2013. július 31.

Cukkinis-kolbászos tészta

Aki nyomon követi blogunkat, annak biztos feltűnt már, hogy szeretjük a cukkinit, amit hihetetlenül változatosan el lehet készíteni: grillezve, levesbe, rántva, töltve, stb. ...  Én legtöbbször mégis tésztához szoktam felhasználni.

Van, amikor csak zöldségeket használok a cukkini mellé, de ha reklamálnak itthon, hogy túl "vega" a tervezett ebéd, akkor kiegészítem valamilyen húsfélével. Ennél a tésztánál nem is akármilyen hússal: kolbásszal és szalonnával párolom össze a cukkinit, szóval húsimádóknak is ideális.


Mondtam már, hogy imádom Csincsilla rögtönzéseit? Ez a tészta is az ő "gyereke", tavaly született meg az agyában az ötlet. És az én családom azonnal átvette tőle. Anyuék már vagy háromszor készítették el, mire én is nekiálltam. Alig vártam, hogy idén végre cukkiniszezon legyen, vagy legalábbis olcsóbban hozzájussak, mint télen. Ez az időszak szerencsére eljött, a héten például 150 Ft-ért vettem egy kiló cukkinit. És innentől kezdve indulhat a tészta sorozatgyártása. :)

Hozzávalók:
- 2 közepes, vagy 4 kicsi cukkini
- 8-10 gerezd fokhagyma
- nagy csokor petrezselyem
- 6-8 levél zsálya
- 1 szál csípős kolbász
- 10-15 dkg szalonna
- 1 evőkanál szójaszósz
- só
- őrölt bors
- őrölt chili, vagy chilipaprika ha a kolbász nem csípős
- olaj
- 50 dkg tészta

A petrezselymet és a zsályát természetesen frissen szedtem a balkonládáimból, amikben a legszükségesebb fűszereim teremnek. Tavaly óta, vagyis amióta ez a recept bekerült a "menüsorunkba", már a zsálya is alapvető fűszernek számít nálunk.


Csincsilla libazsírt használ, én olajat szoktam, de ettől még nagyon finom a végeredmény. Általában van otthon csípős kolbászunk, így abból karikázok bele. Ha nincs, akkor szintén saját nevelésű chilipaprikát aprítok fel, hogy pikáns legyen a végeredmény.

Csincsillának még azért is hálás vagyok, mert egy gyors ebéddel ismertetett meg. Pikk-pakk össze lehet dobni, így ilyen nyári kánikulában is, mint ami most van, tökéletes!

A vékonyra szeletelt fokhagymát olajon megpirítom, hozzáadom a karikára vágott kolbászt, felkockázott szalonnát és kevergetve zsírjára sütöm. Beledobom a félkarikára vágott cukkinit, a felaprított zsályát és a szintén felaprított petrezselyem felét. Ha nincs csípős kolbász otthon, akkor ilyenkor szoktam hozzákeverni a chilit is.

Fedő alatt addig főzőm-párolom, míg a cukkini megpuhul, de még nem esik szét teljesen. Ekkor meglocsolom szójaszósszal, megszórom őrölt borssal és ha kell, sózom is. Általában nem kell, mert a szójaszószom elég sós, na meg a kolbász is. A végén belekeverem a maradék petrezselymet és a kifőtt, leszűrt tésztát.


Frissen a legfinomabb, olyankor még jó szaftos. Másnapra már kissé beszívja a szószt, de engem nem szokott zavarni, napokig enném. :)

Anyuék legelőször szójaszósz nélkül készítették el, mert éppen nem volt otthon nekik. Úgy is belapátoltam belőle egy nagy adagot, de természetesen szójaszósszal finomabb.




2013. július 29.

Sárgabarack lekvár

Ott hagytam abba legutóbbi bejegyzésemet, hogy ahogy befejeztem a narancsos sárgabarack lekvár befőzését, máris álltam neki a klasszikusnak. Nem volt megerőltető, hiszen csak kis adagot készítettem mindkettőből.

Aranyos dolog volt, hogy kértem anyut, hozzon nekem a piacról barackot a lekvárhoz. Hozott, és közben még nagyitól is érkezett egy kis adag, amennyit a saját fájáról meg tudott menteni nekünk. Éppen pakoltuk össze ezeket, hogy hazahozzam, amikor beállított keresztapum egy nagy kosár sárgabarackkal. :)


Abból már csak néhány kilónyit vettem magamhoz, fogalmam sem volt mit csinálok azzal a sok barackkal.

Aztán szép lassan jöttek az ötletek:
- megfőztem a narancsos sárgabarack lekvárt
- megsütöttem a sárgabarackos papucsot
- és csináltam Iminek sárgabaracklevest málnával

De inkább olyan baj legyen, hogy gondolkodni kelljen mi készüljön az otthon lévő dolgokból, mint hogy jöjjenek sorban az ötletek és nem tudom megvalósítani, mert üres a hűtő és a kamra.


Hozzávalók:
- 2 kg sárgabarack (magozva)
- 30 dkg cukor

És semmi más.

Volt olyan év, hogy a barackokat forrásban lévő vízbe dobtam néhány másodpercre, majd még forrón lehúztam a héját. Úgy finomabb a lekvár, de szerintem nem annyival, hogy megérje a plusz munka és az ujjunk szétégetése. Tudom, 2 kg baracknál ez nem lett volna jelentős, de én szeretem úgy is, hogy belefő a héja.

