2013. február 28.

Franciasalátás sonkaalagút

Nagyon-nagyon el vagyok maradva mindennel, hiszen még egy szót sem ejtettem a szilveszterre készített hidegtálakról, salátákról. Pedig lassan itt a húsvét és akkor folytathatom a húsvéti menüvel. :)

A szilveszteri összefoglalót már láthattátok korábban és még akkor ígértem, hogy lesznek receptek is. A leglátványosabbal kezdeném, ami nem az én művem, hanem anyué. Már nem először készítette el, de mindig nagy sikernek örvend, már csak azért is, mert nagyon mutatós, minden asztalnak dísze lehet.


Érdemes 1-2 nappal a fogyasztás előtt elkészíteni, hogy jól összeérjenek az ízek és legyen ideje teljesen megszilárdulni a zselatinnak. Tulajdonképpen az adja neki a tartást.

A következő mennyiség 2 nagyobb őzgerincformához elegendő. Akinek nincs kedve saját készítésű majonézzel bíbelődni, természetesen készítheti boltival is, de anyuék mindig saját maguk készítik.

Hozzávalók:
- 24 szelet szögletes sonka
- 1 kg mirelit franciasaláta alap
- 1 konzerv csemegekukorica
- 3 nagyobb savanyú uborka
- 10 db tojás
- 1,5 dl víz + fél leveskocka vagy ezek helyett 1,5 dl húsleves
- 2 tasak zselatin

A majonézhez:
- 4 tojás sárgája
- 4 dl olaj
- 4 kávéskanál citromlé
- só, bors
- mustár
- csipetnyi porcukor
- kb. 300 g. tejföl


A 10 db tojást keményre főzzük, megtisztítjuk. A franciasaláta alapot enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük és félretesszük hűlni.

A 1,5 dl folyadékot (húslevest) a két tasak zselatinnal felforraljuk, majd kihűtjük, de vigyázzunk, hogy ne dermedjen meg.

Elkészítjük a majonézt. Nagyon fontos, hogy szobahőmérsékletű tojással és olajjal dolgozzunk. Robotgép segítségével a tojások sárgájába, lassan csurgatva, szinte cseppenként belekeverjük az olajat. Elég hosszú folyamat, de lényeg, hogy jó alaposan ki legyen dolgozva. Citromlével, sóval, borssal, porcukorral ízesítjük. Hozzáadjuk a tejfölt és ízlés szerint a mustárt is, végül a zselatinos húslevest.


A franciasaláta alaphoz hozzáadjuk a kukoricát és a felaprított uborkát is, majd az egészet összekeverjük a majonézzel.

Két őzgerinc formát kibélelünk folpack-kal, úgy hogy a folpack végei jóval túllógjanak a forma szélein. Beleterítjük a sonkaszeleteket. Ha egy sonkaszelet nem éri át a formát az egyik szélétől a másikig, használjunk többet, de ne egymás mellé fektessük, hanem mindig legyen egy kis átfedés.

A mélyedéseket félig megtöltjük franciasalátával, egymás mögé belehelyezünk 5 db tojást majd feltöltjük teljesen a salátával. A tetejét befedjük sonkával és ráhajtjuk a folpack két lelógó szélét.

Ugyanezt megismételjük a másik őzgerinc formával is és ezután betesszük a hűtőbe hűlni. Fogyasztás előtt tálcára borítjuk.


A szeletelésnél vigyázni kell, mert a tojás könnyen kiugrik belőle. :) Hideg helyen több napig is eláll és akár önmagában is fogyaszthatjuk, hiszen húst is tartalmaz.



2013. február 19.

Kakaós fonott kalács

Ma már mosolyogva gondolok vissza rá, de régebben hihetetlenül féltem a kelt tészta elkészítésétől. Számomra ez volt a legnagyobb mumus. Kissé misztikus dolognak tartottam, aminek sikere esetleges: vagy megkel, vagy nem. Vagy lágy, szellős tésztája lesz, vagy nehéz, tömör. Amikor lehetett kerültem, hogy kelt tésztát süssek.

Egyszer aztán megtörtént az áttörés, úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm, és belevágtam - úgy emlékszem - a kakaós csiga készítésbe. Magam is meglepődtem, de elsőre sikerült. Ma már tudom, hogy szerencsém volt, mert jó élesztőt fogtam ki. Azóta hányszor de hányszor kellett kiöntenem a tejet, amiben nem futott fel a friss élesztő vagy kidobnom a bedagasztott tésztát, ami nem akart megkelni ugyancsak friss élesztővel. 

