Az okok elég mélyen gyökereznek. Vagyis a gyerekkoromnál, amikor még Nani, vagyis apai nagymamám élt és mivel ő is velünk lakott, ő főzött a családnak. Sok mindent tudott nagyon finoman készíteni, de a húslevest, aaaaazt nem! Szegény mindig felforralta, túlforralta, így aztán lett egy nem túl kellemes mellékíze. Pozitív dolog volt viszont, hogy saját kezűleg gyúrta és vágta gyufavékonyságúra a metélt tésztát, amit aztán levesbetétként ettünk. Sőt! A csigatésztát is saját maga készítette, volt egy kis fából készült szerkezete, ilyesmi mint ami a képen látható.
Szóval a tésztagyártáshoz volt türelme, de a húsleves készítéséhez nem igazán. Ugyanerről a korszakról még az maradt meg a fejemben, hogy általában tyúkhúsból főzte Nani a levest és amennyire nem kedveltem magát a húslét, annyival szívesebben megettem a benne főtt csirkenyakat, lábat, májat. Manapság ezekre még gondolni sem tudok, kiráz tőle a hideg.
Aztán ott van a másik nagymamám, akinél átlag kéthetente töltöttük a hétvégét Mazsival. Nagyon gyakran állandó volt a menü, mert ezt kértem, vagy kértük: szombatonként mákos nudli, vasárnaponként rántott hús, sült krumplival. Igen ám, de a levesről szó sem esett! Nagyi pedig automatikusan főzte a húslevest. Kacsából vagy libából, ami jó sűrű, zsíros levest eredményezett. Azt meg azért nem szerettem. Nagyi egyébként a mai napig képes arra, hogy hetente, kéthetente főzzön magának annyi húslevest, amit utána napokig eszik egymaga.
A legjobban Nagyi tesvérének, Emma néninek a húslevesét szerettem. Mindig frissen vágott, saját nevelésű csirkéből főzte. Aranysárga és isteni volt! Vasárnap reggeltől délig főtt, éppen csak gyöngyözve, ahogy kell. Bolti cérnametéltet főzött bele, de én azóta sem találtam sehol annyira vékony, tényleg cérnavékonyságú metéltet, mint amit Emma néni vásárolt. És nála előfordult az ami másnál nem: repetát kértem a húsleveséből. Még mondtam is, hogy ezt valahogyan máshogy kellene nevezni, mert én a húslevest nem szeretem!
1995-ben Nani meghalt, ekkor - és már ez előtt is, amikor betegeskedett - anyuék vették át a konyhatündér szerepét és eljött az áttörés. Fogalmam sincs kitől tanult anyu húslevest főzni - bár gyanítom, hogy Emma nénitől - de innentől kezdve kijelenthetem, hogy a kedvencem a húsleves. Anyu húslevese.
Az alábbiakban kétféle húsleves leírását olvashatjátok. Tudom, hogy az "ahány ház annyi szokás" mondás sokféle ételre igaz, de erre még inkább. Mindenki úgy főzi, ahogy szeretné. Annyi zöldségből, húsból, aprólékból és csontból ahogy az ízlésének megfelel.
Én most anyukám marhahúsleveséről és a karácsonyra készített saját fácánhúslevesemről szeretnék szót ejteni.
Marhahúsleves
Úgy kezdődött, ahogy anyukám a kedvenc hentesünknél vett 7 db szép velőscsontot, 2 kg marhanyakat és kapott mellé még egy jó nagy darab csontot, ami önmagában is megvolt vagy másfél kiló. Ezeket megmosta, és feltette főni egy 16 literes fazékban bőséges vízzel. Közepes lángon hagyta hogy felforrjon, hab keletkezzen rajta. Ekkor leöntötte róla ezt az első habos vizet, majd felöntötte annyival, hogy a lábas háromnegyedéig érjen. Kb. 75 dkg sárgarépát, 3 db fehérrépát, 1 zellert (levelével együtt), 1 karalábét, negyed karfiolt, negyed kelkáposztát, 2 paprikát, 1 paradicsomot, 1 vöröshagymát tett még a csontok és a hús mellé. Természetesen a zöldségeket megtisztította, a répákat darabolta, a zellert, karalábét félbevágta, a többit pedig egészben helyezte a vízbe. Teatojásba zárt 25-30 db egész feketeborsot, ételízesítővel megszórta (Szárika Natúr ételízesítő) és még egy csokornyi petrezselymet is elrejtett a zöldségek között. Közepes lángon hagyta hogy ismét felforrjon, majd mérsékelte és alacsony lángon főzte tovább a levest, hogy éppen csak gyöngyözzön. Időnként teaszűrővel leszűrte a keletkezett szürkés habot, majd félidőben sóval ízesítette a levest. Körülbelül 5 órán keresztül főzte. Ekkorra már a hús is omlósra puhult, a zöldségek is megfőttek és gyönyörű, sötétarany színű levese lett. Elzárta alatta a gázt és kb. 1 órán keresztül hagyta, hogy szépen leülepedjen. Csak ezután szűrte át. A húsokat, a sárga- és fehérrépát, a karalábét, a karfiolt és a velőscsontot különválogatta, ezeket, valamint főtt masnitésztát és frissen aprított petrezselymet a leves mellé kínálta ebédkor.
Fácánhúsleves
Az én levesem mindössze annyiban különbözik anyuétól, hogy én 2 db kb. 1 kilós fácánból készítettem ugyanabban a fazékban. Én nem tettem bele karfiolt és kelkáposztát, viszont tettem bele 3 darab meghámozott burgonyát és 3 gerezd fokhagymát. Sárgarépából 1 kilót, fehérrépából 3 darabot, paprikából, paradicsomból, vöröshagymából, karalábéból, zellerből (a zöldjével együtt) 1-1 darabot, valamint egy csokor petrezselymet. Az ételízesítőt kihagytam, én már az elején sóval és szemes borssal ízesítettem a levest. Ugyanúgy leöntöttem róla az első felforrt, habos vizet. Összességében körülbelül 4 órán keresztül főztem. Ekkorra az egész - zsigerelt - fácánok darabjaira estek, annyira megpuhultak. Miután elzártam alatta a gázt, én csak fél óráig pihentettem, ezután szűrtem át. Én a húson kívül a sárgarépát, fehérrépát, karalábét és burgonyát kínáltam még a leves mellé. Petrezselymes palacsintát sütöttem ki és csíkoztam fel, ez volt a levesbetét. Természetesen a friss, aprított petrezselyem az én levesemből sem hiányozhatott.
Mindkettő nagyon finom volt! Nálunk általában tyúkhúsleves szokott készülni, amiből természetesen nem hiányozhat a csirkemáj sem. A legjobban egyébként a tyúkhúslevest szereti a család, ezt követi a marhahúsleves, majd a sertés húsos csontból főzött változat. Imi keresztanyuja, Erzsi néni is remek levest szokott főzni, ő vegyesen, több féle húst tesz bele. És hogy ki mit szeret bele levesbetétnek? Ahányan vagyunk, annyifélét a cérnametélttől kezdve a csigatésztán, daragaluskán át a petrezselymes palacsintatésztáig. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése