2015. január 30.

Hercegnő burgonya édesburgonyából

Előre szeretném leszögezni, hogy még soha életemben nem készítettem hercegnő burgonyát. Csak ettem, de azt is ritkán. A vörösboros szarvasgerinc mellé azonban nem hétköznapi köreteket szerettem volna készíteni. Úgy gondoltam, a hercegnő burgonya eléggé különleges, ráadásul szép és mutatós.

Na, ez utóbbi két tulajdonsága a képeken nem annyira látszik, kifejezetten formátlanra sikeredtek, mert természetesen a krumpli sem volt hétköznapi amiből készítettem. Ugyanis édesburgonyát használtam hozzá. Főzve-összetörve nem lehet olyan egyenletesen krémessé dolgozni mint a hagyományos krumplit, a benne található szálak (rostok) kissé darabossá teszik, emiatt a habzsákból is nehezebb szép formájúra kinyomni.


Tudtátok?

"A szubtrópusok egyik legfontosabb népélelmezési cikke az édesburgonya [...] amelyet óceániai útleírásokból kumara, spanyol nyelvterületeken batáta, egy japán étterembe térve pedig satsuma-imo néven ismerhetünk. A magyar neve megtévesztő, ugyanis bár a megvastagodott tároló-gyökere, amelyet étkezéshez használnak, nagyon hasonlít a mérsékelt égöv burgonyájához, de rendszertani besorolása szerint nem burgonyaféle, hanem a szulákfélék nemzetségébe tartozó, évelő növény. Maga a növény sem hasonlít a burgonyához: hosszú, kúszó indái vannak, levelei nagyok, szív alakúak, virágai hasonlóak a hajnalkáéhoz.. [...]

Az édesburgonya húsos, gumószerűen megvastagodott gyökere szénhidrátban és (különösen a sárga húsú fajta) béta-karotinban gazdag. [...]

Értékes ásványi anyagokat tartalmaz: kalcium, vas, magnézium, mangán, kálium, foszfor, nátrium, szelén, réz és cink is található benne. [...] a batátának gazdag ásványi anyagtartalma miatt daganatmegelőző hatásai is van, csökkenti a gyomorrák és a májbetegségek kockázatát és antioxidánsai, vitaminjai és proteinjei segítenek megőrizni a fiatalságot. Energiatartalma száz grammban 117 kalória, így akár a fogyókúrázók is beilleszthetik étrendjükbe."

További érdekességet a HáziPatika.com oldalon olvashattok az édesburgonyáról.


A hercegnő burgonya elkészítése pedig nagyon egyszerű.

Hozzávalók:
- 50 dkg (édes)burgonya
- 2 tojás sárgája
- só
- 5 dkg vaj
- esetleg szerecsendió, őrölt bors

A krumplit megpucoltam, kis kockákra vágtam és enyhén sós vízben feltettem főni. Amint megpuhult, leszűrtem róla a vizet. Még melegen áttörtem, hozzáadva a vajat. Beletettem a tojássárgáját is (aki szeretné, fűszerezheti szerecsendióval, borssal) és robotgéppel kissé habosra kevertem.

Habzsákba töltöttem és sütőpapírral bélelt sütőlapra kis halmokat nyomtam. 200 fokos sütőben pirulásig sütöttem.


A szarvasgerincet egy ovális tálra szedtem, felszeleteltem és körérendeztem a hercegnő burgonyákat. Nagyon jól mutatott együtt a sötét színű hús és az élénksárga köret.


Csak ajánlani tudom! Könnyű, finom, különleges ízű köret. Természetesen hagyományos burgonyából is ugyanígy készül. Lehet akár reszelt sajtot is hozzáadni, pirosabbra sütni, másfajta fűszereket belekeverni.



2015. január 26.

Rétestésztában sült hagymás-szalonnás burgonya

Ez volt az egyik köret, amit a vörösboros szarvasgerinc mellé készítettem karácsonykor. A receptet ugyanott találtam, ahol a szarvasét, az Ízletes Receptek oldalon. Tulajdonképpen ez volt az általuk javasolt köret a hús mellé - hagyma nélkül. De valahogy én a tört burgonyát nem tudom elképzelni hagyma nélkül, így nem is volt kérdés, hogy kiegészítem vele.


Mivel az eredeti receptben semmiféle mennyiség nem volt megadva a hozzávalókhoz, ezért ahogy a szarvasgerinc esetében, itt is rögtönöztem, a saját ízlésemnek megfelelően adtam hozzá mindent. Nagy adagot csináltam belőle, mert bár volt még knédli, hercegnőburgonya és párolt káposzta is ezen kívül de nem csak a szarvas mellé kellett köreten gondolkodnom, hanem a friss, házi véres és májas hurka és kolbász mellé is. Ez utóbbiakat egy ismerősünk készítette, karácsony előtt 1-2 nappal vágtak disznót, így tényleg minden nagyon friss és finom volt.


Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
- 1 csomag 8 db-os réteslap
- kb. 1,5 kg burgonya
- 3 dl tejföl
- 15 dkg füstölt szalonna
- 2 nagy fej hagyma
- 1-2 evőkanál zsír, ha szükséges
- só

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben feltettem főni. Közben a szalonnát apró kockára vágtam és zsírjára sütöttem egy nagyobb serpenyőben. A hagymát megtisztítottam, felaprítottam és rádobtam a szalonnára. Jól összekevertem és fedő alatt megpároltam. Ha kevésnek találjuk a zsiradékot, 1-2 evőkanálnyival kiegészíthetjük, lényeg, hogy ne legyen száraz a szalonnás hagymánk.


Amint megfőtt a krumpli, kissé összetörtem és belekevertem a tejfölt, valamint a szalonnás hagymát. Lágy állagúnak kell lennie a masszának. Ha szükséges, sót is adhatunk hozzá.

A réteslapot kétfelé osztottam, 4-4 lapra. Kiterítettem az első adagot és a krumpli felét belekanalaztam, párhuzamosan a hosszabbik oldalával. A két végén hagytam helyet, mert miután Alulról-felülről ráhajtottam a tésztát, a két végét behajtottam alá. Ezt megismételtem a másik adaggal is, majd mindkét rudat átemeltem egy sütőpapírral bélelt tepsibe.

180 fokos sütőben pirosra-ropogósra sütöttem.


Nagy sikert aratott ez a nem mindennapi krumplis köret. Finom is, különleges is, és nem utolsósorban egyszerűen elkészíthető.



2015. január 24.

Vörösboros szarvasgerinc

Ritkán posztolunk olyan étel receptjét, ami költséges hozzávalókból készül - persze előfordult már néhányszor -, igyekszünk odafigyelni, hogy magunknak és olvasóinknak a hétköznapokban is elérhetőek legyenek az alapanyagok. Természetesen az, hogy kinek mi a drága és olcsó, viszonylagos.

Nekünk például a szarvasgerincből készült karácsonyi főétel nem tartozott az olcsó ételek kategóriájába. Leginkább azért, mert nagy adagot csináltam, hogy elég legyen a családnak és a minket meglátogató barátainknak is. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, minden fillérje megérte!


Nem tartozunk a nagy vadhús fogyasztók közé, konyhámban szerintem még nem is fordult meg szarvas-, őz- vagy vaddisznóhús. Életemben először vágtam bele egy ilyen projektbe és izgultam, hogy a majdnem 2,5 kg, nem olcsó szarvasgerincet nehogy elrontsam.

Még novemberben Imi vetette fel, hogy mi lenne, ha karácsonyra szarvast sütnék. Talált is egy receptet, szintén szarvasgerincből készült az az étel is, de valahogy nem tetszett a hozzávalók alapján. Eleinte húzódoztam, fogalmam sem volt róla, hogy ízlene-e a családnak, meg persze nekem. Mondtam is Iminek, hogy szarvas, na az biztos hogy nem lesz! Aztán mégis lett, mert izgatta a fantáziámat.

Az Ízletes Receptek oldalon leltem rá erre a receptre, átolvasás után Iminek is szimpatikus volt, így ez alapján sütöttem meg a szarvasgerincet.

Nagyon tetszett a rövid leírás - ez számomra mindig azt jelenti, hogy egyszerűen elkészíthető - na és persze az, hogy sütés előtt több napig a páclében kell érlelni a húst, így garantálva hogy omlós és ízletes lesz a végeredmény.

Megmutatnám, hogy pácoláskor a nagy kacsasütő tálban így helyezkedett el az összesen 54 cm-es, kettévágott szarvasgerinc:


Azt pedig, hogy 1 órányi sütés után mekkorára ment össze, az alábbi képen láthatjátok. De ne szaladjunk annyira előre, jöjjön a recept! Én kisebb adaghoz adom meg a hozzávalókat, nem mindenki szeretne kb. 10 adagot sütni.

Hozzávalók:
- 1,5 kg szarvasgerinc
- 2 evőkanál olaj
- vörösbor
- 1 teáskanál koriandermag
- kb. 20 szem borókabogyó
- só
- őrölt bors
- füstölt szalonna
- 2 sárgarépa
- 2 fehérrépa
- 1 kisebb zellergumó
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 1 evőkanál barnacukor
- 3 dl csontlé / húsleves
- 1,5 dl tejföl
- 1 csapott evőkanál
- 1 evőkanál mustár


A szarvasgerinc minden oldalát sóztam, borsoztam és egy mély tálba fektettem. Ez nálam kacsasütő fém edény volt, ebben szándékoztam megsütni a pácolás utáni 4. napon. Az olajat elkevertem a vörösborral és ráöntöttem a húsra, a páclé majdnem ellepte a szarvast. Mellészórtam a kissé összetört borókabogyót és koriandermagot is, majd lefedtem a tálat és hűtőbe helyeztem.

