2015. július 31.

Francia csokoládétorta

Brutálisan finom, brownie jellegű tortát sütöttem tegnap. Imi unokaöccse és unokahúga járt nálunk vendégségben és gondoltam, hogy a fiatalok esetében egy nagyon csokis sütivel nem foghatok mellé. Hortobágyi húsos palacsinta volt a vacsora, azzal mindannyian jól elteltünk, de azért egy-egy szelet torta is belénk fért még.  Többet egyszerre nem is lehet enni belőle, annyira töményen csokis. Főleg ha megpakoljuk egy kis mascarponés tejszínhabbal és friss gyümölcsökkel. :)


Gondolom, azért nevezik franciának, mert nagyon szeretik a franciák ezt a fajta csokis édességet. Én legalábbis lépten-nyomon láttam ilyent amikor Párizsban jártunk. A pékségek, cukrászdák kirakatában rengeteg, különböző fajta, kerek piteformában sütött süti kínálja magát, köztük ez a csokoládétorta is.

Ráadásul, amikor egyik nap betértünk ebédelni a Le dijon Bercy nevű kis étterem-bárba, kedves pincérnőnk, Oana éppen ilyen francia csokitortát ajánlgatott nekünk desszertként. Naná, hogy rendeltünk is belőle! Vaníliaöntettel és tejszínhabbal kaptunk egy-egy szép szeletet. Nagyon finom volt! Le is fotóztam:


Hozzávalók:
- 36 dkg jó minőségű étcsokoládé
- 15 dkg vaj
- 15 dkg porcukor
- 5 tojás
- csipetnyi só
- 5 dkg liszt
+ tálaláshoz ízlés szerint gyümölcsök, gyümölcsszósz, édes mártás, tejszínhab, stb.

Az étcsokoládét darabokra tördeltem, egy lábasba tettem és vízgőz felett megolvasztottam. Hozzáadtam a vajat és addig kevergettem, míg szépen beleolvadt a csokiba és jól elvegyült benne. Levettem a lábast a vizesedényről és belekevertem a porcukrot is. Kissé kihűtöttem a masszát.

Közben a tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. A sárgáját egyesével beledolgoztam a csokis keverékbe, majd jöhetett a liszt is. Végül beleforgattam a tojásfehérjét.


Egy 24 cm-es tortaformát kibéleltem sütőpapírral és kívülről bevontam több réteg alufóliával. Majd beleállítottam egy nagyobb tepsibe. Ezután a tepsit megtöltöttem annyi vízzel, amíg a sütőforma egyharmadáig nem ért.

A csokis masszát a sütőformába simítottam, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toltam a tepsivel együtt. Így, vízfürdőben sütöttem.

Körülbelül 35-40 percig sütöttem.


Ekkorra kissé repedezett-ropogósra sült a teteje, a belseje viszont lágy, szaftos, krémes maradt. A sütőformában hagytam kihűlni.

Közben egy kis doboz, 2 dl-es tejszínt kevés porcukorral habbá vertem, hozzáadtam 2 evőkanálnyi mascarponét és összedolgoztam.

Áfonyát, ribizlit, málnát mostam és külön tányérkában kínáltam a süti mellé.


Nagyon kellemes volt az összhatás. A savanykás gyümölcsök, az édes tejszín és a torta.... Mintha roppanós külsejű olvadt csokiba haraptam volna!

Ajánlom minden csokiimádónak.



2015. július 29.

Őszibarackos-vaníliás fügelekvár

Ahogy már említettem, múlt héten nagymamámnál jártam látogatóban és ha már ott voltam, leszedtem a hatalmas fügefájáról az érett - vagy már majdnem érett - gyümölcsöket. 4 kilónyi fügével tértem haza, aminek egy részéből citromos-fahéjas fügelekvárt főztem, a másikból pedig egy őszibarackkal kombinált változatot terveztem.

És meg is valósítottam! :)


Imi éppen tegnap emlegette, hogy milyen jó ötlet volt ez a fügelekvár. Nem is tudom, hogy melyik variáció ízlik neki jobban, csak arra emlékszem, hogy éppen elkészültem a lekvárokkal múlt héten és már keverte is bele egy natúr joghurtba ízesítésként.

Ezt egyébként ajánlom mindenkinek. Sokkal egészségesebb saját készítésű lekvárral ízesíteni, színezni egy pohár natúr joghurtot mintha már eleve ízesített gyümölcsjoghurtot vásárolnánk a boltban.


Hozzávalók:
- 1,5 kg füge
- 4 db őszibarack
- 1 evőkanálnyi vaníliaaroma / vagy néhány csepp vaníliakivonat
- 10 dkg cukor

A fügét és az őszibarackot megmostam, a barackot meghámoztam és a magját eltávolítva kisebb darabokra vágtam. A fügének levágtam a két végét és diónyi darabokra aprítottam. A barackkal összekeverve egy edénybe szórtam és hozzáadtam a cukrot is.

