2016. január 31.

Narancsos-diós répaszelet

Múlt héten valamilyen diós sütire vágytam, amelynek a tetejére egy könnyed krémet képzeltem el. Volt itthon egy doboz lejárat közeli mascarponém, azt terveztem tejszínhabbal kikeverni - imádom ezt a kombinációt - és esetleg gyümölccsel ízesíteni.

Receptek között böngészve Rupáner-Gallé Margó oldalára tévedtem, mint már oly sokszor. És persze hogy sikerült ötletet gyűjtenem nála. A bögrés diós répasütije nagyon megtetszett, kiindulási alapnak tökéletes volt.


Kicsit variáltam rajta és az ő receptjéhez képest több hozzávalóból is a  fele mennyiséget vettem. Így lett a képeken látható magasságú, kb. 30 x 20 cm-es süteményem.

Hozzávalók a tésztához (2,5 dl-es bögrével mérve):
- 1 bögre cukor
- 1 bögre liszt
- 2 egész tojás
- 1 csomag vaníliás cukor
- fél bögre olaj
- 1 narancs
- 2 közepes sárgarépa
- háromnegyed bögre darált dió
- 1 teáskanál sütőpor
- fél teáskanál szódabikarbóna
- 1 teáskanál fahéj


A sárgarépát megtisztítottam, a narancsot meghámoztam és gerezdekre szedtem. Mindkettőt beletettem az aprítógépbe és szinte pépesre aprítottam.

Egy nagyobb tálba beletettem az összes hozzávalót és csomómentesre kevertem. Egy sütőedényt kibéleltem sütőpapírral, beleöntöttem a masszát, majd 190 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 35 perc alatt megsütöttem, tűpróbával ellenőriztem.

Amíg hűlt a süti, elkészítettem a krémet.

Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg mascarpone
- 2 evőkanál porcukor
- 2 dl habtejszín
- 2 evőkanál ribizlilekvár

A habtejszínt a porcukorral kemény habbá vertem. Belekevertem a mascarponét, majd a végén egy kanál segítségével a ribizlilekvárt is.

A sütit felszeleteltem és tálaláskor minden szelet tetejére tettem egy-egy kanálnyit a krémből.


Kicsit megosztó sütemény. Az intenzív ízek és főleg a sárgarépa miatt nem mindenkinek jött be, de én például egyedül fel tudtam volna falni az egész tepsivel. Érdemes kipróbálni, esetleg a krém ízesítését más gyümölccsel vagy lekvárral variálni.



2016. január 28.

Cigánypecsenye

Na kérem. Íme az én cigánypecsenyém. :) Imi kérésére nem tarjából készítettem, hanem sertés hosszúkarajból. Az eredeti recept szerint szaftos tarjaszeletekből az igazi, de nekem mindkettőből ízlik.

Imi fokhagymásan-pirospaprikásan ismeri a cigánypecsenyét, ezt azonban kiegészítettem mustárral, így egy mustáros-fokhagymás-pirospaprikás pácban érlelődött rövid ideig. Legközelebb majd a másik változatot is kipróbálom és egy összehasonlító blogbejegyzésben jelezem, hogy melyik volt az ízletesebb. :)


Hozzávalók:
- 6 szelet sertéstarja (vagy hosszúkaraj)
- 6 szelet kenyérszalonna
- 6 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál mustár
- 1 evőkanál pirospaprika
- 1 csapott teáskanál őrölt bors
- só, ízlés szerint
- 2 evőkanál olaj

A hússzeleteket csak gyengéden klopfoljuk ki, ne törjük össze az értékes rostokat. Legjobb, ha olyan vastagságú szeleteket vágunk, vagy kérünk a hentestől, amilyennel már dolgozni szeretnénk.


A páchoz az olajban elkeverjük a zúzott fokhagymát, pirospaprikát, sót, őrölt borsot és mustárt. A hússzeletek mindkét felét megkenjük a páccal, egymásra fektetjük őket és egy órán át pihentetjük.