A negyedik napon előmelegítettem a sütőt 250 fokra. Közben a hús tetejét keresztben bevagdostam és füstölt szalonna szeletekkel tűzdeltem meg. Ismét lefedtem az edényt és a 250 fokos sütőben fél órán keresztül sütöttem. Majd mérsékeltem a hőfokot 200 fokra és további fél órán át hagytam sülni.


A fél óra leteltével kiemeltem a tálat a sütőből és a hús köré szórtam a megtisztított és felszeletelt hagymát, sárgarépát, fehérrépát, zellert. Lefedve további 1 órán át sütöttem.

Közben a barnacukrot egy serpenyőben megpirítottam majd felöntöttem a húslevessel. Az 1 óra leteltével meglocsoltam vele a húst - ami ekkor már tökéletesen puha volt -  és még negyed órára visszatoltam a sütőbe.

Végül a szarvasgerincet kiemeltem egy tálra.


Elkészítettem a mártást.

A zöldségeket leszűrtem és turmixgépbe tettem, vigyázva hogy ne kerüljön közé borókabogyó és koriandermag. A tejfölben elkevertem a lisztet és a mustárt és hozzáöntöttem a zöldségekhez, valamint 1-2 merőkanálnyit a vörösboros léből is, amiben a hús sült. Összeturmixoltam. Ha túl sűrű, lazíthatjuk még további vörösboros lével.


Egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyen hosszan leírtam. Én kicsit részletesebben fejtettem ki a receptet mint ahogyan az Ízletes Receptek oldalon található, de ez senkit ne ijesszen meg.

Nagyon-nagyon finom lett! Frissen is, másnap is, egy hét múlva is jóízűen ettük. Rétestésztában sült hagymás-szalonnás krumplit és édesburgonyából készült hercegnőburgonyát készítettem mellé köretnek, ezeket külön bejegyzésekben olvashatjátok majd.



2015. január 21.

Fasírtgolyók bacon-nel és sajtmártással

A receptet a Nosalty-nak, egész pontosan az Illatok a konyhámból blognak köszönhetem. Hálás is vagyok érte, mert szerintem szuper recept! Lényegében semmit se változtattam rajta, csak az adagon, mert én 6 főre készítettem el (az eredeti recept 2 főre szól, én tévesen csak dupla adagot készítettem). Mivel nem főzök túl sűrűn, Bea azonnal bejelentkezett ebédre, amint elárultam, hogy főzni fogok. :) A recept könnyen követhető, és a hozzávalók olvasásától is meg tud éhezni az ember. Következzenek is a belevaló hozzávalók! :)


A fasírthoz:
60 dkg darált sertéshús,
2-3 gerezd fokhagyma,
1 vöröshagyma,
190 g kockázott bacon,
1 nagy csipet só (vagy ízlés szerint),
1 csapott mokkáskanál bors (vagy ízlés szerint),,
1 mokkáskanál borsikafű (vagy ízlés szerint),
2 tojás
5-6 evőkanál zsemlemorzsa (vagy szükség szerint).

A mártáshoz:
12 dkg mascarpone (lehet kicsit több is),
10 dkg parmezán sajt,
10 dkg füstölt sajt,
2 dl főzőtejszín,
60 dkg kockázott bacon,
1 csipet só (vagy ízlés szerint),
1/3 mokkáskanál bors (vagy ízlés szerint).


A vöröshagymát és a fokhagymát felkockázzuk, kevés olajon megdinszteljük. Hozzáadjuk a darált húshoz, majd a sót, a borsot, a borsikafüvet és a felkockázott bacont is.
Hozzágyúrunk 2 tojást, majd annyi zsemlemorzsát, hogy 3-4 centiméteres golyókká lehessen formázni.
Sütőpapírral bélelt tepsiben, fóliával letakarva kb. 40 percig sütjük a fasírtokat, előmelegített 200 fokos sütőben (légkeverésnél elég a 180 fok is). A végén érdemes pár percre levenni a fóliát, hogy színt kapjanak a golyócskák, amiből nekem 25 darab lett.

A mártáshoz egy serpenyőben összemelegítjük a mascarponét, a parmezánt, a füstölt sajtot, később a tejszínnel fellazítjuk, beletesszük a bacont, majd sóval és borssal ízesítjük. Addig főzzük, míg megfelelő sűrűségű nem lesz.


