2019. november 10.

Olajban sült krumplis pogácsa

Tulajdonképpen inkább krumplis lángos mint pogácsa az én véleményem szerint. Vagy inkább a kettő közötti.

Imi gyakran mondogatta, hogy gyerekkorában sokszor ettek vacsorára olyan pogácsát, amit anyukája olajban sütött ki és nem kerekre szaggatott, hanem késsel négyzet alakúra vágott. El nem tudtam képzelni, hogy milyen az a pogácsa amit valamiféle zsiradékban kell kisütni, nem tepsiben... Sajnos Imi anyukája sok-sok éve meghalt már, így nem is tudtam kitől megkérdezni, csak találgattam. Amikor burgonyás lángost sütöttem, azt mondta, hogy ez már majdnem az, de mégsem.

Egyszer aztán a szokásos éves balatonszárszói nyaralásunkon voltunk a jól megszokott helyünkön - Erzsi néninél és Vili bácsinál - amikor is egyik reggel kedves házinénink egy nagy tál friss, forró, olajban sült pogácsát küldött fel nekünk. És Imi egyből felismerte, hogy ez volt az a gyakori vacsora gyerekkorában! Rögtön el is kértem a receptet Erzsi nénitől és azóta már többször is elkészítettem itthon. 



Legutóbb például múlt héten az én nagy-nagy segítségemmel, Dorottya lányommal, amíg öccse, Dani az igazak álmát aludta. Nagyon egyszerűen és viszonylag gyorsan elkészíthető finomság, egy babaalvásnyi idő alatt megvan. :)



Hozzávalók:
- 50 dkg főzni való krumpli
- 1 tojás
- 2 csapott evőkanál tejföl
- só
- liszt, amennyit felvesz a krumpli
- olaj a sütéshez

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, áttörjük és hagyjuk langyosra hűlni. Hozzáadjuk a tojást és a tejfölt, ízlés szerint sózzuk és annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy könnyen kezelhető, nem ragacsos tésztát kapjunk.

Lisztezett deszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk és kerek pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, vagy késsel kisebb darabokra vágjuk.

Bő, forró olajban mindkét oldalát pirosra-ropogósra sütjük, majd lecsepegtetjük és papírtörlővel bélelt tálra szedjük.



Forrón, frissen a legfinomabb. Önmagában, sajttal-tejföllel, fokhagymával vagy akár lekvárral is ehetjük, ki hogyan szereti.



2019. október 13.

Savanyú káposztás sztrapacska

Jaj, nagyon szeretem a krumplis ételeket. Sztrapacska, dödölle, tócsni, krumplis lángos, rázalék - hogy csak néhányat említsek a rengeteg féléből amit bármikor meg tudnék enni. Szerencsére van egy sztrapacskakészítő mesterünk családon belül - nevezetesen apukám - aki bármikor kapható arra, hogy egy jó nagy adagot főzzön. Ugyanis ő is nagyon szereti, juhtúrósan és káposztásan egyaránt. 


Hozzávalók:
- 50 dkg burgonya (lehetőleg főzni való, lisztes burgonya legyen)
- 30-35 dkg rétesliszt
- 1 tojás
- 10-15 dkg füstölt szalonna
- 2 evőkanál zsír
- 50 dkg savanyúkáposzta
- 1 kisebb fej hagyma

A szalonnát apró kockára vágjuk, beletesszük egy lábasba, hozzáadjuk a zsírt és ebben ropogósra sütjük. A pörcöket szűrőkanállal kiemeljük, egy tálkában tegyük félre.

A szalonnazsír felét átöntjük egy serpenyőbe, ezen megdinszteljük az apróra vágott hagymát. Ezután rádobjuk a jól átmosott savanyú káposztát és megpároljuk rajta.

A meghámozott és megmosott burgonyákat, lereszeljük. Hozzáadjuk a tojást, a kiolvasztott szalonnazsírból egy keveset, fél kávéskanálnyi sót és minimum 30 dkg lisztet, de valójában annyit, amennyit a krumpli felvesz. Keményebb galuskatésztát kell kapnunk.

Forrásban lévő vízbe szaggatjuk a tésztát nokedliszaggató segítségével. Apukám úgy szokta készíteni, ahogy a nagymamámtól látta: vágódeszkára vesz egy keveset a masszából és egy éles késsel kis darabokat vagdos belőle és gyors mozdulattal a vízbe helyezi. Addig ismétli, amíg elfogy az összes nyers tészta. Forrástól számítva kb. 8 percig főzzük a galuskákat, majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük és a felforrósított maradék szalonnazsírra dobjuk. Hozzáadjuk a savanyú káposztát is és jól összekeverjük.


Tálaláskor ne felejtsük a szalonnapörcöt kínálni mellé, azzal az igazi!



2019. szeptember 30.

Néger szelet

Vagy másképpen néger kocka. Gyors Facebook-os felmérésem alapján nagyon sok helyen régi családi recept alapján készülő sütemény, sokak nagy kedvence. Nincs ez másképp nálunk sem. 


A mi receptünk eredetije Nagyi testvérétől, az iszkázi Emma nénitől származik. Hogy ő kitől kaphatta, azt már nem tudhatjuk meg sajnos, mert Emma néni lassan 20 éve nincs köztünk és Nagyi is itt hagyott minket több mint 2 éve... Emma néni receptjét Nagypapa legépelte - több példányban is, mindenkinek akinek akkoriban szüksége volt rá - egy példány nálunk maradt. Anyuék a mai napig erről készítik el a sütit.

A recept így szól:

6 tojás sárgáját 20 dkg cukorral, 2 evőkanál vízzel habosra keverjük. 7 csapott kanál liszttel elvegyítünk 2,5 dkg kakaóport és 1/2 csomag sütőport. Ezt a keveréket és a 6 tojás csipetnyi sóval kemény habbá vert fehérjét apránként beleforgatjuk a cukros masszába és alaposan elkeverjük. Kivajazott-lisztezett tepsiben 180 fokon tűpróbáig sütjük.


20 dkg cukorból, 4 tojás fehérjéből gőz felett kemény habot verünk.  Ezt a kihűlt piskótalapra kenjük.


A kakaós bevonathoz: 5 evőkanál tejben 2,5 dkg kakaót és 10 dkg cukrot csomómentesre keverünk és közepes lángon összefőzzük. Cseppentő próbával - egy pohár hideg vízbe cseppentjük a kanálról a kakaós krémet - ellenőrizzük, hogy elkészült-e. Ha a vízben nem folyik szét, akkor elkészült. Félig kihűtjük, majd 10 dkg vajat keverünk bele és bevonjuk vele a tojásfehérje habot.

A fentiekből látszik, hogy ez egy igazi szénhidrátbomba sütemény, aki fogyókúrázik semmiképpen ne készítse el. Már csak azért sem, mert nem lehet megállni egy szeletnél. Igazán finom, amolyan békebeli édesség. Gyerekkoromban is sokszor készítette nagymamám. Olyan is előfordult, hogy csak a kakaós piskótalapot sütötte meg és ha kirándulni mentünk, ezt vágta kockára és csomagolta el nasinak.


Nálatok hogyan készül? Eltér valamiben a ti receptetek a miénktől?