Kis lángon feltettem főni. Amikor már kezdett levet ereszteni, meglocsoltam a vaníliaaromával. Fedő alatt, időnként megkeverve addig főztem amíg a gyümölcs teljesen szét nem esett, ez körülbelül 1 óra volt. Ezután kevergetve, hogy le ne kapja még kb. negyed órán keresztül főztem, sűrítettem. Ha nagyon nagy darabokban marad benne a gyümölcs, botmixerrel pépesíthetjük.


Előre kimosott, kifertőtlenített üvegekbe töltöttem a lekvárt, lezártam és 5 percre fejreállítottam az üvegeket. Majd újságpapírba csomagolva dunsztba tettem néhány napra.

A fenti mennyiségből 4 kis üvegnyi lekvár lett. Ma készítem a következő adagot. :)


Nekem ez a barackos ízesítésű fügelekvár sokkal jobban ízlik mint a citromos. Nagyon jól kiérződik belőle az érett barack íze is.

És tényleg nem kell bele több cukor! Mindkét gyümölcs finom, édes, kár lenne tovább cukrozni.



2015. július 27.

Citromos-gombás pillangótészta

Múlt hétvégén egyedül voltam itthon a négylábú családtagokkal, így elhatároztam, hogy olyan ételt főzök magamnak két napra, amit Imi annyira nem szeret. Valami olyasmiben gondolkodtam, ami nagyon gyorsan készen van, hiszen szombaton még javában tombolt a kánikula.

Andi citromos-gombás spagettijére esett a választásom, amit régebben többször is megcsináltam már és mindig nagyon ízlett. Spagetti helyett pillangótésztát főztem mellé, mert már idejét nem tudom, mikor ettem azt utoljára. Leggyakrabban spagetti vagy valamilyen csőtészta készül nálunk.


Meg kell mondanom, nagyon jól választottam. Fél óra alatt megfőztem a két napi ebédemet és egy igazán frissítő ízvilágú tésztaételt kaptam. Ezután gyakrabban fog szerepelni az étlapomon, innen is üzenem kedves régi blogszerzőtársamnak, Andinak.


Hozzávalók 2 nagy adaghoz:
- 40 dkg gomba
- 1 közepes fej hagyma vagy 1 csokor újhagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- fél - 1 citrom leve
- 1 csokor friss petrezselyem
- olívaolaj
- só
- bors
- 30 dkg pillangótészta (farfalle)
+ tálaláshoz sajt és reszelt citromhéj

A tésztát forrásban lévő, sós vízben feltettem főni.

Amíg főtt, egy nagyobb serpenyőben olívaolajat hevítettem és rádobtam az apróra vágott, megtisztított hagymát és fedő alatt üvegesre pároltam. Hozzáadtam a zúzott fokhagymát, kevergetve pirítottam.

Jöhetett a megtisztított, csíkokra vágott gomba, ezt sóval és borssal ízesítettem. Jól összekevertem és fedő alatt kb. 10 percig pároltam. Ezután levettem róla a fedőt, és időnként megkeverve megpirítottam a gombát. A végén hozzákevertem a felaprított friss petrezselymet és a citrom levét (ízlés szerint savanyítsuk).

A leszűrt tésztával azonnal tálaltam. A tányéromon megszórtam reszelt citromhéjjal és sajttal.



Nagyon-nagyon finom volt! A nagy melegben nem is kívántam nehezebbet enni. A citrom és a friss petrezselyem igazán jól feldobják ennek az egyszerű ételnek az ízét.


És amíg én elégedetten faltam az ebédemet, addig Matyi vizslánk így strandolt a saját, külön bejáratú medencéjükben a 40 fokos kánikulában. Vilma annyira nem rajong a vízért, ő kívülről szemlélte kistesója pancsolását. :)



2015. július 25.

Citromos - fahéjas fügelekvár

Nagymamám kertjében áll egy hatalmas fügefa, amely minden évben bőséges termést szokott hozni. Amit idén művel, az viszont leírhatatlan. Két hete érik rajta a gyümölcs és még nem látjuk a végét. Folyamatosan, vödörszámra lehet róla szedni a hatalmas fügét, akár kétnaponta.

Csütörtökön meglátogattam nagyit és egy kosárnyi gyümölcsöt el is hoztam tőle, hogy befőzhessem lekvárnak. Annyi volt, hogy nem fért bele a legnagyobb lábasomba - anyutól most nem hoztam el a lekvárfőző edényt -, így két felé osztottam és kétféle lekvárt készítettem.


Az egyik citromos-fahéjas ízesítésű lett, erről fogok most írni. Ezen a képen látszik, hogy mennyi fügét hoztam el nagyitól. Körülbelül 4 kg volt összesen. 2,5 kg-ból készítettem a citromos-fahéjas változatot. Egyetlen darabot sem kellett kidobnom belőle, mindegyik szép, egészséges volt.


Hozzávalók:
- 2,5 kg füge
- kb. 10-15 dkg cukor
- 1,5 - 2 citrom leve
- 1 púpozott teáskanál fahéj

A fügéket megmostam, két végüket levágtam, majd negyedekre daraboltam. Egy lábasba beletettem a gyümölcsöt, megszórtam a cukorral - ennek a mennyiségét ízlés szerint és a füge érettségétől, édességétől függően lehet változtatni - meglocsoltam a citromlével és lassú tűzön, fedő alatt elkezdtem főzni.