Ahogy a nem túl jó minőségű képeken is látszik, kukoricás rizst készítettem a fasírtgolyókhoz. Az aggodalmam, hogy kevés lesz 6 főre az adag, alaptalan volt, mert mindenki jól lakott. :)
Ebéd után összességében elég jó kritikát kaptam, úgyhogy biztos a repertoárban marad ez az étel. 



2015. január 19.

Sajtkrémmel töltött mini képviselőfánk

Szemfüles olvasóink felfedezhették, hogy ez már a második sajtkrémes mini képviselőfánk recept blogunkon. Az első változatot még 2012-ben jegyeztem le, amikor is a jól bevált képviselőfánk receptem alapján sütöttem meg a tésztát és két féle krémet kísérleteztem ki hozzá: egy snidlinges sajtkrémet és egy spenótkrémet.

Most viszont egy picit megvariáltam mind a tészta receptjét mind pedig a tölteléket. Az ihletet az Erdélyi konyha magazin karácsonyi számában találtam. A címlapon ugyanis koszorú formában elrendezve lehetett látni ilyen sajtkrémes mini fánkokat gránátalmával és brokkolirózsákkal díszítve. Nagyon hatásos volt a piros-zöld összeállítás, igazán karácsonyi hangulatú (abba már nem is megyek bele mélyebben, hogy a sajtkrém fehér színű, így akár a piros-fehér-zöld színek is megüthették a szememet... :) ).


Az újságot fellapozva megtaláltam a receptet is és rögtön elhatároztam, hogy a nálunk tartandó családi karácsonyi ebédre elkészítem előételként.

A tészta elkészítésénél pontosan betartottam a hozzávalók mennyiségét, még ha ez azzal is járt, hogy minimálisan máshogyan készült mint az én régi jó képviselőfánk receptem alapján.

Hozzávalók a fánkokhoz:
- 2,5 dl víz
- 15 dkg vaj
- 15 dkg liszt
- 4 tojás
- só

A vizet a vajjal és a sóval felforraltam, majd hozzáadtam a lisztet és kevergetve addig pirítottam, amíg az edény alján fehér réteg képződött. Ezután a masszát langyosra hűtöttem.
A tojásokat egyenként beledolgoztam a tésztába. A következőt mindig csak akkor adtam hozzá, amikor az előzőt teljesen felvette a massza.

Ezután a tésztát csillagcsőrös habzsákba töltöttem és sütőpapírral bélelt tepsire egymástól kb. 2 ujjnyi távolságra diónyi halmokat nyomtam belőle.

200 fokra előmelegített sütőben kb. 10-15  percig sütöttem. A végére szépen megpirultak és megnőttek a halmok.

Félretettem hűlni és közben elkészítettem a tölteléket.


A sajtkrém esetén már nem az újságban található receptet használtam, hanem rögtönöztem.

Hozzávalók a sajtkrémhez:
- 5 dkg vaj
- 2 evőkanál liszt
- 2 dl tej
- 3 evőkanál mascarpone
- 20 dkg natúr krémsajt
- só
- őrölt fehérbors
+ díszítéshez reszelt sajt, piros és zöld zöldségek

A vajat egy lábasban felmelegítettem, majd beleszórtam a lisztet és kevergetve kissé megkapattam. Felöntöttem a tejjel és folyamatos keverés mellett felforraltam, besűrítettem.

Hozzáadtam a mascarponét és a krémsajtot, sóztam, borsoztam és összefőztem. Sűrű krémet kell kapnunk végeredményként. Teljesen kihűtöttem.


Ezután a mini képviselőfánkok tetejét levágtam (erre nem is lesz szükségünk) és csillagcsőrös habzsák segítségével mindegyiket megtöltöttem a sajtkrémmel. Reszelt sajttal, uborka- és savanyított kápia paprika darabokkal díszítettem.

Nagyon jó ötlet volt előételnek elkészíteni ezeket a falatkákat, mert gyors ütemben fogytak. Egyáltalán nem bonyolult süti, viszont nagyon mutatós és akár egy baráti összejövetelen is nagy sikert arathat.



2015. január 16.

Töltött káposzta cserépedényben sütve

A korondi mázas cserépedényemről már áradoztam a csülkös-babos káposztáról szóló bejegyzésemben, és már akkor elhatároztam hogy a karácsonyi töltött káposztánkat ebben fogom elkészíteni.

Ahogyan már olvashattátok az idézőjeles "töltött káposztámnál", én egészen eddig lábasban főztem minden karácsonykor. Így szoktam meg, így szerettük meg, csupasz húsgombócokkal, káposztalevél nélkül.


Most azonban úgy gondoltam, ha már lúd, legyen kövér. Vagyis ha már megvettem ezt a remek cserépedényt Erdélyben, amiben egy hadseregre való ételt el tudok készíteni, akkor ki is használom a lehetőséget. És megadom a módját, a húsgombócok egy részét káposztalevélbe göngyölöm, tehát igazi töltött káposztát csinálok.

