2014. augusztus 29.

Macaron Diustól

Néhány héttel ezelőtt Diánál és Edunál vacsoráztunk. Meghívtak bennünket, hogy elköszönhessünk jelenlegi lakásuktól, mert hamarosan egy új helyre költöznek. Nagyon finom tormás-szalonnás burgonyakrémlevest, sült csirkét, kukoricasalátát, krumplipürét kaptunk. Ez utóbbit Edu készítette, ezt feltétlenül meg akartam említeni. :)

Az igazi meglepetés azonban csak ezután következett: Dius macaront csinált nekünk!


Számomra a macaron eddig egy olyan különlegesség volt, amiről azt gondoltam, hogy soha nem fogok hozzáfogni,  olyan sokszor hallottam, hogy nehéz, pepecsmunka, ráadásul gyakran nem sikerül szépre. Dia egyből rácáfolt ezekre az információkra. Életében először készített macaront és azt mondta, hogy nem volt bonyolult. Szerintem még szépek is lettek.

A rózsaszínt valamint a rózsaszín krémet egy Hollandiából hozott macaron alapporból csinálta. A sütipor mellé volt csomagolva a krémpor is, ami olyan állagú lett mintha pudingot kevernénk ki vajjal.

A csokis változathoz viszont talált egy nagyon egyszerű receptet az Édesített élet című blogon. Ez alapján már én is bátrabban fogok nekiállni, hiszen mindig is vonzott ez a különleges, vidám színekben pompázó falatnyi sütemény.


Néhány évvel ezelőtt még nem igazán hallottam a macaronról, ha jól emlékszem, csak elvétve láttam cukrászdákban, kávézókban. Mostanában azonban szinte mindenhol belebotlok. Külön rendezvényt is szerveztek már Budapesten a macaron tiszteletére, sőt múlt héten, amikor Erdélyben jártam, azt láttam hogy egy édességeket áruló kis bódéban a helyi különlegességek mellett ott pompázott a szivárvány minden színében legalább 100 db macaron is.

A legnagyobb népszerűségnek Párizsban örvend ez a darált mandulából, cukorból, tojásfehérjéből és különféle töltelékből készült aprósütemény, ahol a legnagyobb cukrászatokban naponta több ezer darabot is eladnak.

Ennek ellenére mégsem Franciaországból, hanem Olaszországból, pontosabban a reneszánsz Itáliából származik. Legelőször Velence környékén kezdték készíteni maccerone néven.


Dius tehát a következőként készítette a kakaós változatot.

Hozzávalók a macaronhoz:
- 125 g porcukor
- 1 evőkanál kakaó
- 100 g finomra darált mandula
- 2 közepes tojás fehérje

A porcukrot és a kakaót szitáljuk egy tálba, keverjük hozzá a darált mandulát. A tojásfehérjét verjük kemény habbá, majd óvatos mozdulatokkal forgassuk bele a száraz hozzávalókat.

Egy nagy tepsit béleljünk ki sütőpapírral. A tésztát töltsük egy sima csövű nyomózsákba és nyomjunk 24 db kb. 3 cm átmérőjű pöttyöt a sütőlapra. Hagyjunk helyet köztük. Vizes ujjal simítsuk el a tésztapöttyök tetejét, így lesz szép egyenletes amikor megsül.

Dia itt eltért a recepttől. Ő úgy folytatta, hogy 50 fokra előmelegített sütőbe tolta a tepsit és 15 percig szárította a tésztát. Ezután feljebb vette a hőfokot (villany 180 fok, légkeveréses 160 fok, gáz 4-es fokozat) és további 18 percig sütötte a süteményt.

Tapasztalata alapján leközelebb maximum 15 percig süti majd a megemelt hőfokon, hogy ne repedjen meg a teteje.


Amíg a süti hűl, elkészítjük a csokoládés tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
- 50 g tej vagy étcsokoládé apróra vágva, törve
- 2 teáskanál meleg tej

A csokit helyezzük egy lábasba majd gőz felett olvasszuk meg. Adjuk hozzá a tejet, keverjük simára.

A kihűlt macaronokat kettesével ragasszuk össze a meleg csokoládés krémmel, majd tegyük jól záródó dobozba a süteményeket.


Dius vegyesen ragasztgatta össze az epres és a csokis krémmel a rózsaszín és a barna sütiket így volt mindenféle variáció.