A barackokat megmostam, kimagoztam és egy lábasba rétegeztem: egy sor barack, kevés cukor, egy sor barack, kevés cukor... egészen addig míg elfogyott. Takaréklángon szép lassan elkezdtem főzni, felforraltam. Addig főztem, míg a gyümölcs egészen szétesett és a leve elkezdett párologni. Ekkor botmixerrel pürésítettem, úgy hogy maradjon benne gyümölcsdarab is, majd további fél órán keresztül rotyogtattam. Közepesen sűrű állagú lekvárt kaptam.


A szokásos módon dunsztoltam: fertőtlenített üvegekbe töltöttem, lezártam, majd 5 percre fejreállítottam. Ezután újságpapírba csavarva takarók közé dugtam hűlni néhány napra.

Bár ezt a lekvárt több barackból készítettem mint a narancsos változatot, ugyanannyi üveg lett belőle. Talán azért mert tovább főztem, több leve elpárolgott közben.


Fent pedig láthatjátok a kamrapolcomat a sok féle lekvárral. Félek, hogy egyszer le fog szakadni. :) De ez a félelem nem tántorít el, hogy hamarosan elkészítsem a következőt: a sárgadinnye lekvárt.



2013. július 28.

Narancsos sárgabarack lekvár

Tele van a kamrapolcom, legalább 12 féle lekvár alatt roskadozik, én mégis minden évben kényszer érzek arra, hogy - bár még nem fogytak el teljesen az előző éviek sem - újra és újra befőzzek. Nemcsak a hagyományos ízben készítem el a lekvárokat, hanem mindig keresek valami újat.

Ilyen volt például tavaly az étcsokoládés almalekvár, vagy idén a meggylikőrös meggydzsem.


Most pedig - mivel sárgabarack szezon van - elhatároztam, hogy ellopom a főnököm ötletét. :) Ők évek óta főznek be a klasszikus sárgabarack lekvár mellett narancsos változatot is. Szokott behozni belőle kóstolót és nekem annyira ízlik, hogy idén már én sem hagyhattam ki.

Hozzávalók:
- fél narancs
- annyi sárgabarack magozva, hogy a naranccsal együtt 1,5 kg legyen
- 1 doboz Koronás Befőzőcukor 3:1

A narancsot meghámoztam, gerezdekre szedtem és teljesen megtisztítottam a fehér bőrétől is. Csak a rostos részre volt szükségem. Apró darabokra vágtam, lemértem, majd egy nagy lábasba szórtam.

A jól megmosott barackot kimagoztam, félbevágtam és a narancsot kiegészítettem vele összesen 1,5 kg-ra. A barack felét szintén beleszórtam a lábasba. Botmixerrel pürésítettem, hozzáadtam a befőzőcukrot és a barack másik felét. Kevergetve felforraltam, majd forrástól számítva negyed órán keresztül főztem. A botmixer segítségével még egy kicsit pürésítettem, de úgy hogy maradjanak benne nagyobb darab barackok is. Még egyszer összerottyantottam az egészet.


Előzőleg kimosott, fertőtlenített üvegekbe töltöttem a lekvárt és a szokásos módszerrel csírátlanítottam: ahogy rázártam a fém kupakot, fejre állítottam az üveget 5 percre, majd újságpapírba csomagolva takarók közé dugtam, hogy lassan hűljön ki.

5 napot hagytam ott állni, ebben a nagy melegben tényleg csak nagyon lassan hűlt ki a lekvár. Ezután megkapták szokásos díszítésüket az üvegek. Imi unokatesójának, Esztinek nagyon tetszett az ötlet, hogy használt csomagolópapírból vágok ki köröket és egy szalag segítségével ezzel borítom be a fém kupakokat.


A fenti mennyiségből 5 kis üveg lekvár készült. Mostanában egyszerre kisebb mennyiségű gyümölcsből főzök be, hogy minél több féle férjen fel a kamrapolcra. 5-6 üveg bőven elég egy féléből.

A narancsos sárgabarack után még aznap nekiálltam a sima sárgabarack lekvár elkészítésének.



2013. július 26.

Citromtorta Anyák napjára

Megszakítom kicsit a sárgabarack-láncot némi citrommal.
Tudom, én vagyok, aki mindig késésben van, és július végén jegyzi be az Anyák napi citromtorta megvalósításának mozzanatait. Van egy kevés lelkiismeret furdalásom, hogy most jutottam csak idáig, de ha belegondolok, miről is írok, kicsit megnyugszom, hiszen a citrom az év minden szakaszában jólesik, finom és kapható.


Ennek a süteménynek a történetét azzal kezdeném, hogy terveztem, meglepem majd anyát valamilyen finomsággal Anyák napjára, de nem tudtam még, konkrétan mivel. Egyik nap azonban, amikor anya elkezdte mutogatni a Vidék íze újságot, rábökött két tortára, és azt mondta, hogy az egyiket kéri Anyák napjára. Néztem rá nagy szemekkel, hogy "tőlem??" Közöltem, hogy biztos nem fogok tortát gyártani. Utána lázasan gondolkodtam, mit tegyek. Hogy lepjem meg? Nem elég, hogy egy házban élünk, és egy konyhánk van, de még sütit is választott magának. Tanácstalan lettem, de teljesen. Bea azzal vigasztalt, hogy ha meglepetés nélkül nem akarok sütni, akkor sincs nagy gond, mert ő megsüti a másik tortát, amire anya rámutatott, és mással is készül nekem, hiszen az Anyák napját egyszerre tartottuk a névnapommal. 
Közelgett május 3., a sütés lehetséges időpontja. Andrásom azt tanácsolta, hogy mégiscsak süssem meg azt a tortát, segít ő is, de biztos, hogy örömet fogok szerezni már a szándékkal is anyának. Azt hiszem, igaza lett. :)


