2015. augusztus 27.

Epres pite

Bár már régen vége az eperszezonnak, nekem csak most jutott eszembe, hogy adós vagyok még egy epres recepttel. Bevallom őszintén teljesen megfeledkeztem erről a pitéről. Még májusban sütöttem és nagy sikert aratott.

Múlt héten láttam ugyan epret a piacon, de horror áron volt és természetesen nem a finom édes, lédús magyar szamóca, amit én annyira szeretek. No sebaj, jövőre is lesz eperszezon és lesz magyar eper! :)


A sütiben semmi bonyolult nincs, ugyanúgy készítettem mint a szilvás pitét, csak természetesen szilva helyett eperrel és eperlekvárral.

Először a tölteléknek álltam neki, hiszen annak néhány órát a hűtőben kellett pihennie mielőtt beletöltöttem volna a tésztába.

Hozzávalók a töltelékhez:
- 80 dkg eper
- 2 evőkanál eperlekvár
- 3 evőkanál cukor
- 2 dl víz
- 3 evőkanál búzadara
- 1,5 teáskanál őrölt fahéj

Az epret megmostam, lecsumáztam, a nagyobb darabokat félbevágtam. Egy lábasba szórtam, hozzáadatm  a vizet és a cukrot. Fahéjjal fűszereztem és melegíteni kezdtem. Közben hozzákevertem a lekvárt is. Amint felforrt, hozzáadtam a búzadarát és folytonos keverés mellett sűrűsödésig főztem.

Kihűtöttem a tölteléket és néhány órára hűtőbe helyeztem hogy jól megdermedjen.


Eközben elkészítettem a pitetésztát.

Hozzávalók a tésztához:
- 37 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 12 dkg porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 tojás sárgája
- 3 evőkanál hideg víz
+ kenéshez: 1 teáskanál porcukor, 2 evőkanál tej

A lisztet egy mélyebb tálba öntöttem, belemorzsoltam a vajat, hozzáadtam a cukrot, vaníliás cukrot, vizet és gyorsan összegyúrtam. Két részre osztottam: egy nagyobbra és egy kisebbre, gömböket formáltam belőlük és 1 órára hűtőbe tettem mindkettőt.

Ezután a nagyobb gömböt kerek lappá nyújtottam és beleemeltem a pitesütő formámba. Belenyomkodtam a tésztát, úgy hogy a felső széléig ért a formának.

Belesimítottam az epres tölteléket és mivel csak a forma kb. háromnegyedéig ért, ezért a tészta széleit ráhajtottam a töltelékre.  Gondoltam egyet és a kisebbik gömböt is elfeleztem, egyik felét kinyújtottam akkorára, hogy be tudtam fedni vele a pite tetejét. Kissé rá is nyomkodtam. A maradék tésztát szintén kinyújtottam és virág formákat szaggattam belőle. Ezeket elrendeztem a pite tetején.

Tej és porcukor keverékével megkentem, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb. 25 perc alatt pirosasra sütöttem.


Langyosra hűtöttem, majd megszórtam porcukorral. Imádom a pitéket, ezért nem is tudtam tovább várni, még langyosan megkóstoltam. Jövőre biztosan elkészítem újra, mert nagyon jó lett!



2015. augusztus 26.

Méhes-Mézes - Egy kicsi bors közös nyereményjáték sorozat, első forduló

Itt a lehetőség, hogy ismét Méhes-Mézes termékekkel gazdagodjatok és kipróbáljátok az új termékcsalád, a Hűsítő napok két tagját.  Három fordulón át tartó közös nyereményjáték sorozatot indítottunk a Méhes-Mézes és Szárika termékek gyártójával Facebook oldalainkon.

facebook.com/kicsibors
facebook.com/mehesmezes

Fordulónként 1-1 nyertest sorsolunk.


A játéksorozat első fordulója 2015. augusztus 17-én kezdődött, az első sorsolást 2015. szeptember 5-én tartjuk.

Oldalanként 1-1 nyertest sorsolunk, az ajándékcsomagok pedig a következőket tartalmazzák:
- 2 db Hűsítő napok szörp (3 féle választható ízből)

A teljes termékkínálat a Méhes-Méhes weboldalán található: mehes-mezes.hu

A részletes játékszabályzatot Facebook oldalunkon kiemelve olvashatjátok: facebook.com/kicsibors

Minden játékost várunk szeretettel!



