2012. szeptember 29.

Cukkinis tócsni az Ízőrzők című műsorból

Képzeljétek, nekem olyan rendes apukám van, hogy ha lát valami különlegességet, amiről tudja, hogy nagy valószínűség szerint ízleni fog nekem, akkor azt el is készíti. Sokszor lepett már meg csütörtökönként ezzel-azzal - csütörtökön szoktunk hozzájuk átmenni - és a legtöbb esetben tényleg eltalálta az ízlésemet.

Ilyen meglepetés volt ez a cukkinis tócsni is nemrégiben. Apu tudja, hogy imádom a tócsnikat, dödölléket, kukoricás ételeket, az egyszerűbb, népies konyhát. Azokkal nem foghat mellé.

Ennek a tócsninak a receptjét az egyik kedvenc sorozatában, az Ízőrzőkben hallotta meg, méghozzá abban a részben, amikor a stáb Bárdudvarnok gasztronómiáját mutatta be.

Nem tudom, ki mennyire ismeri ezt a sorozatot. Legjobban a készítők weboldalán található leírás alapján tudnám bemutatni, ezért most idézem:

Az „Ízőrzők” című műsor ötlete valamikor 2006-ban fogalmazódott meg bennünk. Szándékunk az volt, hogy a helyi ízek, gasztronómiai különlegességek mellett bemutassuk az adott települést, a környék kirándulási lehetőségeit, látnivalóit, értékeit, megkülönböztető figyelmet szentelve a hagyományőrző kézművesek, civil csoportok munkájának.

A weboldalon a bal oldali gombok közül az Ízőrzők-re kattintva azt is lehet látni, hogy a sorozat készítői majdnem 100 magyarországi településen jártak. Az epizódok, vagyis települések nevei linkként funkcionálnak és azt megnyitva elolvashatjuk azoknak az ételeknek a receptjeit, amelyek a műsorban szerepeltek. Azt hiszem, ha végigfőznénk mindet, egész évben minden nap mást ehetnénk...

Mutatok egy kis ízelítőt a műsorból. Ez a Hartán forgatott film egy részlete. Sajnos Bárdudvarnokról nem találtam a youtube-on, pedig igazából az illett volna ebbe a bejegyzésbe.


Tehát apu ezt a cukkinis tócsnit választotta a műsorból. Az elkészítése nagyon egyszerű, nem kell hozzá sok minden.

Hozzávalók:
- 30 dkg cukkini
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 tojás
- 1 evőkanál tejföl
- 1 evőkanál kefír
- 10 dkg liszt
- kis csokor petrezselyem
- só
- őrölt feketebors
+ olaj a sütéshez

A cukkinit héjával együtt apró lyukú reszelőn lereszeljük. Fűszerezzük sóval, borssal, reszelt fokhagymával. Belekeverjük a tojást, valamint a tejfölt és a kefírt. Finomra vágott petrezselyemzölddel, és liszttel alaposan összedolgozzuk. Galuskatészta állagú masszát készítünk.

Olajat hevítünk, ebbe evőkanállal beleszaggatjuk a tócsnikat. Mindkét oldalukon szép pirosra megsütjük.

Papírszalvétára szedjük, hogy a lecsepegő zsiradék felszívódjon, és már fogyasztható is


A recept szerint köretként vagy önmagában is fogyasztható. Én még tettem a tetejükre egy kis tejfölt úgy ettem. Anyukám szokott a rántott dolgok mellé készíteni tejfölös galuskát köretnek, arra emlékeztetett engem. Nagyon-nagyon finom volt, gyorsan elfogyott. :) Mondtam apunak, hogy máskor is süthet ilyent.


Itt fent pedig a főszakács látható a két évvel ezelőtti karácsonyi fotón. Ilyen büszkén kötötte magára az ajándékba kapott kötényt, amin Benő kutya látható. :)



2012. szeptember 25.

Fokhagymás sült cékla

Úgy láttam, sikerült felkeltenem a figyelmet a Facebook-on ennek a különleges köretnek a fotójával, így hát nem is várakoztatok tovább senkit, már jelentkezem is a recepttel.

Picit azért megnyugodtam, mert kiderült, hogy nem csak számomra volt újdonság így elkészítve a cékla. Mindig is szerettem, de csak savanyúságként ettem eddig. Mostantól viszont változik a helyzet! Gyakran fogom elkészíteni sütve, mert nagyon-nagyon finom lett.