Mondanom sem kell, nekem sokkal jobban ízlett a kakaós macaron, de azért szépen fogyasztottam a porból készültből is. Az utolsó darabokat elcsomagolta nekünk. 2-3 nap után a fém dobozomban nagyon szépen megpuhultak, miközben a tetejük ropogós maradt.

Köszönöm a receptet, Dia!



2014. augusztus 27.

Batyuleves

Sajnos csak ez a két fotóm van róla, pedig nagyon mutatós leves. Nagyikám specialitása a fatörzs torta mellett. Még lánykorában tanulta szülőfalujában, Iszkázon és gyerekkoromban viszonylag sűrűn készítette. Azóta sajnos megromlott az egészsége, így ritkultak ezek az alkalmak. Utoljára 5 éve főzte meg ezt a levest, a képeket még akkor készítettem.

Nem könnyű étel. Sem az elkészítése nem az - hiszen kézzel van gyúrva, nyújtva hozzá a tészta - sem pedig az összetevők miatt, ugyanis libazsírral készül. Tipikusan olyan leves, amit hűvös napokon szívesen fogyaszt az ember, mert eléggé laktató.


Hogy miért éppen batyuleves lett a neve, azt sajnos nem tudom. Már nagymamám is így tanulta meg gyerekkorában, holott jól láthatóan nem batyu hanem csiga formában kell elkészíteni a tésztát, majd belefőzni a levesbe. De nekünk ez már mindig batyuleves marad.

Nevezhetnénk akár "szegény ember levesé"-nek is, hiszen minimális hozzávalóból készül. Nagyi sajnos pontos mértékegységeket nem mindenhez tudott mondani, hiszen ő már rutinból készíti, de én azt gondolom, hogy nem lehet elrontani.

Hozzávalók:
- 6 db kisebb fehérrépa
- libazsír
- 2 tojás
- csipetnyi só
- liszt
- vegeta / házi ételízesítő
- 2 csokor petrezselyem apróra vágva
- őrölt bors

A fehérrépát megtisztítjuk, karikára vágjuk. Egy fazékban egy csapott evőkanálnyi libazsírt melegítünk, majd ezen megpároljuk a répát. Felöntjük kb. 2 liter vízzel, vegetával / házi ételízesítővel ízesítjük és fedő alatt addig főzzük amíg a zöldség majdnem megpuhul.

Közben a tojásból, lisztből, sóból kemény tésztát gyúrunk. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. Olvasztott libazsírral megkenjük, megszórjuk őrölt borssal, vegetával / házi ételízesítővel és beborítjuk az apróra vágott petrezselyemmel. Szorosan feltekerjük mint a kakaós csigát és ujjnyi szeletekre vágjuk.

Amikor a fehérrépa majdnem megpuhult, óvatosan belehelyezzük a levesbe a tésztacsigákat. Ha szükséges, pótoljuk a vizet. Lassú tűzön készre főzzük.

Forrón tálaljuk!


Ha valaki nem preferálja az ételízesítőt, természetesen kihagyhatja belőle, helyettesítheti sóval, de úgy azért más íze lesz.

A petrezselymet és a borsot viszont ne spóroljuk ki, hiszen ezek adják jellegzetes ízét.



2014. augusztus 21.

Aranygaluska muffin cukor nélkül

Ebben a muffinban csak egy dolog kötődik egyedül hozzám. Önállóan döntöttem el, hogy ezt a sütit kell megcsinálni a szombati grillezésre a tervezettek közül, amit egyébként a Nosalty-n néztem ki. :) Egyébként ez a kis finomság anyukámmal közös művünk. Mindenképpen cukormentes nasit akartunk készíteni, vigyázva mindenki alakjára és vércukorszintjére. :)


Egy 12 darabos muffinsütő formát töltöttünk meg az alábbi hozzávalókkal:
2 bögre liszt (2,5 dl-es bögre)
1 bögre tej
fél bögre + 1 evőkanál por állagú édesítő (mi Pötyit használtunk)
fél bögre olvasztott margarin
1 tojás
1 csomag sütőpor
10 dkg darált dió
A sodóhoz szükséges
8 dl tej
4 dkg búzafinomliszt
1-2 teáskanál vanília aroma
4 tojássárgája
ízlés szerint édesítő (mi kb. fél bögrét tettünk bele)
1 evőkanál étkezési keményítő