Közben a szalonnaszeleteket a bőrére merőlegesen háromnegyedig bevagdossuk. Egy mélyebb serpenyőben mindegyiket zsírjára sütjük, majd kiemeljük a "kakastaréjokat" és félretesszük egy tányérra.

A visszamaradt zsírban a bepácolt hússzeletek előbb egyik, majd másik oldalát sütjük rövid ideig. Oldalanként 3-5 percnél nem kell több, ennyi idő alatt átsül a hús, de nem lesz száraz.


Azonnal, forrón tálaljuk. Sült krumpli és savanyúság illik mellé, na meg a hússzeletek tetejére 1-1 "kakastaréj". :)

Én az Erdélyből hozott, rokonoktól kapott finom háziszalonna utolsó néhány szeletét használtam fel. Ez a bizonyos szalonna fokhagymás-pirospapikás pácban érlelődött-füstölődött, így tökéletes választás volt a cigánypecsenyénkhez!



2016. január 25.

Zöldbableves gazdagon

Melengető, téli, laktató leves. Amolyan öszvér, mert van benne egy kis lebbencsleves-hatás, egy kis palócleves és egy kis betyár zöldbableves-hatás is. Én mindhármat szeretem, ezért igazán elégedett voltam a végeredménnyel. :)

Napok óta zöldbablevesre vágytam, de amikor nekiálltam volna, szomorúan konstatáltam, hogy elfelejtettem zöldbabot venni, így be kellett érnem azzal a kevéske mennyiséggel, amit a mélyhűtőben találtam. Viszont az tényleg annyira kevés volt, hogy fel kellett turbóznom még egy kis ezzel-azzal, hogy értékelhető mennyiségű leves legyen belőle.


Hozzávalók:
- 20 dkg zöldbab
- 20 dkg sertéshús (comb, lapocka)
- 15 dkg kolbász
- 15 dkg húsos szalonna
- 10 dkg tarhonya
- 1 tv paprika
- 1 paradicsom
- 1 vöröshagyma
- só
- bors
- pirospaprika
- kevés zsír, ha szükséges
- 1,5 dl tejföl
- 1 csapott evőkanál liszt
- petrezselyem

Ha friss zöldbabból készítjük, akkor első lépésként tisztítsuk meg és vágjuk kisebb darabokra. A sertéshúst és a szalonnát szintén aprítsuk fel kis kockákra.


A szalonnát egy fazékba tesszük, zsírjára sütjük. Hozzáadjuk a megtisztított, felaprított hagymát - ha kevés a zsír, egészítsük ki - és fedő alatt megpároljuk. A tűzről lehúzva megszórjuk pirospaprikával, összekeverjük, kevés vizet adunk hozzá és visszatesszük a tűzre. Belekeverjük húst, majd kb. 5 perc múlva a kis darabokra vágott paprikát, paradicsomot. Fedő alatt kb. 10 percig főzzük, amíg kissé levet ereszt.

Ezután felöntjük vízzel. Hozzáadjuk a zöldbabot, a karikára vágott kolbászt és sóval, borssal ízesítjük. Félig lefedve félpuhára főzzük a zöldbabot, húst. Ekkor beletesszük a tarhonyát is és addig főzzük amíg minden megpuhul benne.

A tejfölben csomómentesre keverjük a lisztet és beleöntjük a levesbe. Jól kiforraljuk, a végén pedig ízlés szerint, frissen vágott petrezselyemmel díszítjük.


Tipikusan "megáll benne a kanál" leves, ami után már csak valamilyen édességre vágyik az ember. Palacsintára, fánkra, buktára, például. :)



2016. január 22.

Káposztás-virslis párna

Jó ez a január, alig főzök. Ha mégis, akkor olyasmit ami rendszeresen előfordul nálunk és már olvashattátok a receptjét a blogon. Így van időm keresgélni, hogy melyek azok a régen elkészített ételek, amelyekről még nem adtam hírt.

