2013. március 29.

Húsvéti nyereményjáték

Különleges nyereményjátékot hirdetünk, melynek témája a húsvét.

A játékszabály nagyon egyszerű:
1. Csatlakozz Facebook oldalunkhoz, ha még nem tetted volna meg.
2. Süssél-főzzél húsvétra, majd az elkészült fogásokat fotózd le.
3. A képeket küldd el nekünk a kicsibors@indamail.hu címre.
4. Az e-mailben írd meg nevedet, az étel nevét, valamint hogy melyik kategóriába szeretnéd nevezni a képet: 
    a) leves/főétel
    b) desszert/sütemény
    c) saláta/sonkatál
5. Ha receptet is küldesz mellé, azt külön megköszönjük, de nem feltétele a játéknak.
 


Ugye milyen egyszerű? Facebook oldalunkon létrehozunk három fotóalbumot a három kategóriának és az átküldött fotókat a nevetekkel, étel nevével és az esetleges recepttel mi fogjuk feltölteni az albumokba. Tehát ti mindenképpen a kicsibors@indamail.hu címre küldjétek a fotókat, ne a Facebook oldalunkra!


FONTOS!
- Nem ragaszkodunk idei képhez, lehet tavalyi, tavalyelőtti...
- Egy ember több fotóval, több kategóriában is nevezhet.
- A fotókat 03.28. csütörtöktől 04.03. szerda éjfélig várjuk.


Természetesen szorgalmatokat szeretnénk megjutalmazni. Mindhárom kategóriában hirdetünk nyertest, akiket kéréseteknek megfelelően SORSOLÁSSAL fogunk kiválasztani.

- leves/főétel kategóra nyertese: A nemzetközi konyha remekei c. szakácskönyvet
- desszert/sütemény kategória nyertese: 1 db fakanálkészletet kerámia tárolóban
- saláta/sonkatál kategória nyertese: 1 db nagy méretű bevásárlótáskát
kap tőlünk ajándékba.

A sorsolást 04.05. pénteken tartjuk, ez után hirdetjük ki a nyerteseket.

+ AJÁNDÉK A MEGOSZTÁSOKÉRT
1 db meglepetés ajándékot is kisorsolunk azok között akik a játékkal kapcsolatban bármit (játékfelhívás, a nevezett fotók, a pályázat fotóalbumai, stb.) megosztanak a Facebook-on oldalunkról. A megosztásokat is 04.03-ig kérjük megtenni, az ez utáni megosztásokat nem tudjuk figyelembe venni a sorsoláskor.

Jó játékot kívánunk mindenkinek! :)

 

HA VALAKI ESETLEG NEM ISMERNÉ FACEBOOK OLDALUNKAT, ITT TALÁLHAT MEG MINKET:





Krumplis pogácsa a Czabán-napra

A Facebook oldalunkon jeleztem, hogy egy rendhagyó blogbejegyzéssel készülök, amiben éppen hogy csak érinteni fogom a gasztro-vonalat.

Nagyobb részt egy eseményleírás, élménybeszámoló következik. Egy olyan eseményé, ami nagyon a szívünkhöz nőtt és remélhetőleg lesz folytatása, mert sok-sok pozitív visszajelzést kaptunk. Tulajdonképpen a mi "gyerekünk", vagyis inkább Imié, mert ő volt az ötletgazdaa, a szervező, a fő-fő lelkesedő és lelkesítő emberke.

Én leginkább a "catering" lebonyolításában segítettem neki, vagyis  elkészítettem a kókuszgolyót és megsütöttem a krumplis pogácsát a rendezvényre. Akit csak a recept érdekel, azt most ugorjon egy nagyot, a poszt végén fogja megtalálni, amit keres. :)




Történetünk még a múlt évezredben kezdődik, méghozzá az általános iskolás éveinknél. Budapest XV. kerületének egyik kicsi sulijába jártunk mi hárman: Mazsi, Imi és én. És jó néhány bartátunk is, néhányukat már emlegettem: Tomi, Dávid, Gábor, Kinga ...