Nagyon hamar megpuhult, szétesett. Gyakran meg is kellett kevernem, nehogy leégjen. Nem annyira lédús gyümölcs mint pl. az őszibarack vagy az eper. Kb. 1 óra alatt teljesen szétfőttek a fügék - ha kell, botmixerrel tovább pépesíthetjük - ekkor hozzáadtam a fahéjat is. Kevergetve még 10 percig rotyogtattam.


A kész lekvárt ezután előzőleg kimosott, kifertőtlenített üvegekbe töltöttem, lezártam, majd 5 percre fejreállítottam. Újságpapírba csomagolva szárazdunsztba helyeztem.

A fenti mennyiségből 5 kicsi lekváros üvegnyi lett, első adagnak, kóstolónak pont elég.


Hamarosan jelentkezem az őszibarackos-vaníliás fügelekvár receptjével is!



2015. július 23.

Ratatouille (francia vagy mediterrán lecsó)

A nyár nekem a főtt kukoricáról és a lecsóról szokott szólni. Hetekig tudnám enni ezeket felváltva és nem unnám meg egyiket sem. Mostanában rengeteg zöldséget, zöldséges ételt eszünk, mert igyekszünk kicsit visszaszorítani a szénhidrát fogyasztásunkat. Dávidék sokat segítenek nekünk ebben, hetente látnak el minket hatalmas, friss cukkinikkel.

Tudom, hogy sokan a hagyományos, magyaros lecsóba is tesznek cukkinit, de én nem szoktam. Nekem az megmarad hagyma-paprika-paradicsom-szalonna-kolbász ötösnek, és inkább kitalálok valami más felhasználási módot a cukkininek.


Például egy másik fajta lecsót. Egy mediterránt. Vagyis a ratatouille-t, amely Franciaországban közkedvelt egytálétel. Sokan a L'ecsó című animációs filmből ismerhetitek, amelyet néhány éve vetítettek a mozikban és természetesen Párizsban játszódik, egy étteremben.


A ratatouille elkészítési módja és a hozzávalók összetétele éppen annyira megosztja a franciákat, mint minket magyarokat, amikor a mi hagyományos lecsónkról beszélünk. A ratatouille-t van aki kevesebb paradicsommal készíti, van aki több féle paprikával, van aki különböző fűszereket használ hozzá. Néhányan kisebb, mások nagyobb darabra vágják a zöldségeket, egyesek külön-külön pirítják meg ezeket egymás után, mások egyszerre. Van aki ezután összefőzi, más inkább összesüti.

De egyvalamiben egyetértenek: a cukkini és a padlizsán dominál az ételben, nem a paprika és a paradicsom.


Én most a saját változatomat írom le, mert bár életemben először készítettem, nem követtem szóról-szóra egyik receptet sem, az átolvasottakat vegyítettem össze úgy, hogy nekem megfelelő legyen.

Hozzávalók (2 nagyon nagy vagy 3 normál adaghoz):
- 1 db padlizsán
- kb. 60 dkg cukkini
- 1 tv paprika
- 1 kápia paprika
- 3 paradicsom
- 1 nagyobb fej lilahagyma
- 2 evőkanál paradicsompüré
- olívaolaj
- só
- őrölt bors
- kakukkfű
- petrezselyem

A cukkini mennyiségét azért nem tudom pontosan meghatározni, mert nem mértem le, csak levágtam egy darabot Dávidék jól megtermett példányából.


A megmosott padlizsánt és cukkinit héjastul kis kockára vágtam - a padlizsán két végét eltávolítottam - egy edénybe szórtam, lesóztam és összekeverve állni hagytam. Közben a hagymát megtisztítottam, a paradicsomot és paprikákat megmostam, ez utóbbiakat kicsumáztam. Mindent felaprítottam.

A cukkiniről és padlizsánról leöntöttem a sós levet, papírtörlővel le is itattam róla a felesleget. Egy mély edényben olívaolajat hevítettem és rádobtam ezt a két zöldséget. Megszórtam borssal és időnként megkeverve átpirítottam. Ezután a tál fölé amelyben előzőleg állt egy szűrőt helyeztem és beleborítottam a cukkinit és padlizsánt.

Egy újabb adag olívaolajon szintén megpirítottam a paprikákat és a hagymát, körülbelül 8 perc után hozzáadtam a paradicsomkockákat is. Sóztam, borsoztam. 5 percig magas lángon sütöttem tovább, majd visszatettem bele a padlizsánt és cukkinit és ekkor kevertem hozzá a paradicsompürét. Közepes lángon összefőztem - ha kell még most sózzuk - és megszórtam apróra vágott friss petrezselyemmel és kakukkfűvel.  És már készen is voltam. :)

Ne főzzük sokáig, hogy ne puhuljanak túl a zöldségek!


Véletlen egybeesés, vagy megérzés? A szerdán megjelent Nők Lapjában találtam ezt a kis cikket Jean Claude Droyer-ről, aki 1980. július 21-én megmászta az Eiffel-tornyot. Münz András egy rövidke, humoros írást tett közzé erről az évfordulóról, amelyben főszerepet kapott a ratatouille is.

