2012. november 26.

Csokis keksz

A jolly joker süti, ami mindig nagy sikert arat és már sokszor húzott ki a bajból, amikor nem volt ötletem, hogy mit süssek. Szinte mindenki szereti, sőt van, akinek külön kérésre is sütöttem már, ugye Dávid és Tomi? :)

Tesómat viszont nem tudom lenyűgőzni vele, mert ő nem szereti az étcsokit, márpedig ez a keksz nem csak nyomokban tartalmazza azt. Egy adagnak már neki sem állok, mert pillanatok alatt elfogy, rögtön hárommal szoktam kezdeni. Így kapok körülbelül 45 db kekszet, attól függően, hogy mekkora halmokat helyezek a sütőpapírra.


A receptet Andinak köszönhetem, itt megtalálhatjátok ti is. Andi után Csincsilla is megsütötte, az ő verzióját pedig itt láthatjátok. Természetesen nem marahattam le tőlük én sem, még a Közös konyha(kert)-es pályafutásom alatt sokszor elkészítettem én is, de azt hiszem, oda nem posztoltam. Úgyhogy most éppen itt az ideje, hogy megmutassam az én változatomat.

Említettem, hogy három adagot szoktam egyszerre elkészíteni. Egyrészt azért, mert általában akkor sütöm, amikor nagyobb társaságot várunk, tehát biztosan nem marad belőle. Másrészt, ha marad is, akkor lezárt fém dobozban hetekig eláll és ugyanolyan finom marad, mint frissen sütve. Harmadrészt, a karácsonyi sütik közé sorolom már évek óta. Ez az egyik, ami biztosan készül a pepperkakor (róla majd később) és a karácsonyi linzer (róla is) mellett. Vagyis ha karácsonyra készül, akkor nem lehet, hogy kis adagot süssek belőle.

Viszont a hozzávalókat egy adaghoz adom meg, mert biztosan nem mindenki akar ipari mennyiséget előállítani belőle.


Hozzávalók:
- 15 dkg liszt
- 1 púpozott evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 1/2 teáskanál szódabikarbóna
- 1/2 teáskanál őrölt fahéj
- 10 dkg étcsoki durvára darabolva
- 10 dkg puha vaj
- 7-8 dkg cukor
- 1 tojás

Látható, hogy Andi receptjéhez képest kicsit változtattam rajta. A kakaópornál fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy púpozott evőkanál legyen, mert így lesz szép sötét színe a keksznek, főleg ha esetleg gyengébb minőségű kakaóport sikerül venni. A fahéj mennyiségét megnöveltem, mert nagyon szeretem azt a fűszert. Viszont a cukrot drasztikusan lecsökkentettem, akárcsak Csincsilla, mert így is elég édes lesz a süti.

Az elkészítését Andi tökéletesen leírta és csak őt tudom ismételni:

Robotgéppel habosra keverem a lágy vajat, a tojást és a cukrot. Egy tálban összekeverem a többi száraz hozzávalót és apránként a vajas masszához dolgozom. Jó alaposan kikeverem, hogy mindenhova jusson a kakaóból és a felaprított csokiból.

Sütőpapírral bélelt gáztepsibe fél evőkanálnyi halmokat szaggatok egymás mellé (kissé el fog terülni, ezért érdemes helyet hagyni köztük). Nem lapítgatom mint Andi és nem formálom olyan szép félgömbre mint Csincsilla. Egyszerűen az "ahogy esik úgy puffan" elvet követem, az én kekszeim kissé borzas kinézetűek lesznek.

A tepsit 200 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. negyed óra alatt készre sütöm a sütit. Amikor kiveszem a tepsiből, még kissé lágy állagú, de nagyon hamar megszilárdul.


Már akkor ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megkóstoljam, amikor sül, hiszen az egész lakás tele lesz tőle csokiillattal.

Tominak évek óta sütök karácsonyra valamilyen sütit. Amióta anyukája meghalt, nem tudnám elviselni, hogy ne legyen legalább olyankor az asztalukon házi készítésű sütemény. Mindig meg szoktam kérdezni tőle, hogy milyent csináljak, amire általában ugyanazt a választ kapom: "Mindegy, de bőven elég egyféle.". Legalábbis az utóbbi időkig ez volt a válasz. Múltkor, amikor sütöttem a csokis kekszet, jót mosolyogtam magamban, mert elképzeltem, hogy mit fog válaszolni, amikor felteszem neki idén is a kérdést. És eltaláltam a válaszát! Ahogyan tavaly is, idén is ezt mondta: "Elég egyféle, mondjuk az a finom csokis keksz.".  Mondom én hogy jolly joker...




2012. november 20.

Flammkuchen, tarte flambée, elzászi lepény

Ahogy közeledik a karácsony és készülünk az ünnepre, tervezgetjük az ajándékokat, a menüt, sütiket, úgy jut egyre kevesebb idő minden egyéb dologra, így a főzésre is. Igyekszem gyorsan elkészíthető, de azért minél laktatóbb ételeket beiktatni étrendünkbe.

Ezer éve terveztem, hogy megsütöm ezt a lepényt. Először a Plus szupermarketekben találkoztam vele a mirelit részlegen, ahol pizzásdoboz-szerűkben várakoztak lefagyasztva. Akkoriban már ismertem és nagyon szerettem a mi magyar töki pomposunkat, viszont a franciás változatát, a hihetetlenül vékony tésztájú elzászi lepényt még nem. Már akkoriban sem volt túl olcsó ez a Plus-ban kapható lepényke - azért csak lepényke, mert én egyedül meg tudtam enni egy egészet - , viszont az első kóstolás után menthetetlenül beleszerettem. Amikor tudtam, vásároltam belőle. Aztán eltűnt a Plus, beleolvadt a Spar-ba és vele együtt eltűnt ez a finomság is. Legutóbb a Lidl-ben találkoztam vele, de horror áron és ez adta a végső löketet ahhoz, hogy nekiálljak és én magam megsüssek belőle akkora adagot, amekkorát csak szeretnék. 


Ez az elzászi lepény akkor laktató, ha sok készül belőle. Kevésnek nem is érdemes nekiállni, mert pillanatok alatt elfogy. Nagyon vékonyra kell nyújtani a tésztát, szinte több rajta a feltét mint maga az alap. Nem ám olyan mint a mi jó kis töki pomposunk. Az olyan tömör, vastag tésztájú. Kemencés lángos néven már biztos mindenki találkozott vele. Minden kirakodóvásárban megtalálható legalább egy kemencés lángos vagy langalló készítő, aki isteni illatokat és ezáltal kígyózó sorokat állít elő. Emlékszem, néhány éve a Móricz Zsigmond körtéren kirakodóvásár - talán karácsonyi vásár volt - és képes voltam munkából hazafelé leszállni a villamosról azért, hogy vehessek egy szeletet a friss kenyérlángosból. De említhetném akár a Deák téri karácsonyi vásárt is... Vagy bármelyiket. Nagyon könnyű rászokni erre az egyszerű, de nagyon finom ételre.

A töki pompost azóta már itthon sütöm, de ugyanígy teszek ezentúl francia testvérével is, a tarte flambée-vel. Náluk ez a változat kapható minden rendezvényen.


Hozzávalók:
- 44 dkg liszt
- 6 evőkanál (olíva)olaj
- 2 tojás sárgája
- 200 ml víz
 -1 teáskanál só
- tejföl vagy krémsajt
- 1 nagy fej (lila)hagyma
- kockázott húsos szalonna vagy sonka

A lisztet, 5 evőkanál olajjal, vízzel, a tojások sárgájával és a sóval alaposan összedolgozom, összegyúrom, míg teljesen sima tésztát kapok. Gömböt formálok belőle. Egy tálba beleöntöm a maradék 1 evőkanál olajat és ebben meghengergetem a tésztát. Szobahőmérsékleten legalább fél óráig pihentetem.

Közben a hagymát megtisztítom, vékonyan felszeletelem, a sonkát vagy szalonnát felkockázom. A sütőt előmelegítem 220 fokra.

A tésztát kettéosztom, két újabb gömböt formálok, majd kerekre kinyújtom mindkettőt, jó vékonyra. Én már eleve sütőpapíron nyújtom, hogy csak át kelljen emelni az egészet a sütőlapra. A kerek tésztalapok széleit visszahajtom, ezzel egy peremet alakítok ki. Tejföllel vagy krémsajttal vastagon megkenem a tészta tetejét, rászórom a szalonnát és a hagymát.

Az előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütöm.


Ebből az adagból 2 db kb. 25 cm átmérőjű lepény készülhet el. Vagy akár egy nagyobb téglalap alakú. Bármilyen is a formája, eteti magát, nem lehet abbahagyni. Először készítettem, de elégedett voltam magammal. Nagyon jó állagú tésztát kaptam, könnyű volt vele dolgozni és a második képen látható, milyen szép, hólyagosra sült. Kissé kevés tejfölt tettem rá, erre oda kell figyelnem legközelebb, mert nagyon hamar beszívja a tészta.

Kíváncsi lennék, a barátok, ismerősök közül kinek melyik ízlik jobban: a töki pompos vagy az elzászi lepény. Legközelebb tesztelni fogom őket. :)



2012. november 17.

Székelykáposzta

Nagyjából a Jókai bablevessel egy időben készítettem még pár hete ezt a székelykáposztát. Ha el is felejtettem volna, a képekre ránézve eszembe jutott volna, ugyanis ebbe főztem bele a bableveshez használt füstölt oldalas felét.

Én nem tudom elképzelni a savanyú káposztás ételeket valamilyen füstölt hús nélkül. A töltött káposztába több félét is szoktam tenni, mikor mi van itthon. De az erdélyi rakott káposzta sem lenne az igazi valamilyen jóféle csípős kolbász és szalonna nélkül. Lehet, hogy a székelykáposztába elég lenne a pörkölt, de ártani nem árt, ha van benne más is.


Karácsonykor mindig van töltött káposzta az ünnepi asztalon. Anyukám az utóbbi években egyszerre két félét is szokott készíteni, hogy legyen miből válogatni. Szerencsére ez egy olyan étel, hogy nem probléma, ha nem fogy el azonnal, mert sokáig eláll és ugye a mondás is úgy tartja - ha egy kapcsolat újrakezdéséről beszélünk - hogy "felmelegítve csak a töltött káposzta jó", vagyis annak nemhogy nem árt, hanem kifejezetten használ, ha többször van átmelegítve.

Ilyen a székelykáposzta is. Imi egyébként jobban szereti mint a töltött káposztát, úgyhogy volt olyan karácsony amikor két félét főztem: magamnak töltött káposztát, neki székelyt. Mondanom sem kell, két hétig biztosan ettük...

Most legutóbb kicsit újítottam, mert hiába kerestem a mélyhűtőben sertéshúst, nem találtam, viszont volt pulykamell, több csomag is. Gondoltam, semmi baja nem lesz az ételnek, ha kivételesen szárnyasból készítem hozzá a pörköltet. Ezért most az én receptem a következőképpen nézett ki:

Hozzávalók:
- 70 dkg pulykamell (a sertéshús helyett)
- 1 kg savanyúkáposzta
- kb. 30 dkg füstölt oldalas
- 1 paprika
- 1 paradicsom
- 1 nagy fej hagyma
- pirospaprika
- só
- bors
- olaj
- 2 db babérlevél
- 2 db pici piros csilipaprika
- 3 dl tejföl
- 2 csapott evőkanál tejföl


Az oldalast a csontok mentén feldaraboltam. A káposztát kétszer átöblítettem, hogy ne legyen annyira savanyú. Egy jó nagy edénybe beletettem, közé rejtettem az oldalasdarabokat, babérlevelet és a csilipaprikákat és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. Feltettem főni, puhulni.

Közben elkészítettem a pörköltet. A húst, a paprikát és a paradicsomot felkockáztam, a hagymát felaprítottam.
Olajon üvegesre pároltam a hagymát, majd lehúztam a tűzről, megszórtam pirospaprikával, felöntöttem pici vízzel és miután jó alaposan összekevertem, visszatettem a tűzre. Hozzáadtam a húst és minden oldalát megpirítottam. Belekevertem a paprikát, paradicsomot, sóztam, borsoztam és felöntöttem bőven vízzel. Fedő alatt puhára főztem. Én úgy szeretem, ha jó leveses marad a pörkölt, ezért ha párolog a víz, akkor mindig pótolom egy kevéssel. Leginkább a káposzta főzőlevével, mert annak finom, füstölt íze van az oldalastól.

Amikor a káposzta majdnem megpuhult, leszűrtem és belekevertem az oldalassal és a csilipaprikával együtt a pörköltbe. Figyeljünk, hogy jó szaftos legyen. Fedő alatt összefőztem, majd a liszttel kikevert tejföllel behabartam, alaposan kiforraltam és már tálaltam is.


Na igen, lényegesen rövidebb idő alatt készült el mint a töltött káposzta. Pláne így, hogy pulykamellből főztem sertéshús helyett. Természetesen magamnak még tettem rá plusz tejfölt, mert én mindent nagyon tejfölösen eszek. Finom volt pulykából is, lehet, hogy legközelebb is abból készítem.



2012. november 14.

Jókai bableves

Már majdnem feledésbe merült ez a jó kis leves, hiszen eltelt egy csomó idő azóta amióta ezt főztem. Pedig nagyon szerettem volna eldicsekedni vele, mert még soha életemben nem csináltam bablevest Jókai módra. Zöldségeset-savanykásat már igen, de rájöttem, hogy az semmi volt ehhez képest. Mármint ízhatásilag.

Szeretem az ilyen laktató, tartalmas, akár egytálételnek is mondható leveseket. Milyen finom is tud lenni egy gulyásleves, lencseleves, palócleves! Utána már csak egy kis buktát, palacsintát kíván az ember fia és lánya, mert semmi más nem fér bele.


A Jókai bableves elkészítéséhez híres vendéglősünket, Bujtor István, Latinovits Zoltán és Frenreisz Károly nagypapáját, Gundel Károlyt hívtam segítségül.

Néhány évvel ezelőtt ajándékba kaptam ezt a könyvecskét és - bár átnéztem és megfogadtam, hogy megcsinálom belőle ezt is meg azt is - még soha semmit nem főztem meg a benne található receptek közül. Gondoltam, itt az alkalom, hiszen egy Gundel-féle leves nem lehet rossz.

Idéznék egy pár sort az előszóból:

E könyvecske 1934-ben először németül, majd angolul, később franciául jelent meg, sőt néhány receptje - a paprika propagandájának szolgálatában - japánul is. Csak ezek után adták ki magyarul, majd a szerző halála után oroszul, csehül és olaszul. Német és angol nyelven minikönyvként is többször megjelent.
A mű sikerét bizonyítja, hogy első megjelenése óta 50 kiadást ért meg.



A könyvben található recept:

Hozzávalók:
- 180 g száraz bab vagy 300 g friss, fejtett bab
- 1 db füstölt sertéscsülök
- 100 g sárgarépa
- 80 g petrezselyemgyökér
- babérlevél
- fokhagyma
- 150 g zöldpaprika
- 70 g paradicsom
- 300 g kolbász
- 40 g zsír
- 30 g liszt
- 30 g vöröshagyma
- 5 g fűszerpaprika
- petrezselyem zöldje
- 1,5 dl tejföl + 30 g liszt
- csipetke

Előre leszögezném, hogy én semmit nem mértem le, csak rakosgattam bele a hozzávalókat. Valamint kissé másképp készítettem mint ahogyan le van írva, leginkább azért mert nekem nem csülköm volt otthon hanem füstölt, nyers oldalasom. De lássuk az eredeti receptet és utána leírom, hogy módosítottam rajta.


A száraz babot jól megmossuk és előző este beáztatjuk. Fejtett bab esetén erre nincs szükség. A csülköt kb. 1,5 liter vízben vajpuhára főzzük. Másnap a karikára vágott zöldséget a főzőlé tetején megfagyott s arról villával leszedett zsíron megpirítjuk. Ha barnulni kezd, az áztatólével együtt hozzáöntjük a babot, felöntjük a füstölt ízű lével. Egy babérlevéllel, csipetnyi zúzott fokhagymával, a kis kockára vágott zöldpaprikával és paradicsommal, illetve a csülöklé sótartalmától függően kevés sóval puhára főzzük.

Közben a kolbászt megsütjük, kivesszük zsírjából és vékony karikára vágjuk. Ha a bab megpuhult, a kolbászsírból és lisztből világos rántást készítünk apróra vágott vöröshagymával, az utolsó pillanatban fűszerpaprikával és petrezselyemzölddel meghintve. Ha a leves a rántással felforrt, tejföllel behabarjuk, végül csipetkét főzünk bele., majd hozzáforraljuk a kolbászkarikákat.

Tálalás előtt apró kockára vágjuk a csülökhúst, rámerjük a forró levest. Ecettel, tárkonyecettel tányérján ki-ki utánízesítheti. A savanyú íz ellensúlyozására a végső ízesítéshez igen kevés porcukor is számításba jöhet az szükséges ízharmóniához.

Ahogy említettem, nekem csak füstölt oldalasom volt otthon, így előző nap a bab beáztatásán kívül semmit nem csináltam. Másnap ahogy feltettem a babot főzni, beleraktam az oldalast is, úgy ahogy volt egészben, csonttal együtt. A zöldségeket nem pirítottam meg zsíron, csak beleszórtam a levesbe. Nem volt füstölt ízű levem, csak sima vízzel öntöttem fel, viszont ahogy az oldalas benne főtt, finom füstölt íze lett. Ahogy megfőtt a leves, kiemeltem a csontjáról már lefőtt füstölt húst és apró kockákra vágtam, majd visszatettem bele.
Ezen kívül még egy dolgot változtattam: a kolbászt már eleve karikázva sütöttem zsírjára.


A csipetkét nagyon egyszerűen elkészíthetjük: 80 g lisztből, 1 tojásból, sóból kemény tésztát gyúrunk. Meglisztezett deszkán kb. 1 mm vastagságúra nyújtjuk majd lisztes kézzel szabálytalan alakú, kb. kisujjkörömnyi darabokat csipkedünk belőle: neve is ebből ered. Forrásban lévő leveshez adjuk, időnként megkeverjük. Akkor lesz kész, amikor feljön a leves tetejére.

Nem csalódtam a Gundel-féle receptben. Ezentúl ha bableves, akkor nálam csakis a Jókai jöhet szóba. Én nem adtam hozzá ecetet, viszont a tejfölt nem sajnáltam a tetejéről.  És annyira de annyira laktató volt, hogy utána már tényleg csak palacsintára vágytam. :)




2012. november 12.

Pulykacomb muffinnal


Ahogy azt a Wikipedián is olvashatjuk, Magyarországon is egyre népszerűbbek az amerikai, francia és német családok körében méltán kedvelt muffinok. 
Nálunk én vagyok a nagy muffinkészítő, mivel "ezek a formában kisült apró sütemények rendkívül egyszerűen és gyorsan elkészíthetők". És ez az, ami igazán nekem való.
Kezdetben kizárólag az édes muffinokkal próbálkoztam, nem tudtam elképzelni másnak, mint édességnek. Egyszer aztán készítettem valami pizzaízű muffint, amiben nem csalódtam. Kis szünet után viszont nagyon megtetszett ez a recept, aminek én természetesen a muffin-részét vállaltam, a többi feladat a szüleimre hárult.


A receptet a Nők Lapja 2009. március 4-i számából néztük ki, amin csak egy keveset módosítottunk. Spárga helyett mi zöldbabot tettünk a muffinba, parmezán sajt helyett pedig trappistát.


A hozzávalók 4 személyre:
1 felső, bőrös-csontos pulykacomb (1-1,2 kg - mi szoktunk pulykamedált is venni, vegyesen)
1 ek. pulykafűszersó
2 fej friss fokhagyma
2 nagy fej hagyma
1 ág rozmaring (10 cm-es)
2 ek. olaj
1 dl száraz fehérbor
1-2 paradicsom
1 csokor újhagyma
100 g főtt sonka (egyben)
150-150 g (mélyhűtött) zöldspárga/zöldbab és zöldborsó
1 ek. olaj
só, bors
80 g olvasztott vaj/margarin
300 g finomliszt
1 tasak sütőpor
2,5 dl tej
3 tojás
50 g reszelt parmezán/trappista sajt



A húst bedörzsöljük a fűszersóval, mellédobjuk a félbevágott fokhagymákat, a gerezdekre szelt hagymákat és a rozmaringot, meglocsoljuk az olajjal és a borral, 180 fokos sütőben puhára pároljuk, majd pirosra sütjük (1 óra+25 perc).


A muffinhoz az újhagymát megtisztítjuk, kevés zöldjével együtt karikákra, a sonkát apró kockákra vágjuk. A spárgát 3 percre forrásban lévő vízbe dobjuk, leszűrjük, a fejeket leválasztjuk, a szárakat 2 cm-es darabokra aprózzuk. (Ezt kihagyhatjuk, és a zöldbabot kicsire darabolva a borsóval együtt kezelhetjük.) Megfonnyasztjuk az olajban a hagymát, rádobjuk a borsót, 5 percig pároljuk, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a spárgát.


Kikenünk vajjal/margarinnal egy 12 csészés muffinformát. Összedolgozzuk a lisztet, a sütőport, kevés sót, borsot, a tejben elhabart tojásokat, a maradék vajat/margarint, a sajtot és a zöldséget. A formákba töltjük, majd a pulyka alatti rácson 35 percig sütjük.


A húst felszeleteljük, tálra rendezzük, paradicsommal díszítjük, és a muffinok kíséretében tálaljuk. A recept szerint 2 óra alatt elkészíthető az étel, ami emlékeim szerint igaz is.




2012. november 7.

Kókuszgolyó

Biztos vagyok benne, hogy a kókuszgolyó sok családban alapédesség, évente többször is készül az egyszerűsége - és ennél fogva nagyszerűsége - miatt.  És abban is, hogy mindenkinek megvan a saját, jól bevált receptje, ha máshol nem, hát a kezében.  Vagyis úgy készítik ahogy én: tudják az összetevőket, de már csak "érzésre" teszik a tálba, nem méricskélnek.

Meg kell, hogy mondjam, rutinom az már van. Lassan 20 éve én vagyok a családban a "kókuszgolyógyáros", ez az én feladatom. A pályafutásom még általános iskolás koromban kezdődött...


Nem tudom, mostanában és más iskolákban hogyan történik, de nálunk hatodikos korom körül kezdett kialakulni egy hagyomány: minden évben karácsonyi vásárt rendeztek az osztályok, ami arról szólt, hogy saját készítésű dolgokat árultunk a "standunkon", vagyis a folyosóra kipakolt iskolapadokon. Ez egy komoly esemény volt, szülőket, barátokat vártunk, és sok-sok bevételre számítottunk tőlük. A befolyt pénz az osztálykasszába került és közös kirándulásra, közös élményekre fordítottuk. Nagyon érdekes termékeket árultak az osztályok: sütiket, különböző csomagolópapírral bevont ajándékdobozokat, egyedi készítésű ékszereket. Például olyan hajcsatot, amin szárított citrom vagy narancs volt. Kézzel készített karácsonyfadíszeket és hasonló kreatív dolgokat. Mindenki lelkesen készült valamivel, a szülők pedig még lelkesebben látogatták ezt az eseményt.

Valószínűleg bennem már akkor megmutatkozott a sütés-főzés szeretete, hiszen az első vásárra is sütivel készültem. Méghozzá egy kókuszos sarokkal. Sajnos már nem emlékszem pontosan a receptre, csak arra, hogy az anyukámnak előző évben karácsonyra vásárolt Dr. Oetker süteményeskönyvéből néztem ki és egyből megtetszett, mert annyira jól nézett ki. Mondanom sem kell, a kivitelezés hagyott maga után kívánnivalót, az én sütijeim nem lettek túl mutatósak. De elfogyott a vásárban és nekem ez volt a lényeg.


Következő évben már áthívtam Kinga barátnőmet segítségnek, hiszen ő is kezdett egyre otthonosabban mozogni a konyhában. És a mi konyhánkban is, szó szerint MOZOGNI. Jó hangulatú táncos, éneklős fiestát rendeztünk kókuszgolyókészítés közben - úgy látszik, ez a kókuszos vonal valamiért megmaradt nálam előző évről. Nagyjából 1993-at írtunk ekkor, üvöltött a magnóból DJ Bobo, a 2Unlimited, Haddaway és a többiek. Na meg Cherokee-től a Cherry Coke. :)


A kókuszgolyóink fantasztikusan sikerültek, mind elfogytak és szép kis bevételt hoztak az osztálykasszára. Azóta is, akárhányszor csinálom, mindig eszembe jut. És az is, hogy akkor még puskáznom kellett a receptjét és pontosan kimértünk mindent Kingával.

Hozzávalók:
- 75 dkg darált keksz
- 20 dkg vaj
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 4 személy részére elegendő kávé
- 3 evőkanál porcukor
- 1 evőkanál rum

A darált kekszet az olvasztott vajjal, lefőzött kávéval, kakaóporral, porcukorral, rummal alaposan összegyúrjuk. Golyókat formálunk, közepükbe 1-1 szem (rumos) meggyet rejtünk és kókuszreszelékben megforgatjuk. Egy éjszakát hűtőben állni hagyjuk majd mind megesszük. :)


Azóta már nem méregetek, csak érzésre öntöm egymáshoz a hozzávalókat. De ami nem változott: csak rumos vagy valamilyen alkoholos meggyet vagyok hajlandó beletenni, hiszen az a lényeg benne. :)

Anyukám általában minden évben tesz el jó pár üveg rumosmeggyet, hogy legyen a kókuszgolyóba, lúdláb tortába. Viszont volt olyan év is, amikor újított és narancsos konyakos meggy került fel a kamrapolcra. A legutóbbi kókuszgolyó gyártásnál ezt használtam fel, illetve a saját készítésű, pálinkában érlelt meggyet.


Ezekkel sem volt rossz, de rumossal az igazi. :)




2012. november 5.

Lasagne sült csirkemellel

Legutóbbi bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy elég sok sült csirkemellem megmaradt, amit félretettem későbbi felhasználásra. Bármennyire is imádom Frakkot és Vilmát, úgy gondoltam, ezt most nem ők fogják megkapni. Mielőtt az állatvédők összevonnák szemöldöküket, leírom, hogy nem kell félteni a kutyáinkat, többet esznek mint mi és ráadásul finomabbnál finomabb falatokat. :)

Szeretem a kihívásokat, ami alatt például azt értem, hogy egy komplett ételből hogyan tudok egy teljesen más fajtát varázsolni. Így született meg a zöldségekkel sült csirkemellből ez a lasagne. Természetesen el lehet készíteni nyers húsból is, csak akkor egy kicsit másképp kell nekikezdeni.


Mondjuk úgy, hogy vékonyan felcsíkozzuk a csirkemellet, fűszer és olaj keverékével bepácoljuk, majd fél óra múlva egy serpenyőben megsütjük. És akkor lehet folytatni ugyanúgy, mintha már kész sült csirkemellből készítenénk a lasagne-t.

Hozzávalók:
- fél sült csirkemell (ha marad rajta zöldség, paprika, paradicsom, hagyma az előző ételből, az nem baj)
- 1 szál póréhagyma
- 1 TV paprika
- 2 nagyobb, érettebb paradicsom
- 40 dkg sűrített paradicsom
- 1 marék friss bazsalikom és oregano vegyesen
- só
- bors
- olaj
- 8 dl tej
- 4 csapott evőkanál liszt
- 2 evőkanál vaj
- fehérbors
- szerecsendió
- sajt
- lasagnelap


Tehát a sült csirkemellet felcsíkoztam, félretettem, a rajta maradt, vele sült zöldségekkel együtt. A fűszeres olajat, amiben sült, átöntöttem egy nagyobb edénybe és megpároltam rajta a felkarikázott póréhagymát. Hozzáadtam a csíkokra vágott paprikát és a kockázott paradicsomot is. Az egészet megsóztam, borsoztam és fedő alatt összeforraltam.

Amikor a paradicsom kezdett levet ereszteni, beleforgattam a (zöldséges) csirkemellet is és felöntöttem paradicsomszósszal valamint egy kis vízzel. Hozzáadtam a felaprított friss bazsalikomot, oreganot, majd fedő alatt kb. negyed órán keresztül főztem. Ha túl hígnak tűnik, akkor ne fedjük le teljesen, hadd párologjon.

Közben elkészítettem a besamel mártást. A vajat felforrósítottam, beleszórtam a lisztet és folytonosan kevergetve aranysárgára pirítottam benne. Hozzáöntöttem a mikróban megmelegített tejet és közepes tűzön besűrítettem. Sóval, fehérborssal és szerecsendióval ízesítettem és levettem a tűzről.


Amint a paradicsomos szósz egy kissé besűrűsödött, egy szögletes üveg sütőtál alján elterítettem belőle egy keveset. Erre jött egy sor lasagnelap. Én dobozos, száraztésztát szoktam venni. A tésztát befedtem bőven szósszal, majd besamelmártással és újra tésztával. Addig ismételtem, míg elfogyott minden és a besamelmártás zárta a sort. Megszórtam reszelt sajttal, alufóliával befedtem a tálat és már mehetett is a 190 fokra előmelegített sütőbe.

Akkor jó, ha sok szószunk és mártásunk van, ússzon benne a tészta. Elég sokat fel fog szívni belőle, főleg ha nem aznap, hanem másnap fogyasztjuk.

Körülbelül 60-70 percet sült-párolódott így a sütőben, majd levettem róla az alufóliát és addig sütöttem még amíg a sajt szépen megpirult a tetején.


Egy igazán finom lasagne lett a végeredmény. Kicsit magyaros jellegű a paprika-paradicsom párosítás miatt de a paradicsomszósz miatt ráfoghatjuk, hogy olaszos. Több napig ettük, nagyon jó volt frissen is és később is.

Ha már Frakkékat emlegettem a bejegyzés elején, találtam egy régebbi képet róluk, amit annyira szeretek. Igazi jótestvér-pózban fekszenek, kézen- , bocsánat mancsonfogva egymást. Balról Frakk kb. 5 évesen, jobbról Vilma 12-13 hetesen. Azóta megfordult az arány, Vilma a nagyobb.