Ez is ilyen. Néhány évvel ezelőtt sütötték meg anyuék és szintén a Vidék íze magazinban bukkantak az eredeti receptre. Egészen pontosan a 2012. januári számában. Laktató, burgonyás tésztába csomagolt virsli és káposzta. Főételnek is beillik egy tartalmasabb - vagy kevésbé tartalmas - leves után.



Hozzávalók a tésztához:
- 50 dkg liszt
- 25 dkg főtt, áttört burgonya
- 2 dkg élesztő
- 1 kávéskanál cukor
- 2 dl langyos víz
- 10 dkg vaj
- 1 csapott evőkanál só

A langyos vízben elkeverjük az élesztőt és a többi hozzávalóval együtt közepesen kemény tésztát dagasztunk. Cipót formálunk belőle és meleg helyen hagyjuk kelni.

Sokat segít, ha a lisztet a dagasztás előtt néhány órával már szobahőmérsékleten tároljuk, hogy ne legyen hideg, valamint ha a krumplit frissen megfőzve törjük át és adjuk hozzá a többi hozzávalóhoz.

Hozzávalók a töltelékhez:
- 0,5 kg savanyú káposzta
- 1 evőkanál libazsír
- 4 pár virsli

A tészta szélére és tetejére:
- 1 tojásfehérje
- 1 tojássárgája

A káposztát kissé felaprítjuk, ha nagyon savanyú, vízzel átöblítjük, majd a zsíron megpároljuk. Belekeverjük a felkarikázott virslit, kihűtjük.

A tésztát kinyújtjuk, téglalapokat vágunk belőle, rápakoljuk a tölteléket. A tészta széleit tojásfehérjével megkenjük, kettéhajtjuk és összenyomkodjuk. A párnákat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk,  a tetejét a felvert tojássárgájával megkenjük.

Amíg előmelegítjük a sütőt 190 fokra, hagyjuk tovább kelni, majd a forró sütőben pirosra sütjük.


Látható, hogy bőséges töltelékkel van ellátva egy-egy párna Igyekeztem kettévágva fotózni, hogy ne csak a külsejét mutassam meg. :)



2016. január 18.

Túróval töltött hústekercs

Néhány éve, húsvétra készítették anyuék ezt a húsételt. Ami biztos, hogy a Vidék íze magazinban jelent meg eredetileg a receptje, de hogy pontosan melyik számban, azt már sajnos nem tudom. Szerintem a 2011. márciusi vagy áprilisi lapban jelenhetett meg.

Emlékszem, hogy finom volt, a paprikás túrótöltelék ellenére igazán könnyed étel lett belőle, simán "elbírta" a pirított hagymás burgonyapürét köretnek. És arra is emlékszem, hogy volt egy-két javaslatunk, hogyan lehetne még finomabb a hús. Ezt is leírom, de először jöjjön a recept.


Hozzávalók:
- 2 szűzpecsenye (összesen kb. 80 dkg) vagy egy hosszabb karaj kettévágva
- 50 dkg túró
- 2 tojás
- 10 dkg paprikakrém, lehet csípős is.
- 1 csokor újhagyma
- őrölt bors
- só

A szűzpecsenyéket éles késsel nagy szeletekké kinyitjuk úgy, hogy kb. 1/2 cm vastag, méretes húsokat kapjunk. Gyengén kiklopfoljuk és besózzuk.

A túrót krumplinyomón áttörjük, összekeverjük a paprikakrémmel és az apróra vágott hagymával. Sóval és borssal ízesítjük, hozzáadjuk az egész tojásokat és az egészet jól kikeverjük.

Mindkét hússzeletet egy-egy kiolajozott alufóliára fektetjük, megkenjük a túrókrémmel és feltekerjük mint a bejglit. A végeit lezárjuk, "szaloncukrot" formázunk belőle.

