. január 29. szerda

Jó játékot, sütés-főzést kívánunk mindenkinek!



2014. január 20.

Diós bejgli

Ahogy azt már a Mákos bejglinél már említettem, ebben a receptben is leírom a 6 rúd bejgli tésztájának a készítését, valamint jelen esetben a diós töltelékét.
Nem is szaporítanám a szót, lássuk inkább újra a kezdeteket. 


Hozzávalók 6 rúd bejglihez:
90 dkg liszt
25 dkg vaj
12,5 zsír
10 dkg porcukor
1 csomag szárított élesztő vagy 2,5 dkg friss élesztő (én ez utóbbit használtam)
2 tojássárgája
1 dkg só
1 dl hideg tejszín
2 dl hideg víz
1 tojás a kenéshez

Most pedig mivel diós bejgliről van szó, jöjjön a diós töltelék. :)

A 2 rúdra elég diós töltelék hozzávalói:
23 dkg dió
16 dkg kristálycukor
5 dkg zsemlemorzsa
1,6 dl víz
1 kk. fahéj
1 marék mazsola


A töltelék elkészítése:
A vizet és a kristálycukrot jól felforraltam, összekevertem a többi hozzávalóval, majd kitettem az udvarra hűlni.

A tészta elkészítése:
A lisztben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam a porcukrot, a vajat, a zsírt, a sót, a vizet, a tejszínt és a tojássárgáját. 
A 6 rúd érdekében elosztottam az összegyúrt tésztát 6 egyenlő részre. A diós bejglihez kettőt egymás után kb. 21x28 cm-es téglalapokká nyújtottam, majd megkentem őket a diós töltelékkel. A tészta széleit kicsit felhajtottam, majd feltekertem. Mindezt a délelőtt folyamán tettem meg.
Délután, úgy 3-4 órával később megkentem őket tojássárgájával, és újabb 3-4 órát száradni hagytam. Ekkor lekentem a tojásfehérjével is. Ez azért fontos, hogy szép márványos legyen a bejgli. Sütés előtt villával jól megszurkáltam a rudakat, amilyen mélyen tudtam. A száradás közben a hűvös kamrában tartottam a bejgliket, de nem vártam reggelig a sütéssel, hanem még este megsütöttem őket előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 30-40 perc alatt. Meleg helyen nem szabad pihenni hagyni a bejgliket, mert túlkelnek.


Személyes megjegyzésem: nekem a diós volt a kedvencem minden bejgli közül. :)



2014. január 16.

Almás-boros kacsasült

Sajnos én nem szeretem a kacsát, de tavaly október környékén elhatároztam, hogy akármi is történik, azt fogok sütni karácsonyra. Anyukám már régóta mondogatta, hogy "nem lenne rossz egyszer karácsonyra egy jó kis kacsasült", így hát szerettem volna teljesíteni kívánságát.

A döntésem akkor lett végleges, amikor rábukkantam erre a receptre. A leírás alapján egyszerűnek tűnt az elkészítése, ráadásul szeretem a lassan készülő sült húsokat, mivel közben egy csomó más dolgot is el lehet végezni. Karácsonykor, amikor úgyis ezer más teendő is van, mindig jól jön egy kis felszabaduló idő.



A kacsa valahogy mindig kimaradt az étkezéseinkből, magunknak soha nem csinálunk, gyerekkoromból sincs túl sok emlékem róla. Így hát ez most igazán különleges karácsonyi menünek számított.

Egyetlen baj volt vele, mégpedig az, hogy december 25-én este álltam neki megsütni, akkor lett ugyanis egy kis szabadidőm. Mindenképpen előre akartam dolgozni, hogy ne 26-án reggel álljak neki, mert ki tudja, hogy időben elkészül-e ebédre... És akármennyire is szerettem volna betartani az eredeti recept szerint leírt elkészítési módot, sütési hőfokot, egy idő után elvesztettem a türelmemet, nem bírtam kivárni, hogy megsüljön és feljebb tekertem a hőfokot. Így már nem adhattam neki azt a nevet, amit a recept írója adott, mégpedig, hogy "lassan sült kacsacombok". Hozzá kell tennem, én nem 6 combot terveztem megsütni, hanem összesen 3 kg kacsát: mellet és combot vegyesen.


