2012. július 31.

Pásztortarhonya bográcsban

A paradicsomsaláta után máris rátérek arra, hogy mi is történt azon a bizonyos bográcsolós-grillezős szombaton. A beszámolót kettébontom, hiszen két fronton történt az ennivaló készítése. Az egyik feléért Imi volt a felelős, a másikért én. Kicsit aggódtunk is, hogy sok lesz a maradék, ki fogja mindezt megenni. De aztán rájöttünk, hogy szerencsére jó étvágyú barátaink vannak.

Imi feladata volt bográcsban elkészíteni a pásztortarhonyát.


Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valójában az időjárás aggasztott engem. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy ha mi kerti partit szervezünk, akkor az egy biztosabb időjárási jóslat, mint amit Aigner Szilárd mondana. Ugyanis a történelem folyamán még nem igazán fordult elő, hogy aznap ne esett volna az eső. :( És természetesen napok óta azzal ijesztgettek, hogy szombatra érkezik meg egy hidegfront, viharral, esővel. Percenként frissítettem az Időképet, csak hogy lássam, merre vonul a front, hol tart a csapadékzóna. Készítettem vésztervet is, hogy ha nem tudunk kint sütni-főzni, akkor hogyan oldjuk meg a konyhában. De azt nagyon nem szerettem volna, hiszen sokan voltunk, nem tudtunk volna normálisan leülni, mozogni. Az tényleg csak vészmegoldás lett volna.

Mivel délelőtt még sütött a nap, úgy döntöttünk, megkockáztatjuk az udvari bulit. Imi nekiállt kialakítani a bogrács helyét és felaprítani a fát. Vilma természetesen segített neki, ebből nem maradhatott ki. :)


Én közben bent tettem-vettem, takarítottam, készültem a grillezésre, átforgattam a paradicsomsalátát. Sós süteményt sütöttem, méghozzá a múltkor olyan jól bevált fánkocskákat. Most snidlinges-sajtkrémeset és medvehagymásat készítettem. Gondoltam, a medvehagymát talán többen szeretik mint a spenótot. Az elkészítési mód mindössze annyiban volt más, hogy a spenótkrém helyett apróra vágott medvehagymát kevertem az alapkrémbe (mindig van a mélyhűtőmben néhány csokor medvehagyma).


Délután 4 óra körül elkezdtek gyülekezni a fejünk felett a sötét felhők. Még ekkor is bíztunk abban, hogy szépen, nyugodtan elkészíthetjük az ennivalókat és el is tudjuk fogyasztani kint az udvaron mielőtt leszakad az ég. Imi mindenesetre elkezdte főzni a bográcsban a pásztortarhonyát.

Hozzávalók (egy jó nagy bográcsnyihoz):
- 60 dkg tarhonya
- 1,5 kg krumpli
- 1,5-2 szál kolbász (lehet csípős is)
- 20-25 dkg füstölt szalonna
- 3 nagy fej hagyma
- 3 zöldpaprika
- 3 paradicsom
- pirospaprika
- só
- bors
- zsír (ha szükséges)


A felkockázott szalonna zsírját kiolvasztotta, de mivel elég húsos szalonnánk volt, ezért muszáj volt 2 fakanálnyi zsírral kiegészíteni. Ezen megpirította a tarhonyát, majd hozzákeverte a felaprított hagymát és a felkarikázott kolbászt. Folyamatosan kavargatta addig, amíg szép piros lett az egész a kolbász zsírjától. Ekkor félrehúzta a tűzről, megszórta pirospaprikával. Hozzáadta a felkockázott krumplit és paradicsomot, karikára vágott zöldpaprikát és felengedte két és félszeres vízzel. Sóval, borssal ízesítette, jó alaposan összeforgatta majd lefedte.Visszahelyezte a bográcsot a tűz fölé.


Nem túl nagy lángon, gyakran megkeverve főzte egészen addig, amíg a tarhonya és a krumpli is megpuhult. Időnként pótolta az elfőtt vizet, mert nagyon fontos, hogy ne legyen száraz az étel és ne égjen le a bogrács aljára a tarhonya.

