2013. május 28.

Születésnapomra...

Ahogy József Attila írta: "Harminckét éves lettem én...".  És most már én is elmondhatom magamról, hogy harminckét éves lettem, méghozzá a mai napon. :)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem szinte egy pillanatnak tűnik az eddig eltelt életem, ez talán annak is köszönhető, hogy sok jó ember vesz körül és soha egy percig sem unatkoztam még. Mindig találok magamnak elfoglaltságot. A harmincadik szülinapom kissé mellbevágott, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem kettessel, hanem hármassal kezdődik az éveim száma?? El sem akartam hinni! De szerencsére a családom és a barátaim háromszor is megünnepeltek egymás után, úgyhogy nem volt lehetőségem keseregni rajta, annyi szépet és jót kaptam tőlük. Így végülis a harmadik X is szép emlékként lett elkönyvelve.

Ha már az emlékeknél tartunk: mostanában sokat nosztalgiázunk a családommal. Apukám karácsonyra diaszkennert kapott, így előkerült sok-sok régi fotó, amit bedigitalizált. Ezeket szoktuk nézegetni és feleleveníteni az akkori történéseket.

És ha már születésnapom van, engedjétek meg, hogy néhány féltve őrzött fotót megmutassak nektek gyerekkorunk szülinapjairól. :)


1982., az első születésnapom és a híres csokitorta. Azt hiszem, már ekkor eldőlt, hogy csokirajongó és édesszájú leszek. Valószínűleg a fejemre és a kezemre több került a sütiből mint a számban, de nagymamám nem vette zokon.


1984., a negyedik szülinap a két és fél éves Judittal. Ági itt még csak pár hónapos, Mazsi pedig még meg sem született. Mi gyerekek mindig külön "gyerekasztalnál" kaptunk terítéket és nagyon örültünk neki, fontosnak éreztük magunkat, hogy saját asztalunk lehet. Itt éppen egy hokedli látja el ezt a funkciót... Akkor még ez is nagynak tűnt nekünk.


1985., egy évvel később. Itt már hárman ülünk a "gyerekasztalnál" és Mazsi anyu pocakjában készülődik. Kinek volt olyan játszósátra mint nekem? Igazi kis birodalmat rendeztem be benne.


1986., az első olyan szülinap ahol már mind a négyen ott vagyunk. Itt több dologra is szeretném felhívni a figyelmet: Mazsi fél évesen először lát tortát és gyertyát, a "gyerekasztal" nő, most már egy dohányzóasztal vette át a hokedli szerepét. Na és a két féle tortám: a bal oldalit anyuék csinálták nekem. Az tulajdonképpen három féle pudingból állt. Egymásra rétegezték egy tálban, majd miután megdermedt, kiborították és tejszínhabbal és eperrel díszítették. A jobb oldali, amelyen a gyertyák állnak, tulajdonképpen egy ötöst formáz, hiszen az ötödik szülinapom volt. Keresztmamáék ismertek egy olyan cukrászdát, ahol szám formájú tortákat lehetett kapni. Nagyon ötletes volt, és nem mellesleg: csokis. :)


 1986. még mindig, de most nem május, hanem december, az én tesóm első születésnapja. Itt is szám formájú torta van az asztalon, csak valamiért fordítva lett előhívva a negatív film, így az 1-es éppen megfordítva látható.

 1987. május, a hatodik szülinap, a hatos tortával. :)


1987. december. A kép ne tévesszen meg senkit, nem az én születésnapomat ünnepeljük. Judittal nagyon lelkesen fújjuk a lángot, de valójában Mazsinak kellene, akitől viszont a legtávolabb van a gyertya. Előtte viszont szemfüles olvasók megfigyelhetik a 2-es formájú torta talpát.

Bevallom, nagyon önző gyerek voltam, amikor a szülinapokra sor került: mindig én akartam elfújni a gyertya lángját. Szegény Mazsi nagyon morcos volt rám akkoriban, most már szánom-bánom bűneimet.


