2013. augusztus 31.

Őszibarackos-étcsokoládés torta

Tudom, hogy ezt a bejegyzést néhányan már nagyon várják, hiszen amióta feltöltöttem Facebook oldalunkra a torta fotóját, azóta kérdezgetik, hogy mikor érkezik a recept hozzá?

Lemaradásomat gyorsan pótolom, hiszen most még elkészíthető friss őszibarackkal a süti. Igaz, szerintem az sem rontaná el, ha befőtt kerülne bele.


Aki még nem hallott róla, annak írnám, hogy ez az a bizonyos torta, ami két dologról nevezetes.

1. A tésztájába a néhány évvel ezelőtt eltett őszibarack befőttemet akartam beledolgozni. Ez majdnem meghiúsult. Egyedül voltam itthon és sehogyan sem tudtam lecsavarni az üveg tetejét. Próbálkoztam mindenféle praktikával, késsel levegőt engedtem a kupak alá, stb. De meg sem moccant. Végső kétségbeesésemben a Facebook oldalunkon kértem segítséget az olvasóktól. Mindenki nagyon segítőkész volt, csak úgy záporoztak a jobbnál jobb ötletek. Végül egészen más úton sikerül kinyitni az üveget (Imi hazaérkezett és a férfierő ismét hasznosnak bizonyult), de ennek hatására a héten elindítottuk oldalunkon a TIPPEK-TRÜKKÖK-TANÁCSOK rovatot, ahol egymásnak segíthetünk egy-egy adott problémával kapcsolatos ötlettel. Hiszen bárki kerülhet olyan helyzetbe a konyhai ténykedése során, hogy nem tudja: onnan hogyan tovább.

2. És ami fontosabb: ez a torta arról híres még, hogy anyukámék 40. házassági évfordulójára készítettem. Azt akartam, hogy nagyon-nagyon jól sikerüljön, hiszen különleges alkalomra szántam.


A fenti kép 1973. augusztus 14-én készült. A lenti pedig néhány nap híján 40 évvel később.


Valamilyen könnyű, gyümölcsös tortát akartam csinálni, mert 35 fokos kánikula volt azon a héten is. De aztán elcsábultam, és úgy döntöttem, hogy a csoki nem maradhat ki belőle. Éppen előző héten készítettem el egy sütit, amit én csak úgy önmagában szoktam megsütni és tortának nevezni. Régebben körtét dolgoztam a tésztájába, de mivel most elkezdtem feldolgozni a 4 éve készített őszibarack befőttjeimet, ezért ez került bele. Így nézett ki:


Nagyon finom, könnyű állagú sütemény, úgy döntöttem, hogy tökéletes lesz tortaalapnak. Mivel barack került a tésztájába, ezért nem volt kérdés, hogy a krémet is barackkal fogom ízesíteni. Meg csokival...

Hozzávalók a tortalaphoz:
- 20 dkg vaj + a tortaforma kikenéséhez
- 17,5 dkg cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- késhegynyi őrölt fahéj
- 4 tojás
- 3 evőkanál barackpálinka
- 25 dkg liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 3 nagy, érett őszibarack (vagy 1 üveg barackbefőtt)
- 10 dkg étcsokoládé
- 1 csipet só
- zsemlemorzsa

A lágy vajat a cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal és egy csipet sóval habosra kevertem. Ezután beledolgoztam a tojásokat és a körtepálinkát. Az átszitált, sütőporral elkevert lisztet a végén adtam hozzá, jól kikevertem az egészet.

A barackbefőttet lecsöpögtettem, kis darabokra vágtam, a csokit felaprítottam és ezeket is a masszához dolgoztam.

Kivajaztam és zsemlemorzsával megszórtam egy tortaformát. A tésztát beleöntöttem és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 35 percig, tűpróbáig sütöttem.

Még forrón kiborítottam a formából és félretettem hűlni.


Tehát, ahogy említettem, akár itt is meg lehetne állni, mert krém nélkül is teljes értékű ez a süti. De kitaláltam hozzá egy mascarponés krémet, ami nagyon feldobta az összhatást.

Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg mascarpone
- 2 dl habtejszín
- 1 maréknyi csokilapocska (Lidl-ben kapható, tortadekor)
- 1 őszibarack
- 2 evőkanál porcukor

A tejszínt a porcukorral kemény habbá vertem, majd hozzáadtam a mascarponét és robotgéppel jól kikevertem. Félretettem belőle 5 evőkanálnyit.

A barackot meghámoztam, magját eltávolítottam és apró darabokra vágtam. A csokilapokkal együtt beleöntöttem a mascarponés habba és összedolgoztam.

A kihűlt tortalapot bevontam a barackos krémmel.


Végül a félretett 5 evőkanálnyi habot kentem rá, hogy teljesen fehér legyen a torta teteje. Barackdarabokkal és mentalevelekkel díszítettem.


A torta gyors ütemben fogyott, ízlett mindenkinek. Nagyon örültem, hogy szüleim is elismerően nyilatkoztak róla, hiszen tulajdonképpen nekik készült.



2013. augusztus 30.

Kaliforniai paprika saláta

Sokszor előfordul velem, hogy valami könnyű, nem feltétlenül főtt ételt ennék. Inkább valami zöldségeset, frissitőt. Salátát! Nyáron kifejezetten jólesik és a nagy melegben éppen elég, semmi nem kell mellé.

A paradicsomot, lilahagymát és a - számomra - újra felfedezett mozzarellát együtt nagyon szeretem. A mozzarella caprese és a mozzarellás saláta sült paprikával a hét bármelyik napján a tányéromra kerülhet. Szerencsére a családom is igényli a salátákat, így egy-egy kerti parti, sütögetés alkalmával 2-3 féle is készül a húsok mellé, és ha marad belőlük, én még másnap, harmadnap is jóízűen fogyasztom.


Ezt a salátát anyukám készítette, ha jól emlékszem még a szülinapi kerti partijukra, két hónappal ezelőtt. Már egészen megfeledkeztem róla, de szerencsére anyu eszembe juttatta azzal, hogy összeállította a jövő heti sütögetésre a menüt és többek között ezt tervezi megcsinálni. Én csak helyeselni tudtam, hiszen van benne minden, amit szeretek: paradicsom, mozzarella, lilahagyma. Na és sok-sok, édes, vastag húsú kaliforniai paprika.

Hozzávalók:
- kaliforniai paprika (lehet sárga, piros, zöld, vegyesen)
- paradicsom
- lilahagyma
- kevés fokhagyma
- mozzarella
- ecet
- őrölt fehérbors
- cukor
- víz
- só

Nem írok mennyiséget, mindenki ízlésének megfelelően készítse. Lehet benne sokkal több a paprika mint a paradicsom, vagy akár egyforma mennyiség is. Koktélparadicsomot is szórhatunk közé, vagy kemény húsú normális paradicsomot szeleteljünk fel hozzá.


A paprikát kicsumázzuk, vékony csíkokra vágjuk. Ha koktélparadicsomot szeretnénk hozzáadni, akkor azt csak kettévágjuk, míg a normális méretű paradicsomból és a lilahagymából vékony szeleteket csinálunk. 1-2 gerezd fokhagymát meghámozunk és felaprítjuk, úgy keverjük bele. "Csak az íze kedviér'", ahogy Zenthe Ferenc mondogatta a Szomszédokban Taki bácsiként. :)

A zöldségeket meghintjük egy kevés sóval és jól összeforgatjuk. Kb. 10 percig állni hagyjuk, közben elkészítjük a salátalevet.

Az ecetet - nálam almaecetet - összekeverjük a cukorral, fehérborssal, vízzel. Inkább savanykás ízhatású legyen a salátalé, hiszen a kaliforniai paprika és az érett paradicsomok is édeskések.

A mozzarellát kockára vágjuk, hozzáadjuk a zöldségekhez, majd az egészet meglocsoljuk az ecetes lével. Éppen csak ellepje. Jól összekeverjük és néhány órára, vagy egy éjszakára hűtőbe tesszük tálalás előtt.


Anyu legutóbb csak piros paprikából készítette a salátát, de lehet, hogy jövő héten már mindenféle színben fog pompázni. Ha így lesz, majd lefotózóm és feltöltöm a Facebook oldalunkra és frissítem ezt a bejegyzést a plusz fényképpel. :)



2013. augusztus 29.