A lap megjelenése előtti napon, éppen 35 évvel az évforduló után, 2015. július 21-én, kedden készítettem el életem első ratatouille-ját. :)


És ha már emlegettem Párizst és az Eiffel-tornyot.  Nem vagyok Eiffel-torony rajongó....


... áááá dehogy! :) Rokonaim és barátaim ismerik a rajongásomat és időről-időre meglepnek eiffel-tornyos tárgyakkal. Ezen a fotón nem is szerepel minden! Az ágyneműhuzatom, amelyet anyukám és tesóm varrtak nekem és a táskáim hiányoznak róla.


Párizs örök szerelem nekem. De ez majd egy későbbi, különálló bejegyzés tárgya lesz.

Au revoir! :)



2015. július 20.

Narancsos-vaníliás limonádé

A legfinomabb hűsítő ebben a nagy kánikulában! Manapság már ezerféle limonádét lehet kapni a vendéglátóipari egységekben, hiszen a fröccs és a házi szörpök mellett ez is nagyon divatos ital lett. Bevallom őszintén, én nem tartom limonádénak azt az üdítőt, amelybe valamiféle szirup kerül ízesítésként. Az nálam már inkább a szörp kategóriába tartozik. A limonádé számomra egy citromos alaplé amelybe a különféle ízhatások eléréseként más friss gyümölcs levét facsarjuk.


Persze ez lehet, hogy csak az én véleményem. Mindenesetre mi otthon nem iszunk másfajta limonádét, csak ezt. Évekkel ezelőtt egy közeli vendéglőben ittunk először egy-egy nagy pohárral ilyen narancsos-vaníliás limonádét, azóta Imi minden nyáron elkészíti. Leírom, hogy ő mit szokott beletenni, de természetesen mindenki ízesítse úgy, ahogy szeretné. Kicsit savanykásabban, édesebben, több vagy kevesebb darabolt gyümölccsel, bárhogy!


Hozzávalók:
- 1,5 - 1,7 liter (ásvány)víz
- 2,5 db narancs leve
- 2 db citrom leve
- fél narancs darabolva
- fél citrom darabolva
- fél lime darabolva
- 2 evőkanál vaníliás cukor
- 3-4 evőkanál cukor

A narancsok és citromok levét kifacsarjuk és egy kancsóba töltjük. Hozzáadjuk a megmosott, kis darabra vágott gyümölcsöket, a kétféle cukrot és felöntjük vízzel. Jól összekeverjük és hűtőszekrényben legalább 2-3 óráig hűtjük. Jéghidegen a legfinomabb!


Pohárba töltve díszíthetjük menta és citromfű levélkével. Adhatunk hozzá jégkockát is, de ha megfelelően le van hűtve, felesleges. A vaníliás cukrot helyettesíthetjük 1-2 mokkáskanál vanília kivonattal.

Egészségünkre! :)



2015. július 18.

Zöldséges-darált húsos újburgonya egytál

Néhány évvel ezelőtt többször is elkészítettem ezt az újburgonyás egytálételt, aztán valahogy feledésbe merült. Gondolom ez azért van, mert az évnek sajnos csak néhány hónapjában lehet friss újkrumplit vásárolni, utána be kell érnünk a "régivel". Márpedig ez az étel abból finom igazán. Valószínűleg következő évben, amikor újra eljött június környékén az újburgonya szezon, megint a paprikás krumpli - tepsiben sült fűszeres krumpli és petrezselymes krumpli szentháromságot készítettem belőle nyakra-főre.


Most azonban a szemem elé került újra ez a recept és gyorsan meg is örökítem, hogy jövőre ne felejtsem elkészíteni. Az eredeti receptet még a Kiskegyed Konyhája magazinban találtam. Nem árt, ha van hozzá egy wok-unk, abban kényelmesen elfér minden hozzávaló.

Hozzávalók:
- 40 dkg újkrumpli
- 20 dkg zöldbab (vagy gomba)
- 1 db kaliforniai paprika
- 4 db paradicsom
- 1 nagy fej lilahagyma
- 50 dkg darált hús
- 1 csokor petrezselyem
- olaj
- só, bors

Zöldbabból mindegy, hogy mirelitet vagy frisset használunk, lényeg, hogy legyen megtisztítva és rövidebb darabokra felvágva.


Az újburgonyát áztassuk sós vízbe, majd kapargassuk meg, hogy a felesleges héját eltávolítsuk. Vágjuk kisebb darabokra, és enyhén sós vízben forrástól számítva kb. 10 perc alatt főzzük félkészre. Éppen csak annyira puhára, hogy a villát bele tudjuk szúrni. Az zöldbabbal tegyünk ugyanígy, majd mindkettőt szűrjük le.

Forrósítsuk fel a wokban az olajat és pároljuk meg benne a vékonyan felszeletelt lilahagymát. Adjuk hozzá a darált húst és kevergetve pirítsuk meg. Sóval, borssal ízesítsük, majd fedjük le és kb. 15 percig hagyjuk párolódni.