És amelllett, hogy finom zöldség, jelentős élettani hatásai is vannak. Tudtátok például, hogy:

"A cékla gyógyhatásai: vérképző, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere folyamatait szabályozza, valamint tumorsejtek szaporodását gátló hatása is van. A céklát főként salátaként, ételkiegészítőként fogyasztják - sajnos nagyon kis mennyiségben - a növény gyógyhatása kevéssé ismert. Igaz, a népi gyógyászatban régóta vérképzőnek tartották. A huszadik századi orvosok babonának tartották, mígnem klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a népi megfigyelés igaz.

Mivel kiderült, hogy a céklalé valóban segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szaporodásában, sok helyen kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia és malária esetében. Alfréd Vogel svájci gyógynövényszakértő szerint a céklalé kiváló influenza és hűlés elleni szer, ezen túlmenően sikeresen alkalmazható a nyirokrendszer daganataiban, a magas vérnyomás kezdeti stádiumaiban, valamint vakbél irritációja esetén. 1961-ben nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki dr. Ferenczi Sándor felfedezése, aki állatkísérletekben megfigyelte, hogy a cékla vörös festékanyaga - a betain - tumorellenes hatású. A humánkísérletekben, a kemoterápán átesett páciensek vérképe (amely a kezelések hatására romlik) jelentős javulást mutatott néhány hetes céklalé kúra után."


A következő lépés biztos az lesz, hogy megkóstolom a céklalevet is, de most nagyon örülök annak, hogy Imi kolléganője, Andi elküldte nekem ezt a receptet. Náluk otthon a család már régóta imádja így a céklát és most már megértem, hogy miért. Az elkészítése is nagyon egyszerű, a legmacerásabb dolog az egészben a cékla megtisztítása, feldarabolása, de az is csak azért, mert szép bordóslila lesz utána minden amihez hozzáér a zöldség. :)

Hozzávalók:
- 0,5 kg cékla
- 5 evőkanál olívaolaj
- 5 evőkanál balzsamecet
- 5-8 gerezd fokhagyma
- 1 marék oregano
- 1 evőkanál méz
- só, bors

A céklát megtisztítottam és mivel elég nagy gumók voltak, feldaraboltam nagyjából egyforma méretűre. Egy üveg sütőtálba helyeztem a darabokat egymás mellé.

A fokhagymát szintén megtisztítottam és felkarikáztam. Ezzel és a felaprított friss oreganoval megszórtam a céklát.

A balzsamecetet összekevertem az olajjal, mézzel, sóval, borssal és a keverékkel leöntöttem a zöldséget.

Így nézett ki ekkor:


200 fokra előmelegített sütőbe toltam a lefedett sütőtálat és legalább háromnegyed órán keresztül hozzá sem nyúltam. Jó kis étel, el lehet végezni mellette más dolgunkat is, miközben sül. :)

Amikor először megnéztem, még nem találtam puhának, így tovább sütöttem még kb. fél órát. Közben isteni fokhagymás illatok szálltak a sütőből.


Tehát nekem majdnem másfél óra kellett mire megpuhult, de ez a cékla érettségétől függ leginkább.

Rántott csirke és petrezselymes rizs mellé ettük még langyosan. Úgy is nagyon finom volt, de hidegen is ugyanolyan jó. Hűtőben több napig is eláll!



2012. szeptember 21.

Mustáros-tejfölös héjában sült krumpli a családi grillpartin

Szeptember elején névnapot ünnepeltünk, méghozzá anyukámét. Nagyon készültünk erre a napra, nemcsak az ünnep miatt, hanem azért is, mert kerti grillezést terveztünk, de nem akárhogyan: sok-sok év után ez volt az első olyan alkalom, amikor újra összejött a fél-nagycsalád - ahogy Imi mondaná - hiszen ott voltak keresztszüleim és kereszttesóim is Kende babával és Ági férjével kiegészülve. Ilyenre mostanában az esküvőket kivéve nem nagyon volt példa.

És hogy miért fél-nagycsalád? Mert a vépi rokonokkal, Imi keresztszüleivel és Esztiékkel együtt lenne csak teljes-nagycsalád.

Ebben a bejegyzésben egyébként a köretként készült mustáros-tejfölös héjában sült krumpli receptjét olvashatjátok majd, de előtte egy kis családtörténet következik.


Itt az ideje ugyanis, hogy elmagyarázzam a rokoni szálakat, amit Judit és Tamás esküvői beszámolójánál elmulasztottam megtenni.

Judittal mindig jót nevetünk, amikor elmagyarázzuk másoknak, hogy mi is az a kereszttestvér. De van amikor nekem például nincs kedvem elmagyarázni, és inkább az egyszerűség kedvéért unokatesóként emlegetem őket.