Ez utóbbit mondjuk elég nehéz kivitelezni, ha közben már gyülekeznek a barátok és elkezdődik a beszélgetés, koccintgatás... :)

Az idő kegyes volt hozzánk, mert - bár időnként elkezdett csöpörögni az eső - sikerült megfőzni a pásztortarhonyát és az időközben majdnem teljes létszámban megjelent barátok elkezdhettek Imi elé járulni a tányérjaikkal az első adag ételért. Finom lett, és úgy láttam, mindenkinek ízlett.


Ígértem az előző bejegyzésemben, hogy megmutatom Bee salátáját is. Frissen szelt káposzta, uborka, paradicsom volt leöntve egy édeskés-savanykás salátalével. Dávid és ő egy hatalmas tál salátával valamint egy hadseregnek való adag puncsos sütivel érkezett. Nagyon-nagyon finom volt mindkettő, köszönjük szépen.

A szemfülesek láthatnak a háttérben két vizslafejet is. Vajon mire vár Frakk és Vilma? :)


A szép képeket ismét Dávid készítette. :)





2012. július 29.

Paradicsomsaláta

Ahogy Mazsi már említette, múlt hét szombaton kerti partit rendeztünk, amire meghívtuk néhány barátunkat is. Egy-egy ilyen eseményen általában bográcsolni szoktunk, de most előkerült egy speciális grillező eszköz is, amiről majd a következő bejegyzésben olvashattok.

Tehát a lényeg az, hogy a bográcsban főzött pásztortarhonya és a grillezett húsok mellé mindenképpen szerettem volna salátával készülni. Bee-vel megbeszéltem, hogy ő hoz egy friss zöldségekből készült, káposzta alapú salátát, így én maradtam a hagyományos, jól bevált paradicsomsalátámnál. Tudtam, hogy ezzel nem foghatok mellé, eddig mindig sikert aratott. Tomi például nagyon szereti, ő étteremben mindig ezt kéri a főétel mellé - még a vadas mellé is, ugye Tomi? :)


Hozzávalók:
- friss, kemény paradicsom
- lilahagyma
- újhagyma
- fehérborecet
- őrölt fehérbors
- cukor
- víz
- só
- oregano, bazsalikom (ha lehet, frissen szedett)


A hagymákat megtisztítottam és vékonyan felkarikáztam. Egy tálban összekevertem és gyengén lesóztam, hogy kissé elvegye az erejét. Amíg állt, a paradicsomokat megmostam, vékony cikkekre vágtam.

Ezután egy mély tálban elkezdtem rétegenként lerakni a zöldségeket: paradicsom, majd a lesózott hagyma következett. Paradicsom-hagyma-paradicsom-hagyma, amíg el nem fogyott.


Összeállítottam a salátalevet: vízben elkevertem fehérborecetet, feloldottam egy kis kristálycukrot, fűszereztem őrölt fehérborssal. Nem tudok mennyiséget írni, mindenkinek a saját ízlésére bízom, hiszen ki savanykásabban szereti, ki édesebben. Nálam fontos, hogy mindent lehessen benne érezni: az ecetet, a cukrot és miután felöntöttem annyi lével a zöldségeket, hogy éppen ellepje, még a sót is.

Néhány bazsalikom- és oreganolevelet lecsíptem a fűszerkertemből, apróra vágtam és megszórtam vele a saláta tetejét. Majd lefedtem a tálat és egy éjszakára a hűtőbe helyeztem, hogy jól összeérjenek az ízek.

Másnap reggel összekevertem az egészet, így mindenhova jutott a fűszerekből. Délutánig már nem nyúltam hozzá, így állt a hűtőben.


Tálaláskor fatálakra rendeztem kovászos uborkával, csemege uborkával és a Bee féle vegyes salátával együtt. Az utóbbiról a következő bejegyzésben lesz kép.

A szép fotókért köszönet Dávidnak.




2012. július 26.

Szilvás-almás csináld magad süti

A bejegyzés alcíme lehetne mondjuk, hogy: Adventi hangulat a nyár közepén. :) 

Tíz éve, 2002. július 20-án Bea és Imi vette a bátorságot, és összekötötték az életüket az anyakönyvvezető és Isten színe előtt is. Ebből az alkalomból, és mert enni-inni mindig jó, Beáék meghívták múlt szombatra, 2012. július 21-re a barátokat egy kis hangulatos bográcsolásra. Mi nem csak a gyomrunkat készítettük az eseményre, hanem némi meglepetéssel is készültünk. Az egyik volt maga az ajándék, a másik pedig a torta, amiről tulajdonképpen ez a bejegyzés szól.