Hogy miért ilyen sokat? Nos, a válasz nagyon egyszerű: én mindig december 24-25-én csinálok egy hadseregnek való adagot mindenből, mert utána nemcsak a családdal ülünk le karácsonykor az ebédlőasztal mellé, hanem egészen szilveszterig jönnek-mennek a barátok nálunk (vagy éppen mi megyünk hozzájuk) és akkor én már nem állok a tűzhely mellett. Maradékokat eszünk, közösen, jóízűen. :) Általában január 2-3-án szoktam először főzni karácsonytól számítva.

Most a kacsasült mellé készült még töltött káposzta és sörben sült malaccomb is. Ez utóbbi azért volt hasznos, mert a legvégét egy szilveszteri salátába aprítottam bele, így hússaláta is szerepelt a december 31-i menüben. Szeretem a maradékokat is felhasználni, még ha ez egy teljesen új ételt is eredményez.


És akkor most számoljunk egy picit: megcsináltam a töltött káposztát, a malacsültet 2,5 kg húsból és 3 kg kacsát sütöttem. Plusz a hozzávalók, köretek. Mindennel együtt nagyon durván számítva 14000 Ft-ot költöttem erre a 3 féle ételre, amit egészen január elejéig ettünk. A káposztából még fagyasztottam is le. Legalább 28-30 adagnak felelt meg a fenti mennyiség, ez adagonként maximum 500 Ft-ot jelent.

Jó, bevallom, a kacsára nem akartam sokat költeni. Vehettem volna gyönyörű mellfilét, grill kacsacombot a piacon, de picit féltem, hogy mi van, ha nem sikerül az étel... Így inkább megvettem a Lidl-ben kapható kacsatál elnevezésű dobozkát, ami 1 kg csontos kacsacombot és mellet tartalmaz vegyesen. 1222 Ft volt egy doboz, ebből vettem hármat.


Természetesen ez az étel kisebb adagból is elkészíthető és egészen biztosan ugyanolyan finom lesz. Így én most minden hozzávaló mennyiségét harmadolom, 1 kg húsrara számítva adom meg.

Hozzávalók:
- 1 kg kacsacomb és/vagy kacsamell
- 2 dl vörösbor
- 2 dl almalé
- 3 db alma
- 6 közepes krumpli
- 2 közepes fej hagyma
- 7 gerezd fokhagyma
- kakukkfű
- rozmaring
- zsálya
- oregano
- só
- bors

A fűszerek (kakukkfű, rozmaring, zsálya, oregano) lehetnek frissek vagy szárítottak, lényeg, hogy vágjuk apróra és készítsünk belőlük egy keveréket. Tegyük félre.


A combok és mellek bőrét átlósan bevagdostam és egy nagyobb teflonserpenyőben minden darabot elősütöttem. Először a bőrös felüket pirítottam néhány percig, majd megfordítottam és jöhetett a másik oldal.  Egy nagy kacsasütő tálba és egy fedeles tepsibe emeltem át a húsokat.

Mindkét oldalukat sóztam-borsoztam és beszórtam a félretett zöldfűszer keverékkel. A hagymákat felszeleteltem, a fokhagymagerezdeket karikára vágtam. Ezeket a kacsák mellé-közé szórtam. Aláöntöttem a bor és az almalé egy részét, majd lefedtem mindkét sütőedényt és betoltam a 150 fokra előmelegített sütőbe.

Körülbelül 2 és fél órán keresztül nem nyúltam hozzá, hagytam szépen lassan sülni. Közben megpucoltam a krumplit és hosszúkásra vágtam. Az almát a héjával együtt szeleteltem fel, csak a csumáját távolítottam el. 2 és fél óra elteltével kivettem a tepsit és a kacsasütő edényt a sütőből és a húsok köré szórtam az almát és a krumplit. Ráöntöttem a maradék almalevet és bort, megsóztam az egészet, lefedtem és visszatoltam a sütőbe.

Mivel ekkor már majdnem este 10 óra volt, úgy döntöttem, hogy lassan sült kacsa ide vagy oda, gyorsítok a folyamaton: 190 fokosra melegítettem a sütőt. 1 órát sütöttem még, ekkorra minden tökéletesen megpuhult. Majd levettem a fedőket és grill fokozaton 10 perc alatt pirosra-ropogósra sütöttem a bőrét.