Az első nagyon kellemes meglepetés az volt, hogy gyönyörűséges lett a piskóta! Nem akarok fellengzősködni, esküszöm, de nekem még nem sikerült emlékeim szerint soha ilyen szépre piskóta. A következő örömöm az volt, hogy kitaláltam, hogy vághatnánk három felé a piskótát (eddig mindig anyát kértem meg erre a nemes feladatra). Betettem a tortaforma alá egy kisebb tányért, lekapcsoltam a piskóta körül a forma oldalát, és letoltam a konyhaszekrényre. Egy éles és nagy késsel pedig szépen levágtam a torta forma oldala teteje mentén, tehát egyenesen a felső réteget. Ezután betettem még egy tányért a forma alá, újra letoltam a szekrényre a forma oldalát, és újra levágtam a kilógó piskótát. András forgatta nekem a formát, én meg nyesegettem. :) Igazán jól sikerült az elmélet. :)
A harmadik jó dolog a tortában az íze volt. Könnyű, krémes, nem édes, nem savanyú, nagyon finom! :)
A negyedik örömteli pillanat a torta külseje volt. Az én - talán elfogult - véleményem szerint szép és gusztusos lett, ügyesen díszítettük, noha a karamellkosárkák nem sikerültek. :)
Az utolsó öröm pedig akkor ért a tortával kapcsolatban, amikor láttam, hogy anya örül neki és mindenkinek ízlik. :)
Mielőtt nagyon elunnátok magatokat, gyorsan megosztom veletek a receptet is, az újság szerint.


Hozzávalók:
4 citrom
1 teáskanál méz

A piskótához:
6 tojás
6 evőkanál víz
1 csipet só
1 csomag sütőport
2 citrom reszelt héja
+ 2 citrom csücskeinek reszelt héja
25 dkg kristálycukor (10 evőkanál cukor)
1 csomag vaníliás cukor
25 dkg liszt (12 csapott evőkanál)

A krémhez:
1 liter tej
3 tasak tejszín ízű pudingpor (vagy 6 evőkanál kukoricakeményítő - mi 1 tejszínízű és 2 vanília ízű pudingport használtunk)
25 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
35 dkg vaj
1 egész citrom és 2 citrom csücskeinek leve

A díszítéshez:
3x5 dkg kristálycukor
3x1 teáskanál 10 %-os ecet
kandírozott citromhéj (mi ezt lehagytuk)


Két citrom közepét vékony karikákra felszeleteljük (3-5 mm vastagra), a magokat kiszedjük. Félretesszük a díszítéshez. A levágott csücskökre még szükség lesz. Két citrom és a levágott csücskök héját lereszeljük. Egy citrom húsát kifilézzük, felkockázzuk, összekeverjük a mézzel. A maradék citrom és a négy levágott citromvég levét kinyomjuk.

Elkészítjük a piskótát. Először egy 26 cm-es tortaforma alját kivajazzuk, liszttel megszórjuk, az oldalát nem kell (ezek sütőpapírral is helyettesíthetők). Elektromos habverővel habosra keverjük a tojások sárgáját a cukorral, a vaníliás cukorral, a sóval, a lereszelt citromhéjjal és a vízzel, majd több részletben beledolgozzuk a tojásfehérjékből vert habot és a sütőporral elvegyített lisztet. Beleöntjük a masszát az előkészített tortaformába, és a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt megsütjük. Rácsra borítjuk és kihűtjük.


Közben elkészítjük a krémet. Pudingot főzünk az 1 liter tejből és a 3 pudingporból, a cukorral és vaníliás cukorral édesítjük. Kihűtjük, közben többször megkeverjük, hogy a tetején ne képződjön bőr. Elektromos habverővel habosra keverjük a vajat a citromlével, majd több részletben összedolgozzuk a kihűlt pudinggal.

Háromfelé vágjuk a hideg piskótát. Az alsó lapra kenjük a krém negyedét, elosztjuk rajta a mézes citromkockák felét. Ráteszünk egy piskótakorongot, és megismételjük az eljárást. Ráhelyezzük az utolsó piskótalapot. A maradék krémmel bekenjük a torta oldalát és tetejét.


Karamellát főzünk 5 dkg cukorból és 1 teáskanál ecetből. Megvajazzuk egy evőkanál (vagy más alkalmas forma) hátát, csíkokban rácsorgatjuk a karamellt. Rögtön le is szedjük, míg teljesen meg nem keményedett. Ezt is kétszer megismételjük. A tortát ezekkel a kupolákkal, a félretett citromkarikákkal, valamint kandírozott citromhéjjal díszítjük. (Nekünk a karamell kupolák nem sikerültek, kicsit absztrakt formák lettek, de nekünk így is nagyon tetszett. :) )




2013. július 24.

Sárgabarackos papucs

Aki szereti a leveles tésztát és a gyümölcsöt, annak biztos, hogy az egyik kedvence lesz ez a süti. Enni is és elkészíteni is.