160-170 fokra előmelegített sütőben puhulásig (kb. 50 perc, de inkább hústűvel ellenőrizzük) sütjük.
Lehántjuk róla az alufóliát és felszeleteljük. Melegen sajnos nem túl szépen szeletelhető, ahogy az a képken is látszik, de az íze kárpótol a látványért. :)



Ahogy először megpillantottam, azt hittem, hogy körözöttel töltötték meg anyuék a húst. Aztán kiderült, hogy nem azzal, csak egy hozzá nagyon hasonló túrókrémmel. De megbeszéltük, hogy jó ötlet a körözött, legközelebb azzal készítik. Sajnos ezután teljesen elfelejtődött ez a recept, így nem történt ismétlés.

Valamint azt is megállapítottuk, hogy bár igazán ízletes volt a töltelék és omlós, puha a hús, ez utóbbi kissé ízetlennek tűnt. Így én mindenkinek azt javaslom, hogy mielőtt ráfektetnénk a hússzeletet az alufóliára, azt a felét, amely a fóliával érintkezik, egy ecset segítségével kenjük át fűszer és olaj keverékével. Így szépen rásül egy fűszeres kéreg, amely ízesebbé teszi a hús külső oldalát.


Hidegen is kitűnő, nyári ételnek is el tudom képzelni egy nagy adag friss salátával körítve. :)



2016. január 14.

Marhahúsleves és fácánhúsleves

Régi restanciám, hogy írjak egy bejegyzést a húslevesről. Pedig ha valaki megkérdezné, hogy melyik a kedvenc levesem, biztos hogy a húslevest válaszolnám. Jó viszonyunk azonban eléggé döcögősen indult. Hosszú-hosszú évekig ugyanis nem szerettem, csak azért ettem belőle, mert muszáj volt. Anyukámmal mindig megalkudtam: egy merőkanálnyi és kész! Így anyu is elégedett volt és én is kibírtam valahogy. :)


Az okok elég mélyen gyökereznek. Vagyis a gyerekkoromnál, amikor még Nani, vagyis apai nagymamám élt és mivel ő is velünk lakott, ő főzött a családnak. Sok mindent tudott nagyon finoman készíteni, de a húslevest, aaaaazt nem! Szegény mindig felforralta, túlforralta, így aztán lett egy nem túl kellemes mellékíze. Pozitív dolog volt viszont, hogy saját kezűleg gyúrta és vágta gyufavékonyságúra a metélt tésztát, amit aztán levesbetétként ettünk. Sőt! A csigatésztát is saját maga készítette, volt egy kis fából készült szerkezete, ilyesmi mint ami a képen látható.


Szóval a tésztagyártáshoz volt türelme, de a húsleves készítéséhez nem igazán. Ugyanerről a korszakról még az maradt meg a fejemben, hogy általában tyúkhúsból főzte Nani a levest és amennyire nem kedveltem magát a húslét, annyival szívesebben megettem a benne főtt csirkenyakat, lábat, májat. Manapság ezekre még gondolni sem tudok, kiráz tőle a hideg.

Aztán ott van a másik nagymamám, akinél átlag kéthetente töltöttük a hétvégét Mazsival. Nagyon gyakran állandó volt a menü, mert ezt kértem, vagy kértük: szombatonként mákos nudli, vasárnaponként rántott hús, sült krumplival. Igen ám, de a levesről szó sem esett! Nagyi pedig automatikusan főzte a húslevest. Kacsából vagy libából, ami jó sűrű, zsíros levest eredményezett. Azt meg azért nem szerettem. Nagyi egyébként a mai napig képes arra, hogy hetente, kéthetente főzzön magának annyi húslevest, amit utána napokig eszik egymaga.

A legjobban Nagyi tesvérének, Emma néninek a húslevesét szerettem. Mindig frissen vágott, saját nevelésű csirkéből főzte. Aranysárga és isteni volt! Vasárnap reggeltől délig főtt, éppen csak gyöngyözve, ahogy kell. Bolti cérnametéltet főzött bele, de én azóta sem találtam sehol annyira vékony, tényleg cérnavékonyságú metéltet, mint amit Emma néni vásárolt. És nála előfordult az ami másnál nem: repetát kértem a húsleveséből. Még mondtam is, hogy ezt valahogyan máshogy kellene nevezni, mert én a húslevest nem szeretem!