1989., Mazsi negyedik születésnapja. Érdemes rápillantani a tortára. Akkoriban kezdtek el igazán kreatívkodni anyuék és egy Magyar Konyha korabeli számából megsütöttek egy katicabogár formájú tortát a tesómnak. És igen, már megint igyekszem elfújni a gyertya lángját...


1990., Mazsi ötödik születésnapja. Ugyanabban a Magyar Konyhában volt még néhány kreatív tortaötlet. Emlékszem, egy nyuszi formájú is elkészült, sőt egy igazi mesebeli vár formájú is! Sajnos azokról nem találtam fotót, viszont ezen a szülinapon egy vonatot formázó tortával ünnepeltük a tesómat. Egy mozdonyból és három kocsiból állt a szerelvény, a kerekeit Pilóta kekszek adták.


2012. május. A sort még folytathatnám, hiszen nekem egészen eddig 31 születésnapom lett megünnepelve, Mazsinak pedig 27.  De most inkább abbahagyom és elmegyek ünnepelni. :) Ahogy a tavaly készült fotón is látható, tortából sosem volt hiány. Majd megmutatom azt is, hogy idén milyent kaptam.

Tavaly egy igazán felejthetetlen és gyönyörű ajándékot kaptam a férjemtől: egy párizsi utat. Nem is tudta, hogy mennyire bele fog találni ezzel a szívembe. Nagyon nagy hatással volt rám az a város, bármikor visszamennék oda. Én hiszek a reinkarnációban, előző életben és a másokról való gondoskodás, élelmezés, sütés-főzés szeretete miatt eddig azt gondoltam, talán konyhás néni lehettem valamikor. De ha azt veszem, hogy milyen déja-vu érzésem volt Párizsban, akkor most már biztosan tudom: egy Párizsban élő konyhás néni voltam valójában előző életemben. :)


Ha már József Attilával, az egyik kedvenc költőmmel kezdtem a bejegyzésemet, vele és a Csík zenekarral fejezném be. A Születésnapomra című verset Csík Jánosék is feldolgozták és szerintem nagyon-nagyon jól sikerült. :)






2013. május 27.

Újburgonya saláta

Nemcsak finom, de nagyon fotogén is ez a saláta, így nem is értem, miért csak két képet csináltam róla.  Majd legközelebb pótolom és kistányérra szedve is lefotózom, mert biztos hogy többször is terítéken lesz nálunk!

Nem tudom, említettem-e már hogy imádom az újkrumplit és a petrezselymet, ezért telitalálatnak éreztem, amikor a Vidék Íze honlapján megjelent a langyos újburgonya saláta receptje. Pont akkor gondolkodtam, hogy milyen salátával készüljek a szezonnyitó, baráti kerti partinkra és mintha az égből pottyant volna. Tökéletesnek gondoltam!


Nagyon szeretem az ecetes salátákat. Általában fehérborecettel vagy almaecettel szoktam készíteni, de időnként Imi kedvéért sima ételecettel ízesítem. Ő valahogy jobban szereti azt. Balzsamecetem is van itthon, azt inkább húsok pácolásához használom, mert kissé elszínezi az ételt.

Nálam a következőképpen nézett ki ez az újburgonya saláta.

Hozzávalók:
- 2 kg újburgonya
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 3 evőkanál mustár
- 1,5 - 2 dl almaecet
- cukor
- só
- őrölt fehérbors
- 2 csokor újhagyma
- 2 piros kaliforniai paprika
- 1 nagy lilahagyma
- 8 dl víz

Dijoni mustárt nem akartam beletenni, mert nem tudtam, hogy mennyire lesz csípős és inkább nem kísérleteztem vele. Nagyon kíváncsi voltam, milyen ízű lesz, mert nem hallottam még olyanról, hogy az ecetes salátalébe mustárt is keverjünk.

Az eredeti recept szerint csak kevés lével kell összekeverni a zöldségeket, én viszont úgy terveztem, hogy lepje el teljesen, hiszen már a kerti partit megelőző nap elkészítettem és nem akartam, hogy kiszáradjon.