Köretként - persze a malacsülthöz is - a következőket készítettem: párolt lilakáposzta, knédli és szalonnás pirított tészta. Svédasztalos rendszerben tálaltam, mindenki azt szedett amit akart. Vagy akár mindent. :)

Akárki evett belőle, megdicsérte az ízét és a puhaságát is. Nagyon örülök, hogy elsőre sikerült olyan kacsasültet készítenem, amit terveztem! Köszönet érte a Dívány - Alapkonyha rovatának.



2014. január 14.

"Töltött" káposzta

Hogy miért az idézőjel? Azért mert én nem töltöm a káposztát, csak magát a húsgombócot szoktam elkészíteni.

Nagyon szeretjük a savanyú káposztás ételeket: a székelykáposztát, az erdélyi rakott káposztát, a káposztalevest és még sorolhatnám mi mindent. Éppen ezért karácsonykor is elmaradhatatlan az én saját töltött káposztám - levél nélkül.

Eleinte még töltögettem a batyukat, de rájöttem, hogy mindketten inkább a csupasz húsgombócokat esszük az aprókáposztával és a füstölt húsokkal, így egy idő után már elhagytam a gombócok beburkolását.


Ami viszont nem maradhat ki belőle: több féle füstölt hús és kolbász. Kevés csípős paprika, babérlevél és valamennyi húsos szalonna. Na meg a lassú tűzön rotyogtatás több órán keresztül.

Így szokott kinézni a lábasom, miután megtöltöm a hozzávalókkal:


És így, amikor már majdnem készen van a - kettőnknek - hatalmas adag káposzta:


De lássuk, hogyan is jutunk el A-ból B-be. :)

Hozzávalók:
- 1,5 kg savanyú káposzta
- 50-60 dkg darált hús (sertés, marha vegyesen)
- 12 dkg rizs
- 1 tojás
- 1 nagy fej hagyma
- 15 dkg húsos szalonna
- 20-30 dkg füstölt hús (oldalas, comb, stb.)
- 15 dkg kolbász
- 1 + fél evőkanál zsír
- 1-2 db csípős piros paprika
- 3-4 babérlevél
- pirospaprika
- só
- bors
- liszt
+ ha szükséges: zsemlemorzsa

Nálam a legfontosabb, hogy ismerős savanyúságosnál vegyem a káposztát a piacon. Sajnos néhányszor belefutottam már olyan rossz minőségűbe - puhába, szétázottba vagy ízetlenbe - ami utána élvezhetetlenné tette az ételt.


A savanyú káposztát hideg vízzel egyszer vagy kétszer átöblítem, attól függően, hogy mennyire erőteljes az íze. Lényeg, hogy a só nagy részét, amellyel tartósították a káposztát kimossuk belőle. És ha nagyon savanyú, a savanyúságot is enyhítsük ezzel. A káposztát ezen kívül kicsit rövidebb darabokra szoktam vágni és egy részét a nagy fazekam aljára terítem. A többit félreteszem.

A szalonnát és a hagymát felaprítom és 1 evőkanálnyi zsíron először a szalonnát sütöm zsírjára, majd ezen megpárolom a hagymát is. Ebből a keverékből 1-2 fakanálnyit szétterítek a zsírral együtt a fazékban lévő káposztán.

A darált húst egy keverőtálba helyezem. Beleütöm a tojást, hozzáadom a nyers rizst, ízlés szerint sót, borsot, pirospaprikát. Majd a szalonnás hagymából is teszek bele 2 evőkanálnyit. Jól összedolgozom. Ha túl lágynak tűnik, kevés zsemlemorzsával szilárdíthatjuk.

A húsból gombócokat formálok. Néha kisebbeket, néha nagyobbakat, mikor hogy tartja a kedvem. :) Lazán, távolságot tartva egymástól ráhelyezem a fazékban lévő káposzta tetejére a gombócokat. Közéjük teszek néhány darab füstölt húst, csípős paprikát, babérlevelet. Befedem káposztával és ha még van húsgombóc és füstölt hús, akkor addig folytatom a rétegezést, míg el nem fogy és a tetejére már csak káposzta marad. Ekkor a káposztára ráteszem a karikára vágott kolbászt, ráöntöm a maradék szalonnás hagymát és az egészet felöntöm annyi vízzel hogy éppen ellepje.