A darált hús mellett természetesen több féle füstölt hús is került bele: füstölt oldalas, füstölt comb, kolbász, császárszalonna. Igazán hasznára vált ez az ízorgia.


Hozzávalók (egy jó nagy cserépedényhez):
- kb. 2 kg savanyú káposzta + savanyított káposztalevél
- 70 dkg darált hús (sertés vagy marha, vagy vegyesen)
- 15 dkg rizs
- 2 kisebb tojás
- 2 közepes fej hagyma
- 20 dkg császárszalonna
- füstölt húsok ízlés szerint kisebb darabokra vágva
- kolbász ízlés szerint
- 2 evőkanál zsír
- 1 evőkanál + 2 teáskanál pirospaprika
- 2 evőkanál liszt
- só
- bors
- zsemlemorzsa (ha szükséges)
- csípős paprika

A darált húst, tojásokat, rizst, 2 teáskanál pirospaprikát, ízlés szerint sót (vigyázzunk, mert a káposzta önmagában is sós) és borsot egy tálba tettem. A szalonnát apró kockára vágtam, a vöröshagymát szintén felaprítottam.


A szalonnát egy mélyebb serpenyőben zsírjára sütöttem, majd hozzáadtam a zsírt és a hagymát is. Összeforgattam és megpároltam. 3 evőkanálnyit a darált húshoz adtam belőle, a többit félretettem.
A húsos masszát jól összedolgoztam. (Ha túl lágy, kevés zsemlemorzsával sűríthetjük.)

A savanyú káposztát és a leveleket többször, hideg vízben átöblítettem. A leveleket hosszában kettévágtam úgy hogy a vastag ere kikerüljön belőle. Ezután megtöltöttem mindegyiket a darált húsos masszával és felcsavartam, két végét benyomkodtam. A maradék darált húsból gombócokat formáztam.

Egy nagy lábasba áttettem a szalonnás-hagymás zsírt és ismét felmelegítettem. Megszórtam a liszttel, kissé megpirítottam rajta. Majd belekevertem az evőkanálnyi pirospaprikát, felöntöttem egy pohár vízzel és összeforraltam. A szálas káposztát beleforgattam.


A hideg (!) cserépedényemben elkezdtem lerétegezni a hozzávalókat: káposzta került az aljára, közé szórva néhány chillipaprika, majd bundás és bunda nélküli húsgombócok, füstölt húsok, kolbászkarikák. Aztán újabb réteg káposzta, erős paprika és húsfélék, egészen addig amíg a tetejét savanyú káposztával borítottam be és elrendeztem rajta a maradék füstölt húsokat. Felöntöttem vízzel és lefedtem az edényt a tetejével.

Hideg sütőbe toltam és az első fél órában 250 fokon, majd 200 fokon sütöttem. Összességében körülbelül 2,5 - 3 óra alatt sült meg teljesen puhára minden hozzávaló.


Hatalmas adag lett, sok mindenkinek jutott belőle, sőt két adagot még le is fagyasztottam, hogy a későbbiek során is ehessünk még a karácsonyi töltött káposztából.

Egészen más lett mint a lábasban főtt változat, nekem jobban ízlik.



2015. január 14.

Vaníliás karika

Íme a várva várt recept, a gyerekkorunk íz-emlékét idéző vaníliás karikáé! Köszönet érte TraRitának, az ő oldalán bukkantam rá karácsony előtt. És meg is tartom, változtatás nélkül, mert úgy tökéletes ahogy van!

Egyetlen kiegészítésem van az ő receptjéhez: azt írta, hogy kb. 1 cm-esre nyújtva, 4-5 cm-es formával szaggatva kb. 30-35 db lesz belőle. Nos nekem egészen pontosan 63 db lett ugyanezekkel a paraméterekkel... :)


Ami nem baj, sőt! Ez a süti fogyott el leghamarabb a karácsonyiak közül, nagy részét Imi tüntette el. Az első néhány darabnál még kicsit csóválta a fejét, hogy "azért nem ugyanolyan mint a bolti vaníliás karika" - amit egyébként mindketten imádunk - de aztán már nem számított, gyors ütemben fogyasztotta a fém dobozból. Valóban, aki arra számít, hogy ugyanolyan ízű, állagú ez a süti mint a Győri Vaníliás karika, az egy kicsit csalódott lesz. De tényleg csak egy kicsit, mert szinte a testvére lehetne a sütemény és tényleg nem lehet abbahagyni az evését.