Ekkor adjuk hozzá a nyolcadokra vágott paradicsomot és néhány percig erős tűzön, kevergetve főzzük, hogy a paradicsom kissé levet eresszen. Ezután keverjük bele a csíkokra vágott paprikát, a krumplit és a zöldbabot és az egészet pirítsuk össze. Végül apróra vágott petrezselyemmel szórjuk meg.


A csípős ízek kedvelőinek javaslom, hogy bors helyett cayenne-i paprikát használjanak, vagy lehet hozzáadni apróra vágott chilipaprikát is. Én az előbbivel készítettem el és nagyon ízlett ezzel a pikáns fűszerezéssel.

Friss saláta is jól illik hozzá!



2015. július 15.

Zöldségágyon sült húsgombóc

Cukkinis recepteket keresgéltem a neten, mert kedves Halászin lakó barátainktól tegnap érkezett egy szép nagy, saját termesztésű friss cukkiniszállítmány. Imivel kettőnknek legalább egy heti adagja ez, úgyhogy most igyekszem változatos ételeket kitalálni, hogy elfogyasszuk mindet.

Mit ad Isten, belebotlottam abba a receptbe, amit anyukámék készítettek el néhány évvel ezelőtt és méltatlanul feledésbe merült. Pedig igazán jó kis egytálételről van szó, amelyet római tálban készíthetünk el - imádom, mert csak bele kell pakolni mindent és amíg sül az ebédünk, addig mást is csinálhatok mellette - és kedvünk szerint variálhatjuk a zöldségeket, attól függően, hogy éppen minek van szezonja.


Szüleim, ha jól emlékszem, kora ősszel készítették el anno, akkor kelkáposzta, karfiol, hagyma, cukkini és sárgarépa került a római tálba, de bátran dobjuk fel piros színű zöldségekkel is az egytálételünket.

Hozzávalók a körethez:
- 1-1 kisebb fej karfiol és kelkáposzta
- sárgarépa
- cukkini
- 2 nagy fej hagyma
- 1/2 liter húsleves / zöldségalaplé
- babérlevél
- szegfűszeg
- só
- bors

A zöldségeket megtisztítjuk, megmossuk. A karfiolt rózsákra szedjük, a kelkáposztát vastagabb szeletekre vágjuk, torzsáját eltávolítjuk. A sárgarépát, cukkinit és hagymát felkarikázzuk. Az egészet az előzőleg vízbe áztatott római tál aljára tesszük (ha belülről mázas edényünk van, nem kell áztatni!). Sóval, borssal ízesítjük, összeforgatjuk. Hozzáadjuk a babérlevelet, szegfűszeget és aláöntjük a húslevest, majd elkészítjük a húsgombócokat.

Hozzávalók a húsgombóchoz:
- 40 dkg darált hús
- 1 egész tojás
- 1 szikkadt zsemle
- 1,5 dl tej
- 1 csokor kapor
- só
- bors
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 mokkáskanál pirospaprika

A darált húst, a tejben megáztatott, jól kinyomkodott zsemlét, a zúzott fokhagymát, a finomra vágott kaprot, a tojást, a pirospaprikát, sót, borsot jól összedolgozzuk-összegyúrjuk. Vizes kézzel tojásnyi gombócokat formálunk belőle és a zöldségágyra sorakoztatjuk.

A tálat lefedjük, hideg sütőbe toljuk. 200 fokon, kb. 1 órán át pároljuk húsgombócokat és a zöldségeket.

Ezután fedő nélkül még 10-15 percig sütjük. Azonnal, forrón tálaljuk.


Kiadós egytálétel, csak valamilyen könnyű desszertet kell kitalálni hozzá, mert biztos hogy megkívánom utána. :)



2015. július 13.

Túrós csusza

A világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb tésztaétele! Persze csak akkor, ha nem kézzel gyúrjuk és nyújtjuk hozzá a tésztát. :) Töredelmesen bevallom, hogy én bolti csuszát vagy fodros nagykockát szoktam kifőzni, de nekünk így is éppen olyan finom, mintha házi tésztából készíteném.

Ottó kollégám a túrós tésztát csak metéltből és édesen, tehát porcukorral megszórva tudja elképzelni. Én meg csak sósan, sok szalonnával - ahogy Lusta Dick a joghurtot a Macskafogóban - bőven meglocsolva tejföllel.


Régebben egyszerűen csak kifőztem a tésztát és túróval, tejföllel tálaltam, zsírjára sütött szalonnával megszórva. Valahogy nem volt az igazi. Mostanában azonban mindent jól összekeverek és egy sütőtálba simítva pirosra-ropogósra sütöm a tészta tetejét. Így már tökéletes!

Hozzávalók:
- 40 dkg csuszatészta vagy fodros nagykocka
- 30 dkg szalonna
- 50 dkg tehéntúró
- 1 nagy pohár (kb. 45 dkg) tejföl + a tálaláshoz
- só

Szalonnából én általában két félét szoktam felhasználni: kenyérszalonnát és húsosat, például erdélyit. Az előbbiből jó sok zsír kisül, tepertős lesz mire elkészül, a húsos pedig nagyon finom ízt ad az ételnek.