Valójában nincs köztünk vérrokoni kapcsolat, úgyhogy a helyzet nagyon egyszerű lesz, de azért figyeljetek!

Apu és keresztpapa ugyanabba az iskolába jártak, ott ismerkedtek meg, ott lettek barátok. Mivel sem anyukámnak sem apukámnak nincs testvére (illetve apunak két féltestvére, de mindkettő Kanadában él), ezért számukra evidens volt, hogy a legjobb barátot és a feleségét kérik fel a keresztszülői szerepre.

Tehát így jött létre ez a kapcsolat. Aztán jöttünk mi négyen lányok szép sorban a két családba: 1981-ben megszülettem én, 1982-ben Judit, 1983-ban Ági majd egy év szünet után 1985-ben Mazsi.

Mazsinak és nekem ugyanazok a keresztszüleink. Juditnak az én szüleim lettek, Áginak pedig keresztmama húga, Icka és az ő férje Józsi.

Ezen a régi, 70-es években készült képen - balról jobbra  - keresztpapa, keresztmama, Józsi, Icka és anyukám ülnek. Apuról nem igazán találtam fotókat, mert persze mindig az ő kezében volt a fényképezőgép.


Ahogy mi megszülettünk, sűrűn összejárt a két család. Anyuék eszmét cseréltek, mi pedig játszottunk. Judittal mindketten nagyon szerettünk olvasni, ezért előfordult, hogy a találkozásokkor egy-egy könyvvel a kezünkben elvonultunk két különböző sarokba. :)

Ezt a fotót nagyon szeretem. Itt még nem tudtunk olvasni, alig voltunk nagyobbak mint a maci a kezemben. Azt sosem értettem, hogy nagymamám, Nani, vajon miért fogja Juditot és miért bújkál ott a fal mögött? :)


 Itt éppen újszülött húgomat, Mazsit csodálom keresztmamával és apuval.


Négyen keresztmamával és keresztpapával.

Azon a heverőn ülünk, ami az én gyerekkori ágyam volt - még a mai napig megvan - és ide tartozik egy rövidke történet. Amíg kicsik voltunk Mazsival, egy szobában laktunk anyuékkal. Természetesen nekünk korán kellett lefeküdni, de szüleink még tévéztek esténként. Apukám mindig abban a zöld takaróval letakart fotelban üldögélt, ami az ágyam mellett állt. Fogta a kezemet és úgy aludtam el...


Itt pedig anyukámmal és keresztmamával bohóckodunk.


Mazsi negyedik szülinapja. Ekkor már szép hosszú, csigás haja volt az én fürtöske húgomnak.
Rossz szokásom volt, hogy - attól tartva, hogy Mazsi nem tudja egyedül elfújni a gyertyáit - én is mindig segítettem neki. Nagyon mérges volt rám ilyenkor. :)

Megfigyelhető, hogy testvérpáronként egyforma ruhákban vagyunk. Ez elég gyakran előfordult. :)
És még valami: anyuék vonat formájú tortát sütöttek Mazsinak. Máskor meg katicát, hóembert...


Aztán ahogy teltek az évek, nőttünk, úgy ritkultak a találkozások. Mi négyen rohantunk mindenfelé, különböző programokra a barátainkkal, középiskola, egyetem, főiskola... majd munkahelyek jöttek az életünkbe, sok-sok szabadidőt elvonva tőlünk. Volt, hogy évekig nem láttuk egymást.

Aztán 2010-ben Ági és Karesz összeházasodtak és azt hiszem, onnantól új időszámítás kezdődött a kapcsolatunkban. Az egy olyan esemény volt, ami újra összehozta a családot, rájöttünk, hogy mégis van időnk a találkozásokra. :)

De leginkább Kende segített ebben, aki 2011-ben megszületett és még gyakoribb látogatásokra ösztönzött minket. Mikre nem képesek a kisbabák? :)


Utoljára Juditék esküvőjén voltunk együtt mindannyian, júliusban, de akkor ugyebár volt velünk egy egész násznép is.

Anyu névnapja jó apropó volt újra összerántani a családot. Úgy volt, hogy 13-an leszünk Kendével együtt, de aztán végül kiderült, hogy Tamást sajnos beosztották a munkahelyén aznapra, így ő nem tudott eljönni.

Juditot Imi szórakoztatta. :)


Én pedig sütöttem a húsokat, zöldségeket.


A múltkori receptek alapján pácoltam be a csirkemelleket és a tarját is. És anyu kedvenc hentesétől kaptunk ajándékba saját készítésű grillkolbászokat.