A lisztet, a sütőport, a fél bögre édesítőt és 2-3 evőkanál diót összekeverünk egy tálban, majd hozzáadjuk a tejet, a margarint és a tojást, simára keverjük.
A többi diót összekeverjük 1 evőkanál édesítővel. A muffinformát vagy kivajazzuk, vagy ahogy mi csináltuk, papírkapszlit teszünk a formákba, majd rétegezés következik: egy evőkanál tészta, majd diószórás, egy evőkanál tészta, újra diószórás, még egy evőkanál tészta és végül diószórás.
A muffinformát előmelegített sütőben, 180 fokon tűpróbáig sütjük, nagyjából 25-30 percig. Nem tanácsos nyitogatni a sütőt mielőtt még barnulni kezdenének, mert összeeshetnek a muffinok.

Amíg sül a muffin, elkészíthetjük a sodót, de akár azzal is kezdhetünk, mert hűlnie kell. A tejből 7 dl-t forrásig melegítünk. Közben a lisztet és keményítőt elkeverjük az édesítővel egy tűzálló tálban, mondjuk egy magasabb jénaiban. Hozzáadjuk a vanília aromát, a tojássárgájákat és 1 dl tejet.
A forralt tejet adagolva, folyamatosan kevergetve hozzáadjuk a tojássárgájás folyadékhoz a jénaiba. Lassan tegyük, nehogy rántottát kapjunk! :) Az egészet lassú tűzön, folyamatosan kevergetve besűrítjük.


A sütink nem aratott mindenkinél sikert, mert nem a megszokott aranygaluska ízét kapjuk vele, a domináns a dió íze benne. Édesszájúaknak talán több édesítő javasolt hozzá. Nekem mindenesetre nagyon ízlett így is, kevésbé édesen, finoman diósan. :)



2014. augusztus 18.

Őszibarackos pite

Múlt hét végén ismét grilleztünk egyet a családdal. Ilyenkor mindenkinek megvan a maga feladata, ki mivel készül az eseményre. Én többek között az egyik édes süteményt is bevállaltam és mivel gyönyörű barackot lehet kapni a piacon, elhatároztam, hogy barackos süteményt csinálok.

Nem akartam túlbonyolítani, olyan receptet kerestem, ami alapján gyorsan összedobhatom a sütit. Citromhab őszibarackos-marcipános pitéjére esett a választásom. Mert ugyebár a pitékkel nem nagyon foghat mellé az ember lánya. :)


Kicsit hezitáltam, hogy szóról-szóra kövessem-e Citromhab receptjét vagy pl. a tésztát változtassam-e a saját, jól bevált linzertésztámra. Végül úgy döntöttem, hogy itt az ideje kipróbálni egy új alapot, sütőporos pitetésztát még úgysem csináltam soha.

Ezt az egy döntésemet kicsit megbántam. Tesóm is jelezte, hogy az én hagyományos linzertésztámmal finomabb lett volna a süti. Viszont a vaníliás-tejfölös krém igazán lággyá tette a pitét, élvezet volt enni.


Hozzávalók a tésztához:
- 20 dkg liszt
- 8 dkg porcukor
- 8 dkg vaj
- 1 tojás
- késhegynyi sütőpor
- csipet só
+ szóráshoz 1 csapott evőkanál búzadara

A hozzávalókat egy tálban összegyúrjuk, lisztezett deszkán kör alakúra nyújtjuk és kibéleljük vele a pitesütő formát. A búzadarával megszórjuk a tésztát.

Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg tejföl
- 5 dkg cukor
- 2 tojás
- 1 kávéskanál vaníliakivonat

A hozzávalókat egy tálba öntjük és robotgéppel alaposan kikeverjük. A keveréket a tésztára öntjük.


Hozzávalók a díszítéshez:
- 5-6 őszibarack
- 4-5 dkg marcipán

A barackot megmossuk, meghámozzuk. (Aki szereti a héját, rajtahagyhatja). Negyedekre-hatodokra vágjuk és sorban a tejfölös krém tetejére rendezzük. A marcipántömbből apró darabokat csípünk és a barackok közé szórjuk.

190 fokra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a krém teljesen megszilárdul. 