A tésztát enyhén sós vízben kifőzzük, leszűrjük. Amíg készül, addig a szalonnát apró kockára vágjuk és egy nagy edényben zsírjára sütjük. A végén a szalonna felét egy szűrőkanállal kiemeljük a zsírból és félretesszük. A visszamaradt szalonnás zsírhoz adjuk a tésztát.

A túrót és a tejfölt egy csipetnyi sóval kikeverjük és ráöntjük a tésztára. Az egészet jól összekeverjük, majd egy tűzálló tálba simítjuk.


180 fokra előmelegített sütőben kb. 15-20 perc alatt készre sütjük. Az utolsó 5 percben grill fokozatra kapcsolva megpirítjuk a tetejét.

Tányérunkra szedve meglocsoljuk a tetejét további tejföllel és a félretett, zsírjára sült szalonnadarabokkal díszítjük.


Nagyon laktató étel én mégis be tudok vágni belőle egy jó nagy tányérnyit. És napokig szívesen eszem ebédre!



2015. július 9.

Mascarponés túró rudi torta

No kérem szépen, ez egy olyan süti, de olyan... Aki nem szereti a kekszet... vagy a túró rudit.. vagy a mascarpone-t... vagy a mézet... esetleg a tejfölt..., az most forduljon el, nem neki való ez a recept. Aki viszont szereti, ahogy én, az mindenképpen készítse el, mert nagyon finom, és nem mellesleg még látványos is. :)


Ezt a tortát Anya és Apa szülinapjára sütöttük meg Andrásommal, és már másnap elfogyott, ami biztatóan hangzik, én úgy gondolom. Vagyis tulajdonképpen kevés volt ahhoz képest, milyen jó. :)

Ha kedvet kaptatok hozzá, ezekre van szükség:
25 dkg darált háztartási keksz,
15 dkg margarin,
2 ek. méz,
7 db túró rudi,
15 dkg cukor,
50 dkg mascarpone,
1,5 ek. liszt,
3 db tojás,
2 csomag vaníliás cukor,
1 citrom reszelt héja,
2 ek. tejföl.

Andrásom tökéletes kekszlapogatása :)

A kekszet jól összekeverjük az olvasztott margarinnal és a mézzel, majd egy 26 cm átmérőjű, margarinnal kikent tortaforma aljába szépen beleegyengetjük, kanál segítségével lenyomkodjuk.
A mascarpone-t kikeverjük a cukorral, aztán hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, a tejfölt, a lisztet és a tojások sárgáját. Alaposan összekeverjük a hozzávalókat.


A tojásfehérjét felverjük kemény habbá, és lazán a masszához keverjük. Az így kapott töltelék felét rákenjük a kekszes alapra, majd a tetejét kirakjuk a félbe vágott túró rudikkal. Most a töltelék másik fele következik, amit simára kenünk a rudik tetején.
180 fokra előmelegített sütőben nagyjából 1 óra alatt készre sütjük. A sütési idő felénél le kell fedni sütőpapírral, hogy nehogy megégjen.
Miután teljesen kihűlt a torta, óvatosan levesszük róla a formát. Porcukorral megszórva tálaljuk.



Íme, így szeletel az én szülinapos Anyukám :) Nagyon sok boldog szülinapot itt is, Anya és Apa! :)


Az eredeti receptet a receptneked oldalán találtam.



2015. július 5.

Mazsolás sárgarépa-káposzta saláta

A múlt heti szülinapi grillpartira anyukám nagyon finom salátát készített. Az eredeti receptet a Lajos Mari konyhája 2014/4. számban találta. A magazinban a fotón egy egyszerűnek tűnő sárgarépa-káposzta salátát láthatunk, ami mazsolával van megszórva. Eleinte kicsit szkeptikus voltam, hogyan illik mazsola a fent említett zöldségekhez, de meg kellett állapítanom, hogy nagyon jól! Isteni finom volt a saláta!


Hozávalók:
- 80 dkg káposzta
- 1 kávéskanál só
- bors
- 1 közepes fej hagyma
- 3 evőkanál olaj
- 1 kávéskanál zöldséges ételízesítő
- 3 evőkanál almaecet
- 2 közepes sárgarépa
- 2 evőkanál puha mazsola
- díszítéshez: 1-2 szál petrezselyem
                      2-3 chilipaprika

A káposzta külső leveleit eltávolítjuk, kettévágjuk és torzsáját kiemeljük. Szálasra gyaluljuk, egy mélyebb edénybe helyezzük és 1 kávéskanálnyi sóval megszórjuk. Jól összekeverjük.

A hagymát meghámozzuk, felkockázzuk és az olajon megpároljuk. Hozzáadjuk az ételízesítőt, almaecetet, 1 dl vizet, kevés őrölt borsot és fedő nélkül lassú tűzön 5 percig összeforraljuk. Ráöntjük a káposztára, összeforgatjuk és szobahőmérsékleten 2-3 órát vagy akár 1 éjszakát pihentetjük.

A sárgarépát meghámozzuk, lereszeljük. A mazsolát szűrőbe szórjuk, meleg vízzel leöbítjük, lecsöpögtetjük. Nagyobb halmokban egy tálra rendezzük a káposztát, sárgarépát. Megszórjuk a mazsolával és chilipaprikával, petrezselyemmel díszítjük.