2015. augusztus 24.

5 perces mikrós süti

Nakérem, ez az igazán nekem való süti! Tényleg nagyon gyorsan készen van, csupa csoki és elég kiadós is. Egy ilyen csokiimádó, mint én, egyszerre (talán) nem is tudja megenni az egészet, úgyhogy vagy megosztja azzal, akit szeret, vagy egész napra megvan a desszertje.

Bizonyos időközönként rám tör egy nagyon durva csokiéhség. Olyankor muszáj csokoládéhoz jutnom. Nem más fajta édességhez, hanem csokihoz. Kolléganőm mondja mindig, hogy egyek ilyenkor egy gyümölcsjoghurtot, lekváros kenyeret, aszalt gyümölcsöt vagy valami hasonlót. Én meg már rezignáltan válaszolok neki, hogy "de az nem csoki".


Ennek a sütinek a receptje mentőövként került a szemem elé nem is olyan régen, amikor szintén elvonási tüneteim voltak. :) Megmondom őszintén, nem igazán hittem a mikró csodájában, de kellemesen csalódtam. Tényleg 5 perc alatt kész lett ez a brownie-ra hasonlító mini tortácska. Nem linkelem be, hogy hol találtam a receptet, hiszen szinte minden találati oldalon ugyanazt olvashattam, maximum a tej mennyisége változott egy kicsit, vagy tányér helyett bögrében készült, illetve volt aki vaj helyett olajat öntött bele.


Hozzávalók:
- 4 evőkanál liszt
- 3 evőkanál cukor
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 1 kávéskanál sütőpor
- 4 evőkanál tej
- 2 evőkanál olvasztott vaj / olaj
- 1 tojás
- 5-10 dkg apróra vágott étcsoki

Szükségünk van továbbá egy mikróra és egy nagy (3 dl-esnél nagyobb) bögrére vagy egy tálra. Én az utóbbiban szoktam elkészíteni, mert nincs olyan nagy bögrém, amelyben kényelmesen  elférnek a hozzávalók és még a süti növekedéséhez is van hely.

Tehát: a lisztet, cukrot, sütőport összekeverem egy tálban. Hozzáadom a tojást és a tejet és robotgéppel kikavarom, majd jöhet az olvasztott vaj, végül az apróra vágott csoki is. 5 dkg már elég bele, de ha valaki extrán csokisan szeretné, akkor ne sajnálja belőle a jó minőségű étcsokit.

A vajból mindig marad ki egy kicsi, hiszen nem tudok pontosan 2 evőkanálnyit felolvasztani, így a maradékkal vékonyan kikenek egy porcelántálat és beleöntöm a masszát. 1000 wattos fokozaton 3 perc alatt megsütöm mikróban.


Ekkor a csoki nagy része még folyós, a tészta pedig finom szaftos marad. Egy tányérra borítom, hagyom kihűlni. Tejszínhabbal, gyümölcsökkel vagy fagyival fogyasztom.



2015. augusztus 19.

Sárgadinnyés baracklekvár mézes pálinkával

Nos, nem hittem volna, hogy valaha az életben főzök még olyan lekvárt, amelyben sárgadinnye is szerepel. Az okokról olvashattatok már a sárgadinnye lekvárról szóló bejegyzésemben.

Volt egy recept, aminek azonban nem tudtam ellenállni. András találta és azzal az üzenettel juttatta el hozzám, hogy ezt szeretné Imi és ő megkóstolni. :) Imi szándékáról voltak ugyan kétségeim, kiindulva a sárgadinnye lekvár utáni reakciójából,  de ennek a lekvárnak a hozzávalói - sárgabarack, sárgadinnye, méz, pálinka - felkeltették érdeklődésemet, így már akkor tudtam, hogy meg fogom csinálni. Az egyetlen gyenge pont a sárgadinnye volt benne. Nagyon féltem attól, hogy elrontaná az összhatást, így bepróbálkoztam, hogy mi lenne, ha azt kihagynám belőle?