1995-ben Nani meghalt, ekkor - és már ez előtt is, amikor betegeskedett - anyuék vették át a konyhatündér szerepét és eljött az áttörés. Fogalmam sincs kitől tanult anyu húslevest főzni - bár gyanítom, hogy Emma nénitől - de innentől kezdve kijelenthetem, hogy a kedvencem a húsleves. Anyu húslevese.

Az alábbiakban kétféle húsleves leírását olvashatjátok. Tudom, hogy az "ahány ház annyi szokás" mondás sokféle ételre igaz, de erre még inkább. Mindenki úgy főzi, ahogy szeretné. Annyi zöldségből, húsból, aprólékból és csontból ahogy az ízlésének megfelel.

Én most anyukám marhahúsleveséről és a karácsonyra készített saját fácánhúslevesemről szeretnék szót ejteni.


Marhahúsleves

Úgy kezdődött, ahogy anyukám a kedvenc hentesünknél vett 7 db szép velőscsontot, 2 kg marhanyakat és kapott mellé még egy jó nagy darab csontot, ami önmagában is megvolt vagy másfél kiló. Ezeket megmosta, és feltette főni egy 16 literes fazékban bőséges vízzel. Közepes lángon hagyta hogy felforrjon, hab keletkezzen rajta. Ekkor leöntötte róla ezt az első habos vizet, majd felöntötte annyival, hogy a lábas háromnegyedéig érjen. Kb. 75 dkg sárgarépát, 3 db fehérrépát, 1 zellert (levelével együtt),  1 karalábét, negyed karfiolt, negyed kelkáposztát, 2 paprikát, 1 paradicsomot, 1 vöröshagymát tett még a csontok és a hús mellé. Természetesen a zöldségeket megtisztította, a répákat darabolta, a zellert, karalábét félbevágta, a többit pedig egészben helyezte a vízbe. Teatojásba zárt 25-30 db egész feketeborsot, ételízesítővel megszórta (Szárika Natúr ételízesítő) és még egy csokornyi petrezselymet is elrejtett a zöldségek között. Közepes lángon hagyta hogy ismét felforrjon, majd mérsékelte és alacsony lángon főzte tovább a levest, hogy éppen csak gyöngyözzön. Időnként teaszűrővel leszűrte a keletkezett szürkés habot, majd félidőben sóval ízesítette a levest. Körülbelül 5 órán keresztül főzte. Ekkorra már a hús is omlósra puhult, a zöldségek is megfőttek és gyönyörű, sötétarany színű levese lett. Elzárta alatta a gázt és kb. 1 órán keresztül hagyta, hogy szépen leülepedjen. Csak ezután szűrte át. A húsokat, a sárga- és fehérrépát, a karalábét, a karfiolt és a velőscsontot különválogatta, ezeket, valamint főtt masnitésztát és frissen aprított petrezselymet a leves mellé kínálta ebédkor.


Fácánhúsleves

Az én levesem mindössze annyiban különbözik anyuétól, hogy én 2 db kb. 1 kilós fácánból készítettem ugyanabban a fazékban. Én nem tettem bele karfiolt és kelkáposztát, viszont tettem bele 3 darab meghámozott burgonyát és 3 gerezd fokhagymát. Sárgarépából 1 kilót, fehérrépából 3 darabot, paprikából, paradicsomból, vöröshagymából, karalábéból, zellerből (a zöldjével együtt) 1-1 darabot, valamint egy csokor petrezselymet. Az ételízesítőt kihagytam, én már az elején sóval és szemes borssal ízesítettem a levest. Ugyanúgy leöntöttem róla az első felforrt, habos vizet. Összességében körülbelül 4 órán keresztül főztem. Ekkorra az egész - zsigerelt - fácánok darabjaira estek, annyira megpuhultak. Miután elzártam alatta a gázt, én csak fél óráig pihentettem, ezután szűrtem át. Én a húson kívül a sárgarépát, fehérrépát, karalábét és burgonyát kínáltam még a leves mellé. Petrezselymes palacsintát sütöttem ki és csíkoztam fel, ez volt a levesbetét. Természetesen a friss, aprított petrezselyem az én levesemből sem hiányozhatott.