Nálam ez az egyik jolly-joker a csokis keksz mellett. Ha nincs semmi más jó ötletem, ezt sütöm meg és eddig még mindenkinek ízlett. Leveles tészta mindig van a mélyhűtőben, tej és pudingpor szintén mindig megtalálható otthon. A gyümölcs pedig kedvünkre variálható attól függően, hogy éppen minek van szezonja.


Évekkel ezelőtt egy tévéműsorban láttam hasonlóan elkészített papucsokat. Annyira megtetszett az az ötlet, hogy szegfűszeggel tűzték össze a tetejét, hogy valójában emiatt álltam neki én is szinte azonnal megsütni. Akkor éppen körteszezon volt, úgyhogy vaníliapuding és egy-egy szelet körte került bele. Egészen múlt hétig egyébként minden esetben körtével készítettem.

Most viszont ott állt a sok sárgabarack, így újításképp barackot ültettem a puding tetejére.

Hozzávalók:
- 50 dkg leveles tészta (én mirelitet szoktam használni)
- 1 csomag pudingpor
- 3 evőkanál cukor
- 4 dl tej
- gyümölcs
- szegfűszeg

Ha valaki hozzám hasonlóan mirelit levelestésztából készíti, ne felejtse időben kivenni a mélyhűtőből. Én már jártam úgy, hogy későn kapcsoltam és amikor már sütnöm kellett volna, még jeges volt a közepe. :) Mentségemre legyen mondva, életemben először dolgoztam akkor mirelit leveles tésztával. Azóta tanultam az esetből és most viszont jó előre kikészítettem.


A pudingporból, a cukorból és a tejből kemény, sűrű pudingot főztem és kihűtöttem.

Amíg hűlt, lisztezett gyúródeszkán, vékony téglalappá nyújtottam a leveles tésztát és igyekeztem egyenlő oldalú négyzetekre felvágni. Attól függ, hogy mekkora négyzetekre vágom, hogy milyen gyümölcsöt szeretnék beletenni. A körtéhez nagyobbra szoktam hagyni, mert hosszú, kell neki a hely. A barackhoz elég volt a kisebb négyzet. Fél kiló leveles tésztából 16 papucsot tudtam csinálni.

A négyzetek közepére kanalaztam 1-1 adagot a kihűlt pudingból. Most karamell ízűt főztem. A pudingok tetejére ültettem fél szem magozott sárgabarackot, majd két oldalról felhajtottam a tészta szélét, úgy hogy legyen átfedés és 1-1 szem szegfűszeggel rögzítettem, "beleszögeltem" a barackba.

Ha valaki szeretné, lekenheti tojással, én nem szoktam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam és 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöttem. Amikor kihűlt, tányérra rendeztem és porcukorral meghintettem a tetejét.


Vigyázat! Amilyen gyorsan készül, olyan gyorsan fogy. Soha nem lehet eleget sütni belőle.

Drága Tomim, olyan aranyos volt! Ő nem nagyon szereti a gyümölcsös sütiket, de ezt megkóstolta és meglepve láttam, hogy ízlik neki, többet is vett belőle. Nagyon meg akart dicsérni, mert mondta, hogy "nagyon finom, de a legfinomabb a tésztája, egyszerűen mennyei". Jót mosolyogtam rajta és felvilágosítottam, hogy ahhoz nem kellett nagy tudomány, hogy elkészítsem. Egyszerűen elmentem a boltba és megvettem 200 Ft-ért.

Persze kategóriákkal finomabb lenne házi készítésű leveles-vajas tésztából, de az egyelőre kihagynám. :)



2013. július 23.

Sárgabarackleves málnával

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy jár az agyam, mit is kellene csinálni a sok sárgabarackból ami még a szombati lekvárkészítés után megmaradt. Mivel délutánra a barátainkat vártunk, úgy gondoltam, egy részéből sütit sütök. Rövid gondolkodás után megszületett a döntés: a másik részéből levest készítek Iminek, aki velem ellentétben szereti a gyümölcsleveseket.


Eleinte még én magam sem tudtam, hogy milyen lesz a végeredmény. Felvázoltam Iminek az ötletet, aki nem tiltakozott ellene, de láttam rajta, hogy vannak fenntartásai, mert eddig még csak hagyományos, sok féle gyümölcsből készült levest, valamint szilvalevest szoktam készíteni neki. Az utóbbit viszont kondérszámra, amikor érik a szilva. Abból nem tudok eleget főzni, az utolsó cseppig meg szokta enni.

Most már ez a leves is ilyen lesz, mint utóbb kiderült. :)

Hozzávalók:
- 8 db nagyobb sárgabarack vagy 12 db kisebb
- 4 dl víz
- 4 dl tej
- 4 evőkanál cukor
- fél csomag vanília ízű pudingpor 
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 marék málna

A barackokat megmostam, kimagoztam és felkockáztam. A fele mennyiséget egy lábasban feltettem főni a vízzel, cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal.

Negyed órán keresztül főztem. Közben csomómentesre kevertem a pudingport a tejjel. A főtt barackot botmixerrel pépesítettem a vízben, majd hozzáöntöttem a pudingos tejet. Jól kiforraltam.

A maradék sárgabarackot belekevertem a levesbe és kb. 3-4 perc alatt összefőztem az egészet.

Tálaláskor málnát szórtam a tányérba. Imi nem bírta kivárni, hogy teljesen kihűljön a leves és még langyosan megkóstolta. Nagyon ízlett neki! Néhány órás hűtőben tárolás után pedig még jobb volt.