A grillparti előtt egy nappal készítettem el ezt a sütit. Mire tálaltam, a gyümölcsök mellett szép kis "kráterek" keletkeztek a krémben. Ez maximum az esztétikai értékéből vont le, az ízén egyáltalán nem változtatott.

Anyuék kertje tele van mentával, így mielőtt az asztalra tettem volna a tálat, néhány mentalevéllel díszítettem a sütit.

Köszi a receptet Citromhab!



2014. augusztus 15.

Zöldfűszeres burgonyakrémleves

Íme egy könnyű nyári leves, melynek hozzávalói valószínűleg minden konyhában megtalálhatóak. Két hétre előre kitaláltam nagyjából minden napra az ebédet még augusztus elején, ez az egyik közülük. :) A recept eredetileg újkrumplit ír, de szerintem bármikor el lehet készíteni másik krumpliból is ezt a levest.


Hozzávalók:
60 dkg krumpli (újkrumpli),
1 hagyma,
5 dkg bacon,
2 dl főzőtejszín,
5 dkg reszelt sajt,
2 cikk fokhagyma,
1 teáskanál liszt,
1 csokor petrezselyemzöld,
majoránna,
olaj,
só,
bors

A hagymát és a fokhagymát apróra vágjuk, kevés olajon üvegesre pároljuk, felöntjük vízzel, Hozzáadjuk a meghámozott, kockára vágott krumplit, sóval, borssal fűszerezzük, 20-30 perc alatt megfőzzük.
Amikor a krumpli megpuhult, botmixerrel pürésítjük. A tejszínt a liszttel csomómentesre kavarjuk, besűrítjük vele a levest, belekeverjük a reszelt sajtot, végül megszórjuk az apróra vágott zöldfűszerekkel. A bacont csíkokra vágjuk, majd kevés olajon megpirítjuk. A kész levest a pirított baconnel tálaljuk. Pirított kenyérkockát vagy levesgyöngyöt is kínálhatunk mellé. 


Mi pirított kiflikarikákkal és baconnel ettük, igazán finom volt. :)



2014. augusztus 13.

Lecsó másképp

Dübörög a lecsószezon, szinte fillérekért lehet hozzájutni mostanában paprikához, paradicsomhoz. Én ki is használom ezt az időszakot, nincs olyan hét hogy egyszer-kétszer ne főzném meg kedvenc nyári ételemet. De ugyanezt látom kollégáim körében is.

Nem is nagyon ismerek olyan embert, aki ne szeretné a lecsót. Imi nincs nagyon odáig érte, de azért ő is megeszi. Én mindig ugyanúgy készítem, oly módon ahogy már olvashattátok itt a blogon, csak a köreten, feltéten szoktam változtatni. Hol tojással főzöm, hol tarhonyát tálalok mellé, de sokszor nem is kell más, csak a jó kis kolbászos-szalonnás alaplecsó.


Ebben a bejegyzésben azonban egy kicsit más lecsóról lesz szó, mint ahogyan én szoktam csinálni, ezért is kapta a "másként" címet a poszt. A receptjét András találta a TV Paprika magazinban - nomen est omen, ugyebár: lecsó - TV Paprika :)

Az újságban közölt fotó alapján beleszeretett. Én is azt tettem, hiszen olyan étvágygerjesztően színes képet publikáltak róla, hogy azonnal elindult a nyáltermelésünk. Valamint a lecsó tetejére halmozott sült szalonna látványa is megtette a hatását...

András tehát kinézte, anyuék megvalósították én meg pont arrafelé jártam, így nekem is jutott egy tányérnyi belőle.


A recept elvileg 4 személyre szól, de aki annyira szereti a lecsót mint én, az 4 személyre biztos hogy nagyobb adaggal kell, hogy számoljon.

Hozzávalók:
- 3 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 6 db nagyobb színes paprika, lehet benne kaliforniai is
- 3-4 érett paradicsom
- 10 dkg füstölt szalonna
- frissen őrölt bors
- só

A szalonnát felkockázzuk és egy magas falú serpenyőben zsírjára sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük a sült szalonnadarabokat, lecsöpögtetjük és egy tányérra félretesszük.

Az apróra vágott hagymát a zsíron megpároljuk, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és  a vékony csíkokra vágott színes paprikákat. Keverjük össze és nagy lángon pirítsuk.