Fedő alatt, nagyon lassú tűzön főzöm minimum 2 órán keresztül, de inkább több. Egészen addig, amíg a káposzta teljesen megpuhul. A vizet folyamatosan pótolom, ahogy párolog belőle.

Amint a káposzta megpuhult, egy szűrőkanállal kiemelem belőle a gombócokat egy edénybe. Fél evőkanál zsírból, lisztből és pirospaprikából rántást készítek és belekeverem a káposztába. Jól kiforralom, ezután visszateszem bele a húsgombócokat. Körülbelül negyed óráig rotyogtatom még, majd leveszem a tűzről.


Általában nem frissen készítve esszük, hanem másnap, harmadnap kóstoljuk meg először. December 24-én mindig ez az ebédünk, majd karácsony után, szilveszter előtt is többször ebédelünk belőle. És általában marad még január első hetére is.

Most azonban még aznap este, amikor elkészült, nekiálltunk kóstolgatni a fazékból. Alig bírtuk abbahagyni. :)

Nagyon jót tesz neki a többszöri melegítés, mint ahogyan általában a savanyú káposztás ételeknek.



2014. január 11.

Fahéjas almaleves sült almával

Könnyed, hideg gyümölcsleves, a sok fahéj miatt mégis inkább téli hangulatú mint nyári. Számomra ugyanis a fahéj az illatával, az ízével a karácsonyt, a meleg szobát idézi meg.

Nem véletlenül örültem meg annyira, amikor Mazsiék javasolták, hogy karácsony másnapjára, amikor ők szoktak hozzánk átjönni ebédre, ne a szokásos minestrone levest készítsem, hanem inkább valami könnyűt, gyümölcsöset, például egy almalevest.

Lecsaptam az ötletre, hiszen ezt azt jelentette, hogy használhatom a kedvenc téli fűszeremet. December 24-én, a karácsonyfa díszítése közben, fél lábbal a konyhában elkészítettem ezt a levest. Igazán karácsonyhoz illőnek találtam, ráadásul az illata belengte az egész lakást.


Hozzávalók a leveshez:
- 1,5 kg alma
- 2 liter víz
- 1 liter tej
- 0,5 liter tejszín
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 5-6 evőkanál cukor
- 1 teáskanál fahéj

Az almát meghámoztam, magházát eltávolítottam, kockára vágtam. Egy nagy fazékban feltettem főni a vízzel és a cukorral.  Forrástól számítva kb. 20 percig főztem, majd beleöntöttem a tejet és botmixerrel simára turmixoltam.

A tejszínben csomómentesre kevertem a pudingport és a fahéjat és hozzákevertem a leveshez. 10 percig forraltam, majd levettem a tűzről és félretettem hűlni.

Nekem sikerült finom, édes almákat venni, ezért elég volt bele 5 evőkanálnyi cukor. Aki édesebben szereti, természetesen tehet bele többet is.


December 24-e és 26-a között a hűtőszekrényben pihent a leves. Ez alatt elég szépen besűrűsödött, krémes állagúvá vált. Karácsony másnapján anyuék délután 1 órára jöttek hozzánk ebédre. 11 óra körül kivettem a levest a hűtőből, bevittem a konyhába, hogy ne legyen jéghideg mire Mazsiék és a szüleim megérkeznek.

Amíg "konyhahőmérsékleten" melegedett a leves, elkészítettem a sült alma darabkákat, amit levesbetétként szerettem volna kínálni mellé.

Hozzávalók a levesbetéthez:
- 5 db nagyobb alma
- 1 teáskanál vaj
- 1 teáskanál fahéj
- 1 teáskanál cukor

Az almákat meghámoztam, magházukat eltávolítottam. Nyolcadokra vágtam, majd felszeleteltem. Egy sütőtál aljára 1 teáskanálnyi vajat morzsáltam szét. Rászórtam az almadarabokat, azokat pedig meghintettem a cukorral. A tálat lefedtem alufóliával és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam.

10 percig sütöttem. Ezután levettem az alufóliát a tálról, megszórtam fahéjjal az almát, összekevertem és most már fólia nélkül toltam vissza a 160 fokosra mérsékelt sütőbe.

Negyed óra alatt barnás színűre sütöttem az almadarabokat.