Knorr-Delikát ajándékcsomagot nyerhettek

Bizonyára sokan ismeritek, szeretitek a Knorr és a Delikát termékeit.  Az Unilever Kft. jóvoltából most lehetőségetek van megnyerni egy ajándékcsomagot, mely a következőket tartalmazza:

- 1 csomag Delikát ételízesítő
- 2 csomag Knorr Rafinéria
- 5 csomag Knorr salátaöntet por
- 4 csomag Delikát ételízesítő csirkés ételekhez
- 1 csomag Knorr Fűszervarázs
- 1 doboz Knorr Tyúkhúsleves kocka XXL



A játékszabály a következő:

1.) Csatlakozzatok Facebook oldalunkhoz, ha még nem tettétek meg.
2.) Soroljátok fel -  Facebook oldalunkon, a játékkiírás alá kommentben -, hogy milyen termékeket használtok, kedveltek a Knorr (www.knorr.hu) és a Delikát (www.delikat.hu) termékei közül. A weboldalakon megtaláljátok összegyűjtve mindet, amelyek Magyarországon kaphatók.
3.) Osszátok meg a játékfelhívást a Facebook-on.


A játék időtartama: 2013. augusztus 28. szerda – szeptember 2. hétfő éjfél
Sorsolás és eredményhirdetés: szeptember 4. szerda

1 nyertest sorsolunk azok közül, akik a játékszabály mindhárom pontját teljesítik.

Facebook oldalunk elérhetősége: www.facebook.com/kicsibors


Jó játékot kívánunk mindenkinek!





2013. augusztus 28.

Vépi - szombathelyi finomságok II.

Hihetetlenül gyorsan eltelt egy év. Erre most döbbentem rá, amikor a képeket válogattam a bejegyzéshez. Napra pontosan egy éve írtam meg az "ikertestvérét", Hogyan hízzunk 3 nap alatt sok kilót? - Vépi finomságok címmel. Mintha csak tegnap lett volna, amikor felidézve a rokonoknál töltött hétvégét, bemutattam nektek, hogy mennyi mindennel vártak minket.

Ismét elmúlt az augusztus és vele együtt a Savaria Történelmi Karnevál Szombathelyen. Évek óta ehhez az eseményhez igazítjuk Imi keresztszüleinek, unokatestvéreinek meglátogatását és feltöltődésünket az ott-tartózkodás alatti sok-sok pozitív élménnyel. És étellel...

A tavalyihoz hasonlóan egy fényképes összeállítást készítettem, hogy nagy vonalakban érzékeltessem, milyen jó dolgunk van olyankor, amikor Erzsi néninél és Miki bácsinál vagyunk. :)


Rögtön a paradicsommal kezdeném. Városi lány lévén - akinek nincs veteményese -, nekem mindig különös öröm, ha olyan ételt ehetek, amit a vendéglátó saját maga termelt meg. A vépi kertben a paprikán, cukkinin, fekete szedren, szilván kívül rengeteg paradicsom érik éppen. Erzsi néni nem szereti nyersen, Miki bácsi pedig csak a hagyományos, normál méretűt. Ez a kis pici, koktélparadicsom minden évben magról nő, és csak úgy ontja a gyümölcsöt - hiszen a paradicsom gyümölcs - magából. Nem győzik szedni és elajándékozni valakinek, aki meg is eszi.

Amikor megérkeztünk, egy vödörnyi várt éppen a sorsára. Én rögtön el is kezdtem enni és be sem fejeztem az elutazásunkig. Finom édes, érett ízű paradicsomok voltak. A reggelikhez is fogyasztottam belőle bőven.


Nagy kedvencünk lett a házi nyers, füstölt, érlelt sonka is, amiből jó nagy darab volt még az érkezésünk napján, utána gyors ütemben fogyott. Miki bácsi nem győzte vágni nekünk a kisebb-nagyobb szeleteket.