Ha valaki nem szereti a paradicsom héját, meghámozhatja. Forró vízbe kell mártani 1-2 percre, ezután egyszerűen le lehet húzni a héját. A kockára vágott paradicsomot ezután adjuk a kissé megpuhult, de még roppanós paprikához és néhány perc alatt főzzük össze. Sóval és frissen őrölt borssal ízesítsük.

Azonnal, forrón tálaljuk, a tányérra szedve szórjuk meg a sült szalonnakockával.


Ilyen egyszerű, viszont nagyszerű! Tényleg érdemes többféle paprikából készíteni, igazi ízorgia lesz a végeredmény. :)



2014. augusztus 10.

Krémes áfonyatorta

Ahogy az általában esetemben lenni szokott, ez a recept sem egy bonyolult darab, és természetesen a süti elkészítése sem tart hosszú ideig. Csináltam már jó pár süteményt életemben, tortát is már néhányat, de olyan nagyon kevés van, amit többször is elkészítek azért, mert akkora sikere van. Olyan pedig talán a tiramisuig csupán egy volt, aminek elkészítését kérés, követelés előzi meg. :) Ez a torta ugyanis Sógorkám, Imi kedvence. :) Legalábbis azon nasik közül, amiket én csinálok. :) Remélem idővel minden családtagomnak lesz valami kedvence a sütijeim közül. :) A főzésben még nem nagyon jeleskedek, úgyhogy ezen a téren csak később kezdek vágyni majd arra, hogy mindenki egy kedvencet válasszon. :)
Nem szaporítom inkább a szót tovább, sokkal érdekesebb ennek a finom áfonyás tortának a receptje.


Kell hozzá 25 dkg leveles tészta (az sem baj, ha dupla adag, nem ront semmit rajta),
4 evőkanál zsemlemorzsa,
75 dkg áfonya,
4 tojás,
3 dl tejföl,
15 dkg cukor,
3 evőkanál vaníliás pudingpor (én mindig 1 csomagot teszek),
1 evőkanál citromlé,
vaj a formához.



A leveles tésztát a csomagolásán olvasható utasítás szerint előkészítjük. A fagyasztottat szobahőmérsékleten hagyjuk kiengedni, a hűtöttet 10 perccel felhasználás előtt kivesszük a hűtőből. A tésztát, ha szükséges, kinyújtjuk. Kivajazunk egy 24 vagy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát, belefektetjük a tésztát úgy, hogy a forma oldalára is jusson. Megszórjuk zsemlemorzsával.
Az áfonyát megtisztítjuk, megmossuk, lecsepegtetjük, beleszórjuk a formába. A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A tojást simára keverjük, beledolgozzuk a tejfölt, a cukrot, a pudingport és a citromlevet. Az áfonyára locsoljuk, és a sütőben kb. 45 percig sütjük.
Hagyjuk kihűlni. Tálaláskor megszórhatjuk mandulaforgáccsal és mentalevelekkel díszíthetjük.


Egy jó tanács: mindenképpen figyelemmel kell lenni a torta méretére és a körülötte lévők létszámára, ugyanis határozottan gyorsan fogy! :)



2014. augusztus 8.

Rakott kelkáposzta

Ez az az étel, amiből nem lehet kis adagot csinálni és még napok múlva is olyan finom, mintha frissen készült volna. Pontosan ezért szeretem a rakott dolgokat, például az erdélyi rakottkáposztát, a rakott krumplit, a rakott zöldbabot. Több napra megvan az ebédünk és szinte elronthatatlan!

A titka mindössze annyi, hogy jó szaftosra kell hagyni a húsos réteget, hogy többszöri melegítés esetén se száradjon ki az étel.



Én egy átlagos méretű tepsivel szoktam egyszerre sütni, így nekünk kettőnknek legalább 3 napra elég, vagy hirtelen betoppanó vendégeket is meg tudok kínálni belőle. Nem nagyon ismerek olyan embert, aki ne szeretné. :)

Hozzávalók:
- 1 nagyobb, minimum 1 kilós kelkáposzta
- 50 dkg darált hús
- 2 csomag gyors rizs
- 1 nagy fej hagyma
- 1 paprika
- 2 paradicsom
- majoránna
- őrölt bors
- só
- ételízesítő
- pirospaprika
- olaj
- 45 dkg tejföl

A kelkáposztát kettévágjuk és egy nagy fazékba helyezzük, vizet engedünk rá, annyit hogy bőven ellepje. Ételízesítővel fűszerezzük. Fedő nélkül főzzük egészen addig míg majdnem megpuhul.