Tehát a Czabán Samu Általános Iskola volt a második otthonunk 14 éves korunkig. Persze akkoriban úgy gondoltuk, hogy több időt töltünk suliban mint otthon és alig vártuk, hogy kiszabadulhassunk a falai közül. A felnőttek meg csak mondogatták nekünk, hogy "majd visszasírjátok ezeket az éveket!". Én személy szerint nem hittem nekik, de most már be kell látnom, hogy igazuk volt.

Ahogy teltek az évek úgy szépültek az emlékek. Folyamatosan eszembe jutottak a jó vagy éppen vicces történetek, a kirándulások, a sulidiszkók, az iskolanapok, farsangok... És akárhányszor elmentem az iskola mellett, mindig furcsa, nosztalgikus hangulatba kerültem. Annyira vágytam vissza, abba a korba, abba közösségbe! Ma már tudom, hogy a Czabán nem csak bizonyos szintű tudást adott nekem, hanem sok-sok élményt, emléket, barátokat, és a férjemet. :)




2010-ben volt az iskola 50 éves. Akkor egy egész rendezvénysorozattal emlékezett meg az iskola vezetése, tanári kara erről az évfordulóról. A legnagyobb eseményt az iskolatalálkozó jelentette. Az iskola udvarára várták az egykori diákokat, tanárokat, mindazokat akik valaha ott dolgoztak és tanultak. Én sajnos nem vettem részt rajta, de Imitől hallottam, hogy nagyon jól sikerült. Találkoztak régi tanáraikkal, bejárták az iskolát, megnézhették a tantermüket és megvásárolhattak egy emlék dvd-t amin régi felvételek láthatók a suli életéből.

Imi sokat emlegette, hogy milyen jó lenne egy újabb találkozó, újra összejönni a "régiekkel". Karácsony után nagyon nosztalgikus hangulatba került - Évinek köszönhetően, aki aznap csak 90-es évekbeli zenéket posztolt a Facebook oldalán - és létrehozta a Czabán-csoportot a Facebook-on. Ennek a csoportnak jelenleg 401 tagja van, régi diákokból és tanárokból áll. Nagyon gyorsan kialakult egy kemény mag, akik előszedték régi képeiket, emlékeiket az iskolás évekből.




Aztán jöttek elő a régi történetek, néhányan felemlegették, hogy kivel mi történt akkoriban, ki mire emlékszik. Az lett a vége ennek a jó hangulatú társalgásnak, hogy Imi feldobta a labdát: mi lenne, ha újabb találkozót rendeznénk? Sok pozitív reakció volt a válasz.

Volt egy beépített emberünk is, méghozzá Szilvi (a projektor előtt áll a második képen), aki az én évfolyamtársam volt és évek óta a Czabánban dolgozik mint tornatanár. Őt kértük meg, hogy szerezzen nekünk igazgatói jóváhagyást a tervünkhöz, illetve jelöljenek ki időpontot, hogy mikor ejthetnénk meg a találkozót. Szilvi is azonnal lelkesedett, sőt elmesélte nekünk, hogy van még valaki, aki azonnal az ügyünk mellé állt, méghozzá Kriszta néni, a mi drága (volt) énektanárnőnk.

Laci bácsi, az iskola igazgatója is áldását adta a találkozóra, így március 22-én miénk volt a pálya. Illetve az iskola.

Itt láthatók ők hárman: Szilvi, Kriszta néni és Laci bácsi.




Sajnos jó néhányan nem tudtak eljönni, mert nem volt megfelelő számukra az időpont, vagy éppen külföldön élnek. Tulajdonképpen nekik szól ez a bejegyzés. Azoknak akik szívesen részt vettek volna az eseményen, de nem sikerült eljönniük.