Elkészítjük az öntetet.

Hozzávalók az öntethez:
- 35 dkg natúr joghurt
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál olívaolaj
- só
- 1 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál citromlé
- őrölt színesbors
- csípős paprikakrém vagy 1-2 csipet cayenne bors

A fokhagymát megtisztítjuk és összezúzzuk. Az olívaolajjal együtt hozzáadjuk a joghurthoz. Sóval, mézzel, citromlével, őrölt borssal és tetszés szerint csípős paprikakrémmel vagy cayenne borssal ízesítjük. Csak tálaláskor adjuk a salátához.


Minél többet áll, annál finomabb! Természetesen maradt mindenből amit grilleztünk, így másnap, harmadnap is azt vittem ebédre a munkahelyemre. Na meg ezt a finom salátát. Igazán jól esett még több nap után is. 



2015. július 3.

Sajtos pogácsa

Rengeteg féle sajtos pogácsát ettem már életem során, de olyan finomat még sosem, mint anyukám pogácsája. Ez az ő igazi specialitása. Sokszor megsütötte már, de soha nem sikerült még elrontania, mindig ugyanolyan lágy, leveles, könnyű tésztájú, egy kevés pirospaprikával színezve-ízesítve.

Születésnapja alkalmából szeretném őt azzal megköszönteni, hogy ódákat zengek a pogácsájáról. Tudom jól, hogy sok félét sütött már - pl. lilahagymásat, tepertőset, tökmagosat - és mind ízlett egytől-egyig, de egyik sem érhet a sajtos pogácsa nyomába. És ebben egyetértünk Mazsival.


Anyukám kézírással jegyezte fel ezt a receptet körülbelül harminc éve az egyik szakácskönyvébe. Ez alatt az idő alatt legalább harmincszor készítette már el és nem tudjuk megunni. Remélem, hogy nagyon-nagyon sokáig fog élni, hogy még legalább ennyiszer megsüthesse, mert egészen biztos vagyok benne, hogy én akárhogyan próbálnám, nem tudnám ugyanilyen finomra elkészíteni. Így hát nem is próbálom. :)

Biztosan ti is ismertek olyan ételeket, amit csak az anyukák készíthetnek el. Mert ők tudják legjobban, az ő kezükben van a mértékegység, a mozdulat. Az ő szívük-lelkük-rezgésük van az elkészítés folyamatában végig. Hiába kérjük el a receptet és csinálunk mindent ugyanúgy mint ők, az anyukák, nagymamák, egyszerűen nem lesz ugyanolyan.


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 2 dkg élesztő
- 25 dkg vaj/margarin
- 15 dkg reszelt sajt + sajt a tetejére
- mokkáskanál só
- pirospaprika
- 2 dl tejföl
+ a tetejére 1 tojás

A lisztet elmorzsoljuk az élesztővel,  majd a lágy vajjal. Hozzádolgozzuk a reszelt sajtot, a sót, kevés pirospaprikát és a tejfölt is.

Deszkára téve kb. 1 cm-esre nyújtsuk ki, majd alulról-felülről és oldalról is hajtsuk össze a tésztát és pihentessük 10 percig. Újból nyújtsuk ki, hajtsuk össze, pihentessük. Ezt ismételjük meg háromszor-négyszer. Minél többször ismételjük, annál levelesebb lesz a pogácsánk.

Végül ujjnyi vastagságúra nyújtva tetszőleges átmérőjűre szaggassuk ki,  tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe. A tetejüket kenjük meg felvert tojással,  szórjuk meg reszelt sajttal, esetleg köménymaggal.

10-15 perc újabb pihentetés után 180-190 fokra előmelegített sütőben rózsaszínűre sütjük (kb. 10-12 perc alatt). 


Gyönyörű, ugye? Nincsen benne tojás, viszont van tejföl és ezért még harmadnap-negyednap is puha és lágy tésztájú a pogi. Már ha kitart addig. Vigyázni kell vele, mert langyosan a legfinomabb és nem lehet abbahagyni az evését. 

Anyukám, Isten éltessen nagyon sokáig még egyszer!



2015. július 1.

Tejszínes-kávéhabos Guinness torta

Az igazi nyár, vagyis a július szülinapokkal kezdődik nálunk. Rögtön elsején apukám születésnapját, majd harmadikán anyukámét szoktuk ünnepelni. Illetve ez így nem teljesen igaz. Általában közvetlenül előtte hétvégén ül össze a család és egy grillezés-sütizés keretében köszöntjük az ünnepelteket.

Így történt ez idén is. Szerencsére az égiek is kegyesek voltak hozzánk, remek időben szülinapozhattunk múlt szombaton. Finom húsokat sütöttünk a kerti grillen, különféle salátákat készítettünk melléjük - köztük a már említett tabulét -  majd következhettek a desszertek.


Kedves egykori blogszerzőtársamhoz, Csincsillához fordultam segítségért. Tudtam, hogy neki nagyon jó tortareceptjei vannak és mivel ő sem szeret órákig szöszmötölni egy-egy desszerttel, mindig örömmel veszem tőle az ötleteket. Megnyitottam a blogját, rákattintottam a "torta" fülre és gyorsan meg is találtam amit kerestem. Ezt a látványos, egyszerű és különleges kávés-sörös tortát.