Miközben fő a kelkáposzta, elkészítjük a húsos réteget. 

A hagymát apróra vágjuk és olajon üvegesre pároljuk. Megszórjuk pirospaprikával és hozzáöntünk egy kevés vizet. Jól összekeverjük. A kockára vágott paprikát és paradicsomot is hozzáadjuk és fedő alatt néhány percig pároljuk.

Ezután beletesszük a húst és kevergetve kissé megpirítjuk. Majd sóval, borssal, majorannával ízesítjük és felöntjük vízzel, bőven lepje el. Időnként megkeverve, félig lefedve puhára főzzük, vigyázzunk, hogy bőven maradjon leve a végére.

A kelkáposztát kiemeljük a vízből és egy szűrőbe tesszük hogy lecsöpögjön és hűljön. A főzővizébe beledobjuk a két zsacskó rizst és készre főzzük. Leöntjük róla a vizet és lecsöpögtetjük a rizst.

Egy tepsit kiolajozunk és beterítjük a kelkáposzta levelek harmadával. (A torzsáját kivágjuk valamint a vastagabb ereket is.) Az egyik csomag rizst elsimítjuk rajta, majd jöhet a darált hús fele. Erre ismét kelkáposzta leveleket teszünk és betakarjuk a tejföl felével. Végül a másik csomag rizs, a hús másik fele következik a levével együtt. Az egészet a maradék kelkáposzta levéllel és tejföllel zárjuk le. A tepsit lefedjük és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Fél óráig sütjük.

A végén levesszük róla a fedőt és pirospaprikával megszórva kissé megpirítjuk a tetejét.


Frissen is nagyon finom, de én másnap sokkal jobban szeretem. És természetesen a tányéromon meg szoktam locsolni még plusz tejföllel. :)



2014. augusztus 6.

Betti-féle mézes sült csirke

Egészen pontosan mézes-fehérboros sült csirke kínai fűszerkeverékkel megbolondítva.

Ahogyan már említettem, múlt vasárnap vendégségben jártunk kedvenc masszőrünknél és menyasszonyánál. Nagyon finom ebéddel vártak minket. A főételt, vagyis a csirkét Betti készítette el, aki anyukájától tanulta a receptet. Nagyon örültem, hogy erre az ételre esett a választása, hiszen én kifejezetten kedvelem az édes-sós ízek keveredését, a pirosra sütött húsokat.


Nekem annyira ízlett ez a ropogós bőrű, édeskés szafttal meglocsolt csirke, hogy el is kértem Bettitől a receptet még akkor.

Hozzávalók:
- 2 kg csirkecomb
- 2 dl ketchup
- 2 dl fehérbor
- 2 evőkanál méz
- 1 nagy fej vöröshagyma
- kínai / ázsiai fűszerkeverék
- só
- bors
- olaj

Ha egész csirkecombokat vettünk, akkor kettévágjuk őket. Besózzuk és tepsibe sorakoztatjuk. Amíg elkészítjük a szószt, pihentetjük.

Olajat hevítünk és az apróra vágott hagymát üvegesre pároljuk rajta. Hozzáadjuk a ketchupot, mézet, fűszerkeveréket, kevés borsot és felöntjük a borral. Összekeverjük és felforraljuk. A kész szószt ráöntjük a csirkecombokra (az edényt tegyük félre, szükség lesz még rá) majd a tepsit lefedjük és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Addig sütjük, amíg megpuhulnak a combok.


Ekkor a szósz nagy részét visszaöntjük a lábasba amiben felforraltuk, egy keveset hagyunk belőle a tepsiben. Erre ismét rátesszük a húst és visszatoljuk az egészet a sütőbe. Pirosra-ropogósra sütjük a combokat.

A szószt botmixerrel vagy turmixszal simára dolgozzuk, hogy ne legyenek benne hagymadarabkák. Felforralva kínáljuk a hús mellé.

Betti köretként krumplipürét készített, ezt locsolta meg a pikáns ízű szósszal. Nagyon jó párosítás volt!