Sütöttem még paprikát, paradicsomot, cukkinit, gombát, hagymát is.


Benőke pedig ahogy megérezte az illatokat, türelmetlenül várakozott a kertkapunál, hogy engedjük be és azonnal adjunk neki finom falatokat!!!!


Előételként hagymás pogácsát készítettem, de sajnos nem tökéletes a receptje, még finomítanom kell rajta. A kinézetével nem volt semmi baj, csak kissé száraznak találtam a tésztáját.


Anyu is letesztelte.


Tehát így nézett ki.


A húsok mellé héjában sült krumplit terveztem köretnek. Múltkor nagyon ízlett Andrásnak, ezért gondoltam, nem lehet belőle baj, ha megismétlem.

Hozzávalók:
- krumpli
- tejföl
- mustár
- só
- bors
- rozmaring
- kakukkfű
- sajt
 

A megmosott, félbevágott, tetején átlósan bevagdosott krumplikat megkenem tejföl, mustár, só, bors és apróra vágott rozmaring + kakukkfű keverékével. Tepsibe rendezem, vizet öntök alá és lefedve 250 fokon addig sütöm, amíg megpuhul. Ezután reszelt sajttal megszórom a tetejét és már csak annyi időre tolom vissza a sütőbe, amíg a sajt szépen ráolvad.


Nagyon finom, ízletes köret. Nincs vele sok macera és lehet variálni is: sima mustár helyett esetleg dijoni mustárt keverni a tejfölbe, ki mennyire szereti a csípőset.


Még Kendének is ízlett, aki jó étvággyal elfogyasztott majdnem egy egész szelet csirkemellet krumplival.


Salátákban sem volt hiány. Anyukám uborkasalátát készített én pedig paradicsomsalátát, amit most egy kicsit feltuningoltam snidlinggel is.


Mazsi az egyenkötényünkben sürgölődött.


Amíg gyerekek voltunk, nekünk négyünknek mindig külön terítettek egy kis asztalkánál. Az volt a gyerekasztal. Most a szülők kapták meg a kisebb asztalt, mivel mi egy kissé kibővültünk barátokkal, férjekkel, Kendével. Így anyuéknak terítettünk külön, négy személyre.


Az állatbarátokat szeretném megnyugtani, hogy Benő sem maradt éhen, András jóvoltából. Királyi dolga volt aznap, mindenki vele foglalkozott. Még Kende is meghúzgálta a szakállát.

Desszertnek anyu mézes krémest sütött, Mazsi almás-diós-fahéjas muffint, keresztmama pedig fordított almást. Azt sem tudtam, mit egyek, mindegyik olyan finom volt!

Jól sikerült az aznapi összejövetel, sokat beszélgettünk régi és új dolgokról is.

És amikor összeszámoltam, arra az eredményre jutottam, hogy 13-an voltunk jelen még úgy is, hogy Tamás nem tudott eljönni. Ági pocakjában ugyanis már ott növekszik Kende kistestvére...



Tamás viszont nagyon hiányzott a társaságból. De hogy a bejegyzésből ne hiányozzon, róla is mutatok egy képet. :)


Már várom a következő alkalmat, amikor így együtt leszünk mindannyian. Lehetséges, hogy az Árnyas Étterem disznótoros estjén...



2012. szeptember 19.

Töltött kolbásztök


Kicsit megmosolyogtató a neve ennek a tökfajtának, de legalább felvilágosodtam, hogy létezik ilyen is. :) Egyik nap Imi megkérdezte, hogy hallottam-e már róla, én meg kinevettem, hogy ugye ez csak valami poén? De amikor hazahozott egy ilyent a munkahelyéről, akkor már tudtam, hogy komolyan beszél.



Kíváncsiságból feltettem a fotóját blogunk Facebook oldalára és megkérdeztem, hogy valaki ismeri-e ezt a tököt. Egyik kedves olvasónk, Tibor ezt a választ adta:
"Kolbásztök. Ha levág az ember egy darabot belőle felhasználásra, akkor is tovább nő. Csak legyen magas napos hely futtatni, meg jó vízgazdálkodású káliumban gazdag trágyás föld."
  
Márpedig ez a tök nő, mint a bolondgomba. Amit Imi hazahozott, az is volt vagy egy méter hosszú. Egy kedves beszállító partnerüktől kapta, aki saját lakhelyén árul villamossági alkatrészeket és ezek szerint még tököt is termeszt mellette. (Ezt egyébként biztos megirigyelné Poirot is, bár ő inkább dísztököt szeretett volna termeszteni nyugdíjas éveiben.) Ja és nem elhanyagolandó tény, hogy nagy kutyabarát. Azt üzente nekem Imivel, hogy rántsam ki a kolbásztököt de úgy, hogy felszeletelés után ne sózzam be, hogy ne eressze ki a levét, csak a panírozáshoz használt tojásba tegyek sót. 