Lényeg, hogy az első kelt tésztás siker önbizalmat adott, azóta bátran sütöm a pogácsákat, a kakaós csigákat, készítem a knédliket. És ezt a másik kakaós finomságot, a fonott kalácsot.


Amilyen mutatós, olyan egyszerű az elkészítése. Bármikor csinálom, mindig nagy sikere van. Persze frissen a legfinomabb, még langyosan, amikor nem szilárdul meg benne teljesen a kakaós krém.

Hozzávalók:
- 3 tojás sárgája
- 4 dl tej
- csipetnyi só
- 6 dkg cukor
- 2 evőkanál étolaj
- 5 dkg élesztő
- 60 dkg liszt

A krémhez:
- 25 dkg lágy vaj
- 3 csomag vaníliás cukor
- 20 dkg cukor
- 3 evőkanál kakaó


2 dl tejet egy csipet cukorral meglangyosítok, ebben felfuttatom az élesztőt.

Egy keverőtálba beleöntöm a lisztet, a maradék és az élesztős tejet. Hozzáadom a sót, tojássárgáját, cukrot és az olajat. Robotgéppel hólyagosra dagasztom. Ezután lisztezett deszkán alaposan átgyúrom és hat egyforma cipóra osztom. Fél óráig kelesztem.

Amíg a cipók kelnek, elkészítem a kakaós krémet. A lágy vajat habosra keverem a kakaóval, a vaníliás és kristálycukorral.


A 6 kis cipót egyenként jó hosszú téglalap alakúra nyújtom és megkenem a kakaós krémmel. A hosszabb oldalánál fogva szorosan feltekerem. Három-három tekercset összefonok és az így kapott két fonatot sütőpapírral bélelt tepsibe emelem. A tepsit a tűzhely tetején szoktam hagyni, hogy amíg a sütő bemelegszik 200 fokra, addig is keljen még a tészta. Amikor már majdnem összeérnek a kalácsok, megkenem a tetejüket felvert tojással, majd betolom a tepsit a sütőbe.

Kb. 35 percig sütöm. Az elején amikor elkezd hirtelen pirulni a teteje, letakarom alufóliával hogy ne égjen meg.

Nem kell megijedni, a töltelék egy része kifolyik a kalácsból, ahogy kezd megolvadni a vaj. Ezért fontos, hogy jól meg legyen kelve a tészta, mert minél szorosabban fekszik a tepsiben, annál kevesebb kakaós krém szökik ki belőle.

A sütés utolsó néhány percében eltávolítom az alufóliát, hogy szép piros legyen a kalács teteje. Ekkorra már hihetetlenül finom illatok szoktak szállni a sütőből. :)

Ezután már csak türelmesen kell várni, hogy langyosra hűljön. Ilyen szépen szeletelhető lesz, ha mindent jól csináltunk:


A kakaós kalácsról nekem mindig Iszkáz jut eszembe, ahol gyerekkorunkban minden nyáron megfordultunk, néha évente többször is. Egy másik bejegyzésben említettem már, hogy itt élt Emma néni, anyu nagynénje. Beteg volt a lába, egy fiatal lánykori baleset nyomát viselte magán, a szíve sem volt rendben, mégis szívvel-lélekkel várt minket mindig. Illetve vártak, a testvéreivel együtt.

Emma néni gyakran rétessel várt minket és kakaós kaláccsal búcsúzott tőlünk. Ő nem összefonta és töltelékkel töltötte, hanem két féle tésztát gyúrt be: egy simát és egy kakaósat és a két kinyújtott lapot egymásra helyezve csavarta össze, így lett két színű a sütemény.

Régi, fatüzelésű tűzhelyben sütötte meg, gondolhatjátok, hogy mennyivel finomabb volt, mint ami gáz- vagy akár villanysütőben készül. Mindig ki volt számolva, a hazaindulásunk előtt egy órával elkészült, ezután zsírpapírba csomagolta és szinte még langyos volt, amikor hazaértünk vele Budapestre.


Ezen a régi, 1987-es képen a háttérben látható Emma néni. Előtte én támasztom a széket, a fürtöske, kanállal a kezében Mazsi, jobbra pedig anyu próbál kihátrálni a fényképről. :)



2013. február 17.