A torta meglepőbb része talán az, hogy semmilyen könyvet, internetes receptet nem használtunk fel az elkészítéséhez. Egy dolog volt biztos, az alap: az "annyi kanál cukor és liszt, ahány tojás" féle piskóta recept. Kedves barátunk, Felföldi Peti - mostmár - köztudottan rajong a mézeskalácsért, aminek már igencsak késő lett volna nekiállni, így András úgy döntött, kerüljön a piskóta tésztába egy kevés mézeskalács fűszer is. Én úgy gondoltam, ehhez egy kis méz is dukál, így az is került bele. És hogy ne legyen nagyon száraz a torta, jöttek a gyümölcsök. A fahéjas ízvilág, és a kissé karácsonyi hangulatú sütemény miatt a szilvára és az almára esett a választásunk. 

A képeknél sokkal jobban sikerült a süti :)



Nos akkor a hozzávalók, nagyjából...

10 tojás
12 evőkanál liszt (a hozzáadott méz miatt)
10 evőkanál cukor
1,5-2 evőkanál méz
1,5-2 mokkáskanál mézeskalács fűszerkeverék
2 teáskanál vaníliás cukor
2 kisebb alma
14 db szilva (eredetileg 18 db volt, de András lemeózta) :)

A piskótát a szokásos módon készítettük. A tojásokat kettéválasztottuk, és a sárgáját habosra kevertük a cukorral a robotgép segítségével. Eközben a fehérjét betettük a másik tálban a hűtőbe, hogy könnyebben fel lehessen majd verni. A cukros masszához adtuk kanalanként a lisztet és a fűszert. Amint ezzel kész voltunk, tiszta robotgép keverőfejjel és egy csipet sóval kemény habbá vertük fel a tojásfehérjét, majd 3-4 részletben,  lyukas műanyag kanállal beleforgattuk a cukros-lisztes masszába. Az összeöntött tésztát beleöntöttük a 24 cm-es tortaformába, majd beleszórtuk a megmosott, kimagozott, és darabokra vágott gyümölcsöket. Érdemes egy szem szilvát szép gerezdekre vágni a díszítés miatt. A gyümölcsök le fognak süllyedni az aljára sütés közben, de nem kell aggódni emiatt. A végén még megszórtuk a süti tetejét vaníliás cukorral, majd betoltuk az előmelegített sütőbe. Alsó-felső sütés mellett, 180 fokon egy bő órán át, tűpróbáig sütöttük. Nagyjából fél időben én a biztonság kedvéért ezüst fóliát tettem a tetejére, hogy ne a süti felső része égjen el, miközben a gyümölcsöknek sok időre van szükségük a süléshez. 


Az eredmény egy nagyon illatos, nagyon finom és omlós sütemény lett, aminek a tetejére még bónuszként ráporcukroztunk egy 10-es számot is, az évfordulósok tiszteletére. Valószínűleg jól sikerült a művünk, mivel az utolsó morzsáig elfogyott. :)


BOLDOG 10. HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓT KÍVÁNUNK BEÁNAK ÉS IMINEK!




2012. július 25.

Cukkinis-paradicsomos tészta

Egy nagyon finom zöldséges tészta receptjével folytatom a bejegyzések sorát. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem például egyáltalán nem fontos, hogy sűrűn szerepeljen hús az étrendemben. Bőven elég, ha hetente egyszer vagy kétszer jutok hozzá. Viszont a tészta és az egyéb szénhidrátfélék alapvető élelmiszernek számítanak nálam. Sajnos. Tudom, hogy nem túl egészséges, sőt hízlaló, de egyszerűen nem tudok lemondani róla, ahogy az édességről sem.

De ez a recept egy picit megnyugtat mindig, hiszen sok-sok zöldség található benne a tészta mellett. Ugye, hogy egészséges? :)


Ugye milyen szépek nyersen is ezek a zöldségek? Zöld és sárga cukkini, paradicsom, gomba, lilahagyma... Igazi színkavalkád.


