2012. augusztus 31.

Sárgabarackos-túrós csigatorta

... András születésnapjára.

Mazsi barátjának, Andrásnak ma van a szülinapja, úgyhogy ezúton is szeretném felköszönteni, Isten éltesse őt sokáig. Igaz, mi már két hete megünnepeltük őt a családdal, jó előre. Tesóm titokban szervezte az összejövetelt, meglepetésnek szánta és remélte, hogy András a nagyon előrehozott időpont miatt nem fog gyanakodni.

Az én feladatom a torta elkészítése volt. Kicsit gondolkodóba ejtett a dolog, mivel nem a saját ízlésem szerint kellett készítenem. Ha úgy lett volna, akkor valamilyen csokis édességre esik a választásom. De András sajnos korlátozottan fogyaszthat csokit, kakaót, diót... Viszont szereti a túrót és a sárgabarackot. És ezeket eheti is.


A túróról eszembe jutott az epres csigatorta, amit egyszer megsütöttem és nagy sikert arattam vele. Továbbgondoltam és arra jutottam: mi van ha kicsit átalakítom, eper helyett sárgabarackot teszek bele? Tudtam, hogy nem fogok felsülni vele, mert ez egy kipróbált recept és anno meg is fogadtam, hogy sokszor készítem el, mert nagyon könnyű dolgozni belőle és látványos valamint finom lesz a végeredmény.

Persze azóta feledésbe merült a süti, szóval összesen egyszer volt tesztelve. De nem bántam meg, hogy ezt választottam.


Először megsütöttem a piskótalapot.

Hozzávalók:
- 120 g finomliszt
- 30 g étkezési keményítő
- 1 kávéskanál sütőpor
- 4 tojás
- só
- 100 g cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
+ a kenéshez baracklekvár

A lisztet, sütőport, étkezési keményítőt összeszitáltam.
A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét 4 evőkanál hideg vízzel, 1 csipet sóval, majd az apránként hozzáadott cukorral és vaníliás cukorral kemény, fényes habbá vertem. Egyenként beledolgoztam a tojássárgáját, majd a lisztet.
Sütőpapírral bélelt kb. 30 x 40 cm-es tepsibe simítottam és 200 fokos sütőben kb. 10 percig, tűpróbáig sütöttem.

Benedvesített, jól kicsavart konyharuhára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt és még forrón, sárgabarack lekvárral megkentem a piskótalapot. Ezután hagytam hűlni.


Elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók:
- 6 zselatinlap
- 400 g krémes állagú tehéntúró
- 60 + 30 g porcukor
- 1 citrom
- 1,5 + 3 dl tejszín (én 1,5 + 3,5 dl-t használtam, mivel 5 dl-es kiszerelésben vettem, Hulala-t)
- 1 + 0,5 tasak habfixáló (én 2 tasakot használtam)
-  5-6 db sárgabarack
+ a díszítéshez sárgabarack

A zselatinlapokat beáztattam bő hideg vízbe. A túrót, 60 g porcukrot, az alaposan megmosott citrom reszelt héját és 2 evőkanál átszűrt citromlét simára kevertem. A zselatint kinyomkodtam és annyi vízzel amennyit magába szívott egy lábasban, gyenge tűzön felolvasztottam. Lehúztam róla, hozzákevertem 1 evőkanál túrókrémet, aztán a krém egészéhez kevertem.
1,5 dl tejszínt fél csomag habfixálóval kemény habbá vertem és óvatosan beleforgattam a túrókrémbe, majd az apró darabokra vágott sárgabarackot is. A tejszínhez nem adtam cukrot, mivel a Hulala valamennyire már édesített. Nagyon szeretem ezt a tejszínhabot, legalábbis sütikhez, tortákhoz, mert nem esik össze.


A piskótalapot egy tálcára emeltem. Egyenletesen megkentem a túrókrémmel, majd fél órára betettem a hűtőbe hogy dermedjen.

Ezután 6 db kb. 4,5-5 cm széles hosszanti csíkra vágtam a sütit. Egy lapos tálon kezdtem el feltekerni csigaszerűen a csíkokat, úgy hogy szorosan és folytatólagosan egymás után, a krémes felével befelé helyezkedjenek el a piskótacsíkok. Szabályos, kerek tortaformát kell kapnunk a végén. Annyi túrókrémem volt, hogy még a tetejét is be tudtam vonni vele.

Állítható tortakarikát helyeztem köré, és egy éjszakára betettem a hűtőbe.


Másnap délelőtt leemeltem a karikát a tortáról. A maradék 3 dl (nálam 3,5 dl) tejszínt 30 g cukorral és az 1 csomag (nálam 1,5 csomag) habfixálóval kemény habbá vertem és bevontam vele a tortát. A tetejére habrózsákat nyomtam.

Néhány szem sárgabarackot megmostam és felvágtam. A balkonládámból téptem pár citromfű levelet. Ezekkel feldíszítettem a tortát.


Ezután anyuék felé vettük az irányt és készültünk András fogadására, aki mit sem sejtve érkezett meg egy szokásosnak gondolt vasárnapi ebédre.
A meglepetés sikerült, mint kiderült, nem is gyanította, hogy bármi is készülődik "ellene". Jó volt látni, hogy örömöt tudtunk szerezni neki.


Az ünnepi ebéd elfogyasztása után jöhetett a meglepetés torta a gyertyákkal.
Ismét megbizonyosodtam róla, hogy jó választás volt a csigatorta, mert mindenkinek ízlett sárgabarackkal is. Megint megfogadtam, hogy többször is elkészítem majd, különböző gyümölcsökkel variálva.


Itt pedig egy repülő Benő látható Andrással. Az arckifejezéséből ítélve - mármint Benőéből - meglepődött, hogy mit keres a levegőben. :)


Még egyszer boldog születésnapot kívánok, kedves András! :)



2012. augusztus 29.

Kevert kuglóf

... más néven: márványkalács, zebratorta, csíkos sütemény.

Előző bejegyzésemben ígértem, hogy amint megkapom Esztitől a kevert kuglóf receptjét, megosztom veletek is. Annyira szép és mutatós ez a süti, hogy én mindenképpen meg fogom sütni, főleg, miután megtudtam, hogy mennyire egyszerű az elkészítése.