Kellemes, könnyű leves, ami nem laktat. Ez azért volt fontos, mert második fogásként kacsát és malacot sütöttem, amik valljuk be, nem a legkönnyedebb ételek közé tartoznak. 



2014. január 8.

Mazsolás burgonyafánk

Megszakítom egy kicsit Mazsi bejglijeiről szóló bejegyzéseinek sorát, hiszen adós vagyok még a jelenlegi kedvenc köretem receptjével.

Ez az édeskés-sós burgonyafánk tökéletes kiegészítője a szintén édeskés-sós pulykamellsteak-nek, amit anyukám karácsonyra készített. Receptjét szintén a Vidék Íze magazin 2011. novemberi számában találta. Nem is értem, hogy eddig miért nem jutott eszünkbe, hogy burgonyafánkot is készíthetünk köretnek akármi mellé.


Főleg magamat nem értem. Én ugyanis nagy rajongója vagyok a krumplinak, mindenféle formájában szeretem. Egy jó húsétel nekem burgonyás körettel az igazi. Sajnos nem tudnám elképzelni, hogy ha választani kellene, hogy salátát vagy pl. sült krumplit egyek egy bécsi szelet mellé, akkor a salátát választanám. :)

De most örülök, hogy rábukkant anyu a burgonyafánkra. Gyorsan le is jegyzem a receptjét, hogy szem előtt legyen, ha azon gondolkodom, milyen köretet készítsek.

Hozzávalók:
- 50 dkg burgonya
- 1 evőkanál vaj
- 2 tojás
- 25 dkg liszt
- 1 kávéskanál sütőpor
- 4 evőkanál mazsola

Természetesen, aki nem szereti a mazsolát, el is hagyhatja belőle, hiszen anélkül is teljes értékű a köretünk.


A krumplit meghámozzuk, kis darabokra vágjuk és sós vízben puhára főzzük, áttörjük. Amikor langyosra hűlt, hozzáadjuk a vajat, tojást, lisztet, sütőport és a mazsolát és alaposan összegyúrjuk. Lisztes kézzel diónyi gömböket formázunk és bő olajban szép aranybarnára sütjük. Ha nem fordul meg magától az olajban, mindenképpen fordítsuk meg, hogy egyenletes színűre süljön.


Nem sokkal bonyolultabb mint egy egyszerű sült krumpli, ezért bátran ajánlom kezdő háziasszonyoknak is.

Frissen, forrón a legfinomabb, de ha kihűl, néhány kanál lekvárral meglocsolva isteni uzsonna lehet belőle.



2014. január 6.

Mákos bejgli

Négy bejgli recept fog következni részemről. Ez volt életem második mákos bejglije. Tavaly a Lajos Mari - Hemző Károly féle könyvből sütöttem mákosat és diósat, de valahogy nem volt az igazi. Finom volt, elég szép is, de még úgy éreztem, tovább kell próbálkoznom.
Bevallom, úgy kerestem a neten recept után, hogy kezdő bejglisütő lányok, asszonyok, esetleg férfiak leírásait preferáltam, abból is azokat, amelyek végén benne szerepelt a pozitív vélemény. Rá is leltem egy receptre, amelyben háromféle töltelékkel szerepelt a bejgli, ugyanazokkal a tésztákkal. A leírás szerint a recept Limara-tól származik, de ahogy láttam, ő is máshol olvasta. Én egy kicsikét eltértem a recepttől, de úgy gondolom, hogy az eredmény igazán jó lett. Nem követtem szigorúan azt sem, hogy csak következő nap sütöttem meg a bejgliket. Lássuk hát a hozzávalókat 6 rúd bejglihez, amit fel fogok tüntetni a diós és gesztenyés bejgli bejegyzésekor is.


Hozzávalók 6 rúd bejglihez:
90 dkg liszt
25 dkg vaj
12,5 zsír
10 dkg porcukor
1 csomag szárított élesztő vagy 2,5 dkg friss élesztő (én ez utóbbit használtam)
2 tojássárgája
1 dkg só
1 dl hideg tejszín
2 dl hideg víz
1 tojás a kenéshez

A 2 rúdra elég mákos töltelék hozzávalói:
23 dkg mák
16 dkg kristálycukor
5 dkg zsemlemorzsa
1,6 dl víz
1 tk. reszelt citromhéj
1 marék mazsola


A töltelék elkészítése:
A vizet és a kristálycukrot jól felforraltam, összekevertem a többi hozzávalóval, majd kitettem az udvarra hűlni.