Szilvi előre jelezte nekünk, hogy az iskola költségvetéséből sajnos nem telik arra, hogy nagy vendéglátást rendezzenek vagy különleges dolgokkal készüljenek, de nekünk nem is ez volt a lényeg! Imi kérte, hogy aki hozzá tud járulni a találkozóhoz, az hozzon magával valamit, akár házi készítésű sütit, akár rágcsálnivalót, üdítőt, ásványvizet. Itt is szeretném megköszönni azoknak akik eljöttek és nem érkeztek üres kézzel, mert hihetelen mennyiségű enni- és innivaló gyűlt össze. Ez a Czabán közösségi szelleme. :)




Péntek délután az iskola ebédlőjében kezdtünk szépen lassan gyülekezni. Szilvi egy kis meglepetéssel készült, a régi videofelvételeket bedigitalizálta és egy projektor segítségével folyamatosan vetítette a falra. Jókat nevettünk magunkon és egykori iskolatársainkon, amikor végignéztünk egy-egy régi ünnepségről készült filmet. Jó volt felismerni a régi arcokat és felidézni az akkori hangulatot.

Mindenki kapott tőlünk egy kis nyakbaakasztható kártyát, amire felírtuk a nevét és a végzés évet, hogy senki ne legyen zavarban, amikor szóba elegyedik mással. Mazsi és én mondjuk elég jól ismerjük egymást... :)



 ... de az ikreket én elég nehezen különböztettem meg, még úgy is, hogy Orsinak barna, Emesének pedig szőke a haja. Iminek nem voltak ilyen gondjai. Igaz, ő még oviba is együtt járt a lányokkal.



 Különösen örültem, hogy Kati nénivel, az alsós környezetismeret, ének- és testneveléstanárnőmmel is találkozhattam. Facebook-on már megállapítottuk, hogy mindketten Párizs rajongók vagyunk és már ott láttam, hogy hihetetlenül nagy pozitív energia sugárzik belőle. Ezt személyesen is megállapíthattam, amikor vele beszélgettem, éreztem a nyugalmat és a derűt ami belőle áradt. Élmény volt vele beszélgetni, igazi lelki feltöltődés.

Ágit pedig jó volt látni a növekvő pocakjával, nagyon csinos kismama. Nyárra várják a babát, aki még nem igazán szereti megmutatni magát, így nem derült ki hogy kisfiú vagy kislány lesz-e.




Szép lassan összegyűlt a kis csoportunk, egy osztálynyian lettünk a végére. Beszélgettünk egymással, majd először Kriszta néni mondott nekünk köszöntőt, utána pedig Laci bácsi is megtisztelt minket ezzel. Biztosított minket arról, hogy nagyon örül a kezdeményezésnek, így azt gondolom, zöld utat adott nekünk arra, ha máskor is szeretnénk összegyűlni a suliban.

Közösen megszavaztuk, hogy szeretnénk bejárni iskolánkat, ezért Kriszta néni vezetésével elindultunk. Az ebédlőből kilépve az előcsarnokba érkeztünk, ahol a vitrinekben kiállított díjak, serlegek, érmek mind-mind a Czabán és a czabános diákok sikereit bizonyítják. A képen csak egy vitrin látható, van még belőle néhány. :)


A jó öreg lépcsők! Hányszor de hányszor tettük meg rajta az utat fel és le!
Reggelente erről a lépcsőről vezényelték az ügyeletes tanárok a sorakozót, ha nem tudtunk az udvaron összegyűlni.


A tanári előtti előtér egyik falát az a hatalmas falikép foglalja el, amiről a mai napig nem tudtuk megállapítani, hogy mit is ábrázol pontosan. Vannak rajta szarvasok, meg egy Tarzan-szerű repülő ember, meg partizánnak kinéző alakok. Ha valaki tudja a megoldást, szívesen megajándékozom valamivel. A kép valódi nevezetessége azonban az, hogy sokunk osztályfényképén látható, mint ideális háttér. Ez elé állították be régen a diákokat. Így aztán mi is tartottunk egy rögtönzött osztályfényképezést.



A régi fizika- és kémiaterem ma már az előkelőbb „természettudományi labor” néven szerepel, ha jól emlékszem. Ha a suli többi részén nem is, de itt igazán lehetett látni a változást. Új padok, új felszerelés, új tanári asztal. Talán csak a periódusos rendszer maradt a régi.


Ezután rákanyarodtunk a nagy folyosóra és rögtön az első teremben meg is találtuk Márta nénit…




… akit kicsit megzavartunk könyvtárosi munkája közben. De ő nagyon kedvesen invitált minket és mesélt arról, hogy hányszor költözött új helyre sulin belül a könyvtár az elmúlt néhány évben.