Párnacsücske

Gondoltam ha már Anya neve szerepel a Vidék íze februári számában a Párnacsücske recept mellett, amire nagyon büszkék vagyunk, a blogon is megírom, hogy is készül ez a fánkra hajazó, nagyon finom nasi.
A legalább 10-15 éves újság kitépett oldala, amin a recept van, már rongyos, foltos, olyan sokszor készítette el már Anya a csücsköt. Le is kellett másolnom, hogy legyen egy szebb változata is. :)


Igaz, hogy lassan vége a farsangi időszaknak, de azért érdemes kipróbálni ezt az édességet. Az év bármely időszakában. :)



Aki szívesen kipróbálná, az alábbiak szerint járjon el:

Hozzávalók:
60 dkg liszt, 7 dkg vaj, 5 dkg cukor, 5 dl tej, 2 dkg élesztő, 2 tojás sárgája, 30 dkg keményebb lekvár (vagy sütésálló lekvár), reszelt citromhéj, 5 dkg fahéjas porcukor, csipetnyi só, a sűrítéshez zsír vagy olaj.


Az élesztőt 2 dl  langyos tejjel, 10 dkg liszttel, 1 evőkanál cukorral, csipetnyi sóval összekeverjük és megkelesztjük. Amikor megkelt, a többi liszttel, az olvasztott vajjal, tejjel, cukorral, a tojássárgákkal és a reszelt citrom héjjal közepesen kemény tésztává dagasztjuk. Letakarjuk, és meleg helyen 35-40 percig kelesztjük. Amikor megkelt, kiborítjuk a gyengén lisztezett gyúródeszkára, félujjnyi vastagra kinyújtjuk, és nagyobb kockákra daraboljuk. Mindegyik közepére lekvárt teszünk, átlósan háromszögletűre, csücsökre összehajtjuk, megint letakarjuk, s még fél órát kelesztjük. Forró, bő olajban mindkét oldalát megsütjük, s fahéjas porcukorral meghintve adjuk asztalra. 


Vigyázat, nagyon laktató desszert! És vigyázat, nem lehet belőle csupán egyet enni! :) 






2013. február 8.

Mézes sült pulykamell

Nálunk ez a klasszikus karácsonyi ebéd. Mármint az egyik része, mert természetesen ezen kívül még sok minden más is készül, ahogyan már láthattátok, olvashattátok.

Anyukám anno még egy 1992-es Magyar Konyhában találta a receptjét, szerintem akkor sütötte meg először. Azóta pedig minden évben követeljük, hogy ez legyen a főfogás a december 25-i családi ebéden. Egyetlen év kivételével teljesült is a kérésünk. Azon a karácsonyon is finomakat ettünk, de nagyon hiányzott nekünk ez a pulykasült.


Három részből áll ez az étel: a húsból, az úgynevezett "töltelékből", és a köretből, ami párolt kelbimbó szokott lenni. A tölteléket azért tettem idézőjelbe, mert valójában a hús mellett sül és nem benne.

Hozzávalók a húshoz:
- 1 kg pulykamell
- 2 evőkanál olaj
- flekkenfűszer
- 1 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 húsleveskocka
- 1-1 kiskanál méz és ketchup

Hozzávalók a töltelékhez:
- 2 doboz marhamájkonzerv
- 4 db szikkadt zsemle
- 1-2 evőkanál zsemlemorzsa
- 2 tojás
- 1 fej vöröshagyma
- 2 evőkanál olaj
- 10 dkg füstölt szalonna
- só
- 1 evőkanál ételízesítő
- 1 kávéskanál őrölt bors
- 1 evőkanál majoránna



A pulykamellet bedörzsöljük a flekkenfűszerrel. Két evőkanál olajon minden oldalát megpirítjuk, majd a felszeletelt vöröshagymát és megtisztított fokhagymagerezdeket mellédobjuk. A húsleveskockát feloldjuk fél liter vízben és ezzel felöntjük a húst. Fedő alatt kis lángon, a levében időnként megforgatva puhára pároljuk.

Ezalatt a zsemléket ételízesítős vízbe áztatjuk majd kinyomkodjuk. Belemorzsoljuk egy tálba. A vöröshagymát apróra vágjuk, két evőkanál olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a zsemléhez. A májpástétommal, a tojásokkal simára dolgozzuk, sóval, őrölt borssal, majoránnával ízesítjük és annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy "kötése" legyen.