Erzsi néni pedig rászoktatott minket a fotón látható Vikorn kenyérre, ami a többféle magon kívül hozzáadott vitaminokat - C, B1, B2, B12, vas - valamint ásványi anyagokat tartalmaz és a C vitamin a sütés után is a termékben marad. Na és a frissessége! Erzsi néni szombaton vett nekünk, hogy haza is tudjunk hozni belőle. Ma szerda van és olyan mintha most sütötték volna.


A házi sajtok sem maradhattak ki a kóstolgatásból. Natúr, fokhagymás, füstölt és chilis ízesítésű volt terítéken. Nekem az utóbbi ízlett legjobban. Ezeket ott szokták venni Imi keresztszülei, ahonnan a házi tejet hozzák.


Persze a házi pálinkák is hamar az asztalra kerültek. Meg a nem egészen háziak is. Miki bácsiék nemrég jöttek haza egy erdélyi kirándulásról, és hoztak magukkal néhány üveggel a helyi specialitásokból. Például a lent látható Csíki köményes valamint áfonya pálinkát. A köményest kicsit nehezen kóstoltam meg, tartottam az ízétől, végül be kellett látnom, hogy nagyon finom, édeskés íze van.


Pénteken átautóztunk Ausztriába egy kis bevásárlásra, valamint sétáltunk egyet Léka váránál. Isteni fagyit ettünk egy bevásárlóközpontban, szerintem az olaszok megirigyelhetnék tőlük az elkészítési módot. Az utóbbi évek legfinomabb fagyija volt, pedig Olaszországban nem volt olyan nap, hogy ne ettünk volna, de az ott kóstolt összes fagyi elbújhat az osztrák bevásárlóközponté mögött.

A szabadban ebédeltünk egy kis hideget, majd Vépre visszaérve Erzsi néni máris nekifogott melegíteni a halászlevet, valamint a zöldséglevest kölesgombóccal és elkészíteni a fokhagymás sült oldalast, ami mellé sült krumplit ettünk...


... valamint Imi unokatestvére, Eszti finom savanyúságát, amiben biztos hogy volt zöldparadicsom, káposzta, uborka, sárgarépa és hagyma. Kérdeztem tőle a receptet, de azt mondta, hogy nincs. Csak úgy "érzésre" állította össze.


Szombaton kora estig Sárváron lazítottunk, a fürdőben. Erzsi néninek ki lett adva, hogy ne készüljön semmivel, mert Miki bácsi és Eszti szervezkedtek a vacsora ügyében.

Mint később kiderült, a Kispityer Halászcsárdába hívtak meg minket, ami Szombathelyen található, nem messze a belvárostól. A környék éles ellentétben állt a belvárossal, ahol a karneválra érkező tömegektől mozdulni sem lehetett. Itt nyugalom volt, és hangulatos élőzene a finom vacsora mellé.


Hatan mentünk vacsorázni, hárman ettünk egy-egy csésze húslevest cérnametélttel, majd következtek a főfogások.

Az enyém volt ez a grill fatányéros, ami mellé pirított burgonya helyett vasi dödöllét kértem. Csak mert imádom a dödöllét és ha már a "hazájában" jártam, nem hagyhattam ki.


Eszti a kedvencét ette, pulykaroládod Viczákné módra hasábburgonyával, anyukája, Erzsi néni ugyanezt rizzsel.


Tomi is egy könnyű, szárnyasból készült ételt választott: baconbe göngyölt pulykamellet sajtmártással, steak burgonyával. Nagyon tetszett, ahogy a pulykamell tekercset felszeletelték, majd pálcákra tűzték.


Miki bácsi mi mást választott volna egy halászcsárdában, mint halat? Harcsapaprikást evett túróscsuszával. Ezen gondolkodott Imi is...


... de végül a steak Pityer módra mellett döntött, amit gombával és barnamártással tálaltak. És nem bánta meg, azt mondta, nagyon finom volt.

Mint ahogyan minden más. Úgy elteltünk a vacsorával, hogy desszertként már csak egy adag somlói galuskát tudtunk megenni (fagyival) Imivel, ketten.


A vasárnapi ebédre összegyűlt az egész család, unokákkal együtt. Erzsi néni már kora reggel óta a konyhában sürgött-forgott, hogy délre elkészüljön minden. Elsőként az aranyló húsleves....