Anyukámmal kint jártunk a piacon és szerencsére találtam előre megtisztított újburgonyát. Ennek nagyon örültem, mert 2 kiló aprószemű krumplit nem nagyon lett volna türelmem megpucolgatni. Így csak feltettem főni sós vízbe és rövid idő múlva már szűrhettem is le. Miután kihűlt, felkarikáztam és egy mély üvegedénybe beleszórtam. Hozzáadtam a csíkokra vágott kaliforniai paprikát, a felkarikázott újhagymát és a félkarikára metélt lilahagymát.

A salátaléhez összekevertem a vizet, az ecetet, a mustárt. Sóval, fehérborssal, cukorral ízesítettem. Ráöntöttem a zöldségekre.

Ezután kimentem az udvarra és a balkonládámból szedtem egy jó nagy csokornyit a saját termesztésű petrezselymemből. Nincs is finomabb a frissen aprított petrezselyem ízénél és illatánál. Beleszórtam ezt is a salátába és az egészet alaposan összekevertem.

A salátalé nem lepte el teljesen a zöldségeket, de pont elég lett. Nem hűtöttem le, szobahőmérsékleten hagytam összeérni az ízeket másnap délutánig, amikor végre felszolgálhattam a grillezett húsok mellé.

Kedves Vidék Íze! Ezúton is szeretném megköszönni, hogy megismertettél engem és barátaimat ezzel a finom salátával. :) Nagyon ízlett, a mustár különösen pikánssá tette a salátalé ízét.




2013. május 26.

Tojásos koszorú és Egérkék

Tudom, már mindjárt a májusnak is vége, túl vagyunk a Pünkösdön, én meg a húsvétról írok. Kérek mindenkit, nézze el nekem ezt a késést. Engesztelésül egyszerre két dologról is szeretnék írni ebben az egy bejegyzésben.

Ahogy azt már korábban olvashattátok, számtalan finomságból lehetett választani húsvétkor. Fogyókúráról szó sem lehetett annál, aki betért hozzánk. A bejegyzésem főszereplői sem éppen gyomornyugtató, könnyű saláták. Viszont egyrészt remekül mutatnak az ebédlő asztalon, másrészt nagyon finomak. 

Mindkét étel "családi vállalkozásban" készült. Amikor Andrásommal festettük a főtt tojásokat, hogy az ebédlő díszítő elemei legyenek, Anya megkért minket, fessünk be neki is néhány nyers tojást. Néztünk nagy, kerek szemekkel, hogy biztos benne, hogy nyersen akar tojást festeni? Biztos. De miért így? Na, ezt már nem árulta el, ez meglepetés volt. Húsvét első napján, ebédkor ismerhettük meg Anyáék meglepetését. Azért nem kellett megfőzni a tojásokat, mert együtt sültek a kalácstésztával! Hát nem izgalmas? Nekünk nagyon tetszett. Egy részlettel volt csupán probléma. Nem jöttek rá Anyáék, hogy lehet rögzíteni a színt a tojáson, így sajnos megfestette a kalács közepét is sülés közben. Ha bárkinek tanácsa van ezzel kapcsolatban, szívesen fogadjuk! :)

Egérkék (macskák) és tojásos koszorú az asztalon
Kezdetnek akkor a tojásos koszorú receptjét osztom meg veletek, amit Anyukám a Vidék íze áprilisi számából nézett ki. Mindenek előtt az édes kalácstésztát kell elkészíteni az alábbiak szerint: 
Hozzávalók: 60 dkg finomliszt, 1,5 dkg élesztő, 5 dkg puha vaj, 8 dkg cukor, 3 tojássárgája, 1 nagy csipet só, 2 dl sűrű tejszín, 2 dl langyos tej, 1 csomag vaníliás cukor