A füstölt szalonnát nagyon vékonyra felszeleteljük és a felét egy nagy alufólialap közepére hosszában egymás mellé fektetjük. Az ízesített zsemléből hosszú hengert formálunk és a szalonnára tesszük. A tetejére megint szalonnaszeleteket borítunk és a fóliába csomagoljuk.


Amikor a hús már félpuha, a hengert a lábasba melléfektetjük és együtt pároljuk tovább. Végül a fedőt levéve a húst a méz és ketchup keverékével bekenjük és a fóliás hengerrel együtt a 180 fokosra előmelegített sütőbe toljuk és szép pirosra sütjük. Vigyázzunk, nehogy elégessük a mézet!

A húst felszeletelve tálra fektetjük, mellé a fóliából kibontott, szintén szeletekre vágott töltelék kerül. A levét külön tálkában kínáljuk hozzá. Vajon párolt kelbimbó tökéletes köret mellé!


Ilyen egyszerű és számunkra mégis ünnepi jellegű étel. Nagyon szépen, mutatósan lehet tálalni. A külön tálkában kínált pecsenyelé fontos alkotóeleme, mert a benne sült hagyma, méz és ketchup kifejezetten különleges ízt ad neki.



2013. február 3.

Lúdláb torta

Az egyik kedvencem. Csokis piskóta habos csokikrémmel. Na és rumosmeggyel. Háromszoros élvezet. :) Tudom, hogy az eredeti lúdláb tortában csak egyetlen tortalap van megkenve jó magasan a krémmel és be van vonva étcsokival, de nekünk ez az igazi, a családi recept.

Apu és anyu közösen szokták elkészíteni. Régebben mindig ezt kértem névnapomra vagy szülinapomra. A csoki örök szerelmem, így ez a torta nagyon hamar belopta magát a szívembe.


Íme a bizonyíték, hogy én tényleg csokiimádó vagyok. Már az első szülinapomra is csokitortát kaptam és próbáltam egyszerre minél többet beletömni belőle a fejembe. A boldog vigyor az arcomon nemcsak a nagymamámnak szólt, hanem a sütinek is, szerintem. :)


A lúdláb torta receptje:

Hozzávalók:
a piskótához
- 6 tojás
- 6 evőkanál cukor
- 4 evőkanál liszt
- 2 evőkanál cukrozatlan kakaópor
- csipetnyi só
- 1 kávéskanál sütőpor

a töltelékhez
- 4 dl tejszín
- 50 g cukor
- 100 g étcsoki
- meggybefőtt (vagy rumosmeggy-befőtt)
- rum (vagy rumosmeggy-lé)

A sütés előtti napon felforralom a tejszínt a cukorral együtt, beletördelem a csokit és addig keverem, amíg teljesen el nem olvad. Kihűlés után hűtőbe teszem.

Másnap a 6 tojást különválasztom sárgájára és fehérjére. A sárgáját habosra keverem a 6 evőkanál cukorral, majd a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem. A lisztet elvegyítem a kakaóval és a sütőporral. A tojásfehérje habot képzeletben három részre osztom és harmadonként, egyszerre két kanál kakaós liszttel hozzákavarom a sárgájához, vigyázva, hogy ne nagyon törjön össze a hab. A masszát kivajazott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tortaformába töltöm és előmelegített sütőben 180 fokon sütöm kb. 30-40 percig, tűpróbáig.. Az első 20-25 percben nem szabad kinyitni a sütőt, mert összeesik a piskóta.


Ha elkészült a piskóta, három részre vágom és hagyom kihűlni. Közben kemény habbá verem az egy éjszakára behűtött csokis tejszínt.

A meggyet kimagozom, lecsöpögtetem. Az alsó tortalapot meglocsolom rummal, megkenem a csokis habbal és megszórom meggyel, aztán következik az újabb tortalap. Végül a krémmel bevonom a torta tetejét és oldalát is és meggyel díszítem.


Anyuék legutóbb karácsonykor sütötték meg a tortát, kifejezetten nekem szánva. A történet úgy kezdődött, hogy Kriszti kolléganőm hozott két szatyornyi mogyorót a szüleimnek, akik megkérdezték, mivel tartoznak. Kriszti nem kért érte pénzt, csak ezt a finom lúdláb tortát. Anyuék természetesen megsütötték neki, de látták, hogy szomorú vagyok, amiért én nem ehetek belőle. Így hát karácsonyra, meglepetésként ezt a sütit is elkészítették. :)