Szeretem az ilyen látványos süteményeket, mert ezektől a vendégek mindig hanyatt esnek. Ennél a kuglófnál sem volt másképp. Eszti kör alakú tortaformában sütötte meg és a tetején még nem is látszott, hogy milyen lehet belülről. Aztán ahogy szeleteltük fel, előbukkant a mintázata.


És akkor lássuk a receptet. Ezt írta Eszti:

"6 tojás sárgáját 30 dkg cukorral, 1,5 dl olajjal simára keverünk. Majd beleteszünk: 1,5 dl vizet, 38 dkg lisztet, 1,5 sütőport.
Végül a tojások keményre felvert habját is beleforgatjuk. A kész masszát elfelezzük. Egyik felébe kakaót teszünk. Egy közepes tortaformát kikenünk vajjal, liszttel megszórjuk, és a közepébe teszünk egy evőkanál fehér krémet, majd egy barnát, majd egy fehéret, majd egy barnát, majd egy kanál fehér krémet, majd egy barnát, majd egy fehéret, majd egy barnát, majd egy kanál fehér krémet, majd egy barnát, majd egy fehéret, majd egy barnát, addig pakoljuk, míg el nem fogy. Ahogy terül szét a tészta, úgy lesz csíkos a süti :) "
  Bár nem írta, hogy mennyi kakaó kell a sötét felébe, de én úgy gondolom, ez a kakaópor minőségétől függ, valamint attól, ki mennyire szeretné barnára keverni. 1-2 evőkanálnyi elég lehet.
Sajnos több fotót nem csináltam a sütiről, annyira lefoglalt az, hogy megegyem. :)


Most pedig mesélek nektek egy kicsit Esztiről. Három évvel ezelőtt ezt írtam róla:
 
"Eszti Imi unokatestvére, Erzsi néni és Miki bácsi (a vépi keresztszülők) lánya. 3 hét híján 10 évvel idősebb nálam. Stílusosan szerettem volna ideírni, hogy majdnem pontosan 10 éve találkoztunk, de még szerencse, hogy tegnap beszéltünk telefonon, és Eszti kijavított, még csak idén lesz 9 éve! Neki nem nehéz visszaemlékezni, van mihez kötni az időpontokat. Első találkozásunkkor kendőt viselt a fején, mert nem volt haja. Nem tudom, ki volt nagyobb zavarban, ő vagy én, de arra emlékszem, hogy elnézést kért, amiért így néz ki. Éppen akkor küzdött a rákkal. Fia 8 éves volt, lánya 3. Mindenki aggódott érte, volt aki már előre elsiratta és volt, aki csak magában küzdött a félelemmel, és próbált úgy tenni, mintha minden rendben volna, pedig nagyon nagy volt a baj.
Esztit sok mindenért tisztelem, de az akaraterejéért különösen. Nem hagyta magát és nem hagyta a gyerekeit anya nélkül felnőni! :) Mostanában háztartást vezet, gyereket nevel, dolgozik, főiskolán tanul és kijelentette, hogy soha többet nem lesz beteg. Soha nem értettem, honnan van ennyi energiája egyszerre.
Az első pillanattól kezdve megértettük egymást. Nagyon szeretem."
  
Azóta nem sok minden változott, ezért aktuális még ma is ez a jellemzés. Talán csak annyi, hogy most már a gyereknevelésre kicsit kevesebb energiát kell fordítani, hiszen fia, Martin már 21 éves, lánya, Eszter pedig 16 lesz. Martin pesti egyetemista lett, Eszter pedig Szombathelyen jár gimnáziumba. És annyira, de annyira szeretik egymást! Jó volt látni őket hétvégén együtt.




Anyukájuk, Eszti az utolsó évét kezdi a főiskolán, úgyhogy januárban nagyon fogok szorítani neki, hogy sikeres legyen az államvizsgája. Felelős állást kapott egy takarékszövetkezetben, nagy lelkesedéssel és örömmel dolgozik. És ami a legfontosabb: egészséges!

Hamarosan egy olyan recepptel jelentkezem, amit szintén tőle kaptam néhány éve.




2012. augusztus 28.

Hogyan hízzunk 3 nap alatt sok kilót? - Vépi finomságok

Vép a világ közepe, mint megtudtam múlt hét végén. Na nem földrajzi értelemben, hanem az ott lakók szerint, akik júniusban még fesztivált is rendeztek, stílusosan Világ Közepe Fesztivál névre keresztelve. Sokan nem tudják, hol is fekszik ez a város - hiszen 2009. óta nagyközség helyett városként kell tekintenünk rá - ezért gyakran úgy emlegetjük, hogy megyünk Szombathelyre a rokonokhoz. Ugyanis Szombathely és Vép között mindössze 8 km a távolság. Van egy kastélya is (Erdődy-kastély), amelynek parkja ma természetvédelmi terület, épületeiben pedig a Gépészképző iskola működik.

A városkáról egészen biztosan fogok még írni többször is, hiszen rengeteg említésre méltó dolog gyűlt össze bennem 1999 óta, amikor először jártam ott. Azóta tudom, hogy Vép különleges hely, nem kell engem Világ Közepe Fesztivállal megerősíteni.


Különlegessége pedig abban rejlik, hogy ott laknak Imi keresztszülei, és azt szoktam mondani, hogy unokatestvérei is, bár ez nem egészen pontos, mert Eszti egy közeli községben, Vasszécsenyben él, Miklós pedig Szombathelyre költözött. De a központi hely Vép, ahol össze szokott gyűlni a család.

Nagyon szeretek ott lenni, mert engem az első pillanattól kezdve szeretettel fogadtak. Nyíltak, kedvesek, gondoskódók. Nyugalmat áraszt az egész család. Vendégszeretetük pedig határtalan. A családtagokról külön-külön is fogok írni, de ez a bejgyezés a múlt heti vendégváró ételeikről szól, recept nélkül, mintegy képes beszámolóként.