... amit sok zöldséggel, több féle húsból főzött.


Majd Imi egyik kedvencét, sült csirkeszárnyat sütött, méghozzá a Tefal Actifry sütőjében, amivel már én is szemezek egy ideje. Minimális olajjal gyönyörű ropogósra lehet sütni benne a húst, a krumplit, és még sok minden mást, és hozzá sem kell nyúlni közben.


Sült csirkecombok is előkerültek közben a sütőből. Imit ezzel a két féle hússal teljesen boldoggá tette Erzsi néni.


Engem pedig a vadassal, ami tavaly annyira ízlett. Ismét rácsodálkoztam, hogy citromkarikával ízesíti. Most nem felejtettem el, és elkértem a receptjét. Zsemlegombócot is főzött hozzá, meg makarónit, mert én tésztával is szeretem a vadast.


Desszertnek citromos krémmel töltött piskótát sütött, amit sajnos elfelejtettem lefényképezni. Eszti pedig kócos krémest hozott, úgyhogy azt sem tudtam, melyiket egyem. :)


Receptek is lesznek hamarosan, hiszen ahogy említettem a vadasét sikerült feljegyeznem. Ezen kívül a zsemlegombócét is, és Eszti is lediktálta a krémes elkészítési módját.

Ismét sikerült néhány kilót magunkra szedni. Néhány hétig nem árt fogyókúráznunk. :)



2013. augusztus 27.

Hortobágyi húsos palacsinta

Nálunk a hortobágyi húsos palacsinta mindig a paprikás csirke következménye, mert az abból megmaradó húst szoktam ledarálni a palacsinta töltelékéhez.

Gundel Károly receptje szerint borjúpörköltet kell készíteni és abból előállítani a húsos tölteléket, de én azzal még nem próbáltam. Mivel nagyon szeretjük a paprikás csirkét, ezért nem bánjuk, ha nem borjúhús kerül a palacsintába.


A paprikás csirke szaftjából mindig csak egy minimális mennyiség marad, ezért külön készítek egy nagy adagot, hiszen úgy jó, ha bőven meg tudjuk locsolni vele a palacsintákat. Változó mennyiségű húst szoktunk hagyni, most a hozzávalók mennyisége miatt azt veszem alapul, hogy 1 egész csirkecomb és fél csirkemell marad az előzőleg elkészített paprikás csirkéből.

Hozzávalók a töltelékhez és a szafthoz (2 fő részére):
- 1 egész csirkecomb és fél csirkemell (maradék paprikás csirkéből)
- 1 közepes fej hagyma
- 1 paprika
- 1 paradicsom
- 1-1,5 dl tejföl
- 1 csapott evőkanál liszt
- 1 teáskanál pirospaprika
- olaj
- só
- bors

Mindenek előtt kicsontozom a csirkecombot, hogy ne később kelljen foglalkozni vele, majd félreteszem a csirkemellel és a paprikás csirke maradék szaftjával együtt.


A hagymát felaprítom és olajon üvegesre párolom. A tűzről lehúzva megszórom pirospaprikával, összekeverem, felöntöm egy pici vízzel, majd visszateszem a gázra. Hozzáadom a felkockázott paprikát és paradicsomot és fedő alatt alacsony lángon kb. 10 percig főzöm.

Ezután beleteszem a maradék paprikás csirkét a szaftjával együtt (nem baj, ha már tejfölös). Felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Sóval, őrölt feketeborssal ízesítem. 20 percig - fél óráig rotyogtatom. Ekkor kiemelem belőle a húst, átteszem egy másik edénybe.

A tejfölt csomómentesre keverem a liszttel és hozzáöntöm a szafthoz. Rögtön azzal a lendülettel botmixerrel sima szószt varázsolok belőle és jól kiforralom. Ha túl sűrű lenne, kevés vizet lehet hozzáadni.

A szószból 5-6 evőkanálnyit rálocsolok a húsra és ezt az egészet botmixerrel pürésítem. Van aki darálja, van aki apróra vágja a tölteléket, nekünk ez a viszonylag krémes állag ízlik legjobban.