A tészta elkészítése:
A lisztben elkevertem az élesztőt, hozzáadtam a porcukrot,  a zsírt, a sót, a vizet, a tejszínt és a tojássárgáját. Én a vajat majdnem elfelejtettem, ugyanis a radiátorra tettem melegedni, és csak a végén tudtam beledolgozni, ami nagyon nehezen ment. Más ne essen ebbe a hibába, a vajat is most kell a többi hozzávalóval összegyúrni, amiket már az előbb leírtam. :)
A 6 rúd érdekében elosztottam az összegyúrt tésztát 6 egyenlő részre. A mákos bejglihez kettőt egymás után kb. 21x28 cm-es téglalapokká nyújtottam, majd megkentem őket a mákos töltelékkel. A tészta széleit kicsit felhajtottam, majd feltekertem. Mindezt a délelőtt folyamán tettem meg.
Délután, úgy 3-4 órával később megkentem őket tojássárgájával, és újabb 3-4 órát száradni hagytam. Ekkor lekentem a tojásfehérjével is. Ez azért fontos, hogy szép márványos legyen a bejgli. Sütés előtt villával jól megszurkáltam a rudakat, amilyen mélyen tudtam. A száradás közben a hűvös kamrában tartottam a bejgliket, de nem vártam reggelig a sütéssel, hanem még este megsütöttem őket előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 30-40 perc alatt. Meleg helyen nem szabad pihenni hagyni a bejgliket, mert túlkelnek.


A mákos bejgli apukám kedvence, de mindenki megdicsérte, pedig eddig nem volt bejglikedvelő a család. :)



2014. január 5.

Pulykamellsteak vörösboros szilvamártással és mézes sült körtével

Családunkban nem telhet el a karácsony pulykahús nélkül. Erre a megállapításra jutottunk, amikor megpróbáltunk visszaemlékezni arra, hogy mikor került olyan menü december 25-én az asztalra, ami nem tartalmazott pulykás ételt. Szerintem már évtizedekben mérhető.

Az eddigi nagy kedvenc a mézes sült pulykamell volt, imádtuk! Úgy tűnik azonban, hogy a pulykasteak letaszította a trónról és most évekig azt fogjuk kérni anyutól, hogy ezt csinálja karácsonyra.


A receptet is anyu találta, méghozzá a 2011. novemberi Vidék Íze magazinban. Amikor megmutatta, rögtön megtetszett - és akkor még nem is tudtam, milyen finom - mert egy egészen rövid leíráshoz egy tartalmas étel tartozott, méghozzá körettel együtt.

A recept mazsolás burgonyafánkot javasol köretként. Tökéletes választás volt, annyira, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Így én ebben a posztban csak a húsról és a hozzá tartozó mártásról, valamint a mézes sült körtéről fogok írni.

Hozzávalók:
- 80 dkg pulykamellfilé
- só
- olaj
- 4 körte
- 4 evőkanál méz
- 2 evőkanál cukor
- 2 dl félédes vörösbor
- 20 dkg szilvalekvár
- 40 dkg magozott szilva (mirelit, befőtt is jó)
- egész fahéj
- 1 kanál vaníliás pudingpor


A pulykamellfilét szeletekre vágjuk, sózzuk és kissé kiklopfoljuk, majd félretesszük amíg a körtét és a mártást elkészítjük.

Először a körtével foglalkozunk. Megmossuk mindegyiket és az aljukról levágunk egy kis darabot, hogy meg tudjanak állni a "talpukon". Négy darab alufóliát vágunk, akkorát, hogy bele tudjuk csomagolni a körtéket. Egyenként ráállítjuk, rácsorgatunk 1-1 kanál mézet. A fóliák széleit felhúzzuk a csúcsukhoz, jó szorosan összecsavarjuk, hogy a levegő ne tudjon kiszökni belőle sütés közben. A csomagokat beleállítjuk egy tepsibe és 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük, tálalásig a fóliába csomagolva tartjuk a körtét.