A tanácsa egy részét megfogadtam: a tök felét kirántottam, de én megsóztam felszeletelés után, mert úgy gondoltam, túlságosan natúr íze lenne, ha nem szívna magába egy kis sót 1-2 órán keresztül. Nem bántam meg, finom volt, mint a rántott patisszon. És egyáltalán nem eresztett sok levet a só miatt.



Mivel kettőnknek egy ebédre sok lett volna az egész 1 méteres zöldség, ezért a másik feléből egy másik alkalommal töltött tököt csináltam. Nem keresgéltem hozzá receptet, rögtönöztem. Beletettem mindent, amit én jónak gondoltam és annyira jól sikerült, hogy mindenképpen meg fogom ismételni. De ehhez most le kell írnom a receptet, mielőtt elfelejtem. :)

Azok a mennyiségek, amiket most megadok, 4 személyre szólnak, én a felét vettem mindenből.

Hozzávalók:
- 1 hosszú kolbásztök (kb. 1 méteres)
- 40 dkg darált sertéshús
- 2 paradicsom
- 2 paprika
- 2 marék rizs (lehet női és férfi marék is :) )
- 1 póréhagyma
- 2 kicsi vagy 1 nagyobb konzerv sűrített paradicsom
- só
- bors
- 1 csokor petrezselyem
- olaj
- tejföl
- sajt

Én a sót és a borsot anyukám ételízesítőjével helyettesítettem, tulajdonképpen ez volt az első alkalom, amikor "élesben" próbáltam ki. Nagyon bevált, finom ízt adott a tölteléknek.


A tököt meghámoztam rövidebb darabokra, majd kettévágtam. A belsejüket kikapartam és felaprítottam. Mivel nagyon puha és nem túl nagy a magja, ezért érdemes a belső részt is felhasználni.
Tehát kis csónakokat csináltam a tökdarabokból, majd egy tűzálló tálba helyeztem egymás mellé, aláöntöttem egy kis vizet, lefedtem és 250 fokra előmelegített sütőben elkezdtem párolni.

Közben elkészítettem a tölteléket. Az olajon megpirítottam a darált húst, kevés vízzel felöntöttem és hozzáadtam a kikapart és felaprított tökbelsőket. Sóztam, borsoztam (illetve ételízesítővel fűszereztem) és fedő alatt félpuhára pároltam a húst.
Ezután belekevertem a karikára vágott póréhagymát, a kis kockára vágott zöldpaprikát, a rizst és a sűrített paradicsomot.

Amint megpuhult a hús és a rizs, hozzáadtam a felaprított paradicsomot és a szintén apróra vágott petrezselymet. Még egyet rottyantottam rajta.

Az időközben félig megpuhult tököket megtöltöttem a húsos keverékkel, pótoltam alattuk az elpárolgott vizet és ismét lefedtem a tálat. Körülbelül 20-25 percre visszatoltam a sütőbe, amíg teljesen puhára párolódott a tök. Ekkor megkentem a tetejüket tejföllel, amiben elkevertem egy kis reszelt sajtot és már fedő nélkül pirulásig sütöttem.


Nagyon finom lett! Kissé édeskésebb ízűnek éreztem ezt a tököt mint a cukkinit, de ezt nagyon jól ellensúlyozta a zöldséges-húsos töltelék íze. Viszont kissé kevésnek bizonyult a fél kolbásztök kettőnknek egy ebédre, még így is, hogy megtöltöttem, sőt a töltelékből ki is maradt valamennyi. Azt a tökök mellé kanalaztam és úgy sütöttem meg. Tehát legközelebb nagyobb adagot fogok készíteni, mert egészen biztosan elfogy. :)



2012. szeptember 17.

Ételízesítő házilag

Most pedig következzen egy olyan recept amit már nagyon sokan vártok, legalább annyira kíváncsian mint amilyen kíváncsi én lettem, amikor anyukám közölte, hogy idén házi készítésű ételízesítőt fog készíteni. Hallottam már ilyenről, de nem volt túl sok bizodalmam hozzá. Sajnos eléggé szeretem a "gyári" ételízesítőket és nem hittem benne, hogy ez a házilag gyártott zöldségkeverék ki tudja váltani a jó kis ízfokozókat amihez már annyira hozzászoktam.