Jó volt hallgatni őt is.





Az ablakból kinézve láthattuk, hogy mennyit fejlődött az iskolaudvar is. Eszembe jutottak a ballagások, amikor hatalmas virágcsokrokkal vonultak végig a nyolcadikosok a sorfal előtt, énekelve és boldogan hogy végre kiszabadultak a suliból. Én is örültem neki akkoriban, bezzeg most milyen szívesen visszarepülnék az időben. Az udvaron állt jó néhány nyárfa, amik csak úgy ontották magukból a szöszmösz-virágokat májustól, belepve mindent, beszállva a tantermekbe is. De amikor megjelentek ezek a fehér, vattaszerű képződmények, már tudtuk, hogy nemsokára kezdődik a VAKÁCIÓ!




A folyosón az utolsó terem Kriszta néni birodalma. Itt ért minket a legnagyobb meglepetés, amikor leültetett minket az asztalokhoz és elkezdte kiosztani …





…. A hatodikos énekkönyvet. Rögtönzött énekórát tartott nekünk. :)




Nem hiányozhatott a beéneklés sem, a „memomimo-memomimo-meee”, a „mendegél a mandarin”, a „szállongó szél…” , természetesen zongorakísérettel. Kriszta néni megőrizte humorát, egészen olyan volt, mintha csak néhány hét telt volna el az utolsó tanítási nap óta.





Elkezdtük végigénekelni a régen tanult dalokat, közösen, jó kedvűen.  Ettől éreztük magunkat igazán újra gyereknek. Szerintem Eleni és Évi is így gondolta. Illetve Éviről biztosan tudom. :) Ő volt a második leglelkesebb ember Imi után, amikor a szervezésre került sor.



A majdnem 60 perces énekóránk alatt fiatalodtunk vagy 15 évet. És én például egy percig sem éreztem hogy unatkozom, de néhány arcot elnézve, más is annyira jó hangulatba került, mint én. Bogi és Laci egészen biztosan. :)


 Az énekóra után következett a levezetés, méghozzá Szilvi "nénivel" a tornateremben. Két csapatra osztotta a jelenlévőket (azokat akik akartak játszani), így a fiúk a lányok ellen játszották a partizán nevű kidobóst. Három meccsből kettőt a lányok nyertek. :)



Nem tudom, hogy más is hasonlóképpen érzett-e mint én, de nekem régen valahogy sokkal nagyobbnak tűnt a tornaterem. Meg az osztálytermek. Az egész iskola! Vagy egyszerűen csak rég volt már, amikor nap mint nap ott tanultunk, ott futkostunk barátainkkal együtt, és az emlékek kissé csalnak. :)

A frissítő tesióra után visszaballagtunk az ebédlőbe és folytattuk a beszélgetést, néztük a régi felvételeket. Este fél 10 körül úgy gondoltuk, ideje asztalt bontanunk, hiszen szegény pedagógusok már eléggé fáradtak lehettek. Az a körülbelül 10-12 ember, aki kitartott idáig, pillanatok alatt elpakolt, visszarendezte az ebédlőt, szinte egy emberként mozdult. Véget ért a nap.

Csak a saját nevemben tudok beszélni, bár ahogy írtam, már kaptunk pozitív visszajelzésket is, így akár mondhatnám több volt diáktársam nevében: remélem, hogy folytatás következik! Nagyon jól éreztem magam, igazi feltöltődés volt a régi sulinkban töltött délután. Köszönöm a lehetőséget Laci bácsinak, Szilvinek, Kriszta néninek, Kati néninek. Örülök azoknak, akik ott voltak és találkozhattam velük. És nem utolsósorban, büszke vagyok Imire, amiért kitalálta és megvalósította ötletét. :)


Végezetül következzen annak a pogácsának a receptje, amivel én készültem erre a rendezvényre. Ahol csak tudom, elmesélem, hogy aputól tanultam, ő pedig egy idős nénitől. Sok évvel ezelőtt egy irodában dolgozott apukám és a bejáratnál mindig ott állt egy öreg nénike, aki a nyugdíját úgy egészítette ki, hogy házi készítésű, hatalmas pogácsákat árult. Természetesen mindenki tőle vásárolta a reggelijét-uzsonnáját, így mindenki jól járt. Apunak annyira ízlett, hogy elkérte tőle a receptet, ami így szól:

Hozzávalók:
- 1 kg liszt
- 1/2 kg krumpli
- kb. 1/2 liter tej
- 5 dkg élesztő
- 2 tojás
- 1 evőkanál só
- 2 evőkanál zsír
- csipetnyi cukor

A krumplit héjában megfőzöm, majd meghámozom. A lisztet gyúródeszkára borítom, hozzáadom az áttört, meleg burgonyát, a tojást, a zsírt és a sót.

Az élesztőt a cukros langyos tejben felfuttatom. Körülbelül a felét hozzáöntöm a többi hozzávalóhoz és elkezdem összegyúrni. Mindig annyi tejet adok hozzá, hogy lágy, könnyen gyúrható tésztát kapjak. A krumpli vizességétől is függ, hogy az összes tejre szükség van-e vagy sem. Az is előfordulhat, hogy a fél literen felül még kell hozzáadni egy keveset. Lényeg, hogy mindig langyos legyen.

Alaposan összegyúrom, megdagasztom. Letakarva kb. fél óráig kelesztem, majd 1,5-2 cm vastagra nyújtva kiszaggatom. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezem, tetejüket felvert tojással megkenem. 

Előmelegített, 200 fokos sütőben addig sütöm, amíg szépen megpirul.


Jó nagy adag lesz belőle, igazi vendégváró sütemény. Kiadós és még másnap is nagyon finom, friss.



2013. március 21.

Majdnem lecsós spagetti

Már szinte el is felejtettem ennek a szósznak az összetevőit, olyan régen csináltam. De aztán ahogy ránéztem a képekre, eszembe jutott még az íze is. Lecsó- és tésztaimádóknak ideális étel és ugyanabba a kategóriába sorolnám mint Bee finom pasta-ját: gyors, munka után elkészíthető, kiadós és nem mellesleg jó sok zöldséget tartalmaz.

Nyáron persze biztosan sokkal finomabb lesz napon érett, magyar paradicsomból, paprikából, de azért így sem volt rossz
.
Úgy kezdődött, hogy megnéztem, mi árválkodik a hűtőben, mit kell sürgősen felhasználni. A leltár nagyjából ebből állt:


Hozzávalók:
- 3-4 db paprika (nálam vegyesen volt TV paprika, piros színű kaliforniai és hegyes erős)
- 3-4 db érett paradicsom
- 1 jó nagy, vagy 2 közepes fej hagyma
- 1 sárgarépa
- füstölt tarja, sonka vagy húsos szalonna
- olaj
- só
- bors
- snidling


Először azt gondoltam, a sárgarépa nem nagyon fog beleilleni a többi zöldség közé, de mivel 1 db volt otthon és már kezdett fonnyadozni, megsajnáltam és mégis beletettem.

A paprikákat és a hagymát vékonyan felcsíkoztam, a paradicsomot kisebb kockákra vágtam. A sárgarépát vékonyan felkarikáztam. Kb. 10 dekányi füstölt tarjám volt, azt is kis kockákra aprítottam.

A wok-omban felforrósítottam az olajat, beledobtam a tarját és gyorsan átsütöttem minden oldalát. Erre jöhetett a sárgarépa. Folyamatosan kevergetve 1-2 percig pirítottam. A paprika és a hagyma következett, megismételtem azt a műveletet mint a sárgarépával. A végén pedig hozzáadtam a jó érett paradicsomot az állás közben eresztett levével együtt. Összekavartam, őrölt borssal és sóval ízesítettem, majd hagytam hogy együtt párolódjanak a zöldségek.


A paradicsom viszonylag hamar kieresztette a levét, ezért is örültem, hogy jó éretteket találtam a hűtőben.  Időnként megkevertem. 10-12 percig erős lángon sütöttem majd amikor kezdett szaft állagú lenni, lejjebb vettem a láng erősségét és még 3-4 percig rotyogtattam. A végén snidlinget kevertem hozzá. Apríthattam volna kisebbre is, de most ilyen hosszúra hagytam.