Azt hiszem, anyu készítette először néhány évvel ezelőtt és azonnal beleszerettem. Azóta már számtalanszor megfőztem-megsütöttem én is, és valahogy mindig picit más lett az íze. Talán azért, mert mindig más arányban teszem bele a zöldségeket, paradicsomszószt. A mostani adag így készült:

Hozzávalók:
- 2 kisebb cukkini
- 2 közepes fej hagyma (ha lehet, lila)
- 25 dkg gomba
- 5 kisebb paradicsom
- 1 kockázott, hámozott paradicsom konzerv
- 3 dl paradicsomsűrítmény
- víz
- friss oregano, bazsalikom a fűszerkertemből :)
- só
- olaj
- reszelt sajt
- 50 dkg tészta


Egy viszonylag nagy edényben felmelegítettem az olajat és a megtisztított, vékonyan felszeletelt hagymát megpároltam rajta. Amíg párolódott, előkészítettem a többi zöldséget: a cukkini végeit levágtam, héját eltávolítottam (de maradhat is rajta, ha valaki úgy szereti), hosszában kettészeltem és felszeleteltem. A gombát szintén megpucoltam, kisebb darabokra vágtam. A paradicsomot nyolcadokra, majd a nyolcadokat kettőbe vágtam.

A hagymához hozzáadtam a cukkinit és a gombát, kissé megpirítottam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy majdnem ellepte, majd hozzákevertem a paradicsomszószt is. Fűszereztem sóval, frissen szedett, felaprított oreganoval és bazsalikommal, majd lefedve forrástól számítva 10 percig rotyogtattam. Ekkor belekevertem a hámozott, kockázott paradicsomkonzervet és a friss paradicsomot is és még kb. 5 percig főztem együtt. Ha túl hígnak tűnik, vegyük le a fedőt, hogy párologjon a leve. Ekkor lehet utánízesíteni, ha szükséges.


Miközben a zöldségek rotyogtak, sós vízben kifőztem a tésztát. Mindig másfajtát használok hozzá, most erre a jó nagy rövidcsőre esett a választásom. Szeretem a naaagy tésztákat.

Ahogy elkészült a szósz, a leszűrt, megfőtt tésztát beleöntöttem és jó alaposan összekevertem, majd az egészet áthelyeztem egy sütőtálba. Nekem most elég híg lett a szószom, de így is terveztem. Tudtam, hogy több napig fogjuk enni, mert ezt vittük be például másnap is ebédre a munkahelyre. Az ilyen rakott tészták sülés közben is felszívnak valamennyit a szószból, aztán meg álltukban is, a hűtőben.

200 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem, majd beborítottam a tetejét reszelt sajttal. Visszatoltam a sütőbe és még addig sütöttem, amíg a sajt szépen ráolvadt és megpirult.


Végül háromszor ettem belőle és még akkor sem untam meg. :) És ahogy a képeket nézegetem, most is tudnék enni belőle...





2012. július 24.

Judit és Tamás esküvője - 2012. július 14.


Azok, akik követték bejegyzéseimet a Közös konyha(kert) blogon, tudják, hogy elindítottam egy sorozatot, amelyben esküvőkről számolok be. Szerencsére az utóbbi években sűrűn voltunk hivatalosak ilyen örömteli eseményekre, így volt miről írnom.

A sorozat tulajdonképpen azért jött létre - azon kívül, hogy megörökítsem kedves ismerőseim, rokonaim nagy napját -, hogy a házasulandó olvasóimnak esetlegesen ötletet adjak azzal, hogy bemutatom, milyen érdekességekkel találkoztam az esküvőkön. 

2012. július 14-én Judit és Tamás esküvőjén vettünk részt...


Juditról először egy két évvel ezelőtti bejegyzésemben olvashattatok. Ugyanis majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt volt húgának, Áginak az esküvője. Neki azóta megszületett a kisfia, Kende, aki nemsokára tizenegy hónapos komoly férfikorba lép. :)

Ágiék esküvője sorsfordító nap volt Judit és Tamás életében, ugyanis - ha minden igaz - akkor kezdődött el a kapcsolatuk és azóta elválaszthatatlanok. Hónapokkal ezelőtt elkezdték szervezni az esküvőjüket, erről néhány részletet elárultak áprilisban, amikor egy kis kerti partira voltunk hivatalosak hozzájuk. Megetettek minket minden jóval: szarvassal, csirkével. És Tamás itt végérvényesen belopta magát a szívünkbe a közvetlenségével, nyíltságával, szeretni való természetével. Nagyon örültünk annak, hogy így egymásra találtak, igazán jól összeillenek.