Hozzávalók (nálam 60-65 db-hoz):
- 40 dkg liszt
- 15 dkg porcukor
- 2 csomag vaníliás cukor vagy pár csepp aroma
- 25 dkg vaj
- fél citrom reszelt héja
- csipetnyi só
- 2 tojás sárgája
- fél mokkáskanál szódabikarbóna
+ 1 tábla étcsoki (vagy tejcsoki)

A csokoládé kivételével minden alapanyagot deszkára borítunk és gyorsan összedolgozunk. Gömböt formálunk a tésztából és folpackba csomagolva fél órára hűtőbe tesszük.


Ezután gyúródeszkán kb. 1 cm vastagra kinyújtjuk és 4-5 cm átmérőjű (lyukas) kerek formával kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rendezzük és 180 fokra melegített sütőben kb. 5-6 perc alatt megsütjük. Nem baj ha még kicsit lágy a tészta, mert szabad levegőn hamar megszikkad.

A csokit gőz felett megolvasztjuk és a kihűlt karikák alját egyesével belemártjuk. Sütőpapírra sorakoztatjuk és hűvös helyre tesszük. Kb. fél óra múlva levehetjük róla, amikor megszilárdul a csoki és fém dobozba zárhatjuk a sütiket.


Megmondom őszintén, még nem tudom meddig áll el így, mert nálunk nem sok ideje volt. Néhány nap alatt elfogyott az egész.

A héten közkívánatra süthetek egy újabb adagot. :)



2015. január 12.

Gesztenyeleves pirított szalonnával

Pontosan ugyanezen a néven találtam meg a Szépségtár oldalon ennek a levesnek a receptjét, szinte az utolsó pillanatban karácsony előtt. Annyira de annyira nem volt ötletem, hogy mit főzzek a családnak ünnepi levesként, hogy szinte megváltásként éltem meg, amikor rábukkantam. A többség rábólintott, hogy "jó, legyen ez", volt aki furán nézett és azt mondta, hogy legfeljebb eszik anyu maradék húsleveséből, ha nem jön be neki.

Végül mindenki megkóstolta és egészen jónak találták. Nem mondom, hogy a kedvencünk lesz, de időnként biztos el fogom készíteni.



Szinte egybehangzóan állították, hogy olyan íze van mint a bablevesnek. Apukám el is mesélte, hogy gyerekkorában, amikor a gesztenye arany árban volt, a szárazbab viszont fillérekbe került hozzá képest, előfordult, hogy babbal helyettesítették a gesztenyét. Így a gesztenyepüré egy rész gesztenyéből egy rész főtt, áttört babból készült. Mostanában már annyira nem érné meg, hiszen a babnak is elég szépen felment az ára, ennek ellenére nem olyan régen lehetett hallani, hogy élelmiszerbiztonsági ellenőrzésen fennakadt egy bizonyos gyártó gesztenyemasszája, mert kimutathatóan babot is tartalmazott, nemcsak gesztenyét.


Hozzávalók:
- 40 dkg nyers gesztenye / mirelit / natúr gesztenyemassza
- 1 fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 babérlevél
- 1 db krumpli
- 1-1,5 liter alaplé vagy húsleves
- 1 teáskanál kakukkfű
- fél teáskanál rozmaring
- 1 kávéskanál bazsalikom
- fél citrom leve
- 1,5 dl főzőtejszín
- őrölt bors
+ levesbetétnek: húsos szalonna

Kétféleképpen kezdhetjük főzni:

1.) Ha nyers gesztenyét vagy mirelit gesztenyeszemeket vásárolunk, akkor a gesztenyebeleket héj nélkül feltesszük főni az alaplében a meghámozott, kockára vágott krumplival, zúzott fokhagymával, aprított vöröshagymával és babérlevéllel együtt.

2.) Ha pedig natúr gesztenyemasszát vásárolunk, akkor ezt már csak akkor tesszük a levesbe, ha a krumpli már majdnem megfőtt az alaplében.

Nekem sikerült a karácsonyi bevásárlás során az utolsó (!) csomag natúr gesztenyemasszát elhoznom az egyik legnagyobb hipermarketünkből, így kénytelen voltam mirelit egész gesztenyével kiegészíteni. Így én az 1-es változat után a 2-est is bevetettem a főzés során. :)

Amint megpuhult a gesztenye és a krumpli is, kiemeltem a levesből a babérlevelet és botmixerrel leturmixoltam, közben hozzáöntöttem a tejszínt és a citromlevet is. Majd fűszereztem kakukkfűvel, rozmaringgal, bazsalikommal, őrölt borssal. Közepes lángon tovább főztem.

Miközben újra felforrt a leves, a szalonnát felaprítottam és egy teflonserpenyőben zsírjára sütöttem. Lecsöpögtettem és egy tálkába tettem.

Amint felforrt a leves, elzártam alatta a gázt és már tálaltam is. A sült szalonnát a kis tálban kínáltam körbe, mindenki annyit szedett belőle a leves tetejére amennyit akart.