A legnagyobb dicséretet az jelentette számomra, hogy egyedül fogyasztotta el a teljes mennyiséget, és már tegnap megkérdezte, hogy főznék-e egy újabb adagot. Természetesen elkészült az is. :)



Nyereményjáték a Méhes-Mézes szörp támogatásával

Facebook oldalunkon nyereményjátékot hirdetünk, melynek támogatója a  Méhes-Mézes szörpök gyártója, a Stork Élelmiszer Manufaktúra.



Támogatónk a játékunk nyertesének 4 üveg, különböző ízű szörpöt ajánlott fel. 

Ahhoz, hogy megnyerhessétek a szörpöket, mindössze a következőket kell tenni: 

1.) Csatlakozzatok Facebook oldalunkhoz, ha még nem tettétek meg. 
2.) A Méhes-Mézes weboldalán válasszátok ki, hogy a rengeteg féle szörpből melyike(ke)t kóstolnátok meg és a választ írjátok a Facebook oldalunkon található játékfelhívás alá kommentben. 
Segítségül a link, ahol megnézhetitek, milyen ízben készülnek a szörpök: www.mehes-mezes.hu/hu/termekek/szorpok.html 
3.) A Facebook-on osszátok meg játékfelhívásunkat. 

A játék ideje: 2013. július 22 - július 26. péntek éjfél. 
Ez idő alatt várjuk a csatlakozásokat, válaszokat, megosztásokat. Csak azok között sorsolunk, aki mindhárom pontot teljesíti. 

Eredményhirdetés: 2013. július 28. vasárnap 

Facebook oldalunk elérhetősége: www.facebook.com/kicsibors

 Jó játékot kívánunk mindenkinek! 





2013. július 21.

Mozzarella caprese

... ahogy én készítem.

Tegnap semmi mást nem kívántam ebédre, mint valami könnyű salátát. Meleg is volt, ráadásul lekvárbefőzésre készültem éppen és nem volt kedvem főzőcskézni. Na és azt sem hagynám ki a felsorolásból, hogy elteltem a nyaralások alatt evett finomságokkal.


A hűtőben találtam néhány szem paradicsomot és pár zacskó mozzarellát, így nem volt kérdéses, hogy mit készítsek belőlük. Viszont olívaolaj nem volt itthon.

Az eredeti mozzarella caprese fő összetevői a paradicsom, mozzarella sajt, olívaolaj, só és friss bazsalikom. Természetesen mindenki ízlése szerint variálhatja a hozzávalókat, van ahol még fokhagymát is tesznek bele. Az olaszok előételként fogyasztják, én most főételt csináltam belőle és nagyon jól is laktam vele.

Tehát az olívaolaj-hiányt valahogy át kellett hidalni. Gondolkodtam, hogy mivel locsoljam meg, amikor megpillantottam a ritkán használt balzsamecetemet a polcon. Tökéletes választás volt, mint utóbb kiderült. 


Hozzávalók:
- érett, de kemény paradicsom
- mozzarella
- friss bazsalikom
- friss oregano
- balzsamecet
- só
- őrölt bors

A paradicsomot megmostam, karikára vágtam. A mozzarellát is feldaraboltam. Egy tányérra rendeztem szépen sorban: egy karika paradicsom, egy darab mozzarella és így tovább...

Megszórtam sóval és őrölt borssal. A borsőrlőmben 4 féle bors található: fekete, zöld, fehér és rózsa, így frissen őröltem a saláta tetejére ezt a finom illatú keveréket.

Az oreganót és bazsalikomot a balkonládámból szedtem és felaprítva megszórtam vele a paradicsomot és mozzarellát.

Ez után már csak néhány löttyintésnyi balzsamecet következett. Néhány percig állni hagytam, majd megettem az egészet. :)


Megállapítottam, hogy nem is baj, hogy nem olívaolajjal locsoltam meg a salátát, mert a balzsamecettől egészen pikáns, különleges íze lett. Máskor is így fogom készíteni. Illetve már meg is történt az a "máskor", mert vacsorára is csináltam egy adagot.

Most, ahogy nézegetem a képeket, az jutott eszembe, hogy ennek a salátának a színei nemcsak az olasz zászlóra utalnak, hanem a magyarra is. Lehetne ez a mi nemzeti salátánk is, nemcsak az olaszoké. :)




2013. július 16.

Krumplis tészta

A világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb étele. Gránátos kockának vagy kicsit fellengzősebb néven grenadírmarsnak is hívják. Szegény nagymamám mindig az utóbbi néven emlegette. Kicsi korunkban azt hittük, valami különleges étel kerül az asztalra, aztán kiderült, hogy semmi különlegesség, mindössze krumpli összekeverve tésztával. :)

Szegény ember eledelének is nevezhetnénk, hiszen annak ellenére, hogy mindössze 3-4 féle alapanyag kell hozzá, nagyon laktató tud lenni.


A krumplifőzeléknél említettem, hogy Imi papája gyakran kérte tőlem, hogy főzzek neki krumplis tésztát és mindig megdicsért, hogy milyen finom lett. Viszont volt egy játékunk: bármennyi borsot tettem rá, mindig kérte, hogy szórjak még rá. Én már előre nevettem, hogy egyszer biztos panaszkodni fog, hogy túlságosan csípős lett a plusz bors miatt, de nem! Mindig azt mondta, hogy "ilyen finomat még nem ettem". Hiába, ő egy régimódi úriember volt, ha rossz lett volna, akkor sem hozza a tudomásomra.

2005-ben halt meg és azóta talán egyszer vagy kétszer főztem krumplis tésztát. Most viszont elutazunk néhány napra és András vigyáz addig a két rossz vizslánkra, Vilmára és Frakkra és természetesen megkérdeztem tőle, hogy mit főzzek neki erre az időre. Krumplis tésztát kért. Először azt hittem viccel, hogy ilyen egyszerű ételt mond, de kiderült, hogy nagyon is komolyan gondolja.
 

Természetesen elkészítettem neki és tegnap én is ezt ebédeltem. Annyi év után újra felfedeztem, milyen finom is tud lenni egy nagy tál krumplis tészta csemegeuborkával.

Hozzávalók:
- 50 dkg kockatészta
- 5 nagy krumpli
- 1 nagy fej hagyma
- 2 evőkanál zsír
- 2 púpozott teáskanál pirospaprika
- őrölt feketebors
- só

A tésztát sós vízben kifőztem, leszűrtem.

A hagymát felaprítottam, a zsíron üvegesre pároltam. Megszórtam pirospaprikával, kevés sóval, felöntöttem kb. 1 dl vízzel és néhány percig tovább pároltam. Ezután hozzáadtam a megtisztított, apró kockára vágott krumplit és annyi vizet, hogy majdnem ellepje. Fedő alatt addig főztem, amíg a krumpli megpuhult.

Elég levesesnek kell lennie, így az időközben elfőtt a vizet pótoltam egy kevéssel. Sóval és őrölt borssal ízesítettem, majd összetörtem a levében a krumplit. Beleforgattam a kifőtt tésztát és jól átforrósítottam.


Bár én nem szeretem a kovászos uborkát, szerintem azzal is nagyon finom lehet. Jó étvágyat hozzá, András! :)



2013. július 11.

Chilis bab

Sokak kedvence a chilis bab, ahogy az a tegnapi Facebook-os közvélemény kutatásomból kiderült. Meg is tudom érteni, mert jó kis egytálétel: van benne zöldség is, hús is. Ráadásul csípős, ami sokak számára különösen vonzóvá teszi.


A chili con carne, vagyis a "chili hússal" elkészítésére nincs egységes recept. Mindenki ízlésének megfelelően formálja. Van, aki darált sertéshússal hússal főzi, van aki a marhahúscsíkokra esküszik, de ettem már csirkemellel is. A zöldségek felhasználása is lehet több féle: keverhetünk bele vörös és fehér babot vegyesen, vagy csak vöröset, adhatunk hozzá kukoricát, ha szeretjük. Én az utóbbit semmi pénzért nem hagynám ki, mert kukoricaimádó vagyok. :) Kockázhatunk bele paprikát, paradicsomot.

Ezen kívül olvastam olyan chilis bab receptet is, amibe étcsoki volt belefőzve. Hmm...  ez nekem kicsit furcsán hangzik, de lehet hogy úgy lenne igazán autentikus.


Nálam a kukoricán kívül még két dolog szokott fontos lenni: darált hússal készítem, ami lehet sertés vagy marha, akár vegyesen is. Lehet, hogy azért, mert apukámtól így tanultam, ő soha nem főzte csíkokra vágott hússal. Valamint az, hogy jó szaftosra hagyjam végén, hogy lehessen tunkolni friss kenyérrel vagy... Majd elárulom hogy mivel.

Hozzávalók:
- 40 dkg darált hús
- 2 kisebb doboz konzerv bab
- 1 doboz konzerv kukorica
- 3 dl sűrített paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- 2 közepes fej hagyma
- chilipor
- só
- bors
- víz
- csipetnyi cukor
- pirospaprika
- olaj

Ahogy említettem, mindegy hogy fehér babot is teszünk-e bele vagy csak vöröset. Én legutóbb csak az utóbbiból főztem a chilis babot, ezért így látható a fotókon.


A hagymát felaprítottam és a magas falú serpenyőmben üvegesre pároltam. A tűzről lehúzva meghintettem egy pici pirospaprikával, majd visszaemeltem a gázra és belekevertem a darált húst. Fehéredésig pirítottam.

Hozzáadtam a zúzott fokhagymát és a paradicsomsűrítményt. Sóval, borssal, csipetnyi cukorral és chiliporral ízesítettem. Kevés vizet is adtam hozzá, hogy legyen miben puhulni a húsnak és a végén jó szaftos maradjon.

Sűrűn megkeverve addig főztem, amíg a hús majdnem megpuhult. Ekkor hozzáadtam a leszűrt babot és kukoricát és az egészet összefőztem még kb. negyed óra alatt.  A végén lehet még ízesíteni, ha nem elég sós, vagy csípős.

Frissen, forrón az igazi!


A fenti képen apukám kukoricalepénykéje látható, ami nagyon jól illik a chilis bab mellé, kenyér helyett. Legutóbb ezt dobta össze amikor chilis babot főzött. Nem találta meg annak a kukoricalepénynek a receptjét, amilyent régebben szokott sütni hozzá, pedig az is nagyon finom. Remélem előbb-utóbb megtalálja és akkor közzéteszem a receptjét.




2013. július 10.

Nyereményjáték a Koronás Cukor támogatásával

Facebook oldalunkon ismét nyereményjátékot hirdetünk, ezúttal a Koronás Cukor támogatásával.

Itt a befőzések ideje, így stílusosan egy befőzéssel kapcsolatos ajándékcsomagot sorsolunk ki, melyet a Koronás Cukor ajánlott fel a szerencsés nyertesünknek.