Mindkettő nagyon finom volt! Nálunk általában tyúkhúsleves szokott készülni, amiből természetesen nem hiányozhat a csirkemáj sem. A legjobban egyébként a tyúkhúslevest szereti a család, ezt követi a marhahúsleves, majd a sertés húsos csontból főzött változat. Imi keresztanyuja, Erzsi néni is remek levest szokott főzni, ő vegyesen, több féle húst tesz bele. És hogy ki mit szeret bele levesbetétnek? Ahányan vagyunk, annyifélét a cérnametélttől kezdve a csigatésztán, daragaluskán át a petrezselymes palacsintatésztáig. :)



2016. január 10.

Mákos-szilvalekváros csillagok

Ez volt az egyik karácsonyi aprósütink a sok közül. Nem mondom, hogy nagyon gyorsan elkészül, hiszen a tésztát sütés előtt pihentetni kell, majd utána összeragasztgatni, de megéri foglalkozni vele, mert nagy adag lesz belőle, úgyhogy kiadós. Ráadásul lezárt fém dobozban több hétig is eláll - tesztelve! - úgyhogy jóval karácsony előtt is elkészíthetjük, nem kell az utolsó pillanatra hagyni.


Anyukám egy kis receptkártyán találta meg a leírását, aztán apuval közösen összehozták a sütit. Természetesen házi szilvalekvár került bele, amiről azóta sem született blogbejegyzés - nagyon szégyellem - pedig anyu minden évben főz be, mert a baracklekvár után ez a legkapósabb náluk. Remélhetőleg idén nem maradok le róla és megörökítem a szilvalekvár készítés folyamatát.

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 15 dkg vaj
- 15 dkg cukor
- 1 tojás
- csipetnyi só
- 2 evőkanál reszelt citromhéj
- 1 evőkanál rumaroma
- 25 dkg darált mák
+ összeállításhoz szilvalekvár
+ a tetejére porcukor, csokibevonó, színes cukorkák


A lisztet, vajat, a tojást, citromhéjat, csipetnyi sót, darált mákot, cukrot, rumaromát gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. A tésztából gömböt formálunk, fóliába csomagoljuk és minimum 1 órán keresztül a hűtőben tároljuk.

Ezután lisztezett felületen kb. 3 mm vékonyra nyújtjuk. Csillagformákat szúrunk ki belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőlapra sorakoztatjuk. 175 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük. Vigyázzunk, ne süssük túl, hamar megbarnul!


A kihűlt csillagok egyik felének tetejét megkenjük szilvalekvárral, a másik felét hozzáragasztgatjuk. Porcukorral megszórjuk, vagy olvasztott csokival csíkokat húzunk rá, esetleg színes cukorral is megszórhatjuk a csokis tetejűeket.

Dobozba zárjuk és legalább 1 napig pihentetjük. Minél tovább áll, annál omlósabb lesz. A fenti adagból kb. 50-60 db kész csillag (tehát 100-120 db összeragasztás előtt) készül, attól függően, hogy milyen átmérőjű a kiszúrónk.



2016. január 8.

Sajtos csiga

Távoli rokonához, a kakaós csigához hasonlóan ez is egy abbahagyhatatlan sütemény. Mármint az evése abbahagyhatatlan, főleg frissen! Kicsivel több mint egy hete, december 31-én délután átmentünk anyuékhoz a szokásos év végi koccintásra. Általában ilyenkor már el szokott készülni a sajtos pogácsa, sajtos rúd vagy tökmagos pogácsa estére, de most valami új dolog sült ki, mégpedig apukám keze által. :)


Van egy ezer éves kis receptgyűjteményük, vékony kis füzetke, talán Sós sütemények a címe, abban szerepelt eredetileg ez a recept. Apu annyiban variálta meg a dolgot, hogy füstölt sajtot tett bele sima trappista helyett, így még finomabb lett!