Gyors és egyszerű, mégsem hétköznapi leves. Ünnepnapokra tökéletes, főleg ha mellette még sok más fogást is el kell készítenünk.



2015. január 9.

Kókusztekercs

Sokak kedvenc édessége következik most. A kókuszgolyó és kókuszkocka után egy harmadik kókuszos süti: kókusztekercs vagy más néven keksztekercs. Én nagyon szeretem, mert egyszerű, fél óra alatt elkészíthető, hűtőben sokáig eláll és nem utolsósorban finom.

Ez volt a harmadik édesség amit karácsonykor elkészítettem a családnak és a barátoknak.


Hozzávalók (2 rúdhoz):
- 30 dkg darált keksz
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- 1-2 kanál rum (vagy rumaroma)
- 10 dkg porcukor
- kb. 2 dl tej

Hozzávalók a krémhez:
- 10 dkg puha vaj
- 15 dkg porcukor
- 5 dkg kókuszreszelék + a nyújtáshoz

Először a krémet szoktam elkészíteni. A vajat habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a kókuszreszeléket és ezzel is jól összedolgozom.


Majd jöhet a tészta. Egy tálba beleöntöm az összes hozzávalót és jól összegyúrom. Ha nagyon kemény, morzsálódos, akkor annyi tejet adok még hozzá, hogy könnyen gyúrható, de ne lágy masszát  kapjak.

A tésztát kettéosztom és először az egyik felét egy kókuszreszelékkel megszórt sütőpapíron vékonyra nyújtom. Igyekszem téglalap formájúra, hogy egyenletesen lehessen majd feltekerni.

Megkenem a krém felével, figyelve hogy mindenhova egyformán jusson belőle, majd a sütőpapír széleit megfogva a süti hosszabbik oldalánál kezdve szorosan feltekerem mint a kakaós csigát.


Ezután szorosan becsomagolom a tekercset frissentartó fóliába és a hűtőbe helyezem. Ugyanezt megismétlem a tészta és a krém másik felével is, majd a második tekercset is hidegre teszem.

Jót tesz neki egy kis pihentetés, én fogyasztás előtt minimum 1 de nem ritka hogy több nappal szoktam elkészíteni. Ha már eléggé megdermedt, szépen lehet szeletelni.


Elsőre kevésnek tűnhet egy nagyobb társaságnak ez a két rúd, de viszonylag kiadós sütemény. És ha már amúgy is megbontunk egy fél kilós darált kekszet, akkor nem tart semeddig másfélszeres adagot készíteni belőle. Egészen biztosan elfogy. :)



2015. január 7.

Málnás-fehércsokis brownie

A karácsonyra készített újdonságok közül nekem ez lett a kedvencem. Tömény csoki, málnával feldobva. Meg egy kis fehércsokival. Igazi ízorgia! Ráadásul nagyon egyszerűen elkészíthető és napokig frissen tartható.

Nagyon vicces volt, mert tegnap Judit átküldött nekem egy receptet, hogy megmutassa, mit szeretne este megsütni. Ahogy rápillantottam a linken található süti képére, jót mosolyogtam. Ugyanis ő ugyanezt a brownie receptet nézte ki, mint amit én karácsonyra elkészítettem, csak ő Limaránál találta meg, én pedig a NoSalty-n.


Illetve nem is én, hanem Imi, mert ő segített karácsony előtt egyszerű - de nagyszerű - süti ötleteket keresgélni. Neki egyből megtetszett ez a brownie, ezért is döntöttem úgy, hogy ez lesz az egyik karácsonyi édesség. Csak utólag derült ki Imi számára, hogy fehércsokit is tartalmaz, azt pedig nem szereti.


Hozzávalók:
- 20 dkg étcsokoládé
- 15 dkg vaj
- 12,5 dkg fehércsokoládé
- 22 dkg cukor
- 3 tojás
- 15 dkg liszt
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 12,5 dkg málna

Az étcsokit összetörtem és egy lábasban vízgőz felett a vajjal együtt megolvasztottam. Levettem a tűzről és hozzádolgoztam a cukrot, majd egyesével a tojásokat is.

Belekevertem a lisztet, a sütport és a végén óvatosan beleforgattam az apróra vágott fehércsokit és a málnát is.

Egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral, belesimítottam a masszát és 160 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 35 perc alatt készre sütöttem.


Nekem nagyon ízlett fehércsokival is, de Imi kérésére legközelebb tejcsokit darabolok bele, vagy az is lehet, hogy teljes egészében kihagyom. A lényeg az étcsoki-málna párosítás. 

Ajánlom mindenkinek! Igazi boldogsághormon-bomba!



2015. január 3.

Karácsonyi finomságok II.