"Ez egy gazdag, viszonylag sok vajat, tejszínt és tojássárgáját tartalmazó, ünnepi alkalmakhoz illő alap kalácstészta. A lisztet, a vajat, a tojásokat elővesszük a kamrából és a hűtőből, hagyjuk szobahőmérsékletűre melegedni. Csak utána kezdünk a tészta elkészítéshez. A tejet és a tejszínt egy edényben langyosra melegítjük. 
Ha géppel készítjük el a tésztát: a vajat kivéve az összes hozzávalót beleszórjuk a dagasztótálba, illetve a tartályba, és legalább 20 percig dagasztjuk. Utána beleöntjük a langyos, olvasztott vajat, és még 5 percig dagasztjuk.
Cipót formázunk a kész tésztából. Icipici liszttel megszórjuk a tetejét, tiszta konyharuhával letakarjuk. Meleg (de nem túl forró), huzattól védett helyre tesszük. Hideg időben (30 fok alatti) betakargatjuk egy könnyű, meleg takaróval is. Hagyjuk szépen kelni. A szükséges idő függ a hőmérséklettől, a páratartalomtól, a felhasznált alapanyagoktól, a tészta keménységétől, szóval nem lehet pontosan megmondani. Legalább egy órát kell számítani, de lehet akár kettő is. Akkor kelt meg a tészta, ha szemmel láthatóan legalább a duplájára nőtt, és ha megbökjük, szépen lágyan megremeg.

Formázás: a megkelt tésztát enyhén  lisztezett deszkára borítjuk, átgyúrjuk. Emiatt természetesen össze fog esni, de ez nem baj, majd a második kelesztésnél újra megnő. Ezután tetszőleges módon formázzuk - esetünkben koszorú formára -, sütőlemezre tesszük, és letakarva újra kelesztjük. Ez most jóval gyorsabb lesz, mint az első pihentetés, kb. fél óra elég lesz rá. Ekkor szobahőmérsékletű, villával kicsit felvert tojással megkenjük (akármelyik tojásrész jó hozzá, tökéletesen megfelel a tésztából kimaradt fehérje is), és előmelegített sütőben megsütjük."

Ehhez tartozik a Tojásos koszorú receptje:
Hozzávalók: 1 adag édes kalácstészta, pár nyers, színesre festett tojás, jégcukor, 1 felvert tojásfehérje a tetejére
"A megkelt tésztát átgyúrjuk, egyforma rudakat formázunk belőle. Két-két szálat összesodrunk, körré alakítjuk, rátesszük a sütőpapírral leterített sütőlapra. Közepükbe ültetünk egy-egy nyers, színesre festett tojást, letakarva hagyjuk kicsit még kelni. Lekenjük a tetejét felvert tojással, megszórjuk cukorral és 180 fokra felforrósített sütőbe toljuk, addig sütjük, míg szép pirosas barna nem lesz."

Malacka pogik, töpörtyűs pogik, András sütije és a koszorúk
Most következik az Egérke receptje, amit a Mindmegettén talált meg Anya.

Hozzávalók 12 darabhoz: 6 tojás, 4 dkg vaj, 1 evőkanál mustár
A díszítéshez: 1 kis fej saláta, 6 piros retek, 1 kis sárgarépa, 5 szemes bors, összetörve.

Elkészítés: A tojásokat megfőzzük, megtisztítjuk, majd kettévágjuk. Kivesszük a sárgájukat, és azt átpasszírozzuk. A salátát leveleire szedjük, megmossuk, leszárítjuk és tetszőlegesen elrendezzük egy tálon. A retket, a répát megtisztítjuk, megmossuk, a retket vékony karikákra, a répát vékony, hosszú csíkokra vágjuk. 
Habosra keverjük a vajat a mustárral, megsózzuk, és belekeverjük a tojássárgákat. Jól összedolgozzuk, és a krémet visszatöltjük a tojásba. Rátesszük a főtt, töltött tojásokat a krémmel lefelé. 

A munkafolyamat végét mi csináltuk Andrásommal. A retekkarikákból füleket, a répacsíkokból bajuszt készítünk. Az összetört borsból lesz az egér szeme és orra. A legnehezebb dolog az volt, hogy ha lyukacskát vájtunk a tojásba a szemeknek, akkor többnyire kinyomta a borsdarabot a lyukacska. Végül egész jól sikerültek, az egérkéket körberaktuk a tányéron, és középre 4 macskát is készítettük, más fülformával és kisebb szemekkel. 