Soha nem tudom kiszámolni, hogy mennyi palacsintát tölthetek meg a hússal, ezért mindig inkább többet sütök néhány darabbal. Igaz, hogy sós, de ami üresen marad, azt megesszük lekvárral. Nem vész kárba. :)

Hozzávalók a palacsintához:
- 3 dl tej
- 1,5 dl szénsavas ásványvíz vagy szódavíz
- 2 tojás
- 1 csipet só
- liszt
+ olaj a sütéshez

A tejet, ásványvizet, tojást, lisztet és sót csomómentesre keverem. Annyi lisztet adok hozzá, hogy viszonylag sűrű palacsintatésztát kapjak, mert nem túl vékony palacsintákat kell sütni.

Kevés olajjal bevonom a palacsintasütő serpenyőm alját, felforrósítom és egymás után megsütöm a tészták mindkét felét.

Ezután megtöltök hússal annyit amennyit csak tudok. Hosszában a palacsinta közepére halmozom úgy, hogy be tudjam hajtani minden oldalát, nehogy kifolyjon sütés közben. A batyukat egy sütőtálba rendezem és meglocsolom a tetejüket a paprikás szósz egy részével, majd 180 fokon kb. 20-25 percig sütöm.

Volt már olyan is, hogy az egész szószt hozzáadtam. Ellepte ugyan, de sütés után mégis száraznak éreztem a palacsintákat. Így marad a jól bevált módszer:  egy részét sütés előtt rálocsolni, majd a másik részét tálaláskor, felforrósítva. Ekkor még plusz tejföllel is bevonhatjuk a tetejüket. Nálam ez utóbbi kötelező elem, mert én nagyon szeretem a tejfölt.


Imi számára különösen kedves emlék fűződik a hortobágyi húsos palacsintához. 10 éves kisfiú volt még, amikor részt vett unokatestvére, Eszti szombathelyi esküvőjén. A lagziban volt mindenféle finomság, de ő csak arra emlékszik, hogy előételként hortobágyi húsos palacsintát ettek, ez volt az első találkozása ezzel az étellel. Már akkor is ízlett neki. :)

Örök emlék számára az is, hogy a rengeteg vendég között türelmetlenül várt sorára, hogy a sok pénzért megforgathassa a szép menyasszonyt a menyasszonytánc során. Végre rákerült a sor, bedobta a pénzt de csak kettőt fordulhatott unokatestvérével, amikor jött a nagypapa és egy jóval kisebb címletű bankjeggyel ellentmondást nem tűrően lekérte Esztit és 5 percig el sem engedte. Azóta már volt lehetőségük együtt táncolni felnőttként, de ez tüskeként benne marad élete végéig. :)



2013. augusztus 26.

Rakott krumpli

Mivel észrevettem, hogy a rakott krumpliról még nem írtunk bejegyzést, és úgy gondoltam, hogy ezt pótolni kellene, most meg is teszem. :)


A rakott krumpli köztudottan gyors és egyszerű, de finom, laktató étel. Gyakori válasz lehet a rakott krumpli a "Jaj, mit főzzek mára/holnapra, ami hamar megvan?" kérdésre. 
Tekintettel arra, hogy a hétvége lerövidült a ledolgozós hét miatt, de a programjaink száma nem csökkent, anyukám is egy gyors ebédet akart készíteni péntek délután.

Hozzávalók:
1 kg krumpli
8 tojás
1 szál kolbász
fél liter tejföl
néhány szelet füstölt sajt (kihagyható)
kevés pirospaprika
zsír (a tepsihez)
kevés zsemlemorzsa


Anya megfőzte a krumplit héjában, majd meghámozta, és olyan vastag karikákra vágta, hogy ne töredezzenek szét. A tepsit kikente némi zsírral, hogy semmiképpen ne legyen száraz az étel, majd megszórta egy kevéske zsemlemorzsával, hogy ne égjen le. Felszeletelte a tojásokat a tojásszelővel, felkarikázta a kolbászt, majd a tepsibe sorba rakta először a krumplit, majd a tojást, végül a kolbászt. A három sort megkente tejföllel, majd újabb három réteg következett és a tejföl. A felső réteg egy sor krumpli, amire rászeletelt anya egy kis füstölt sajtot, megkente tejföllel, és megszórta némi pirospaprikával, majd zsemlemorzsával, hogy szép piros legyen a teteje. 180 fokos sütőben nagyjából fél órán át sütötte a rakott krumplit, míg valóban szép piros lett a teteje. 