A 2012-es karácsonyi menü után sajnos elfelejtettem megírni a 2013-as összefoglalóját, de a 2014-est semmi pénzért nem hagynám ki. Annyi féle újdonság készült nálunk, hogy mindenképpen szerettem volna egy bejegyzésben bemutatni őket. A későbbiek során talán hasznos lesz, ha valaki karácsony előtt azon gondolkodik, hogy mit süssön-főzzön és egy helyen szeretne látni több ötletet.

/Amint a receptek is felkerülnek az oldalunkra, ebben a bejegyzésben elhelyezzük a hozzájuk tartozó linkeket, így az ételek nevére kattintva azonnal olvasható lesz majd az elkészítés módja is. Ehhez azonban még egy kis türelmet szeretnénk kérni./


Karácsony előtt két héttel Mazsival egy-egy adag linzert, mákvirágot és lekváros mézespuszedlit sütöttünk. Már második éve, hogy egy-egy szegényebb sorsú családnak karácsonyi ajándékcsomagot küldünk gyerekjátékokkal, ruhákkal és saját készítésű süteményekkel. Idén egy debreceni család kapott tőlünk csomagot, benne a három féle sütivel. Reméljük, hogy ezekkel egy kicsit megédesíthettük az ünnepüket.


A karácsony előtti hetekben Mazsi 4 féle bejglit sütött családunknak, hogy ráhangolódjunk az ünnepre: mákosat, diósat, gesztenyéset és marcipánosat. Mondanom sem kell, karácsonyra mindegyik elfogyott.


Minden évben szoktam sütni Tomi barátunknak és családjának egy-két félét, méghozzá olyant, amire Tomi vágyik.

A csokis keksz elmaradhatatlan, ezt mindig kéri.


Ezen kívül a mostani karácsonyon a másik nagy kedvencére, a banánhabos tortára esett a választása.


Néhány nappal karácsony előtt elkészítettem a mi sütijeinket is.

Például az áfonyás-fehércsokoládés kekszet.


A vaníliás karikát.


A málnás-fehércsokis brownie-t.


És végül a kókusztekercset.


Szüleim pedig marcipános tallért...


... kókuszos puszedlit ...


... és mézes krémest készítettek még az ünnep előtt. Ezeknek a sütiknek jót is tesz néhány nap pihentetés.


December 23-ára elkészültem a töltött káposztával is, amit idén nem főztem, hanem a korondi mázas cserépedényemben sütöttem. Ezentúl minden évben így fogom csinálni, mert nagyon bevált!


December 24-én hagyományosan anyuéknál volt az ajándékozás és a családi vacsora. Ekkor minden évben egy könnyed fogást eszünk, öntött (rakott) kiflit, ami tulajdonképpen a mákos guba testvére, megboldondítva egy kis (rumos) meggyel, valamint tojáshabbal befedve.


Karácsony reggeleken nem maradhat el a mazsolás kuglóf kakaóval, tejeskávéval, ki mivel szereti. Ez apukám privilégiuma, minden évben két kuglófot süt, egyet maguknak, egyet pedig nekünk.


December 25-én a szüleimnél szoktunk ebédelni, ilyenkor heten üljük körül az asztalt, nagymamámmal kiegészülve. Anyukám tyúkhúslevesével szokott indulni a menü, így volt ez most is.

Második fogásként pedig Wellington pulykamellet készítettek zöldségkörettel, valamint két féle sültkrumplival: hagyományos illetve édesburgonyából.


Desszertként pedig a fentebb felsorolt sütik mellé még egy meggyes-gesztenyés tekercset is sütöttek.


December 28-án pedig nálunk folyatódott a családi ebédek sora.

Előételként sajtkrémmel töltött fánkocskákat kínáltam.

 

Majd gesztenyelevessel készültem, melyre szalonnát pirítottam levesbetétként.


Ismerőseink néhány nappal karácsony előtt vágtak disznót, így volt véres-májas hurka és sült kolbász is. Köretként párolt káposztát, knédlit, rétestésztában sütött hagymás-szalonnás burgonyát készítettem. 

 

A fő-fő fogás a mostani karácsonyon pedig a vörösboros szarvasgerinc volt, amelyet sütés előtt 4 napig érleltem fűszeres-boros pácban, így igazán omlósra sikeredett.


A fenti köreteket édesburgonyából készült hercegnőburgonyával egészítettem ki, így mindenki kedvére válogathatott.


Természetesen, mint minden évben, ez a rengeteg étel nemcsak a család számára készült, hanem a "karácsonyi szünetben" minket meglátogató barátaink részere is. Hiszen ilyenkor jólesik közösen körülülni az asztalt és egy finom ebéd vagy vacsora mellett megvitatni az elmúlt évet vagy éppen az "élet nagy dolgait". :)

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!