Mert Erzsi néni amolyan tyúkanyóként a jóllakatásunkat szokta felügyelni. Lesi a kívánságainkat és bármit kiejtünk a szánkon, meg is valósítja. Múlt héten a Savaria Karnevál miatt érkeztünk hozzájuk, vagyis ez a fedősztori. :) Általában augusztus utolsó hétvégéjén szokta ezt a nagyszabású, egész várost megmozgató több napos rendezvényt megtartani Szombathely, láttuk már jó néhányszor, de ez egy jó apropó, hogy Imi keresztszüleinél töltsünk pár napot, kiszakadva Budapestről. Ilyenkor Tomi barátunk is csatlakozni szokott hozzánk és idén a szüleim is utánunk jöttek szombaton.

Mi hárman, Tomival csütörtök délután érkeztünk meg és már várt minket a gőzölgő halászlé, amit én ugyan nem szeretek, de Imi és Tomi igen. Pontyból készült és a tervek szerint frissen fogott halból lett volna, mert Miki bácsi korán reggel felkelt és kiment horgászni a kastély tavához, hogy a pesti rokonoknak friss halból tudja főzni a levest. De hát milyen a horgászszerencse? Persze hogy ilyenkor nem volt kapás! Így hát maradt a tartalékként eltett pontyocska. :)


Sok mindent nem fényképeztem, mert annyira elteltem a látvánnyal, hogy eszembe sem jutott kattintgatni. Néhány nappal az utazásunk előtt Erzsi néni felhívott és megkérdezte, hogy mit főzzön nekünk. Én a szokásos választ adtam, hogy bármit, amit egyébként is főzne maguknak. De végül kiböktem, hogy nagyon régen ettem rántott patiszont (vagy patisszont, mikor hogy írják). Így hát egy hatalmas tállal várt minket, emellé rántott pulykamellet és sült krumplit tálalt.

Desszertként pedig kókuszkockát és máglyarakást készített.

Másnap Sárvárra mentünk a fürdőbe, mert másképp nem nagyon lehetett elviselni a meleget. Mire hazaértünk, a fiúkat sült csirkeszárny és paprikás lisztbe forgatott halszeletek várták.


Engem pedig meglepett azzal, hogy külön nekem készített aszalt szilvával és füstölt sajttal töltött rántott pulykamellet. A képen a krumpli mögött megbújik egy rántott patiszon is, mert én még akkor is jóízűen ettem belőle.


Szombat reggel főtt virsli illatra ébredtem, de mint kiderült, becsapott az orrom, mert nem az készült. Erzsi néni már anyuék fogadására készült és feltette a bablevest, amibe füstölt húst főzött. Ennek volt virsliillata.

Ha már a reggelnél tartunk: reggelente igazi terülj-terülj asztalkám szokott várni minket. A tányérjaink alig férnek el a sok féle sonkától, sajttól, kolbásztól, sajttól otthon termesztett zöldségektől.


A bableves után krumplis lángost ehettünk, ami számomra különleges módon nem kerekre volt szaggatva, hanem késsel szögletesre vágva.


Nagyon finom volt, főleg frissen. De ugyanolyan jól esett késő este is, amikor anyuékkal visszaértünk Vépre Szombathelyről a karneváli felvonulás megtekintése után.


Eszti is megérkezett szombaton ebédre, ő hozott sportszelet sütit és ezt a nagyon szép kevert kuglófot.
Annyira mutatós, nem? Rögtön elkértem a receptjét, úgyhogy hamarosan érkezik az is, külön bejegyzésként.


Vasárnap ebédre tyúkhúsleves volt cérnametélttel. Méghozzá olyan tyúkból, amit én még életben láttam csütörtökön, de aztán péntek hajnalban megboldogult szegény, csak azért hogy a vasárnapi ebéd belőle készülhessen el. Igaz ami igaz, nincs párja a frissen vágott tyúkból főzött levesnek.
Kellett is a hatalmas adag, mert Miklós is hazalátogatott a szülői házba, így tényleg együtt volt a család.


Valamint vadast főzött Erzsi néni marhahúsból. Imádom a vadast és ilyen finomat még soha életemben nem ettem. Nem tudom, ki hogyan ismeri, de én még nem hallottam arról, hogy citromkarikákat főznek bele. Hihetetlenül jó ízt adott neki. Ez lesz a mai ebédem, mert kaptam egy dobozkával. :)


Tehát a fentiek alapján érhető, hogy három nap alatt rengeteg kilót lehet felszedni Vépen. Ez egy igazi wellness-hétvége szokott lenni all inclusive ellátással, amibe beletartozik az is, hogy a házi pálinkák különböző fajtáit Miki bácsi rajtunk szokta tesztelni. Vagyis pontosabban megfogalmazva: minket tesztel, hogy meddig bírjuk józanul. :)



2012. augusztus 22.

Tökfőzelék

Nem tudom ki hogyan van vele, de én nagyon szeretem a tökfőzeléket. Nem volt ám mindig így! Két dolgot utáltam gyerekkoromban nagyon - többet is, de azokat kevésbé - : a tökfőzeléket és a spenótot.

Azt hiszem, akkoriban még anyukám ízlése dominált bennem, mert ő a mai napig nem eszi meg a spenótot. Na jó, azért ha csinálok valamit, ami spenótos ízesítésű, mindig megkóstol 1-1 falatot belőle és közli, hogy nem is olyan rossz. A családi legendárium szerint, amikor először próbált velem spenótot etetni, ültem vele szemben az etetőszékemben és az első kanálnyit rögtön visszaköptem rá. Büszke is volt, hogy rá hasonlítok és soha többet nem próbált spenótot adni nekem. Néhány éve viszont próbaképpen csináltam magunknak egy kis spenótot és rájöttem, hogy határozottan finom.

A tökfőzelékkel más a helyzet, mert azt anyu azóta megeszi, ha nagyon muszáj, én pedig kifejezetten megszerettem, főleg úgy ahogy apukám szokta készíteni. Ezt mindig azzal magyarázom, hogy 7 évente megújulnak az ember sejtjei, változik az ízlés.


Múlt héten kaptunk Imi kollégájától szép nagy, házi termesztésű tököket, úgyhogy nem volt kérdés, mit fogok főzni. Friss és zsenge volt, úgyhogy nagyon gyors ebéd lett belőle, főleg úgy, hogy volt néhány előre elkészített fasírtom is a mélyhűtőben, azokat csak ki kellett sütnöm mellé.