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 3 dl tej
- 2,5  dkg élesztő
- 1 kávéskanál cukor
- 2 teáskanál só
- 2 tömlős sajt
- 10 dkg reszelt (füstölt) sajt


A lisztet összekeverjük a cukorral és a sóval, közepébe mélyedést készítünk és beleöntjük a meglangyosított tej felét. Belemorzsoljuk az élesztőt és hagyjuk, hogy kb. 5 perc alatt felfusson. Ekkor beleütjük a tojást és a maradék tej hozzáadásával kemény tésztát dagasztunk belőle. Akkor jó, ha elválik az edény falától. Letakarjuk és fél órát pihentetjük.

Ezután kettévágjuk a tésztát, az egyik felét fél cm vastagra nyújtjuk. Szétkenjük rajta az egyik tömlős sajtot, összehajtogatjuk, majd rögtön újra ki is nyújtjuk. Rászórjuk a reszelt sajt felét, feltekerjük. Felszeleteljük és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk. Ugyanígy teszünk a tészta és a sajt másik felével valamint a tömlős sajttal.

Kb. 15 percig kelesztjük még, közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Ezután kb. 20 perc alatt készre, pirosasra sütjük a csigákat.


Volt szerencsénk frissen kóstolni, aminek az lett az eredménye, hogy majdnem a fele el is fogyott rögtön. :)



2016. január 5.

Méteres kalács

Kedves szomszédasszonyomtól, Beától - igen, ő is Bea, így éldegélünk mi egymás mellett - megkaptam karácsony előtt a méteres kalács receptjét. Ő már évek óta megsüti minden karácsonykor, én meg legalább ugyanennyi ideje dédelgettem magamban az ötletet, hogy egyszer el kellene készíteni. Csak ne lenne olyan bonyolult összeállítani! - gondoltam magamban. Szerencsére szóbajött december közepén, hogy melyikünk mit tervez sütni az ünnepre és megemlítette a méterest is. Én meg azt, hogy még soha nem sütöttem. Gyorsan kiderült az is, hogy van egy jó receptje hozzá, és hogy egyáltalán nem olyan bonyolult, mint gondoltam. Hála neki, a kozáksapka mellett ez volt a második olyan kihívásom ezen a karácsonyon, amit sikerrel teljesítettem. :)


Bea receptjén egy icipicit változtattam, de mindössze a krém összetételén. Ő sima, eperpudinggal szokta összeragasztani, én pedig vajjal habosítottam ki a puncspudingot és egy kis rummal is megbolondítottam. Kóstoltam az ő változatát is és nem tudnám megmondani, hogy melyik volt finomabb. :)

Hozzávalók a tésztához (1 adaghoz, azaz 2 rúd métereshez):
- 4 tojás
- 25 dkg porcukor
- 25 dkg liszt
- 1,5 dl olaj
- 1,5 dl víz
- 1 csomag sütőpor
- 3 teáskanál kakaópor

A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgáját kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a vizet, olajat és a liszttel elkevert sütőport. A fehérjét kemény habbá verjük és óvatosan beleforgatjuk a masszába.

Kivajazunk és kilisztezünk 2 db egyforma őzgerinc formát. A massza felét az egyik formába simítjuk. A másik felébe belekeverjük a kakaóport és beleöntjük a másik formába. 180 fokon kb. 20-25 perc alatt egyszerre megsütjük a két adagot. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy készen van-e. A formából kiborítva kihűtjük.


Közben elkészítjük a krémet.

- 1 csomag puncs (vagy eper) puding
- fél liter tej
- 25 dkg vaj
- 20 dkg porcukor
- 2 teáskanál rum vagy rumaroma
+ tetejére 2 tábla olvasztott tortabevonó vagy étcsokoládé

A pudingport csomómentesre keverjük a tejben és felfőzzük, majd teljesen kihűtjük. A porcukrot és a vajat kihabosítjuk, hozzáadjuk a kihűlt pudingot és a rumot és sima krémmé dolgozzuk az egészet.