Miközben sütöttem a sütit, akkor gondolkodtam és jöttem rá, hogy tavaly szintén Csincsilla receptje alapján készítettem anyu és apu szülinapi tortáját. Az is réteges, tejszínes, zselatinos variáció volt és nagy sikert arattam vele. Gondoltam, hogy ez jó ómen lesz idénre is.

A tavalyi torta eperhabos máktorta névre hallgat. Így néz ki Csincsillánál, és így nálam.

De vissza az idei tortához! Sok helyről hallottam, hogy milyen finom és különleges a Guinness torta és tudtam, hogy Csincsilla és Andi is elkészítette már, két különféle módon. Ahogy a neve is mutatja, a tésztához sört kell adni, ettől lesz igazán különleges. Én sajnos nem szeretem a sört, de rajtam kívül mindenki más szereti a családban, így azt gondoltam, hogy ha nagyon kiérződik majd a sütiből, legfeljebb én nem eszek belőle, viszont mindenki más örülni fog. :)


Hozzávalók a tésztához (24 cm-es tortaformához):
- 0,85 dl Guinness sör
- 1 dl tejföl
- 1 (kicsi) tojás
- 84 g puha vaj
- 25 g kakaópor
- 84 g cukor
- 94 g liszt
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- csipet só

A tejfölt, tojást, sört egy edénybe öntöttem és robotgéppel habosra kevertem. Hozzáadtam a lágy vajat, csipetnyi sót is, majd apránként beledolgoztam az összevegyített kakaóport, cukrot, lisztet és szódabikarbónát.

Egy kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibéleltem és beleöntöttem a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt készre sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem.

Szaftos, illatos tésztát kapunk végeredményként. Én tényleg azt hittem, hogy nagyon sörízű lesz, mert sütés közben a Guinness illata szálldogállt a konyhában. :)

A tésztát még melegen kiborítottam a formából, lehúztam róla a sütőpapírt és úgy hűtöttem ki. Majd visszahelyeztem a sütőpapíros tortaformába és rázártam a kapcsos keretet is.


A továbbiakban Csincsillát idézném, mert nagyon jól leírta a tejszínes rétegek elkészítési módját.
Kávés krém
10 gramm zselatint beáztattam egy dl langyos vízbe. 2,5 dl hideg tejszínt némi porcukorral kemény habbá vertem. A zselatint kis lábaskában felforrósítottam, hogy majdnem forrjon, levettem a tűzről, és belekevertem néhány kávéskanálnyi neszkávét. Aztán ezt összekevertem a tejszínhabbal (hőkiegyenlítéssel, azaz először a lábasba megy egy kicsi a hideg habból, alaposan összekeverem, megint egy kis hab, aztán ezt a már nem forró, fellazított keveréket öntöm bele a tejszínhabba). A tésztalapot nagyon vékonyan megkentem baracklekvárral, ráöntöttem a krémet, és mehetett néhány órára a hűtőbe, hogy jól megkössön.
Mindössze annyi megjegyzésem lenne, hogy nekem fél óra is elég volt a hűtőben hogy szinte szilárdra dermedjen a kávés réteg. Ennyi idő alatt el is készítettem a tejszínes krémet.

Tejszínes krém
Ugyanaz, mint a fenti, csak kávé nélkül, picit édesebben, és csak 2 dl tejszínből. Ezt ráöntöttem a már megszilárdult kávéhabra, és mehetett ez is néhány órára hűlni.
És amíg ez a réteg dermedt, addig azon agyaltam, hogyan is díszítsem a tortát. A kávézselét mindenképpen jó ötletnek találtam, így azt is elkészítettem.

A tetejére kávézselét csináltam:
10 gramm zselatint felforrósítottam majdnem 1,7 dl vízzel, hozzákevertem annyi neszkávét, hogy szép színe legyen, meg egy kicsi cukrot, hogy ne legyen ütősen keserű. Egy tepsibe fóliát terítettem, és erre ráöntöttem a kihűlt (de persze még folyós) kávézselét.
Mehetett a hűtőbe, ahol hamarosan teljesen szilárddá vált. Egy linzerkiszúró segítségével kisebb-nagyobb szíveket vágtam ki belőle. Ezeket, valamint kávészemeket rendeztem el a torta tetején. Hűtőben pihentettem egy éjszakát, majd eltávolítottam róla a tortaforma oldalát, az aljával együtt átemeltem egy tortatálra és színes szórócukorral bevontam az oldalát.


Rég aratott már ekkora sikert bármilyen sütim is. Egyaránt mindenki dicsérte, mindenkinek nagyon ízlett. Még nekem is! Semmiféle sörízt nem éreztem a tortában, leginkább a kávé dominált benne. Puha, lágy tésztájú, rezgős tejszínes-kávés krémrétegű csoda.

Nagyon-nagyon hálás vagyok Csincsillának!


Az ünnepelteknek, vagyis szüleimnek ezúton kívánok még egyszer nagyon-nagyon boldog születésnapot és további hosszú, boldog, egészséges éveket!