Május 18-án, az Árnyas Konyhakert esten megkaptuk ezt a különleges esküvői meghívót...


A szertartás helyszínéül a váci Fehérek templomát választották.


Délután negyed 3 után a templom előtti téren gyülekezett a násznép és vártuk, hogy megjelenjen a menyasszony és a vőlegény.

Ahogy megérkeztek, mindenki szeretett volna közös fotót készíteni a gyönyörű menyasszonnyal. Íme, itt látható húgával Ágival és az én tesómmal, Mazsival, aki az egyik koszorúslánya volt.


A második legnagyobb látványosság, Ági kisfia, Kende volt, aki ebben a cuki matrózszerelésben érkezett az esküvőre. Nagyon rendes kisfiú volt, türelmesen végigvárta a szertartást bent a templomban édesapja kezében.


Juditot apukája vezette az oltárhoz, ahol Tamás már várt rá.


Rövid szertartás után pedig már mint férj és feleség távoztak a templomból.


A gratulációkat a templom előtt fogadták, aztán Judit összehívta a hajadon lányokat, maga mögé rendezte őket és eldobta a csokrot. A hagyomány szerint annak a lánynak lesz legközelebb esküvője, aki elkapja a csokrot. Ági esküvőjén a tesóm volt az a szerencsés, ám úgy látszik, valami hiba csúszott a számításba, mert mégsem ő lett a következő, akinek bekötötték a fejét. :) Itt most meg sem közelítette őt a csokor, Judit unokatestvére, Hajni kezében landolt.


A templomnál sajnos nem sok idő volt fotózásra, mert a következő pár és a hozzájuk tartozó násznép már várt arra, hogy bemehessenek. Így hát autóba ült mindenki és időnként dudálva követtük a menyasszonyt és a vőlegényt szállító autót. Közben nagyon izgultunk, nehogy leszakadjon az ég, mert nagyon gyülekeztek a sötét felhők a Börzsöny felett.

Úticélunk Szendehely volt, ez a Váctól nem messze fekvő barátságos kis falu. Itt található a Szepi Fogadó, amelynek különálló rendezvényházába szervezték Juditék a lagzit.

Gondolkodtam, hova szúrjam be, de azt hiszem, itt kell megemlítenem, hogy jót mosolyogtam, amikor megláttam a meghívón az esküvő helyszíneit. 2008-ban ugyanis Berni barátnőm ugyanabban a templomban fogadott örök hűséget férjének és utána a Szepi Fogadóban ünnepeltük őket. Nekem már akkor is nagyon tetszett a hely, így tudtam, Juditék jól választottak, tökéletes lesz annak a nagyjából 80 embernek, akiket meghívtak. Berniék jóval többen voltak, de ez a rendezvényház akár 300 fő befogadására is alkalmas.


Tehát megérkeztünk a Szepi Fogadóhoz és a lányokat rögtön beterelték a rendezvényházba, még az ajtót is bezárták. Én már sejtettem, hogy mi készülődik, mert Ági esküvőjén is énekelnie kellett az újdonsült férjnek és segítőinek, vagyis a vőfélynek és a vendégeknek. Méghozzá a "Nyisd ki babám az ajtód" című dalt, hogy bebocsátást nyerjenek. Egy jól sikerült szóló után Judit megkönyörült Tamáson, kiment hozzá, majd Tamás ölbe kapta és átvitte a küszöbön.

Mindenki megkönnyebbült, amiért nem ragadtak kint a panzió udvarán és ennek örömére - na és persze az ünneplést megkezdve - pezsgővel köszöntöttük az ifjú párt.


Ilyen gyönyörűen volt feldíszítve a terem:


A köszöntés után mindenki lázas keresgélésbe kezdett, hogy megtalálja a helyét. Az ültetőkártyák segítségünkre voltak. A helyünkön nem csak az ültetőkártyánkat találtuk, hanem egy-egy szépen becsomagolt, házilag készített köszönőajándékot mézeskalácsból.


A menülistát is merített papírra nyomtatták, így teljes volt az összhang. Judit kérte, hogy említsem meg; a meghívókat, az ültetőkártyákat és a menülistát is a Vinczemill nevű szentendrei céggel készíttették. Nagyon meg voltak velük elégedve, mert megrendeléstől számítva egy napon belül megcsinálták nekik, amit kértek.


Ahogy elolvastam a menüt, rájöttem, hogy milyen éhes vagyok. Elhatároztam, hogy mindent végig fogok kóstolni, de a vacsora még odébb volt, előbb a fényképezés következett. Csakhogy felfedeztem, hogy az asztalok meg vannak pakolva házi készítésű édes és sós sütikkel, ezeknek pedig nem tudtam ellenállni.


Mi már a teremben elkezdtük a fotózást, elkaptuk a menyasszonyt, majd a vőlegényt is egy-egy közös kép erejéig.


És persze kettejükkel közös fotó is készült.

Kint az udvaron aztán András és Imi sem kímélte Tamást. :) A háttérben látható a rendezvényterembe vezető lépcső díszítése. Nagyon tetszettek az élővirág-csokrok a lépcső tetején, a két oldalán.


A csinos koszorúslányok is egymás mellé rendeződtek.


Ági, Karesz és Kende baba:


A terembe visszaérve játék kezdődött Klem Zsolt vőfély vezetésével. Vele sem először találkoztunk már, hiszen Ágiék esküvőjén is ő volt aki összefogta, szórakoztatta a násznépet. Nem véletlen, hogy Juditék is őt választották, mert nagyon jó stílusú, humorú vőfély, ajánlani tudom mindenkinek. Ezen az estén sem unatkozott senki a játékok közben és azt hiszem, ebben hatalmas szerepe volt annak is, hogy Judit és Tamás vevő volt mindenre és nagyon jó humorral oldották meg a feladatokat.


Az első játék arról szólt, hogy ül a király és a királyné a kocsin (Judit és Tamás), előttük-mögöttük a négy kerék foglalt helyet, az első kerekek előtt a kocsis, majd a két ló. Zsolt felolvasott egy jó hosszú történetet, amelyben sűrűn szerepeltek a következő szavak: király, királyné, jobb első kerék, bal első kerék, jobb hátsó kerék, bal hátsó kerék, kocsis, jobb oldali ló, bal oldali ló. A szerepek ki voltak osztva és aki a saját megnevezését hallotta, annak azonnal fel kellett állnia majd leülnie. A "kerekek" szó hallatán mind a 4 keréknek, a "lovak" szó hallatán mind a 2 lónak és a "kocsi" szó hallatán mindenkinek. Aki elmulasztotta, annak pálinkát töltöttek a kezében lévő pohárba és meg kellett innia. Tamás ezen a fotón már kissé ki van dőlve, mivel a történetben elég sűrűn fordult elő a következő mondat: "A királyné így szólt: Ó édes királyom, drága királyom, egyetlen királyom..." Fel-le, fel-le. :)

A nevetés után egy kis komolyság, meghatódás következett, hiszen Judit és Tamás virággal köszönték meg szüleiknek, hogy felnevelték őket.

Ezután elfoglalták a helyüket az asztalnál és jött a kalácspróba. Vagyis, hogy ki fogja viselni a nadrágot a házasságban. :) Judit szakította le a nagyobb részt, így azt hiszem, eldőlt a kérdés.


Majd kezdődött a vacsora.


Az első fogás Újházi tyúkhúsleves volt, amiből láthatóan nem sajnálták ki a tésztát, zöldségeket, de még a húst sem. Nagyon finom volt.


Tamás és Judit megetették egymást.


Én már a levessel elteltem (na meg az előtte megevett rengeteg sütivel), úgyhogy kútba esett az a tervem, miszerint végigkóstolok mindent. Pedig még csak most jött a rengeteg főfogás.

A tálon a következők voltak: sonkával-sajttal-gombával töltött borda, roston sült csirkemell, baconbe tekert sertés szűz, sült kacsacomb, rántott gomba, rántott sajt. 