Sajnos nem igazán van tökgyalum - a nem igazán azt jelenti, hogy van ugyan, de nem szeretem használni, mert mindig elhajlanak a pengéi használat közben és ez idegesít engem - ezért késsel szeleteltem fel. Az egyik ujjamon még látszik a munka nyoma. :) Nem lett olyan szép, mintha legyalultam volna, de a célnak megfelelt.


Hozzzávalók:
- 1 nagyobb tök
- 1 citrom leve
- 1 kisebb fej hagyma
- olaj
- 1 (kisebb) csokor kapor
-  tej
-  2 dl tejföl
- 1,5 evőkanál liszt
- húsleveskocka + víz vagy csontlé
- só

A felaprított hagymát és a szintén felaprított kapor felét olajon megfonnyasztottam. Rádobtam a legyalult (felszeletelt tököt), hozzáöntöttem a citrom levét, és annyi csontlét, hogy ellepje az egészet.

Fedő alatt addig főztem, amíg a tök megpuhult. Jelen esetben kb. 20 perc kellett hozzá, mert nagyon friss volt. Ekkor csomómentesre kevertem a tejfölben és egy pici tejben a lisztet és hozzáadtam a tökhöz. Jól kiforraltam. Ha szükséges, ekkor sózzuk, savanyítsuk még, és ha túl sűrű lett, engedjük fel tejjel.

Hozzáadtam a maradék kaprot és kb. 2 perc múlva már tálalhattam is az időközben kisütött fasírttal együtt.

Ennyire egyszerű. Az előkészület tovább tart, mint maga a főzés. :)


Azoknak, akik nem szeretik a tökfőzeléket, szeretettel küldöm a következő képet, hogy valami jó is legyen ebben a bejegyzésben. Frakk-kal és Vilmával pihenünk a hétvégi királyréti kiránduláson egy jó kis labdázás után, ami a 35 fokban nem is volt olyan egyszerű. Még az örökmozgó kutyáknak sem.







2012. augusztus 19.

Pizza

Nagyon szeretem a pizzát! Gondolom, ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül. :) Amióta Magyarországot is meghódította, azóta rengeteg embernek jelenti az alapvető táplálékot ez az olasz eredetű lepénykenyér.

Fő előnye, hogy változatosan készíthető. Kolléganőm a vékony tésztájúra esküszik, anyukámék vastagra sütik. Én a közepes vastagságúnál maradtam. Egyesek csak kereknek tudják elképzelni, én szögletesre nyújtom. Van aki paradicsomszósszal szereti megkenni, mások a fokhagymás-tejfölös alapot kedvelik. A feltétnek pedig a csak a képzelet - na és a kamránk, hűtőnk tartalma - szabhat csak határt. Sonka, gomba, szalámi, kukorica, hagyma, tojás, bolognai szósz, pepperoni, paradicsom, ananász, tonhal, tenger gyümölcsei és még ezerféle dolog kerülhet rá. Lehet akár töltött szélű is, vagy esetleg félbehajtott- vagyis calzone.

Ezen kívül nagy előnye, hogy egymást érik a pizzériák, akik rendszerint házhoz is szállítanak, így ha nincs időnk és energiánk ebédet, vacsorát készíteni, rengeteg helyről, rengeteg féle pizzából választhatunk.


De ha van egy jó receptünk, akkor otthon is elkészíthetjük Márpedig nekem van! És amióta erre rátaláltam, azóta nem is nagyon rendelünk, inkább megcsinálom én, saját kezűleg. Ha nagyobb társaság gyűlik össze nálunk, akkor akár többet is, többféleképpen ízesítve, hiszen nem egy nagy "was ist das".

Egyetlen egyszer fürödtem be ezzel a tervemmel. Ezt már említettem a kakaós csigánál. Szegény tesóm szülinapi bulijára terveztem 3-4 pizzát, mert tudtam, hogy nagyon szereti és örülne neki, de sehogyan sem akart megkelni, pedig hatot is bedagasztottam egymás után. Ott valószínűleg az élesztő volt a hibás, hiszen mindent ugyanúgy csináltam mint szoktam. Toporzékoltam, ordítottam az idegességtől. Tudjátok, hogy van ez, amikor az ember igazán szeretne kitenni magáért, és egyszerűen nem sikerül. Anyuékat zokogva hívtam fel, hogy mi a túrót csináljak. És nem fogjátok elhinni! Teljesen véletlenül aznap pizzát akartak készíteni ebédre maguknak, és apu már bedagasztotta a tésztáját. Persze nekik szépen meg is kelt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gyorsan autóba ült és áthozta nekem a saját adagjukat, hogy legalább egy pizzát meg tudjak sütni a tesóm bulijára, ne maradjak szégyenben. Igaz, hogy ők egy kicsit más recepttel dolgoznak, mint én, de a lényeg az volt, hogy egyetlen pizza azért mégis elkészült! :)


Az én receptem a következő.

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 1,5 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 1 csapott evőkanál cukor
- 1 csapott teáskanál só
- 1 csapott teáskanál szárított oregano
- 1 csapott teáskanál szárított bazsalikom
- 2 evőkanál olaj
- langyos víz

A tejben elkeverem a cukrot, meglangyosítom és felfuttatom benne az élesztőt. A liszthez hozzáadom a sót, oreganót, bazsalikomot, majd az élesztős tejet is és a robotgépem dagasztókarjával összedolgozom. Közben annyi langyos vizet adok hozzá, hogy könnyen kezelhető, ne túl lágy tésztát kapjak. Amikor elkezd hólyagosodni, hozzáöntöm az olajat is és beledagasztom a tésztába. Meleg helyen duplájára kelesztem.

Sütőpapírból levágok egy akkora darabot, ami pont befedi az alacsony falú gáztepsimet. Erre a sütőpapírra ráhelyezem az átgyúrt, megkelt tésztát és pontosan akkorára kinyújtom. Átemelem a tepsire és villával megszurkálom.

A sütőt előmelegítem 200 fokra és amíg melegszik, addig a tepsit fölé helyezem, a főzőfelületre, hogy a felszálló meleg levegőn tudjon tovább kelni a tészta.