Szinte azonnal jött a válasz, hogy akkor csináljam csak sárgabarackból a lekvárt és ízesítsem mézzel és pálinkával. Annyira megörültem ennek az engedménynek, hogy el is határoztam, mégis beleteszem a sárgadinnyét is. :)

Persze szokásomhoz híven nem tartottam magam szó szerint az eredeti recepthez - bocs, András, hogy ezt így kell megtudnod - a saját intuícióm alapján állítottam össze a lekvárt.


Hozzávalók:
- 2 kg sárgabarack
- egy kisebb sárgadinnye fele
- 1,5 dl mézes barackpálinka
- 3 evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliás cukor

A barackot megmostam, kimagoztam és a cukorral, vaníliás cukorral együtt feltettem főni. Fedő alatt közepes lángon addig rotyogtattam, míg teljesen megpuhult, szétesett a gyümölcs. Ekkor botmixerrel pürésítettem és takarékra állítottam a lángot.

Hozzákevertem a meghámozott, apró kockára vágott sárgadinnyét és a pálinkát. További 5 percig főztem és már készen is volt.

Kimosott, megszárított üvegekbe töltöttem a forró lekvárt. Celofánnal, fém kupakkal lezártam az üvegeket, 5 percre fejreállítottam, majd újságpapírba csomagolva dunsztba tettem.

A fenti mennyiségből összesen 4 db kb. 3 dl-es üveg lekvárom lett.


Kimaradt egy kis tálnyi a végén, azt megkóstoltattam Imivel amint kihűlt. Jól sejtettem, az ő tetszését nem nyerte el ez a lekvár, természetesen a sárgadinnye miatt. Pedig ez sokkal de sokkal finomabb lett mint a sima sárgadinnye lekvár, méghozzá azért, mert ebben egyben maradt a gyümölcs, nem is igazán főtt meg, csak adott a sárgabaracknak egy kis pikáns ízt. Na és persze a pálinka illata sem elhanyagolható benne. :)

Kíváncsi vagyok, Andrásnak hogy ízlik majd. :) Én már most sajnálom, hogy csak ennyit főztem be belőle próbaképpen, de azt hiszem, idén már nem állok neki még egyszer, mert már így is leszakad a kamrapolc a rengeteg lekvár alatt.



2015. augusztus 17.

Paradicsomlé és püré

Tomi barátunk apukája nagyon szuper zöldségeskertet hozott össze budapesti házuk udvarán. Mivel Pista bácsi ért is hozzá, szereti is rendezni és lelkiismeretesen foglalkozik is vele, ezért az eredmény nem marad el: minden évben rengeteg zöldséget, főleg paradicsomot szüretelnek le. Ilyenkor mi is kapunk mindig kóstolót, ám az idei év minden várakozást felülmúlt. Annyi paradicsom termett, hogy nem győzik leszedni, befőzni és természetesen enni.


Pénteken Tomi hozzánk is eljuttatott egy vödörnyit a befőzésre váróból és kaptunk külön egy szatyornyit az apróbb, evésre szánt paradicsomból is. Valójában csak a méretük különbözik, mert mindkét fajta nagyon finom, édes, húsos paradicsom.


Hiába volt másnap is még kánikula, nekiálltam befőzni - körülbelül másfél kiló kivételével - a vödörben érkezett paradicsomokat. Méghozzá úgy, ahogy én szoktam. Tudom, hogy legtöbben átpasszírozzák a paradicsomot, hogy ne kerüljön bele sem a héja, sem a magja. Én azonban csak a héjától szoktam megszabadítani őket. A paradicsomlevet és pürét általában tésztaszószokhoz használom fel, így nem zavar a magja.

Egy nagy fazekat háromnegyedig töltök vízzel, majd felforralom. Egy kisebb tálcányi megmosott paradicsomot beleeresztek a vízbe és körülbelül 2-3 percig főzöm benne, amíg a héja elkezd berepedni, ahogyan a képen is látszik.


Ekkor leszűröm, lecsepegtetem a paradicsomot, kiszedem a tálcára és már teszem is a vízbe a következő adagot. Ezt egészen addig ismétlem, amíg el nem fogy a paradicsom.

Amikor a lecsepegtetett adag kissé meghűlt, nagyon egyszerűen, kézzel elkezdem meghámozni. Pillanatok alatt el lehet távolítani a héját. Kivágom a zöld szárvéget is belőle és a szép piros gyümölcsöket a nagy, lekvárfőző edényembe teszem. Így folytatom a teljes mennyiség feldolgozását.