Spagettivel tálaltam. Sajtot nem reszeltem a tetejére, mert úgy gondoltam, nem illik ehhez a lecsó jellegű feltéthez. Nem bántam meg, hogy beletettem a sárgarépát. Nagyjából roppanós volt még amikor késznek ítéltem. A három féle paprika is feldobta, nemcsak a színét, hanem az ízét is.


Hamarosan újra el fogom készíteni. Ahogy közeledik a nyár - hmm... először jöhetne az igazi tavasz - egyre inkább kívánom a zöldséges ételeket. Túl hosszú volt ez a tél...




2013. március 17.

Szójaszószos-paradicsomos-zöldséges pasta Bee-től

Az egész úgy kezdődött, hogy Dávid napokig áradozott nekem arról, hogy Bee milyen finom pasta-t készített zöldségekből, de nem árulta el pontosan, hogy miből is áll. Aztán úgy folytatódott, hogy szólt, jön Pestre és hozza a meglepit, ami ennek a szósznak az alapja.

Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az. Aztán megkaptam az ajándékot, ami egy befőttesüvegnyi, héj nélkül eltett, egészben hagyott paradicsom volt. Tudjátok, olyan, amit konzervben is lehet kapni, csak össze sem hasonlítható ezzel a házilag eltett változattal.


Már csak azért sem, mert nem ipari mennyiségű paradicsom lett feldolgozva szinte válogatás nélkül egy gépsoron. Ebben szív és lélek volt. :)

Dávid és Bee Halászin építkeznek. És amíg szép lassan készülődik a házuk, úgy gondolták, addig is hasznosítják a kertet. Tavaly nyáron volt az első alkalom, hogy bevetették mindenfélével, többek között paradicsompalántákat is telepítettek. (Az alábbi kép két évvel ezelőtt készült, az "ablakból" kinézve a háttérben látható a kert.) Olyan jól sikerült az első vetés, hogy nem győztek dicsekedni, amikor valamilyen saját termesztésű zöldséget ettek.

A paradicsomot is szüretelték rendületlenül és egy részét eltették télire befőttes üvegekbe. Ebből kaptam én egyet, kóstolónak. Bee-től gyorsan meg is kérdeztem, hogyan tartósították, mert elhatároztam, nyáron én is megcsinálom. Persze, ha lesz jó minőségű paradicsom elfogadható áron...

"A paradicsomot bedobom forrásban lévő vízbe és kb. egy perc után kiszedem és lehúzom a héját (mint a sárgabaracknak). Dunsztos üvegbe pakolom a meghámozott paradicsomot a felső peremig és rázárom a tetejét. Egy tepsibe vizet engedek és beleállítom az üvegeket. Berakom a hideg sütőbe a tepsit és felrakom 120 fokra melegedni.
Amikor eléri ezt a hőfokot, akkor innentől számítva fél órát kell itt tartani. Ezután lezárom és hagyom így teljesen kihűlni. Látni fogod, hogy a paradicsom leve feljön a tetejére és ez fogja teljesen lezárni (az a szuper, hogy semmi tartósítószer nem kell bele...:)
Egy évig tuti eláll (ezután nem tudom, mert ennél többet nálunk nem ér meg :)"

Na, hát ennyire egyszerű. Tényleg kedvet kaptam hozzá. Majd ha megcsinálom, akkor természetesen ahhoz a poszthoz is bemásolom a receptet.

Természetesen a pasta receptjét is megkaptam, amit máris idézek:

"Teljesen saját kútfőből van, úgyhogy szabadon variálható. Én elég nagy adagot szoktam csinálni, ami azt jelenti, hogy az a mennyiség, amit leírok, kb. 6-8 főnek elég.