Eközben van idő felaprítani, felszeletelni mindent, amit a pizzára rá szeretnénk rakni. Az enyém most két féle lett, szalámis és füstölt tarjás.

A tészta teljes felületét megkentem pizzaszósszal. Ezt lehet házilag is gyártani, de én boltit használtam. Ezután képzeletben elfeleztem a pizzát és az egyik felére csíkokra vágott füstölt tarját, a másikra pedig csípős, paprikás szalámit fektettem, jó sűrűn beborítva. Erre jöhetett a lecsöpögtetett konzerv csemegekukorica, a felaprított lilahagyma és a felszeletelt, jó érett paradicsom.

Így toltam be a sütőbe kb. 20 percre. Ez alatt majdnem teljesen megsült a tészta. Ekkor beborítottam az egészet reszelt sajttal, lejjebb vettem a hőfokot 180 fokra és egészen addig sütöttem, amíg a sajt és a pizza széle pirulni kezdett.


Most különösen jól sikerült, talán azért, mert Kinga barátnémat vártam vele, aki hazalátogatott Londonból és átjött egy kis pletykálkodásra. Néha kissé tovább sütöm a kelleténél, olyankor kicsit ropogós lesz a széle, de ez most pont jó volt. Nem is maradt belőle sok. :)




2012. augusztus 15.

Kakaós csiga

A szilva után jöjjön egy ugyancsak édes, de csokis bejegyzés. Pontosabban kakaós, mivel gyerekkorom nagy kedvencéről, a kakaós csigáról lesz szó. A mai napig nagyon szeretem de akárhányszor megsütöm, mindig csak csóválom a fejem, hogy ez még mindig nem olyan, mint amilyent a nagymamánk csinált régen.

Le sem tudom írni, hogy az milyen volt, nem lehet szavakkal érzékeltetni. Puha, foszlós, hatalmas... Emlékszem, mindig nagyon nagy adagot sütött és mindig pontosan tudta, hogy hány darabot kell a tepsibe tenni és milyen távolságra egymástól, hogy miközben sülnek, szépen összeérjenek. Így nem száradt ki a külső része, az is nagyon puha maradt. Biztos vagyok benne, ha megszámoltam volna, hány "tekerés", hány réteg tészta és kakaó van benne, mindig ugyanannyi jött volna ki. Hiába, ez a nagymamák rutinja.


Néhány évvel ezelőtt egyébként még nem mertem kelt tésztát sütni. Féltem, hogy nem kel meg, túlkel, kemény lesz, elfolyik... Szóval, hogy képtelen leszek normálisan megdagasztani, megkeleszteni. Azt hiszem, pont az első kakaós csiga sütésemnél adtam fel az ellenállást és elkészítettem életem első kelt tésztáját. Nyár volt, ki tudtam tenni az udvarra a napra kelni és gyönyörű lett! Azóta is mindig megállapítom, hogy sehol máshol nem tud olyan szépen megkelni a tészta, mint kint a szabadban, a napon.

Télen kevésbé szoktak sikerélményeim lenni, hiába fűtött a lakás, egyszerűen más állagú lesz a tészta. Már ha egyáltalán megkel... Azt hiszem Mazsi és Imi tudna mesélni, milyen idegállapotban voltam, amikor a tesóm 25. szülinapjára rendezett bulira képtelen voltam megsütni a pizzát, pedig 6 tésztát is bedagasztottam. Egyik sem akart megkelni.


Többször is próbálkoztam már a kakaós csiga sütéssel, mire végre kaptam Bee-től egy olyan receptet, amire azt mondtam: na végre! Ennek a tésztája egészen hasonló ahhoz, amilyen nagyié volt. A többivel mindig volt valami problémám, vagy száraz volt, vagy aznap nagyon finom, de másnap már ehetetlenül szikkadt, vagy nem lehetett szépen nyújtani... Na de a lényeg, hogy megvan a (majdnem) tuti recept!

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 csomag (5 dkg) élesztő
- 4 dl tej
- 3 tojás sárgája
- 2 evőkanál tejföl
- 5 evőkanál olaj vagy 10 dkg teavaj olvasztva
- csipetnyi cukor
- só
+ olvasztott vaj,  keserű kakaópor és kristálycukor

A tejben elkeverem a csipetnyi cukrot, meglangyosítom és felfuttatom benne az élesztőt. Egy jó nagy tálba beleszórom a lisztet, hozzáadom a tejfölt, a 3 tojás sárgáját, a sót, olajat és az élesztős tejet. Robotgépem dagasztókarjával jó alaposan átdolgozom, átgyúrom, majd amikor már kezd hólyagosodni a tészta, letakarom a tálat egy tiszta konyharuhával és meleg helyen legalább egy órát kelesztem.

Ez után liszezett deszkán jó nagyra, de nem túl vékonyra nyújtom. A teljes felületet megkenem olvasztott vajjal, figyelve, hogy mindenhova jusson belőle. Még mielőtt megdermedne a vaj, megszórom kristálycukorral elkevert kakaóporral jó vastagon.

A téglalap hosszabbik oldalánál fogva szorosan feltekerem a tésztát, egy hosszú rudat kapok. Másfél-két ujjnyi (kinek mekkora az ujja, ugyebár :) ) vastagra felszeletelem és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom. Nekem ebből az adagból másfél gáztepsire való szokott kijönni.


A tepsiben tovább kelesztem még legalább fél órán keresztül. Közben előmelegítem a sütőt 150 fokra és mindkét tepsit betolom, hogy egyszerre süljön.

Amikor már szép pirosas-rózsaszín a sütik teteje és egyre jobb illat van a cukros kakaó miatt a lakásban, akkor lekenem cukros tejjel a csigák tetejét-oldalát, hogy ne száradjanak ki. Visszatolom még kb. 10-15 percre és amikor már nem bírom tovább a sütőből terjengő finom édes illatokat, akkor kiveszem a tepsiket és még melegen nekiesünk a sütinek.

A hasfájás ilyenkor garantált, de megéri.:) Melegen a legfinomabb, amikor még szinte folyik ki belőle a kakaó. De azért szeretem ezt a receptet, mert még másnap, sőt harmadnap is puha a tésztája. Kipróbáljátok? :)




2012. augusztus 9.