Végül is tulajdonképpen az egészségesebb táplálkozás jegyében találta ki anyukám ezt az új projektet. Mert nemcsak én, hanem apukám is gyakran nyúl a kamrapolcon az E-kben (nem E vitamin!) gazdag leveskockák után, ha főz valamit. Márpedig ő elég sűrűn főz. És tegyük hozzá: a házi készítésű ételízesítő nemcsak egészségesebb, hanem olcsóbb is, még akkor is ha elég sok minden kell hozzá.

Hozzávalók:
- 1 kg sárgarépa
- 1 kg fehérrépa
- 1 kg paprika
- 1 kg paradicsom
- 1 kg vöröshagyma
- 2-3 nagyobb fej fokhagyma
- 4 db nagyobb zeller
- 50 dkg karalábé
- 50 dkg karfiol
- 50 dkg kelkáposzta
- sok petrezselyem zöldje
- ízlés szerint zeller zöldje
- ízlés szerint lestyán
- 1 kg só

Anyukám nem ragaszkodott szó szerint a mennyiségekhez, hiszen volt amiből 10-15 dkg-val többet sikerült vennie, azt mind beletette a keverékbe.


A legtöbb időt a tisztítás, hámozás vette el, ez után már viszonylag egyszerű volt a munka, mert anyunak van egy szuper aprítógépe, amibe egymás után dobálta be a zöldségeket és vágta nagyon apróra. Akinek nincs ilyen, annak sajnos kicsit macerásabb lesz ez a folyamat, de ne adjátok fel, mert húsdarálón is le lehet darálni mindent és megéri! Nagyon finom lesz a végeredmény! De ne szaladjunk annyira előre.

Tehát anyukám mindent felaprított, majd egy jó nagy tálban a sóval alaposan összekeverte a zöldségeket. Ezután konyharuhával lefedte a tálat és majdnem egy napot állni hagyta. Levet fog ereszteni, ami jó, mert az lesz a konzerválólé.

Másnap kimosott, fertőtlenített üvegekbe töltötte a zöldségeket, az időközben eresztett levet is elosztotta az üvegekben. Nem kell dunsztolni, azonnal mehet a kamrapolcra.

Anyunak 19 kisebb, kb. 3 dl-es üveg és 2 db 7,5 dl-es üveg lett tele ebből a mennyiségből.


Én még nem raktam fel a kamrapolcra azt amit kóstolónak kaptam. Azonnal megbontottam. Ahogy kinyitottam az üveget, azonnal éreztem a "gyári" ételízesítő illatát, de sokszorosan. És nem volt mellette az a jellegzetes adalékanyag illat. Csak a finom, friss zöldségek.

De még mindig szkeptikus voltam! Megkóstoltam egy kiskanálnyit belőle. Sósnak sós, gondoltam azzal nem lehet baj, ez a része ki tudja váltani az ételízesítőt. Aztán elmúlt minden kétségem, mert már többféle ételben kipróbáltam (az első üveg majdnem el is fogyott) és nagyon jó! Biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt el fog fogyni nálunk ez a mennyiség és könnyű lesz átszokni rá. Egyáltalán nem zavaró a ledarált zöldségek darabossága az ételben, főleg ha mondjuk töltött paprika gombócába teszem bele, mert ott szinte nem is látszik. De ad egy különlegesen finom ízt az ételeknek.

Nem túl szép látvány, de azt hiszem, nélkülözhetetlen lesz ezentúl az étrendünkből. 



2012. szeptember 12.

Szilvás gombóc - a családi kedvenc

Vannak bizonyos ételek, amire a család minden tagja azt mondja, hogy "Ez anya feladata." Más nem készítheti el, sőt, szerintünk nem is tudja senki úgy elkészíteni, ahogy ő. Ezek közé tartoznak a fánkok különböző válfajai, a (tyúk)húsleves és a szilvás gombóc. Én a szilvás gombócot világ életemben "meztelenül", vagyis prézli nélkül ettem, sokáig nem is tudtam, hogy van "ruhás" változata is. Bent a munkahelyemen meg összevont szemöldökkel fürkészik a gombócokat, hogy hová tűnt róluk a prézli?? Szerintem és a szüleim szerint a szilvás gombóc kakaóval a legjobb. Valószínű, hogy Andrásom is így gondolja, de ő - a kakaóra allergiás lévén - fahéjjal fogyasztja, viszont így sem panaszkodik. Beáék sem maradnak ki soha a "szilvás gombóc napból", anya mindig gyárt a részükre is. Most fagyasztva jutott át hozzájuk úgy 10 darab az elkészült 40 darabból, és ők inkább prézlivel és porcukorral ették.