Amíg sül a körte, a cukrot szárazon, egy magasabb falú serpenyőben karamellizáljuk. Amikor aranybarna, felöntjük a vörösborral. Egy-két perc múlva hozzáadjuk a szilvalekvárt, az egész fahéjat és egy csipetnyi sót. Felengedjük 1-2 dl vízzel és jól összekavarjuk. Amint felforrt, beletesszük a felezett, magozott szilvákat is. Néhány percig forraljuk, végül besűrítjük egy kevés vízzel csomómentesre kevert pudingporral. Összerottyantjuk és levesszük a tűzről.

Egy másik serpenyőben kevés olajat hevítünk és a pulykamellszeletek mindkét oldalát megsütjük.


A fenti mennyiségek 4 személyre elengedőek, anyu természetesen kiegészítette, mert december 25-én heten ültünk az ünnepi asztalnál.

Bár a pulykamell egy eléggé száraz húsféle, a mártásnak és a körtének köszönhetően egyáltalán nem éreztük annak. Nagyon jól illett hozzá a kissé savanykás szilva és az édes, lédús körte. Semmiféle más fűszert nem igényelt a hús mint sót, hiszen az ízét a szilvamártás határozta meg.

Most Mazsi bejglijei következnek, de azután a mazsolás burgonyafánkokról fogok írni, ahogy ígértem.



2014. január 3.

Csokis csillagok

... vagyis eredeti nevén csokis karácsonyi csillagok. A recept Limarától származik, az ő oldalán bukkant rá Judit és megsütötte karácsonyra.

Lehet, hogy elfogult vagyok, de külsőre nekem jobban tetszik Judit változata, mint Limaráé. Az ízét nem tudom összehasonlítani, hiszen csak Juditét kóstoltam, de mivel ő pontosan úgy készítette mint Limara, így biztos vagyok benne, hogy egyformán finom lehet. Csokiimádóknak készült linzer.

Én azért nem tenném hozzá a "karácsonyi" jelzőt, mert bármikor, év közben is megsüthetjük, akár csillag formájúra, akár virág formájúra is szaggathatjuk. 



Hozzávalók a tésztához:
- 30 dkg liszt
- 10 dkg porcukor
- 18 dkg hideg vaj
- 3 evőkanál narancslé (vagy narancslikőr)
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 1 tojás sárgája
- 1 teáskanál sütőpor

Limara narancslikőrt javasol narancslé helyett, de Juditnak éppen nem volt kéznél, így a gyerekbarátabb verziót választotta.


Első lépésként összekeverjük a lisztet, a sütőport, a kakaót és a cukrot. Hozzáadjuk a kis darabokra vágott vajat és összemorzsoljuk. Beleöntjük a narancslevet és végül jöhet a tojássárgája is. Gyorsan összegyúrjuk, már amennyire a hideg vaj engedi a gyorsaságot. :)

Fóliába csomagolva minimum 1 órára hűtőbe tesszük, de még jobb ha 1-2 napig bent hagyjuk.

Közben elkészíthetjük a csokikrémet.

Hozzávalók a csokikrémhez:
- 12,5 dkg étcsokoládé
- 0,5 dl víz
- 1,5 dkg cukor
- 0,25 dl tejföl (vagy natúr kókuszkrém)
- 0,8 dl tejszín
- 2 dkg puha vaj

2,5 dkg csokoládét a vízzel, cukorral és tejföllel összefőzzük, besűrítjük és félretesszük. A tejszínt felforraljuk, levesszük a tűzről és apránként hozzáadjuk a maradék 10 dkg csokit. Addig kevergetjük, amíg felolvad a tejszínben. Beletesszük a vajat és a tejfölös krémet is. Jól kikeverjük és ezután kihűtjük.


A tésztát lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk és a kívánt formára szaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk és 180 fokos sütőben kb. 8 perc alatt készre sütjük.

Amint kihűlt a linzer és  csokikrém is, kettesével összeragasztjük. Díszíthetjük gőzfürdő felett megolvasztott csokoládéból húzott csíkokkal és sütidekorokkal.


Bár éppen karácsony után jártunk Juditéknál, el voltunk telve a sok édes sütivel amit itthon ettünk az ünnepek alatt, ennek a csokis csillagnak mégsem tudtam ellenállni. A linzerek új dimenziója nyílt meg előttem. :)


 Na és persze Boti is elvarázsolt! Jókedvű, mosolygós 5 hónapos baba. Ráadásul jó étvágyú és nyugodt, szülei legnagyobb megelégedésére.