Lefedve, közepes lángon főzni kezdem, körülbelül egy órán keresztül. Ekkorra már bő levet ereszt, megpuhul a paradicsom is, némelyik szét is esik. Botmixerrel simára pürésítem az egészet.

Ezután fedő nélkül főzöm tovább a paradicsomlevet, hogy kissé sűrűsödjön, egészen addig amíg el nem fővi a habot a tetejéről. Időnként átkeverem. Ez körülbelül további egy órát vesz igénybe.


Az előre kimosott, megszárított üvegeket egy vízzel félig töltött lábasba helyezem, felmelegítem alatta a vizet. Merőkanál és tölcsér segítségével beletöltöm a forró paradicsomot, úgy hogy nem keverem fel. Így az első üvegekbe hígabb lé kerül, míg az utolsókba már egészen sűrű, püré állagú.
Az étel fajtájától függően döntöm el, hogy melyiket szeretném felhasználni hozzá.


Az üvegeket celofánnal és fémkupakkal lezárom, 5 percre fejreállítom, majd újságpapírba csomagolom és mehetnek is a dunsztba. Néhány napig ott hagyom őket kihűlni, ezután pedig a kamrapolcon várakoznak majd további sorsukra.


Nincs is finomabb, mint a házi paradicsomlé! Én még inni is szeretem, csak úgy, mindenféle ízesítés nélkül.



2015. augusztus 14.

Csalamádé télire

Van már egy csalamádé receptünk, méghozzá Esztitől, biztosan emlékeztek rá. Ő friss savanyúságnak szokta készíteni, azonnali vagy rövid időn belüli fogyasztásra. Nincs benne semmilyen tartósítószer, mindössze hideg helyen kell tárolni, nehogy megromoljon.

Ezzel szemben anyukám csalamádéját télire szoktuk eltenni. A tartósításnak köszönhetően sokáig, akár évekig eláll megfelelően lezárt üvegben a kamrapolcon. Tanúsíthatom, volt olyan, amelyet 3 év után bontottunk fel és akkor is nagyon finom volt!


Félreértés ne essék, a képen látható adagot nem idén csináltuk, főleg nem ekkora kánikulában. Ezek a fotók évekkel ezelőtt készültek, most találtam meg őket. Gondoltam, megosztom veletek a receptet, még időben, hogy ha valaki szeretné elkészíteni, szeptember elején, amikor a legolcsóbbak a hozzávalók, megtehesse.

Anyukám általában hatalmas adagot szokott egyszerre készíteni, hiszen ajándékba is adunk mindig belőle. Aki eddig megkóstolta, annak nagyon ízlett.


Hozzávalók (1 adaghoz, kb. 10 db 720 ml-es üveghez)
- 2 kg káposzta,
- 1 kg paprika,
- 1 kg uborka,
- 1 kg hagyma,
- 1 kg sárgarépa,
- 10 dkg só,
- 1 evőkanál szalicil,
- 1 kávéskanál borkén,
- 40 dkg cukor,
- 6 dl 10 %-os ecet vagy 3 dl 20 %-os
+ aki szereti fokhagymát is tehet bele

Amíg anyuéknak nem volt aprítógépünk, addig a csalamádé eltevése egy családi rendezvény volt, kalákában dolgoztunk. Általában apu kapta meg a hagymapucolást és szeletelést, szegény zokogott is mindig. Volt aki a paprikát vágta, más az uborkát gyalulta. Az egyetlen fix pont az volt, hogy anyuék már eleve gyalult káposztát vásároltak a piacon, így azzal nem kellett semmit csinálni.


A feladat tehát: minden zöldséget megtisztítani, amit kell, meghámozni, majd vékonyra felszeletelni, legyalulni. A sárgarépát mi mindig egészen kicsire aprítottuk. Ha valaki fokhagymát is tenne bele, akkor a gerezdeket meg kell pucolni, de mi egyben szoktuk hagyni, nem vágjuk kisebbre.

A zöldségeket - a fokhagyma kivételével - rétegezzük le, szórjuk meg cukorral, sóval, borkénnel, szalicillel és locsoljuk meg ecettel. Takarjuk le az edényt és időnként átkeverve hagyjuk állni a zöldségeket 24 órán keresztül.