Egérkék a hűtőben
Nos, ezek a hiányzó húsvéti receptjeim így május 26-án. :)                                                                   



2013. május 25.

Eperszörp

Nagyon szeretjük a szörpöket, főleg a házi készítésűeket. Igaz, hogy olyanhoz ritkán jutunk hozzá. Általában Méhes-Mézes termékeket vásárolunk, hiszen hatalmas a választékuk, így mindig más gyümölcsből készült szörpöt kóstolunk meg. A Méhes-Mézes ugyanis nem ízesíti, hanem ténylegesen gyümölcsből készíti a szörpöket hozzáadott színezék nélkül, így az ital színét is a gyümölcs adja!

Múltkor egy kézműves vásárban viszont házi szörpöt vettünk, méghozzá ribizli ízűt, ez a kedvencünk. Évek óta tervezem, hogy ribizliszörpöt fogok csinálni, de mindig olyan receptet találok hozzá, amit végigolvasva elmegy a kedvem tőle, olyan macerásnak tűnik. Ennek a szörpnek a dobozán viszont rajta volt az elkészítésének leírása és egyből felderültem. Idén saját készítésű ribizliszörp is lesz a kamrapolcunkon!


Most viszont eperszezon van és elgondolkodtam rajta, hogy miért is ne próbálhatnám ki első körben eperből? Kis adagból, így nem veszíthetek vele sokat, ha nem sikerül. A gondolatot tett követte.

Hozzávalók (4 db 0,5 literes üveghez):
- 2 kg érett, lédús eper
- 6 dl víz
- 60 dkg cukor

Anyukám kis szemű epret, szamócát vásárolt a piacon. Nagyon szép érett volt. Lecsumáztam, alaposan, több vízben megmostam, majd egy tálba tettem és villával összetörtem. A tálat lefedtem és egy éjszakát állni hagytam.


Másnap a cukorból és a vízből szirupot főztem. Az epret egy sűrű szitán, kis adagonként lecsöpögtettem.
A szörp dobozán talált leírás szerint 1 liter gyümölcsléhez fél liternyi szirupot kell adni. Nekem 9 dl gyümölcslevem lett, így 4,5 dl sziruppal kevertem össze. Felfőztem, de elég hígnak találtam. Én sűrű szörpre vágytam.

Gondoltam egyet, eltértem a recepttől, és a gyümölcshúst botmixerrel pürésítettem. Az egészet beleöntöttem a cukros eperlébe, valamint a maradék szirupot is hozzáadtam és lassú tűzön, kevergetve forráspontig hevítettem. Így már egy elég sűrű, viszont nagyon édes szörpöt kaptam.

Még melegen, egy tölcsér segítségével üvegekbe töltöttem és azonnal lezártam. A képen jól látható, hogy tényleg nagy Méhes Mézes szörp fogyasztók vagyunk. Az eperszörp mellett bodzaszörp várta a sorát az asztalon.


A múlt heti kerti partin megkóstoltattam a barátokkal és elég nagy népszerűségnek örvendett. Körülbelül 1:7 arányban kell higítani, tehát elég kiadós. Viszont túlságosan édes. Aki édesszájú, nyugodtan készítheti így, én legközelebb kevesebb cukrot fogok ugyanennyi eperhez adni. Valamint aki hígabb szörpre vágyik, az hagyja ki belőle az eperpürét, csak a levéhez keverjen szirupot.

Szóval van még mit finomítani rajta, de elsőre nem lett rossz. A ribizliszörp is el fog készülni, az biztos. :)



2013. május 22.

Majonézes tésztasaláta

Az elmúlt hetekben kétszer is volt szerencsém megkóstolni ezt a finom, majonézes tésztasalátát. Már többen is várjátok a receptjét, amit sikerült megszereznem, ezért gyorsan közzé is teszem.