Fahéjas szilvaleves és tejszínes-fűszeres szilvaleves


Kitört a szilvaszezon, úgyhogy beindulhatott végre a levesprojekt. Valójában nem én vártam annyira, hanem Imi, mert ő szereti ezeket az édes, hideg, gyümölcsös leveseket. Én megmaradok a jól bevált meleg - sőt forró - húslevesnél, lebbencsnél, gulyásnál és társaiknál.

A nagy forróságban jött volna igazán jól ez a hűsítő leves, de ahogy elnéztem, most sincs probléma a fogyási sebességgel. :) Egy hét alatt már másodszor főztem egy jó nagy adagot. Ebben persze közrejátszott az is - azon kívül, hogy gyorsan elfogyott az első -, hogy keresztszüleimnél (Judit szüleinél) érik mindenféle gyümölcs, köztük a szilva is, és anyuék hétfőn hoztak egy újabb hatalmas ládával tőlük. A múltkori ringló, szilva már be lett főzve lekvárnak, az uborka a csalamádéba került. A hétfői szilva nagy részéből anyu ismét lekvárt csinált - tegnap kóstoltam, nagyon finom lett -, a hozzám került fél kosárnyiból kivettem egy adagot levesnek, a többi még felhasználásra vagy megevésre vár. :)

Ez volt az első leves.

Jót vigyorogtam magamban, mert kiderült, hogy Judit is szilvalevest tervezett főzni, méghozzá az elsőt életében. Így most egyszerre két receptet is kaptok, mert ő természetesen teljesen máshogy készíti, mint én.

Az enyém egy végtelenül egyszerű leves, minimális összetevőből áll. Imi így szereti, mindenféle egyéb hozzávaló nélkül. Ő tulajdonképpen üdítőitalként szokta fogyasztani, gyakran pohárból issza.

Fahéjas szilvaleves hozzávalói:
- szilva
- víz
- cukor
- tej
- liszt
- őrölt fahéj

A leves elkészítéséhez egy 4 literes fazekat szoktam használni. A szilvát megmosom, kimagozom és a fazekat félig megtöltöm vele. Felöntöm annyi vízzel, hogy a fazék háromnegyedéig érjen, majd felteszem főni. Ízesítem jó sok őrölt fahéjjal és kevés cukorral. A cukrozás mindig attól függ, hogy mennyire édes és érett a szilva. Addig forralom, amíg elkezd leválni a héja a gyümölcsről. Ekkor botmixerrel összeturmixolom.
Ehhez a mennyiséghez fél liter tejet szoktam használni. Beleszórok 2 evőkanál lisztet, csomómentesre kikeverem, majd a botmixer segítségével elvegyítem a levesben. Jól kiforralom, és már mehet is hűlni.

Ilyen egyszerű és gyorsan elkészíthető.

Ez pedig a második.

Judittól is megkaptam a receptjét, azért az övé ennél jóval exkluzivabb. :) Nagyon finom lehet, főleg ha még fagyi is kerül a tányérba! 

Tejszínes-fűszeres szilvaleves hozzávalói:
- szilva
- víz
- cukor
- fahéj
- szegfűszeg
- citromlé vagy citromhéj vagy citromkarika
- tejszín
- VANÍLIAFAGYI
- esetleg: pudingpor, vörösbor, méz, gyömbér, kardamom, fehérbors

"Feldarabolom a szilvát, felteszem főni annyi vízzel, hogy ellepje. Teszek bele cukrot, fahéjat, szegfűszeget, citromlevet vagy citromhéjat vagy citromkarikát és összeforralom. Kiszedem belőle a darabos fűszereket, citromot. Pürésítem botmixerrel és öntök bele tejszínt. Lehet még sűríteni úgy hogy a tejszínben elkeverünk 1-2 kanál vaníliás vagy tejszínes pudingport és úgy adjuk a leveshez. Aztán jól lehűteni és a tálalásnál putty bele a vanílliafagyit:) Olvastam olyat is h vörösbort tesznek bele, meg cukor helyett mézet, meg még gyömbért,kardamomot, meg fehérborsot..."


Judit levese.

Köszönjük a receptet és a képet. Remélem mindenkinek megjött a kedve a szilvaleveshez. :) Én már anyukám szilvásgombócát várom nagyon. :)




2012. augusztus 6.

Mustáros-gombás szelet

Először is azt ajánlom a kedves kezdő szakácsoknak és szakácsnőknek, hogy ha fagyasztott hússal akartok dolgozni, akkor ne főzéskor jusson eszetekbe, hogy kivegyétek a fridzsiderből, hanem még reggel, vagy előző nap este. Mi ugyanis Andrással éppen így jártunk, ezért lett az ebédünkből tulajdonképpen vacsora. :)


Ezen kívül az sem árt, ha már nem bizonyosodtatok meg ti sem időben arról, hogy van-e otthon gomba, és nem vesztek, de legalább kölcsön kaptok a testvéretektől, ahogy én, akkor ne hagyjátok azt nála, hanem vigyétek haza. Különben a sógorotok viszi utánatok másnap dél körül, amikor éppen a reggelit (?) fogyasztjátok. És rossz esetben még akkor sem jut eszetekbe, hogy a hús még a mélyhűtőben van. No jó, én ilyet nem feltételezek senkiről, kizárólag rólunk. :)

A nehéz kezdet ellenére délután nekiálltunk az ételnek, amihez a következő hozzávalókat használtuk fel:

6 szelet karaj,
25 dkg gomba,
2,5 dl tejföl,
5 evőkanál olaj,
liszt,
2 evőkanál mustár,
1 csokor petrezselyem,
3 gerezd fokhagyma (mi egy teáskanál fokhagymakrémet használtunk),
ízlés szerint só, fekete bors, 
néhány szelet sajt (az eredeti receptben nem szerepelt, de András így kívánta :) )


Miután végre kiengedett a fagyott hús, a felszeletelt karajt kiklopfoltuk, besóztuk, majd lisztbe forgatás után kevés olajban mindkét oldalát elősütöttük a szeleteknek, majd tűzálló tálba, mi konkrétan tepsibe helyeztük őket.


