Darás dödölle

Ahogy a cukkinis tócsninál említettem, apukám gyakran meglep azzal, hogy készít valami olyant, amiről úgy gondolja, hogy ízlene nekem. Szerencsére eléggé egyezik az ízlésünk, így neki ez tiszta haszon: ő is megkóstolhatja. :)

Van egy nagyon jó kis dödölle receptje, mindig nyúzom, hogy azt csinálja meg. Nem mintha én nem tudnám, hiszen pofonegyszerű ételről van szó. De mégiscsak más az amikor ő készíti. Olyan apás... Olyan, ahogyan csak ő tudja, mert beleteszi szívét-lelkét.

Mindig megveszem a Nők Lapját, ami elolvasás után a szüleimnél landol. Az egyik számban négy magyar tájegységet mutattak be. Az egyik ezek közül az Őrség volt, tehát Magyarország nyugati, zalai része. Egy-egy receptet is közöltek a tájegységek leírásánál, az Őrségnél egy búzadarával készült dödölle szerepelt. Mi más is szerepelhetett volna? Hiszen az Őrséget nevezik a dödölle hazájának. Amikor anyu elolvasta, azonnal jelezte apunak, hogy "ezt megcsinálhatnád Bebinek" és az én apukám nem ellenkezett.

Hozzávalók:
- 1/2 kg burgonya
- 20 dkg búzadara
- annyi liszt amennyit felvesz
- vöröshagyma
- kevés zsír vagy olaj
- só

A hámozott burgonyát nagyobb kockákra vágjuk, és sós vízben forrásig főzzük. Belekeverjük a búzadarát, pépesre főzzük, ha kell, további sóval ízesítjük. Beledolgozzuk a lisztet is, hűlni, szikkadni hagyjuk.

A vékony szeletekre vágott vöröshagymát zsiradékban kissé megpirítjuk, majd abból kiszedjük. A visszamaradt zsiradékot szétterítjük egy tepsin. Erre kanállal rászedjük a pihent krumplis-darás masszát, kis halmokat csinálunk belőlük.

Előmelegített sütőben (180 fok) pirulásig sütjük, végül a tetejére helyezzük a sült hagymakarikákat és még kb. 2-3 percig sütjük.

Köretnek is kiváló, de én csak úgy magában szoktam felfalni a dödöllét. Esetleg ennek a tetejére is rakok egy kis tejfölt mint a cukkinis tócsnira, de ez mindig a hangulatomtól függ. :)

Ahogy említettem, ez nem apu szokásos dödölle receptje. Abban nincs búzadara, de ez így is nagyon ízlett nekem. Magyarországon ahány ház... annyi dödölle, tájegységenként változhat az elkészítése. Azt olvastam róla, hogy régen a szegények eledelének is nevezték, hiszen nem kellett megvásárolni hozzá az alapanyagot, azt mindenki megtermelte otthon. Krumpli, zsír, hagyma... Alig kell bele más.

Van ahol cinkének, máshol gánicának, vagy gancának nevezik. Bárminek is hívják, finom és egyszerű.