Először keresztmamám készítette el a családi kerti partira. Olyan aranyos és lelkes volt, Imit titokban odahívta magához a konyhába, hogy kóstolja meg, szerinte ízleni fog-e nekem. Hát persze, hogy ízlett! Hiszen csupa olyan dolog van benne, amit szeretek. Ráadásul nemcsak az én, hanem a családom többi tagjának is elnyerte a tetszését, így biztos, hogy én is meg fogom csinálni.


A fenti kép keresztmamám tésztasalátájáról készült, Judit két féle grillezett csirkemelle - az egyik narancsos volt (!) - és grillezett zöldségei mellé. Nagyon jól illettek egymáshoz, én kétszer is szedtem belőlük.


Hétvégén pedig nálunk volt kerti parti, méghozzá egy igazi baráti összejövetel. Húszan voltunk, ha a két négylábú családtagunkat nem számoljuk. Igaz, a húsz főből csak tizenkilenc fogyasztott az ételekből, italokból, mert a huszadik még csak fél éves és őt teljesen lefoglalta az, hogy mindenki vele foglalkozik és körülrajongják. :)

Három terített asztallal vártuk vendégeinket és nagyon-nagyon szorítottunk, hogy jó idő legyen. Nálunk már legendaszámba megy az, hogy ha mi kerti partit tervezünk, akkor biztos, hogy leszakad az ég fél órával azelőtt, hogy teljesen készre főne a bográcsban az étel.


Vilma őrködött a pásztortarhonya mellett. Gondolom nem melegedni feküdt a tűz mellé, hiszen éppen elég meleg volt aznap. Inkább az illatok vonzották oda. A bogrács Imi felségterülete, így a pásztortarhonyát ő főzte és nagyon jól sikerült. Erre bizonyíték az, hogy nem maradt belőle semmi...


 .... ami azért is nagy szó, mert mellette még készült kb. 4,5 kilónyi húsból mindenféle grillezett finomság: mustáros tarja, fehérboros csirkemell és szójaszószos-fokhagymás csirkecomb filé.

Vendégeinket arra kértem, hogy ha valaki valamit szeretne hozni, az sütemény vagy saláta legyen, esetleg innivaló. Le a kalappal mindenki előtt, mert egy hadseregre való saláta, süti és ital gyűlt össze. Én langyos újburgonya salátával készültem, Berniék tzatzikivel és görög salátával. Dia coleslaw salátát és hihetetlenül finom túrós-epres piskótatekercset csinált. Bee ostoros kalácsot sütött, Ági különleges keksztekercseket gyártott, Mazsi és András meggyes-csokis muffint. Judit pedig bazsalikomos húsgombócokból, sajtból és paradicsomból formált partifalatkákat, valamint a híres tésztasalátával érkezett.

Ez itt az ő változata:


A recept pedig a következőképpen hangzik:

Hozzávalók (a fenti fotón látható üvegtálnyi adaghoz):
- 25-30 dkg Gyermelyi szarvacska tészta
- 1 doboz 450 g-os tejföl
- 320 g (2 db 160 g-os) majonéz
- mustár
- cukor
- őrölt bors
- 4-5 db csemege uborka
- 2 kicsi vagy 1 nagy alma
- 1 doboz konzerv kukorica
- snidling vagy újhagyma

A tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük és kihűtjük. Az almát meghámozzuk, felkockázzuk. A kukoricát lecsepegtetjük, az uborkát szintén kockára vágjuk. Az újhagymát karikázzuk, a snidlinget felaprítjuk. Mindezeket egy nagy tálban összekeverjük.

A majonézt kikeverjük a tejföllel és ízlés szerint mustárral, cukorral, borssal (Judit javaslata szerint pl. 2 evőkanál mustár, 1,5 evőkanál porcukor, fél mokkáskanál őrölt bors). Természetesen lehet házi majonézből is csinálni.

A tésztás keverékhez hozzáadjuk a majonézes-tejfölös mártást és alaposan összevegyítjük. A tetejét snidlinggel díszíthetjük. Fogyasztásig hűtőben tároljuk.