Desszertként Zoli készített egy jó nagy adag kókusztekercset, aminek nagy részét meg is ettük. Az ő konyhai jártasságát nem kell bemutatnom nektek, hiszen a Sacher tortájáról már olvashattatok nálunk.


Betti, Zoli! Még egyszer nagyon köszönjük a finom ebédet, a receptet és a kedves vendéglátást! 



2014. augusztus 4.

Szilvás pite

Tegnap meglátogattuk kedvenc masszőrünket, Zolit és menyasszonyát Bettit. Nagyon kedvesek voltak, ebédre hívtak minket vendégségbe. Természetesen nem akartam üres kézzel érkezni, így már napokkal előtte kitaláltam, hogy kócos krémest sütök és azt visszük desszertnek.

Az utolsó pillanatban azonban meggondoltam magam, két okból is:
1. A kócos krémes a nagy melegben nem lett volna tökéletes választás, a tejszínhab nem bírta volna ki a szállítást
2. Volt még egy kis szilvám otthon és egyre inkább szilvás sütiben kezdtem gondolkodni, amikor szembe jött velem az interneten Kingus szívecskés szilvás pitéje


Mivel Zolinak és Bettinek nemrég volt az eljegyzése, ezért úgy éreztem, megtaláltam a tökéletes süteményt! Szállítható, egyszerűen elkészíthető, szívecskékkel díszített - így tényleg szerelmeseknek szól - szóval valóban a legmegfelelőbb választás. Ráadásul én imádom a linzertésztából készülő pitéket, ezért bevallom, egy kicsit önző módon is döntöttem... :)

Kingus receptjét vettem ugyan alapul, de néhány változtatást eszközöltem rajta. Rögtön az elején láttam, hogy neki alacsonyabb pitesütő tálja van mint nekem, ezért igyekeztem ennek megfelelően módosítani a hozzávalókon. Most az én változatomat írom le.


A tölteléket előző este elkészítettem.

Hozzávalók a töltelékhez:
- 80 dkg szilva
- 2 evőkanál szilvalekvár
- 3 evőkanál cukor
- 2 dl víz
- 3 evőkanál búzadara
- 1,5 teáskanál őrölt fahéj

A szilvát megmostam, kimagoztam és mivel jó érett volt már, ezért nem is aprítottam kisebbre, úgy gondoltam, hamar szét fog főni. Egy lábasba helyeztem, ráöntöttem a vizet, megszórtam cukorral, fahéjjal és melegíteni kezdtem. Közben hozzákevertem a lekvárt is. Amint felforrt, hozzáadtam a búzadarát és folytonos keverés mellett sűrűsödésig főztem.

Kihűtöttem és éjszakára hűtőbe tettem a krémet.


Másnap már csak a tésztát kellett összeállítanom.

Hozzávalók a tésztához:
- 37 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 12 dkg porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor
- 1 tojás sárgája
- 3 evőkanál hideg víz
+ kenéshez: 1 teáskanál porcukor, 2 evőkanál tej

A lisztet egy mélyebb tálba öntöttem, belemorzsoltam a vajat, hozzáadtam a cukrot, vaníliás cukrot, vizet és gyorsan összegyúrtam. Két részre osztottam: egy nagyobbra és egy kisebbre, gömböket formáltam belőlük és fél órára hűtőbe tettem mindkettőt.

Ezután a nagyobb gömböt kerek lappá nyújtottam és beleemeltem a pitesütő formámba. Belenyomkodtam a tésztát, úgy hogy a felső széléig ért a formának.

Belesimítottam a szilvás tölteléket és mivel csak a forma kb. háromnegyedéig ért, ezért a tészta széleit ráhajtottam a töltelékre. A kisebbik gömböt is kinyújtottam, ebből szív formákat szaggattam ki és a süti tetejére rendeztem kör alakban.

Tej és porcukor keverékével megkentem, majd 180 fokra előmelegített sütőbe toltam és kb. 25 perc alatt pirosasra sütöttem. Még melegen megszórtam fahéjas porcukorral.


Éppen kihűlt mire Zoliéknál eljutottunk a desszertig. Nagyon finom süti, nem túl édes, így meleg nyári napokon is kitűnő desszert. Felszeletelve viszont nem igazán mutatós, mert a töltelék elég folyós, lágy, ezért nem egyszerű szeleteket vágni belőle. :) Talán egy kicsit több búzadarával jobban megállna.