Ezután kétféleképpen állíthatjuk össze a méterest. Bevallom, én egyből dupla adagot készítettem, hogy leteszteljem, mely módon könnyebb összerakni.

1.) a kakaós és a sima őzgerinceket a bordázat mentén szeletekre vágjuk, majd a felületüket krémmel egyesével megkenve felváltva egymáshoz tapasztunk egy kakaós és egy sima szeletet. Ebben az esetben tálaláskor kb. 45 fokosan, ferdén kell szeletelnünk, hogy csíkos legyen a mintázata.
2.) a két őzgerinc rudat hosszában 3-3 egyforma vastag szeletre vágjuk és a középső részeket kicserélve, a krémmel bőségesen megkenve állítjuk össze a kakaós-sima-kakaós és a sima-kakaós-sima részből álló méteres rudakat. Ebben az esetben normál módon, a rövidebb oldalakkal párhuzamosan szeleteljük a sütit.

A végén gőz felett felolvasztott csokival bevonjuk a süteményt.



Mindkét esetben 2 rúd méterest kell kapnunk a fenti adagból. Természetesen a második módszer szerint volt egyszerűbb, gyorsabb összeállítani, de mégis az első szerint készítem ezentúl, mert sokkal mutatósabb lett. A fenti képeken az első módszer szerint összerakott méteres szeleteit láthatjátok, a lenti képen pedig a második szerintit.

Hideg helyre tesszük és másnap már szeletelhetjük is. Hideg helyen egyébként sokáig eláll.


Köszönöm szépen a receptet Beának, aki nem mellesleg ma ünnepli születésnapját.  
Ezúton is szeretnék nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánni!  


A rénszarvas muffint Bea készítette karácsonyra, kaptunk belőle kóstolót, extrán csokis és finom volt!



2016. január 3.

Aszalt szilvás, gesztenyés karajbatyu

Ez volt a másik főétel amit anyukám a december 25-i karácsonyi menübe elkészített. Én először nem tudtam eldönteni, hogy az aszalt szilvás pulykamellet kóstoljam meg, vagy inkább a karajbatyukat. Végül az utóbbira esett a választásom - a pulykamellet egy másik napon ettem - de a köreteket összevariáltam a két féle ételből.


Az eredeti recept a 2013. decemberi Vidék ízében jelent meg, itt bukkant rá anyukám. Az előkészítést már december 24-én elvégezte, így 25-én már csak sütnie kellett a húst.

Hozzávalók:
- 8 szelet sertéskaraj (lehetőleg hosszúkaraj)
- 40 dkg darált sertéshús
- 5 dkg aszalt szilva
- 10 dkg főtt gesztenye
- 1 tojás
- fél arasznyi póréhagyma
- só
- őrölt bors
- kevés olaj


A hússzeleteket vékonyra klopfoljuk. A szilvát és a gesztenyét néhány szem kivételével kis darabokra vágjuk. A pórét is felaprítjuk. A darált hússal elkeverjük ezeket a tojással együtt. Sóval, borssal ízesítjük.

8 nagyobb darab alufóliát tépünk, mindegyiket meglocsoljuk kevés olajjal, majd ráfektetjük a karajszeleteket. Közepükre teszünk egy-egy halom tölteléket és adhatunk hozzá egy-két szem egész gesztenyét és szilvát. A fóliát összefogva, oldalukat felhúzva csomagokat formázunk belőlük.

Tepsibe tesszük az előkészített húsokat és 180 fokos sütőben kb. háromnegyed óra alatt készre sütjük. A fóliát csak közvetlenül tálalás előtt bontsuk le róla.


Köretként további főtt gesztenyét kínálhatunk hozzá.

Laktató, de nagyon ízletes főétel, személyenként szerintem elég 1-1 batyuval számolni, főleg ha leves is van előtte és sok-sok karácsonyi desszert utána. :)