Hozzávalók:
- 2 db cukkini
- 1 db padlizsán
- 3 fej gomba
- 1 nagy lilahagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- 2 üveg paradicsom
- ízlés szerint só, bors, szójaszósz


Egy nagy teflonos, magas falú serpenyő a legideálisabb. Vékonyan megolajozom az alját és tűzforróra hevítem. Erre rádobom a cikkekre vágott cukkinit, gombát, lilahagymát és a padlizsánt. Én a zsengébb fajtát használom a cukkiniből. Négy felé szoktam vágni és utána kb. fél centi vastag cikkekre. A többit is hasonló vastagra, a forma mindegy. 
Addig pirítom az olajon, amíg barna nem lesz minden, aztán rányomom a fokhagymát és még átforgatom vele. Végül jönnek a fűszerek. Ha szeretitek a szójaszósz ízét, akkor mehet belőle 4-5 evőkanállal is, azonban akkor kicsit kevesebb só kell bele.

Ha benne vannak a fűszerek, akkor teszem rá a paradicsomot. Kicsit összenyomkodom, hogy ne maradjanak nagy darabok benne, és hagyom, hogy egyet forrjon. Ezután megkóstolom és annyi cukrot teszek még hozzá, hogy elvegye a paradicsom savanyú ízét, ez megint ízléstől és paradicsom fajtától függ. Addig hagyom fortyogni, amíg össze nem áll szósz állagúra (ez kb 10-15 perc), persze nem lesz egy homogén massza, de a paradicsom levétől és az összefőtt zöldségektől elég trutymós lesz.
  Penne tésztát szoktam kifőzni hozzá. Lehet hozzá reszelt sajtot tálalni, meg különböző olasz fűszereket, mert ezeket utólag is tehet mindenki külön-külön a maga adagjára...


...csináltam vele egy olyan trükköt, hogy megmaradt egy viszonylag nagyobb adag és ezt másnap összekevertem a tésztával, beleöntöttem jénai tálba, megszórtam sajttal és megsütöttem. Így is nagyon jó volt."


Azonnal megcsináltam én is, persze fél adagból, mert kettőnknek bőven elég volt annyi is.

Bár Bee nem írta, én a padlizsánt nem hámoztam meg, viszont a cukkinit igen. Miután felszeleteltem a padlizsánt, kissé besóztam, hogy a keserű levét kieressze.

Nekem sötét szójaszószom van itthon, amitől ilyen szép sötét színű lett a pasta. Viszont szerencsére az ízét nem uralta, sokkal jobban kiérződött belőle a házi paradicsom, még akkor is, ha a színe inkább a szójaszószra hasonlított.

Tényleg pillanatok alatt készen volt, olyan igazi munka utáni recept. Ja és nagyon finom, én azonnal megettem belőle egy tányérnyit ahogy elkészült.


Köszi Bee, remélem máskor is kapunk tőled ilyen hasznos ötleteket. :)




2013. március 12.

Majonézes krumplisaláta

A harmadik kedvencünk a saláták és hidegtálak sorában a majonézes krumplisaláta. Lehetőleg jó sok lilahagymával. Randi előtt nem ajánlatos fogyasztani, na meg a fogyókúrának sem tesz jót a majonéz, de akinek egyik tényezőre sem kell tekintettel lennie, annak bátran ajánlom sült húsok mellé vagy csak úgy magában fogyasztva.

Én napokig tudom enni. Leginkább akkor szeretem, amikor már jól összeértek az ízek. Éppen ezért, nem árt napokkal azelőtt elkezdeni elkészíteni mielőtt az étkezőasztalra kerülne.


Az alapja egy jó kis lilahagymás-ecetes krumplisaláta. Mindent úgy csinálok, mintha azt szeretnék enni, csak a végén keverem hozzá a majonézt.

Hozzávalók:
- krumpli
- lilahagyma
- ecet (almaecet)
- só
- őrölt fehérbors
- víz
- cukor
- majonéz
- tejföl

Mindenki kedvére való mennyiségből készítse.


A krumplit sós vízben héjában megfőzöm, kihűtöm, majd megtisztítom és karikára vágom. A legmegfelelőbb erre a célra a salátának való kiflikrumpli, mert abból kis átmérőjű, szinte falatnyi szeletek lesznek.