A csomag tartalma:
- 1 db lekvárosüveg
- 1 db főzőkanál
- 1 db tölcsér
- 1 db óra
- 0,5 kg Befőzőcukor
- 1 db receptes füzetke


És hogy mit kell tenni, hogy megnyerhessétek az ajándékcsomagot?

A feladat nagyon egyszerű, viszont a következő három dolognak mindenképpen teljesülnie kell, ahhoz hogy a sorsoláson részt vehessetek:


1.)  Csatlakozzatok Facebook oldalunkhoz, ha még nem tettétek volna meg.

2.)  Facebook oldalunkon a játékfelhívás alá, kommentben soroljatok fel legalább 3-at azok közül a szörpök, lekvárok, savanyúságok, stb. közül, amelyet blogunkon a befőzés címke alatt találhattok. Segítségképpen közzétesszük a linket a "befőzés" címkéhez:
http://www.kicsibors.blogspot.hu/search/label/bef%C5%91z%C3%A9s

3.)  Osszátok meg a Facebook-on a játékfelhívást.

 

A játék időtartama: július 8. hétfő - július 12. péntek éjfél
Sorsolás és eredményhirdetés: július 13. szombat

Facebook oldalunk elérhetősége: www.facebook.com/kicsibors


Jó játékot kívánunk mindenkinek!




2013. július 9.

Meggyes képviselőfánk

Nagyon szeretem a képviselőfánkot. Nemcsak enni, hanem készíteni is. Ezerféle variációja létezik, csak a képzelet szabhat határt, hogy mivel töltjük meg.

Nálunk itt a blogon már szerepelt sós változat, snidlinges sajtkrémmel és spenótkrémmel, valamint édes is, amit joghurtos eperkrémmel és tejszínhabbal díszítettem.

Szüleim születésnapi bulijára kerestem valami sütiötletet, amikor a Dr. Oetker Facebook oldalán megjelent egy meggyel töltött képviselőfánk recept. Azonnal beleszerettem, olyan gyönyörű volt a fotón.


Kétszer sütöttem meg. Először egy héttel a szülinap előtt, egy másik összejövetelre. Kíváncsi voltam, hogy jó-e az elgondolásom, maradhat-e úgy a recept, ahogy eredetileg terveztem. Nem volt rossz, de aztán finomítottam rajta egy kicsit és másodszorra már igazán jól sikerült.

A jól bevált képviselőfánk tészta receptemet használtam, abban még nem csalódtam. Másfél adagnyit sütöttem meg, így ide rögtön azokat a mennyiségeket írom:

Hozzávalók:
- 15 dkg vaj
- 22,5 dkg liszt
- 6 tojás
- 3,75 dl víz

A vizet a vajjal és a sóval felforraltam, ezután hozzáadtam a lisztet és kevergetve addig pirítottam, amíg az edény alján fehér réteg képződött.
Langyosra hűtöttem a masszát, majd a tojásokat egyenként beledolgoztam a tésztába. A következőt mindig csak akkor adtam hozzá, amikor az előzőt teljesen felvette a massza.

Most nem habzsákkal nyomtam a tésztát a sütőpapírral bélelt tepsire, hanem egyszerűen csak rákanalaztam. Diónál kicsit nagyobb halmokat gyártottam. Formátlanok lettek, de tudtam, hogy miközben sülnek, úgyis megdagadnak és akkor még inkább elvesztik a formájukat.

200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt szép pirosra, ropogósra sütöttem a pufók fánkokat. Tálcára szedtem, azonnal levágtam a "kalapjukat", hogy távozhasson a gőz belőlük és kihűtöttem mindegyiket.


Először a meggytölteléket készítettem el, hiszen annak is hűlnie kellett. A Dr. Oetker oldalon nem találtam erre vonatkozó instrukciót, szerintem ők úgy gondolták, hogy a meggyet csak simán, kimagozva kell a fánkba tenni, de én egy krémesebb állagú tölteléket képzeltem el.

Hozzávalók a meggytöltelékhez:
- 1/2 kg meggy
- 1,5 dl víz
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1/2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
- 2 teáskanál cukor
- 1/2 zacskó Dr. Oetker Házi Krémes krémpor

Az utolsó hozzávaló nem tévedés, tényleg erről a Házi Krémes krémporról van szó:
A meggyet megmostam, kimagoztam és mindegyik szemet félbevágtam. Egy lábasban feltettem főni a vízzel, cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel együtt. Fedő alatt rotyogtattam kb. 15 percig, amíg a meggy kieresztette levét és kicsit összébb esett.

Ekkor hozzáadtam a Házi Krémes krémport és csomómentesre kevertem, majd folytonos kevergetés mellett besűrítettem a meggyes tölteléket. Kihűtöttem.

Nem lett teljesen sűrű de nem is maradt híg, olyan közepes állagú lett, ami nem folyik ki a fánkokból és ezzel teljesen elégedett voltam.

Az első alkalommal vaníliapudinggal sűrítettem a tölteléket, másodszorra viszont nem volt kérdéses, hogy a krémporral fogom, mindjárt rátérek, hogy miért.


Következhetett a vaníliakrém. Életemben először akkor használtam ezt a krémport, amikor első alkalommal sütöttem meg a meggyes fánkokat. A Dr. Oetker oldalon talált recept ajánlotta, gondolom azért, mert saját termékük. Egyébként is terveztem, hogy megkóstolom, már lépéseket is tettem az ügy érdekében, hiszen kb. másfél hónapja vettem egy csomaggal. És csak várakozott a sorára a szekrényben...