Nehéz volt sok jó képet készíteni az ebédről, mert elég gyorsan eltüntettük. :)



2013. augusztus 21.

Szent István ünnepe és a Nemzeti Bormustra

Találtam az interneten egy fotót az augusztus 20-i budapesti tűzijátékról. Ha tűzijátékról beszélünk, akkor pontosan így jelenik meg az én fejemben ez a szó: gyönyörűen kivilágított budapesti látkép a Dunával, a hidainkkal, a Gellért-hegy a Szabadság szoborral... és az égen az ezernyi rakéta, ahogy felrobban, "kinyílik", majd aláhull és elhamvad.


Gyerekkoromban Szent István napját mindig ugyanúgy ünnepeltük a családdal: délelőtt a kerületünk főterére sétáltunk ki, ahol kirakodóvásár, körhinták, célbalövés, zsákbamacska horgászat várt minket, gyerekeket. Kaptunk kakasos nyalókát, tükrös mézeskalács szíveket és felülhettünk minden ringlispílre. És már alig vártuk az estét, amikor apu bepakolta a családot az éppen aktuális kocsinkba (Zaporozsec, Wartburg vagy Dacia), beautóztunk a Mexikói útig, ott leparkoltunk és földalattival folytattuk utunkat. A 3-as metróval szinte minden héten találkoztunk, lévén, hogy nagyszüleink Kispesten laktak, de az 1-essel csak ilyenkor. Emlékszem, álltam a végállomáson és figyeltem, hogy mikor gördül be a szerelvény. Anyuék pedig mondták, hogy nézzem, felvillan-e a "szeme", vagyis a két első fényszórója, mert akkor indítja a vezető. Jellegzetes illata volt, ahogyan tolta maga előtt a levegőt. A mai napig sokkal jobban szeretem a földalattit mint a metrót, sokkal barátságosabb számomra.

A Vörösmarty téren szálltunk le és a hömpölygő tömeggel együtt elsétáltunk a Hotel Intercontinental-ig, ahol mi már türelmetlenül vártuk, hogy mikor kezdődik a tűzijáték. Akkoriban a Gellért-hegyről indították a rakétákat. Nem egyszer előfordult, hogy lángolt a hegy oldala, tűzoltók dolgoztak, amíg a tömeg a tűzijátékot élvezte. De minket, gyerekeket ez nem igazán foglalkoztatott, csak az, hogy szüleink nyakában ülve szájtátva nézhessük a színes előadást. :)


Felnőttként már nem mozgat meg annyira a tűzijáték, a tömeg még annyira sem. 2006-ban mi is ott voltunk a Roosevelt téren, amikor több halálos áldozatot követelt a vihar. Egész délután önfeledten szórakoztunk a Vidám Parkban, majd 9 óra előtt pár perccel megérkeztünk és éppen hogy elfoglaltuk a helyünket, már lőtték is fel az első rakétákat és abban a pillanatban hatalmas szél kerekedett, ömleni kezdett az eső és kitört a pánik. Négyen voltunk, egymás kezét fogva rohantunk, nehogy eltapossanak minket. Azt hiszem, az volt az utolsó alkalom, hogy a belvárosból akartuk nézni a tűzijátékot. Azóta nem bírom a tömeget.

Tegnap "felnőttesen" terveztük ünnepelni az augusztus 20-át. Borozgatva a belvárosban, méghozzá a Nemzeti Bormustrán a Váci utcában a Váci 1 üzletház tetőteraszán.


A program szerint 100 hazai borász több mint 250 borkülönlegességét kóstolhattuk korlátlanul a belépőjegy áráért. Kellemes meglepetés volt, hogy a korlátlan borfogyasztás mellé a hostessektől kaptunk néhány kupont is, többek között a Club Karos Spa ajándékát, egy 20.000 Ft-ot érő ajándékutalványt, valamint a Sugarbird 3000 Ft-os vásárlási utalványát. Valamint a Magyar Konyha magazin egyik lapszámát is hazahozhattam.
                                  