Ezután a előre kimosott, megszárított üvegek aljára tegyünk 1-2 gerezd fokhagymát, majd tömjük meg jól a zöldségekkel (közé is szórhatunk a fokhagymából) és öntsük fel saját levével. Celofánnal és jól záródó kupakkal zárjuk le az üvegeket.


Dunsztolás nélkül mehet a kamrapolcra. Igazán szemet gyönyörködtető látvány a sok színes csalamádé. :)



2015. augusztus 12.

Tejszínes-joghurtos málnatorta

Sokan olvashattatok róla Facebook oldalunkon, hogy néhány napot Erdélyben töltöttünk. Rengeteget utaztunk, gyönyörű helyeket láttunk és számunkra nagyon fontos emberekkel találkoztunk. Egyszer talán részletesen is beszámolok erről a pár napról, ami olyan gyorsan elrepült. Egyelőre azonban ülepednie kell az élményeknek, hiszen nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is hatással volt ránk a hosszú út, a (nem is olyan) távoli rokonokkal való találkozás és mindaz amit átéltünk az elmúlt hétvégén. Mindez persze nagyon-nagyon pozitív értelemben véve!

Imi másodunokatestvére, Zsuzsa egy finom, gyümölcsös tortával várt minket, amihez saját kertjükből szedett friss, édes málnát. Nagyon ízlett mindannyiunknak, így gyorsan el is kértem tőle a receptet. Nem volt könnyű összeszednie a pontos mennyiségeket, hiszen elmondása szerint "csak úgy érzésre" készítette el az édességet.


Egyelőre leírom úgy, ahogy ő elmesélte. Én is meg fogom sütni valamikor, így ha valami nem pontos benne, javítom, de ahogy átfutottam a receptet, szerintem így tökéletes állagú lesz a tortánk.

Hozzávalók a piskótához:
- 2 tojás
- 2 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt (vagy 1 evőkanál liszt + 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor)
- csipetnyi só
- esetleg késhegynyi sütőpor

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a cukorral habosra keverjük. A fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük. Ezután kanalanként beleforgatjuk a liszttel (és kakaóporral együtt) a cukros tojássárgájába. Óvatosan csomómentesre keverjük.

Egy 24 cm-es kapcsos tortaformát kibélelünk sütőpapírral, akár úgy is hogy az oldalát is befedje, majd beleöntjük a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük - kb. 20 perc alatt. Tűpróbával ellenőrizzük. A tortaformában hagyjuk kihűlni a piskótát.


Hozzávalók a krémhez:
- 1 csomag vanília ízű krémpor (pl. Dr. Oetker vaníliás Aranka krém)
- 2-2,5 dl tej
- 2 dl Hulala tejszín
- 1 csomag habfixáló
- 1,5 - 2 dl sűrű, natúr joghurt
- kb. 30 dkg málna + díszítéshez

Hozzáadott cukor nem került bele és éppen így volt finom. A krémporban alapból volt, valamint a Hulala tejszín is édesített. Zsuzsa pont ennek az édességnek az ellensúlyozására kevert sűrű házi joghurtot a krémbe. A krémpor csomagolásán feltüntetett mennyiségnél kevesebb tejjel készítette el, nem akarta hogy folyós legyen. Saját készítésű joghurtjuk elég sűrű állagú, így bátran beletette a 2 dl-t, azonban ha valaki viszonylag híg joghurtot használ, akkor másfél decinél többet ne adjon hozzá, nehogy túl laza legyen a krém, mert akkor lefolyik a piskótáról.

A krémport a 2 - 2,5 dl tejjel kikeverjük a csomagoláson olvasható útmutató szerint. A tejszínt kemény habbá verjük a habfixálóval, majd a joghurttal együtt belekeverjük a vaníliás krémbe. Végül óvatosan beleforgatjuk a megmosott, papírtörlővel megszárított málnát is, vigyázva hogy ne törjön össze. A málnás krémet a kapcsos tortaformába öntjük a kihűlt piskóta tetejére és egyenletesen elsimítjuk.

Néhány órára hűtőbe tesszük, hogy megdermedhessen, majd további málnával díszítve tálaljuk.



Az alábbi képen Zsuzsa látható, amint az utolsó szelet tortákat osztja szét közöttünk. Nem kellett nagyon kínálgatnia, Imi jelentkezett a maradék elfogyasztására. Persze szívesen feláldoztam volna magamat én is, ha nem lett volna rá jelentkező. :)


Köszönöm a receptet és a finom tortát, Zsuzsa!



2015. augusztus 10.

Szentesi kifli

Hétvégén Anyáék valami sósat gondoltak sütni azzal a céllal, hogy ha finom, akkor a nyaralásuk előtt is ezt készítenek és visznek az útra magukkal. Már az elején elárulom, hogy visznek, azt hiszem már 3 darab sincs a 48-ból. :) Az eredeti recept a Vidék íze augusztusi számában olvasható.


Kelleni fog hozzá:
1 kg finomliszt,
50 dkg fagyos vaj,
5 dl tej,
5 dkg élesztő,
3 tk. só,
cukor,
2 dl olaj,
1 tojás a kenéshez,
15 dkg reszelt sajt a tetejére.


Egy deci langyos cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A lisztet egy nagy tálba szitáljuk. A többi tejet is meglangyosítjuk, hozzáöntjük az olajat. A liszthez adjuk a sót, beleöntjük a felhabzott élesztőt, és a tejes olajjal összedolgozzuk. Akkor jó, ha elválik a táltól és a kezünktől. Hat egyenlő részre osztjuk, külön-külön is jól kidolgozzuk. Tálba rakjuk, ruhával letakarjuk, Ha megkelt, minden kis cipóból egy-egy kerek lapot nyújtunk A körlapokat 8 cikkre vágjuk. A cikkeket nyújtófával kicsit átsodorjuk, hogy megnyúljanak, így több tekerés lesz rajta, és ezáltal foszlósabb lesz a sütemény. A vajat hosszúkás csíkokra daraboljuk (kb. 1 dkg legyen mindegyik.) A körcikkek vastag felére rakunk egy-egy vajrudacskát, majd feltekerjük a  tésztát. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, megkenjük a felvert tojással, megszórjuk reszelt sajttal, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Nem kell megijedni, ha kifolyik belőle a vaj, azt majd magába szívja, ha kivesszük a sütőből.


A recept beküldője, Hödör Antalné egy szentesi barátnőjétől kapta a receptet, erről kapta a sós süti a nevét, ami kiváló sör- és borkorcsolya, illetve egy nagy bögre tea is jól illik hozzá.




2015. augusztus 5.

Málnás őszibaracklekvár

Napok óta a legolvasottabb bejegyzésünk az őszibarack lekvárról szóló, amelyet még 2012-ben posztoltam, amikor elkészítettem életem első őszibarack lekvárját. Ahogy ott olvasható, az nem lett tökéletes állagú, de azóta már finomítottam rajta. Tavaly például két féléből is főztem be: sárga és fehér húsú barackból.

Idén pedig különlegességekbe szántam az őszibarackot. Például fügelekvárt dúsítottam-ízesítettem vele, most pedig málnával párosítottam össze. Azt hiszem, az idei lekvárjaim közül ez utóbbi viszi el a prímet!


Sajnos a málna nem tartozik az olcsó gyümölcsök közé, pedig nagyon szeretem. Csak viszonyításképpen: 3 kg barackból készítettem ezt a lekvárt és 30 dkg málnát adtam hozzá, tehát a 10 százalékát. És ugyanannyiba került 3 kg barack mint a 30 dkg málna! :)

Az arányokat szerintem egészen jól eltaláltam. Az én ízlésemnek szerint pont megfelelő mennyiségű málna került bele. Nem nyomja el a barack ízét, de jól kiérződik a lekvárból.


Hozzávalók:
- 3 kg őszibarack (tisztítva, magozva)
- 30 dkg málna
- 15 dkg cukor

Az őszibarackot megmostam, meghámoztam, kimagoztam és kisebb darabokra vágva egy nagy lábasba tettem. Megszórtam cukorral és fedő alatt közepes lángon főzni kezdtem. Miután felforrt és bő levet eresztett, mérsékeltem alatta a lángot és gyakran megkeverve fedő nélkül főztem tovább, addig amíg teljesen megpuhult a barack. Ekkor botmixerrel pürésítettem, de azért hagytam benne egészben is barackdarabokat, mert én úgy szeretem.