A lilahagymát megtisztítom, felaprítom. Egy fedeles edényben, üvegtálban lerétegezem: egy sor krumpli, egy sor hagyma, egy sor krumpli, egy sor hagyma, egészen addig amíg el nem fogy. Aki nem szereti annyira a hagymát, az csak mutatóban rakjon közé, de nem ajánlott kihagyni, mert nagyon jó ízt ad neki.

Elkészítem a salátalevet víz, ecet, só, bors és cukor keverékéből. Karakteres ízű legyen. Amint feloldódott minden a vízben, ráöntöm a krumplira és hagymára, úgy hogy teljesen ellepje. 1-2 napig így érlelem a hűtőben.

Ezután leszűröm az egészet, az ecetes lére már nincs szükség. Kevés tejföllel elkevert majonézt keverek hozzá, jó alaposan átforgatom és már mehet is vissza a hűtőbe. 1 napig hagyom még állni, és utána lehet is fogyasztani.


Ennyire egyszerű. persze lehet egy kicsit bonyolítani, ha valaki a házi készítésű majonézt szereti, mint anyuék. Ennek elkészítéséről a franciasalátás sonkalagútnál lehet olvasni.
Én csak mezei, vagyis bolti majonézt szoktam használni, azt keverem el egy pici tejföllel.

Azért is jó ez a saláta, mert ha nincs kedvem befejezni, majonézbe forgatni, akkor is nagyon finom az ecetes salátalében érlelt krumpli és lilahagyma.



2013. március 7.

Tormakrémes sonkatekercs

Egy másik szépséggel folytatom a hidegtálak sorát, a tormakrémes sonkatekerccsel. Van aki szereti, van aki nem, de egy dologban egyetértünk: nagyon mutatós, főleg ha még díszítjük is ezzel-azzal. Én uborkával szoktam, mert a harsány zöld jól feldobja a tormakrém világosságát.


Évek óta elkészítem szilveszterre a többi hidegtál és saláta mellé. Mivel mindig nagy adagot csinálok, 30-40 db tekercset, ezért külön öröm, hogy olyankor hideg van. Így egyszerűen csak kirakom a kamrába hűlni. A hűtőbe úgysem férne be ennyi tál. Szoktam átvinni anyuéknak is, és még magunknak is hagyok otthon, hiszen január elsején és az utána következő napokban nem igazán szokott kedvem lenni a főzőcskéhez. Akkor maradékokon élünk. :)

Most viszont a húsvéti asztalra is csinálok sonkatekercset. A mi Andrásunk szilveszterkor felfedezte, hogy milyen finom körtével a tormakrém. Igazi gourmand módjára ette. :) És valamelyik nap jelezte, hogy újra enne belőle, úgyhogy megegyeztünk a húsvétban. Akkor már én is megkóstolom körtével.


Hozzávalók:
- 10 szelet szögletes sonka
- 18 dkg vaj
- 4 csapott evőkanál liszt
- kb. 15 dkg ecetes reszelt torma
- 2 dl főzőtejszín
- 2 dl tej
- só
- őrölt fehér bors
- zselatin


8 dkg vajat egy lábasban felolvasztunk, beleszórjuk a lisztet és fehéredésig kevergetjük, főzzük. A tűzről félrehúzva hideg tejjel és a tejszínnel csomómentesre keverjük.

Visszatéve a tűzre jól besűrítjük és sőval, fehér borssal ízesítjük majd kihűtjük.

A maradék vajat habosra kikeverjük, hozzáadjuk a kihűlt besamelt valamint a reszelt tormát. Alaposan összedolgozzuk.

Habzsák segítségével csíkokat nyomunk a tormakrémből a sonkaszeletek közepére és felgöngyöljük. A tekercsek végeit tormakrém-rózsákkal valamint zöldségekkel díszítjük.

Én még zselatinnal szoktam átfényezni a tetejét, hogy szép csillogó legyen.


Nekem elég szokott lenni a kb. 15 dkg torma az ízesítéshez, de aki intenzívebben szeretné érezni az ízét, tegyen bele bátran többet.

Hideg helyen több napig is eláll, nem kell azonnal elfogyasztani.


Remélem, András is kedvet kapott a tormakrém elkészítéséhez. Most már nem lehet akadály számára, hogy egyen, amikor megkívánja körtével. :)