Köretként pedig választhattunk a párolt rizs, párolt káposzta és petrezselymes burgonya közül. Vagy akár ehettünk mindenből.


Én nem sokat bírtam enni, de amit kóstoltam, a nagyon finom volt. Juditék táljáról sem fogyott sok minden, ezért úgy gondolták, indulhat a tánc.

A nyitótáncuk egy keringő volt, nagy tapsot kaptak érte. Aztán amikor a zenekar játszani kezdett, sokan a táncparketten teremtek. A ZsomBoys együttessel szintén találkoztunk már Ágiék esküvőjén. Ez az öttagú zenekar mindenféle zenét játszik, így mindenki megtalálhatta a kedvére valót.

Zsolt, a vőfély sem tétlenkedett, minden hölgyet megtáncoltatott, aki épp nem táncolt. Én nagyon reménykedtem benne, hogy nem kér fel, mert egy profi táncos mellett nem szívesen billegtem volna. Szerencsére megúsztam, csak néztem, hogyan forgatja meg anyukámat. :)


A több órás táncnak a menyasszonyi torta érkezése vetett ideiglenesen véget. Három szintes volt, krémszínű marcipánnal bevonva és virágokkal díszítve.


A legfelső Eszterházy torta volt, a középső szilvagombóc, ami 2010-ben az Ország Tortája címet érdemelte ki, a legalsó pedig málna ízű. Nagyon kellett gondolkodnom, hogy melyikből kérjek, mert bár szívesen ettem volna mindből, tudtam, hogy egy szelet éppen elég lesz. Végül a málnás mellett döntöttem és nem bántam meg.


Közben a svédasztalra kikerült a 10 féle kisebb torta is, amin sajnos már csak a szememet tudtam legeltetni. Dobostorta, túrótorta, epertorta, gesztenyetorta, karamell ízű torta...


... feketeerdő torta, puncstorta, és még ki tudja milyenek csábítottak minket evésre.


Tele hassal nem lehet táncolni, ezért még engedélyeztek nekünk egy kis pihenőt és végignézhettünk, végignevethettünk egy újabb játékot. A kisbaba ellátása címűt. Tamás volt a kisbaba feje, a lába helyére a két kezét dugta be a nadrágba. Judit pedig Tamás mögött állva a kisbaba két kezét alakította. Ez a baba táncolt, evett, ivott, fogat mosott, pisilt - mindezt Tamás fejével és Judit kezével. Nagyon profin oldották meg.


Újra a táncé volt a főszerep, majd kis idő elteltével kiderült, hogy elrabolták a menyasszonyt. Tamás nagyon jól teljesített, megtalálta, hova dugták el és szerenádot adott az ablak alatt, elénekelve az "A csitári hegyek alatt" című nótát, aminek egy környékbeli kutya nagyon örült és vonítva becsatlakozott ő is az éneklésbe. Judit szerencsésen kiszabadult az elrablói keze közül és már szaladhatott is a terembe, mert kezdődött a menyasszonytánc. Jól megforgatta mindenki, biztosan elfáradt szegény. A menyasszonytánc végén a férj és a feleség kirohant a kosárban összegyűjtött pénzzel, hogy jól elrejtsék.


Amíg visszatérésükre várakoztunk, megérkezett a svédasztalra a töltött káposzta és úgy voltam vele, hogy ezt muszáj megkóstolnom, annyira szeretem. Jó sok tejföllel.


Aki nem vágyott káposztára, de megéhezett, az válogathatott a vacsorára megmaradt húsok közül.



Éjfél után már a pirosba öltözött menyecske tért vissza közénk a piros-feketébe öltözött férjével együtt. És innentől kezdve megint a táncé volt a főszerep kifulladásig...


Nagyon jól szervezett esküvő volt, sok nevetéssel, jó társasággal és - ahogyan már említettem - nagyon összeillő párral. Finom volt minden, és jól éreztük magunkat végig. Még egyszer köszönjük szépen a meghívást! Csillagos 5-öst érdemelnek Juditék. (Judit, nem véletlen a csillagos 5-ös kifejezés, tudnod kell, hogy miért így írtam.)

Itt pedig egy bónuszkép látható a legszebb koszorúslányról:



SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNUNK JUDIT ÉS TAMÁS!