Tovább főztem még körülbelül negyed órát, hogy minél több levét párologja el, majd hozzáadtam a megmosott, lecsepegtetett málnát és összekevertem. Már csak összerottyantottam, hogy éppen csak szétessenek a málnaszemek benne.


A forró lekvárt előre kimosott üvegekbe töltöttem, majd lezártam és 5 percre fejreállítottam. Újságpapírba csomagolva dunsztba tettem a lekvárosüvegeket.

Még csak melegen kóstoltam, de határozottan ízlik! Hidegen biztosan még finomabb lesz.

A fenti mennyiségből 7 db kicsi üveg lekvár készült.



2015. augusztus 3.

Nektarinos-túrós szelet

Szüleim általában július végén mennek nyaralni kedvenc helyükre, Hajdúszoboszlóra. A napi programjuk itt a gyógyfürdő látogatása szokott lenni, reggeltől késő délutánig ingáznak a medencék között. Azaz inkább apu teszi ezt, anyukám a medencék partján is el szokott tölteni elég sok időt keresztrejtvényt fejtve, olvasgatva. Könyvekkel és különböző magazinokkal szereli fel magát, mindig egy köteg gasztroújsággal tér haza a pihenésből. :) A Vidék Íze magazin természetesen nem hiányozhat az alapolvasmányok közül.



Úgy esett, hogy nyaralásuk utolsó napjaiban éppen megjelent az augusztusi szám, így mire hazaérkeztek, már el is döntötte, hogy mi lesz az első recept, amit kipróbál belőle. Ez a süti volt az. :)

Hozzávalók a tésztához:
- 1,25 dl tej
- 0,5 kávéskanál + 5 dkg porcukor
- 3 dkg élesztő
- 30 dkg liszt
- csipetnyi só
- 1 tojás
- 8 dkg lágy vaj vagy margarin

A tejet a fél kávéskanál porcukorral meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk. A lisztet egy tálba szitáljuk. Hozzáadjuk az élesztős tejet, a tojással elkevert maradék cukrot, csipetnyi sót és a lágy vajat. Alaposan összegyúrjuk, hólyagosra dagasztjuk. Végül a tetejét megszórjuk kevés liszttel és a tálat letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük a tésztát.

Amíg pihen a tészta, elkészítjük a gyümölcsös réteget.


Hozzávalók a rakományhoz:
- 8 db babapiskóta
- 2 kg nektarin
- 75 dkg túró
- 25 dkg tejföl
- 15 dkg porcukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- csipetnyi só
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 4 tojás
- 1 citrom reszelt héja
+ a tetejére: fahéjas porcukor

A babapiskótát egy vastagabb nejlonzacskóba kötve nyújtófával finom morzsává törjük, vagy aprítógépben morzsásítjuk. A nektarinokat megmossuk, félbevágjuk, kimagozzuk, majd vékonyan felszeleteljük és egy tálban félretesszük.

A túrót áttörjük, hozzáadjuk a tejfölt, a porcukrot, vaníliás cukrot, sót, pudingport, a tojásokat és a reszelt citromhéjat és jól összedolgozzuk.


A megkelt tésztát lisztezett felületen a sütőtepsinél nagyobb méretűre nyújtjuk. A tepsit sütőpapírral kibéleljük és a tésztát a nyújtófára csavarva átemeljük a sütőformába, belesimítjuk, a belső oldalára felmagasítjuk. Megszórjuk babapiskótával, egyenletesen beterítjük nektarinnal. Majd rásimítjuk a túrókrémet.

200 fokra előmelegített sütőbe toljuk és körülbelül 1 órán át sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e. Ha a teteje nagyon pirulna, takarjuk le alufóliával.


Amint kihűlt, szórjuk meg a tetejét fahéjas porcukorral és vágjuk tetszőlegesen kockára vagy hosszúkás szeletre.

Az újságban nektarinos-túrós kockaként szerepel, de mivel én a fotókon látható hosszúkás szeletekben kaptam a kóstolót, kissé átkereszteltem. A lényegen nem változtat. Finom, de a túró miatt elég laktató süti. A magazinban olvasható ötletek alapján szilvával is elkészíthető. Vagy akár hagyományos őszibarackból, persze én azt meghámozva tenném bele.