Egészen addig a napig, amíg a meggytöltelék tetejére elkészítettem. A recept egy adag fánkhoz 1 zacskó krémport javasolt. Én annak rendje és módja szerint meg is csináltam az egész zacskóval, viszont másfél adag fánkhoz mindössze csak a felét tudtam felhasználni. A másik felét Imi ette meg másnap, fagyis kehelybe szedve, behűtve.

Tehát ez volt az oka, hogy elhatároztam, legközelebb csak a fél zacskónyi port fogok tejjel felverni, a másik felével pedig a meggytölteléket sűrítem be.

Hozzávalók a vaníliakrémhez:
- 1/2 zacskó Dr. Oetker Házi Krémes krémpor
- 4 dl hideg tej

Az elkészítése mindössze 3 percet vett igénybe. A tejbe beleöntöttem a krémport és robotgéppel keményre vertem.

Első alkalommal nem akartam hinni a szememnek, hogy tényleg ennyi? És tényleg! Cukor sem kell bele, mert édesített. Éppen olyan kemény és rezgős állagú hab lesz belőle mint amilyen a cukrászdákban kapható krémesekben van. Finom, vanília ízű, nem gejl édes. Engem meggyőzött, máskor is lesz itthon a szekrényben. :)

A kihűlt fánkokat megtöltöttem a meggytöltelékkel és a vaníliakrémmel, majd porcukorral megszórtam a tetejüket.


Apu július 1-jén múlt 64 éves, anyu pedig július 3-án 59. Jövőre kerek évforduló, nagy buli lesz! Mivel ilyen közel esik egymáshoz a két szülinap, ezért mindig egyszerre ünnepeljük.

Anyu jobb könyökénél látszik a kedvenc sütőtálam tele képviselőfánkkal...


... apu előtt pedig az Eszterházy-tortából egy szelet. Azzal készültem még a képviselőfánkon kívül, de vállalhatatlanul csúnya lett a külseje, így nem születik róla blogbejegyzés. A belsejével viszont elégedett voltam, ezért megér még egy próbát. Majd néhány hónap múlva. :)



2013. július 7.

Meggyszörp

Egy kis szünet után folytatom a meggyel kapcsolatos bejegyzéseim sorát. Ha minden igaz, még nem késő, még lehet meggyet kapni a piacon, teremnek a fák. Somogy megyében több helyen is láttuk, hogy még piroslik a meggyfa, szép nagy és érett gyümölcsök voltak rajtuk.

Én körülbelül két hete csináltam ezt a szörpöt, már csak egy kevés van belőle itthon. Nagy sikert aratott, pedig nagyon egyszerűen készítettem el, nem csöpögtettem, nem hagytam állni egy éjszakán keresztül.


Most nagyon odafigyeltem a cukor mennyiségére is, hiszen az eperszörp elég édesre sikerült és a meggynek meg akartam hagyni a savanykás ízét. Viszont sűrű, rostos szörpöt akartam készíteni.

Hozzávalók:
- 1,5 liter meggy (tisztítás, pürésítés után)
- 40 dkg cukor
- 4 dl víz

Tudom, kicsit furcsán hangzik a meggy mennyisége, de mivel én pontosan ennyiből akartam készíteni, ezért addig pucoltam és pürésítettem, amíg 1,5 liternyit kaptam.

Tehát, az elkészítés nagyon egyszerű: szárazzunk le, mossunk meg és magozzunk ki annyi meggyet, amennyit szeretnénk szörpnek felhasználni. Ezt botmixerrel vagy turmixszal pürésítsük, majd mérjük meg, hány litert tesz ki.

Cukorból és vízből szirupot főzünk. Ahány deci vizet teszünk fel főni, annyiszor 10 dkg cukrot keverünk bele. Ami nagyon fontos: a lemért gyümölcs literjéhez fél liternyi cukorszirupot kell majd adnunk, tehát igyekezzünk a szirupot úgy készíteni, hogy ne legyen kevés és ne maradjon meg sok belőle.

Nekem a 1,5 liter meggyhez 7,5 dl szirupra volt szükségem, így a fenti mennyiségből készítettem.


Egy mély lábasba beleöntöttem a meggyet, majd hozzákevertem a langyosra hűtött szirupot. Lassan elkezdtem felmelegíteni. Ahogy egyet rottyant, máris elzártam a gázt alatta, és még forrón kifertőtlenített szörpösüvegekbe töltöttem. Ismét nagy hasznát vettem annak, hogy rengeteg Méhes-Mézes szörp fogy nálunk és mindig elmosom azt ami kiürült. Nyereményjátékunk nyertese, aki 4 üveg szörpöt kapott ajándékba, pozitívumként sorolta fel, hogy nagyon ötletes a Méhes-Mézes szörpök zárókupakja, cseppenésgátlós. Igazat adok neki, én is mindig örülök, hogy nem ragad az üveg, miután kitöltöm belőle a szörpöt.

Az üvegeket lezártam és hagytam kihűlni a szörpöket. Hűtőben tárolva eláll, egyelőre annyit tudok írni, hogy két hétig biztosan. :) Lehet, hogy tovább nem is teszteljük, hogy meddig, mert hamarosan elfogy a maradék. Nagyon jól sikerült, tele van rosttal, nem túl édes.