Judit megjegyzése: "Érdemes akár egy éjszakát is állni hagyni, úgy jobban összeérnek az ízek. Fontos, hogy jó minőségű legyen a tészta, mert a vacak szétfővősből nem az igazi. :)".


Judit előtt látható az a bizonyos üvegtál, ami tele volt a finom salátával. Sokan dicsérték és fogyasztottak is belőle rendesen. Nagyon laktató, akár önmagában is teljesen jó vacsorára például, nem is kell mellé enni semmit.

Judittal mindketten imádjuk a kukoricát és a tejfölt, így ez közös kedvencünk lett.


Az időjárás megkegyelmezett nekünk, elkészültek az ennivalók és nyugodtan el tudta fogyasztani mindenki azt amit szeretett volna. Volt aki mindent végigkóstolt. :)

A húsokat fatálakra rendeztem és grilleztem melléjük cukkinit, padlizsánt, gombát és paprikát is. Lehetett válogatni.


Majd miután mindenki jóllakott, jöhettek a sütemények. Egyik finomabb volt mint a másik. Dia csokis bevonatú túrós-epres piskótatekercse pillanatok alatt elfogyott. Mazsiék csokis-meggyes muffinja sem tartott sokáig. Bee finom, foszlós, langyos ostoros kalácsa kicsit tovább bírta, de csak azért, mert egy egész tepsivel készített. És amikor már a végét járták a sütik, megérkezett Ági a felmentő sereg a keksztekercseivel. :)

Ám a nap legnagyobb sztárvendége tagadhatatlanul Bence volt...


... aki azonnal elbűvölt mindenkit a mosolyával, kék szemeivel, nyugodt és vidám természetével.


 Szüleinek ezúton is gratulálok, mint ahogy már megtettem máskor is. Anyukáját ismerve nem is lehetne másmilyen ez a kisember, csakis ilyen kiegyensúlyozott. Említettem már ezt is, de most le is írom: ha lenne gyerekem, ilyent szeretnék én is magamnak. :)

Bencét minden érdekelte: a fényképezőgép, a körülötte lévő mosolygó emberek, a kutyák. Egymás kezéből kapkodtuk ki őt. :)


Szeretném itt is megköszönni barátainknak, tesóméknak hogy eljöttek és velünk voltak aznap, valamint hogy mindenféle finomat hoztak magukkal. Reméljük, hogy jól éreztétek magatokat! :) Folytatás következik!

A Facebook-os olvasóinknak pedig köszönöm, hogy szorítottak nekünk, hogy jó időnk legyen. Kéréseteket meghallgatták az égiek, este 10-ig nem esett egy csepp eső sem! :)



2013. május 20.

Tökmagos pogácsa

Anyukám mint nagy Vidék Íze rajongó, minden lapszámot jó alaposan átnéz és kiválogatja, mi az amit el fog készíteni belőle.

Az áprilisi számban találta ezt a tökmagos pogácsát, amit azóta kétszer is elkészített. Én a második adagból kóstoltam. Vagyis nem tudom, kóstolásnak nevezik-e azt, amikor egymás után 3-4 darabot megeszik az ember, mert nem bírja abbahagyni. :)


Szerintem más is így lehetett vele, mert ebből a nagy tálcányi pogácsából semmi nem maradt. Anyu ezzel készült a családi kerti partira két héttel ezelőtt. Nagyon jól tette! Tapasztalatom szerint ha valamilyen sós sütit akarok sütni, akkor nem is kell nagyon gondolkodnom, hogy mi legyen. Bármilyen ízesítésű pogácsa nagy sikert szokott aratni.

Anyukám nagyon szereti a Fornettinél kapható tökmagos pogácsát, ezért külön megörült, amikor talált egy receptet, ami alapján már ő maga is meg tudja sütni. A család legnagyobb örömére :)


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg fagyos vaj
- 2 tojássárgája
- 4 evőkanál tejföl
- kb. fél dl tej
- 3 dkg élesztő
- 3 kockacukor
- 1 evőkanál só
- 25 dkg hántolt tökmag

A tökmag negyedét félretesszük a tetejére, a többit durvára összetörjük. 