Legutóbb csapatmunkában készültek a gombócok. Apa és anya összeállították a tésztáját, anya kinyújtotta és kockázta, mi pedig Andrással beletettük a szintén családilag magozott szilvát, a kockacukrot és a fahéjat. A vége felé András is besegített anyának az összegombócolásban, amikor én már kezdtem lepakolni az asztalt.


De nagyon előre szaladtam. Térjünk rá a hozzávalókra és az elkészítésre!

Meg kell főzni 1,5 kiló krumplit héjában, majd megpucolni, még melegen áttörni aztán hagyni kihűlni. Később ehhez az áttört krumplihoz hozzá kell adni 2 evőkanál búzadarát, 2 tojást, 1 púpos evőkanál zsírt, egy nagy csipet sót és annyi liszttel összegyúrni, amennyit felvesz a krumpli. Ha szükséges, folyamatosan, apránként kell hozzátenni, hogy ne ragadjon a kézre, deszkára a tészta.


A kimagozott, félbevágott szilvákat meg kell tölteni egy-egy szem kockacukorral és egy kis fahéjjal. Ezután a tésztacipó kinyújtása következik. Ekkora mennyiségnél érdemes két részletben dolgozni, vagyis két cipóval. Kockákat kell vágni a tésztából, amire egy fél vagy egy egész szilva ráhelyezése, attól függően, hogy mekkora a kocka.
Végül gombócokat kell formálni belőlük és forró, sós vízben főzni addig, amíg feljönnek a víz felszínére, majd leszűrni és forró, olvasztott vajban megforgatni a gombócokat.



Remélem elkészítitek a szilvás gombócot ennek a receptnek megfelelően, és beszámoltok arról, hogy nálatok is sikert aratott-e. :)






Mustáros burgonyakrémleves gombával

Nem volt még elég a krumpliból, lángos után levest készítettem belőle. Akik szeretik a gyors és ízletes krémleveseket, azok most örülni fognak. Előkészítéssel együtt egy óra alatt gőzölgő levest lehet varázsolni az asztalra, ami a feltét miatt még laktató is. A húsimádók is szeretni fogják. :)


Természetesen családom Krémleves Nagymesterétől, vagyis apukámtól tanultam a receptet. Ő nagyon leveses, igényli hetente többször is az étrendjébe és rájött, hogy ezekkel a gyors krémlevesekkel rengeteg időt lehet megtakarítani. Ráadásul nagyon változatosan készíthető, szinte bármilyen zöldségből. A levesbetétek és a feltétek terén is elég nagy a mozgásszabadság. Régebben csak a pirított zsemlekockát favorizálta, amit én nagyon szeretek. Külön rágcsálni. Levesbe már nem annyira, mert amikor szétázik, már nem lesz olyan barátságos az állaga, kinézete. Bár lehet, hogy én vagyok a hibás, mert sokkal gyorsabban kellene ennem olyankor, amikor beleszórom a zsemlekockát.

Na de ez a krémlevesek csúcsa nekem, legalábbis eddig. Így szól a receptje.

Hozzávalók:
- 30 dkg burgonya
- 30 dkg gomba
- 2 evőkanál vaj
- 1 dl főzőtejszín
- 1 kisebb vöröshagyma
- 1 sárgarépa
- 1 fehérrépa
- 8 dl alaplé vagy víz
- fél teáskanál mustár
- 6 dkg füstölt szalonna
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- só, bors

Egy lábasban felforrósítunk két evőkanál vajat és megpároljuk rajta a finomra vágott hagymát. A megtisztított, felkockázott burgonyát, fehér- és sárgarépát hozzáadjuk a hagymához, felöntjük a vízzel vagy alaplével, puhára főzzük benne a zöldségeket.

Ezután levesszük a tűzről, kissé kihűtjük, hozzáadjuk a tejszínt, botmixerrel pürésítjük, mustárral, sóval és borssal ízesítjük.


A szalonnát apró kockákra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk egy serpenyőben. Hozzáadjuk a megtisztított, nagyobb darabokra vágott gombát, sóval, borssal fűszerezzük, zsírjára sütjük.

A levest újra megmelegítjük, tányérokba merjük, tetejét a gombával és felaprított petrezselyemmel díszítjük.

Én egy picit szoktam gyorsítani a folyamaton azzal, hogy nem hűtöm ki a levest, hanem még melegen adom hozzá a tejszínt, nem veszem le a tűzről. 

Ugye milyen egyszerű? És amilyen jól hangzik, olyan finom is, bátran ajánlom mindenkinek.