A visszamaradt zsiradékra öntöttük a megmaradt olajat, és rádobtuk a megmosott, felszeletelt gombát. Megsóztuk, megszórtuk a finomra metélt petrezselyemmel, és egy kevés őrölt borssal. Fedő alatt saját levében puhára pároltuk és zsírjára sütöttük a gombát. Ezután belekevertük a mustárt és a tejfölt. A hússzeletek tetejét vastagon bekentük a tejfölös-mustáros-gombás raguval, és a hat husiból négyre sajtszeleteket helyeztünk. A tálat le kell zárni, mi a tepsit ezüstfóliával fedtük le. A forró sütőben addig pároltuk a húsokat, amíg meg nem puhultak.

Köretként - már az esti harangszóra is figyelemmel - rizst készítettünk, mert gyors és mert szeretjük. 


Mindkettőnknek nagyon ízlett, sőt, Benő kutya is megkóstolt némi maradékot, tőle sem hallottunk panaszvaut. :)



2012. augusztus 5.

Bolognai, ahogy én készítem

Az örök klasszikus... Ha nincs ötletem, hogy mit is főzzek, egy tésztaétel mindig kihúz a bajból. És legtöbbször ez az a bizonyos tésztaétel. Nem sok összetevő kell hozzá, ezek pedig általában vannak itthon, úgyhogy gyorsan össze lehet dobni. Tudom, hogy sokan sokféleképpen készítik és persze mindenki a saját változatára esküszik.


Gyerekkoromban még fogalmam sem volt mi az a bolognai spagetti vagy milánói makaróni. Nem hallottam még azt a szót, hogy penne, cannelloni, lasagne, farfalle és azt sem, hogy carbonara. De az az egy biztos, hogy már akkor is a kedvenceim közé tartozott a tészta. Édes, vagy sós, mindegy volt, csak tészta legyen.

Anyai nagymamám mindig egy bizonyos sós tésztát készített nekünk. Erről azóta sem hallottam, mindössze csak egyetlen embertől. Nem tudom, ismeri-e bárki más rajtunk kívül. Nagyon egyszerű dologról van szó: lecsókolbász ledarálva, zsíron megpirítva és beleforgatva a kifőtt tészta. Szerintem utoljára 10 éves koromban ettem, és most, hogy elkezdtem ezt a bejegyzést, eszembe jutott. Szinte érzem az ízét a számban.

Nagyi egyébként sok-sok éven keresztül egy üzem konyháján dolgozott, úgyhogy nem volt idegen számára a főzés soha. A kakaós csigáját, a rántott húsát, a buktáját, madártejét legendaként emlegetjük. Persze ma már, 77 évesen sajnos nem tudná ugyanúgy elkészíteni ezeket...

De "fénykorában", kezdő nagymamaként sütött-főzött állandóan, főleg amikor mi ketten Mazsival egy-egy hétvégét ott töltöttünk náluk. Olyankor még este 10-kor is képes volt felkelni az ágyból és nekiállni főzni, ha a nagyobbik unokája (én) megkívánta például a lecsókolbászos tésztát.


Aztán ahogy teltek az évek, úgy szivárogtak be a tudatomba a különféle nemzetek konyhái. Például az olaszos irányzat, a spagettikkel, paradicsomszószokkal, pizzával, lasagne-val. Na és a hozzájuk tartozó fűszerekkel. Imádom az oregano és bazsalikom illatát. Természetes, hogy a kis fűszerkertemben, vagyis a balkonládákban ezekből is megtalálható egy-egy tő. Így frissen tudom leszedni és belefőzni a bolognai szószba.

Hozzávalók:
- 50 dkg darált hús (a legjobb a sertés + marha vegyesen)
- 4 db paradicsom
- 1 nagy fej hagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- 30-40 dkg paradicsompüré
- olaj
- cukor
- só
- bors
- oregano
- bazsalikom


Az apróra vágott hagymát kevés olajon megfonnyasztom, hozzákeverem a zúzott fokhagymát. Ezután összeforgatom a darált hússal és fehéredésig pirítom. A kockára vágott paradicsomot is beledobom, összekavarom az egészet, majd lefedve párolom addig amíg a hús majdnem teljesen megpuhul.

Vizet soha nem öntök alá, bőven elég az a lé, amit a hús, a hagyma, valamint a paradicsom ereszt.

Felöntöm a paradicsompürével, sózom, borsozom, pici cukorral ízesítem. Tovább főzöm, egészen addig amíg a hús megpuhul és kissé besűrűsödik a szósz. Ha szükséges, félrehúzom a fedőt, hogy hamarabb tudjon sűrűsödni.

A bazsalikom és oregano levélkéket apróra vágom, hozzáadom a szószhoz. Még 1-2 percig rotyogtatom és azonnal tálalom a kifőtt tésztával és reszelt sajttal.


Mivel elég gyakran főzöm, ezért szerintem szinte minden ismerősünk, barátunk kóstolta már. A legemlékezetesebb sztori ezzel kapcsolatban az, amikor Bud Spencer-Terence Hill filmestet rendeztünk, megnéztünk egymás után több filmet is és aki ismeri ezeket, az tudja, hogy ott az evés (a hagymás bab, a zöldbabos rizs, a sör-virsli verseny) központi szerepet játszik, így nem csoda, hogy mindenki megéhezett közben. Na és akkor előkerült a hűtőből a bolognai spagetti... :)



2012. augusztus 1.

Grillezett mustáros tarja és fehérboros csirkemell

Folytatva a bográcsolós-grillezős bejegyzésemet, most megmutatom, hogy mi volt az én feladatom aznap. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat kellett előállítanom:


Nem voltam nehéz helyzetben, mert a szüleimtől kaptam egy jó kis eszközt, vagyis egy gázzal működő kerti grillsütőt. Ez volt a második alkalom, amikor használtuk. Először anyuéknál próbáltuk ki, akkor apu kezelte, de már ott le voltam nyűgözve, hogy milyen rövid idő alatt el lehet készíteni nagy adag húsokat, zöldségeket. Gondoltam, akkor bevetem én is azon a szombaton, nagy társaságnak sok mindent kell megsütni  - még akkor is, ha közben készül egy bográcsnyi pásztortarhonya :).

Nem csalódtam benne. Jó nagy felületre tudtam felpakolni a sütésre váró dolgokat, így gyorsan lehet haladni.


A zöldségeket csak aznap készítettem elő, nagyjából egy órával a sütés kezdete előtt. Zöldpaprikát, cukkinit, padlizsánt szeleteltem fel, a gombát csak kettébontottam a kalpra és a tönkre, a hagymát is csak kettévágtam. Egy szilikonos ecset segítségével átkenegettem olajjal minden egyes darabot és megszórtam grillzöldség fűszersóval.

Vilma feszült figyelemmel nézte ténykedésemet.


Frakk is bevetette a bánatoskutya-tekintetet, hátha leesik neki egy-két falat.


Nemcsak a grillzöldségeket, hanem a héjában sült krumplit is aznap készítettem el. Ezt viszont nem kint sütöttem meg, hanem még kora délután bent a sütőmben, tepsiben, alufóliával letakarva. Nagyon egyszerű és finom köret. Fűszeres mustáros tejföllel van lekenve a félbevágott krumplik teteje. Majd egyszer amikor lesz róla több szép kép is, megérdemel egy külön bejegyzést a pontos elkészítési módról.


A két féle húst viszont előző nap pácoltam be, mert úgy a jó, ha minél több ideig tudnak a hűtőben állni a páclében. Ezúton is köszönet anyukámnak, aki a soproni nyaralásunk alatt bevásárolt és nagyon friss húsokat szerzett be. A tarja a kedvenc hentesünktől származott, akit az újpesti piacon lehet megtalálni a virágpiac mellett, a köszörűs bácsival szemben - igen, ez itt a reklám helye. :)

Próbálok visszaemlékezni, hogy milyen pácleveket készítettem, de nem könnyű, mert én ilyenkor mindent beleteszek, ami a kezem ügyébe akad (na jó, ezt nem szó szerint kell érteni) és aztán mindig csak a végén eszmélek fel, amikor már eszem a húst, hogy hű, ez egész jó lett!


De hogy miből készült...? Szegény Bee is kérdezte még akkor, amikor ültünk az asztal körül és ettük a frissen sült húsokat, de neki sem tudtam értelmes választ adni. :) Most megpróbálom ugyanazt az utat bejárni a konyhában, amit akkor tettem meg, amikor készítettem a pácokat, és így össze tudom szedni, hogy mi akadhatott a kezembe. Szerintem ezek:

Mustáros pác a tarjához:
- mustár
- fokhagyma
- őrölt feketebors
- olaj
- húspuhító só
- grill fűszerkeverék
- cayenne bors

Fehérboros pác a csirkemellhez:
- fehérbor (nekünk félédes volt bontva)
- húspuhító só
- olaj
- sültcsirke fűszersó
- Szárika marhahús fűszerkeverék

Tudom, ez utóbbinál többen felvonjátok a szemöldökötöket, hogy mit keres marhahús fűszerkeverék a csirkemellen? Igazából én ezt mindenhez használom, rengeteg szárított fűszernövény van benne, jó ízt ad mindenféle húsnak, nem csak a marhának. Felsorolom, de tényleg sok összetevője van, aki nem kíváncsi rá, ugorjon: paszternák, vöröshagyma, borsikafű, sárgarépa, fűszerpaprika, fokhagyma, curry, majoránna, oregano, koriander, kakukkfű, bazsalikom, tárkony, rozmaring, őrölt kömény, mustármag, feketebors.

Nem tudok mennyiséget írni, mindenki ízlés szerint variálja a pác összetevőit.


A pácokat jól kikevertem. A mustáros elég sűrű lett, a fehérboros viszont híg. A felszeletelt húsokat kiklopfoltam. A tarják mindkét oldalát megkentem a mustáros keverékkel, majd egy mélyebb jénai tálban egymásra helyeztem, lefedtem és mehetett a hűtőbe. A csirkemelleknek szintén mindkét oldalát megkentem a páccal egy ecset segítségével, egymásra fektettem egy tálban és ráöntöttem a maradék fehérboros-olajos szószt. Majdnem ellepte, úgyhogy volt miben érlelődnie. Ezt a tálat is lefedtem és a hűtőbe helyeztem.


Másnap délután 5 órakor Imi beizzította nekem a grillsütőt, miután a bográcsban feltette főni a pásztortarhonyát. Kezdődött a nagy hadművelet. Körülbelül egy óra alatt készült el két nagy fatálnyi grillzöldség és a húsok. Meg voltam elégedve, főleg azzal, hogy még az eső sem kezdett esni közben. Valamivel később lettem kész, mint Imi a pásztortarhonyával.

Jaj és itt muszáj megemlítenem, mert az alábbi képről eszembe jutott: a Művész Úr (Gábor) kérésére a végén még paradicsomot is grilleztünk és meg kell, hogy dicsérjem, mert nagyon jó ötlet volt!


A lányokkal szépen elrendeztük a salátákat, savanyúságokat (paradicsomsaláta, Bee káposztás salátája, kovászos uborka és csemege uborka) kisebb fatálakon és kezdődhetett a vacsora.

Természetesen abban a pillanatban, ahogy leültünk enni, elkezdett csöpögni az eső. Vészmegoldásnak András és Gábor felállított két napernyőt, Berni és Karesz pedig egy idő után esőkabátban, széldzsekiben ültek az asztal mellett. De nem lehetek elégedetlen, mert bár egyre jobban esett, azért meg tudtunk vacsorázni.

A desszerteket - Mazsi és András finom szilvás-almás sütijét és Bee puncskockáját - viszont már csak bent a házban tudtuk megkóstolni és elfogyasztani.

A kunyerálós vizslafej ezen a képen is elmaradhatatlan. :)

Már le sem kéne írni a nevét, úgyis tudjátok, ki készítette a szép képeket. Igen, valóban:  Dávid, a mi házi gasztrofotósunk. :)

És még mást is köszönhetünk neki! Nem tudom hogyan, de kibírta, kívárta, amíg megsütöttem mindent és csak azután adta át az ajándékát amit Mazsinak és nekem hozott és aminek nagyon örültünk. Az egyenkötényünket. :) Nagyon-nagyon meghatódtunk ám azon, hogy gondolt ránk, és saját két kezével elkészítette nekünk a kötényeket.



Köszi Dávid!!!!!!!