Hogy ne szálljon a fejünkbe a sok finom bor, elsőként végigálltunk egy nagyon hosszú sort az ennivalókig. A svédasztalon csokoládék, marcipánok, gyümölcsök, na és persze kolbászkarikák, töpörtyűk, sajtok, pogácsák várták, hogy a kiéhezett vendégek papírtálcákra pakolják és mind megegyék.


Az evés után megszomjaztunk, úgyhogy kisétáltunk a teraszra és végignéztük a borkínálatot. A program beharangozója szerint:

Kóstolható borfajták a teljesség igénye nélkül: Turul, Rubintos, Csókaszőlő, Messiás, Csomorinka, Bakator, Generóza, Szerémi Zöld, Mézes Fehér, Mustos Fehér, Kadarka Aszú, Kadarka, Feketeleányka, Corvinus, Zéta, Kövérszőlő, Pátria, Kabar, Kövidinka, Aranysárfehér, Budai Zöld, Zeusz, Barátcsuha, Rózsakő, Vulcanus, Néró, Bianka, Valentin, Pintes, Pelso, Vinitor, Rozália, Ezerjófű, Karát, Nektár, Jázmint, Furmintok, Hárslevelűk, Kéknyelűk és még sok csodás nedű.


Mi a fehérborokat szeretjük leginkább, ezért első körben Imi a Pelso-t kóstolta meg, én pedig egy Irsai Olivért. Az Irsai Olivér a kedvenc borom, eddig bármelyik pincészettől kóstoltam, nem mondtam volna, hogy száraz bort iszok, inkább félédes hatása van számomra.


A száraz után jöhettek az édesek: Iminek Zéta, nekem pedig Zeusz, méghozzá késői szüretelésű. Igazi desszertbor volt.

Ismét idéznék a programajánlóból:

Olyan ősi, feledésbe merült szőlőfajták borai kerülnek most először a nagyközönség elé, amelyeket még soha, vagy több évtizede nem volt lehetőség megkóstolni, és amelyekből mindösszesen pár üveg készül.

A rendezvény egyik ikonikus borásza Szentesi József lesz, aki kifejezetten olyan borokat hoz magával, amelyek most kerülnek első alkalommal a nyilvánosság elé. Ilyenek a Tihanyi Kék, Fekete Muskotály, Feketefájú Bajor, Vörösdinka, Fekete Járdovány, Csókaszőlő.


Az este folyamán előadásokat is lehetett hallgatni:

Szentesi Józseftől, a Borászok Borászától (2013),
Wunderlich Alajos villányi borásztól,
Török Csabától, a 2Ha Szőlőbirtok tulajdonosától
Bakó Ambrus kézűves borásztól

Frissítés: Névtelen nevű kommentelőnk szerint az előadások elmaradtak.


Valamint élő zenét hallgathattunk Mikus Adrienn hárfaművésztől és fellépett Nédó Olga hegedűművész is, a Vöröskereszt Kulturális Nagykövete.


A belső kiállítótérben és a tetőteraszon is hosszú sorokban voltak álltak egymás mellett a borok. Annyi féle volt, hogy elfáradt a szemünk mire végignéztük. Kóstoltunk még száraz vöröset és száraz rozét is, de azokat tényleg csak a kíváncsiság kedvéért, mert tudtuk, hogy a fehér boroknál nem fog jobban ízleni.


A különleges, ritka borokról egy-egy ismertető alapján meg lehetett tudni minden fontos információt. Ezek az ismertetők a borok elé voltak kirakva az érdeklődők számára.


A tetőteraszon néhány szék és asztal állt azok számára, akik elfáradtak a borkóstoló közben és szerettek volna kicsit távolabb kerülni a boroktól. :) 


Este 9 órától pedig teljes szépségében élvezhették a vendégek a tűzijátékot szintén fentről, a tetőteraszról, miközben boraikat kortyolgatták. Ahogyan én régen, apu nyakából... Igaz, akkor még nem volt borospohár a kezemben. :)