2012. szeptember 10.

Krumplis lángos

A kevert kuglófnál ígértem, hogy hamarosan egy újabb olyan recepttel érkezek, amit Esztitől tanultam. Ha jól emlékszem, már kétszer is ettem nála krumplis lángost, sőt idén anyukája is sütött nekünk. Ez egy megunhatatlan, finom és egyszerű étel, nem ismerek olyant, aki ne szeretné. Ki ezzel ki azzal szokta megkenni a tetejét, de feltét nélkül is ugyanolyan jó.


Nemrégiben András szülinapját ünnepeltük és tudva, hogy mennyire szereti a lángost, az én utolsó ajándékom az volt számára, hogy lángospartit rendeztem. Vagyis ezzel nem csak neki szereztem örömet, hanem még néhány barátunknak, akik szívesen átjöttek, hallva, hogy mire készülök. Ez a lángosparti mindössze abból állt, hogy összegyűltünk páran, begyúrtam egy nagy adag lángosnak való tésztát, bekevertem egy szintén nagy adag palacsintának a tésztáját és amíg kisütöttem ezeket, addig beszélgettünk, iszogattunk, jól éreztük magunkat. És ahogy sütöttem a lángost és a palacsintát, úgy fogyott. Jó volt látni azt a gyors pusztítást. :)


Így hangzik Eszti lángosának a receptje:

Hozzávalók:
-60 dkg liszt
-30 dkg burgonya
-2 dkg élesztő
-só
-tej
-cukor
-olaj a sütéshez
A burgonyát héjában megfőzzük és még melegen áttörjük. A tejet meglangyosítjuk, simára keverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet összegyúrjuk a krumplival és az élesztős tejjel. Közepesen kemény tésztát készítünk belőle. Lisztezett deszkán félujjnyi vastagra kinyújtjuk és kis darabokra szaggatjuk. Tetejüket liszttel meghintjük és letakarva fél óráig langyos helyen kelni hagyjuk. A megkelt, kissé széthúzogatott lángosokat bő, forró olajban kisütjük.

Én ritkán tartom magam szó szerint a recepthez, már ami a hozzávalókat illeti. Általában többre szokott sikeredni a krumpli, így volt ez most is. De ez nem baj, mert minél krumplisabb a tészta, annál finomabb. A liszt mennyisége meg adja magát. Attól függően veszi fel a burgonyánk a lisztet, hogy vizes (tehát mennyire régi).

És egy picit az elkészítési idővel is csalok: előző nap este szoktam megfőzni a krumplit, így másnap már csak megmelegítem és úgy töröm át. Legalább háromnegyed órát nyerek vele.

Eszti és anyukája nem szaggatja, hanem késsel szabályos és kevésbé szabályos négyzetekre vágja a tésztát. Eltanultam tőlük, úgyhogy a legutóbbi alkalommal a felét én is így készítettem el. A másik felét a mérőpoharammal szaggattam ki, így viszonylag kis átmérőjű köröket kaptam. Szeretem az ilyen "két falat" lángosokat.

A fotókon látható, hogy volt egy kakukktojás a sok szögletes és kerek lángos között. Nem tudom, mennyire felismerhető, egy Batman jelnek készült. Mindössze egy darabot sütöttem belőle az ünnepeltnek, meglepetésként. Nagyon agyaltam, hogy mikor és miből kapjon Batman jelet a szülinapjára, mert ezt nem hagyhattam ki. A Facebook-on csak úgy ontja magából a Batman-es szóvicceket, például ilyeneket:

- Mivel került kórházba Batman?
- Bat-egséggel......


Idézet Andrástól. Remélem nem kapok ki érte. :)


Lényeg a lényeg, hogy örökké hálás leszek Esztinek ezért a receptért. Nagyon jó kis vendégváró étel, igaz főleg tavasszal és ősszel szoktam készíteni, amikor már nyitva lehet ajtó-ablak viszonylag sokáig, hogy az olajszag kiszellőzzön de még/már nincs olyan meleg, hogy egy hatalmas adag kisütése hőgutát okozzon.

Tudom, hogy rengetegféleképpen lehet lángost készíteni, már a hozzávalók variálása is csak kedv kérdése, mint ahogy az is, hogy töltött vagy töltetlen. De ahogy említettem, az, hogy mit kenünk a tetejére, nálunk külön műsorszám: én sajttal és tejföllel szeretem, Imi lekvárral, van aki csak fokhagymával, van aki fokhagymával, tejföllel és sajttal. És van aki üresen. Mert a lángos mindenhogyan jó. :)