Az élesztőt felfuttatjuk a kockacukros langyos tejben. A vajat összemorzsoljuk a liszttel, majd összegyúrjuk az élesztős tejjel és a tökmag kivételével a többi hozzávalóval. Az élesztős tejből annyit adagoljunk, hogy viszonylag lágy tésztát kapjunk. 

Gyúródeszkán kinyújtjuk, megszórjuk tökmaggal és alulról-felülről majd jobbról és balról is meghajtogatjuk. 10 percig pihentetjük, újra kinyújtjuk, tökmaggal szórjuk és meghajtogatjuk. Ezt háromszor-négyszer ismételjük.

Végül másfél ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát és közepes méretű szaggatóval kiszaggatjuk. A tetejét felvert tojással megkenjük és a félretett tökmaggal megszórjuk.

180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.


Anyukám a sajtos pogácsája mellé most már ezt is felveheti a repertoárjába. Igaz, hogy ha sorrendet kellene felállítanom, akkor még mindig az lenne a No. 1, ez pedig a 2-es számú.


A finom vaddisznópörkölt, a grillezett húsok és zöldségek, a tésztasaláta és a sütemények után kipihentük az evés fáradalmait.


Beszélgettünk, iszogattunk...


.... és Johanna hercegnőt ringattuk. Itt éppen anyukám karjaiban élvezte a napsütést a kicsi lány.


Keresztmama körbevezette anyut a kertben, megcsodálták a virágokat. Anyu kezében ott van az elmaradhatatlan tökmagos pogácsa. :)


Hamarosan jelentkezem a tésztasaláta receptjével, amit először ezen a kerti partin kóstolhattam meg és az egész családnak ízlett.



2013. május 14.

Kuszkuszos saláta

Néhány hónapja rátaláltam az Internetpatika oldalra, ahonnan mindenféle gyógyteákat, Méhes Mézes szörpöket, étrendkiegészítőket szoktam rendelni. Felfedeztem, hogy van egy olyan menüpontja, hogy "reform és speciális élelmiszerek, alapanyagok". Gyorsan be is vásároltam jázmin rizsből, kölesből. árpagyöngyből, kuszkuszból, és elhatároztam, hogy egymás után fel is használom ezeket a gabonaféléket. 

A köles után a kuszkusz következett, amit a legújabb szerzeményeimből meg akartam kóstolni. Abban biztos voltam, hogy valamiféle salátát készítek belőle, mert Kriszti kolléganőm, aki imád mindenféle gabonát, magvakat,  javasolta, hogy próbáljam ki ecetes lével és zöldségekkel. Ő a bulgurt is gyakran salátaként fogyasztja az éppen otthon lévő zöldségekkel összekeverve.


Anyukám töltött csirkét és töltött dagadót készített a tesóm névnapjára - na meg anyák napjára - így azt gondoltam, itt az idő, hogy a családommal megszerettessem a kuszkuszt, ha már a kölessel nem arattam nagy sikert.

Na jó, azért már így a poszt elején bevallom: anyukám töltött húsai jobban elnyerték mindenki tetszését mint az én salátám. :)


Először is, lássuk, mi az a kuszkusz. A Reader's Digest szerint:

" A kuszkusz a szó szoros értelmében tészta, mely úgy készül, hogy daraszemeket nagyon finom lisztréteggel vonnak be, így azok könnyebben magukba szívják a nedvességet. Kinézetre inkább gabonafélének tűnik, és megfőzni is úgy szokás. Nálunk is egyre több helyen kapható.... 
A kuszkusz Észak-Afrikából származik, ahol a legelterjedtebb főzési módja, hogy egy ragu felett megpárolják. A szemek, miközben megduzzadnak és megpuhulnak, magukba szívják az étel gőzét és aromáját.
Így készül például a híres észak-afrikai húsétel, a tagine, mely arról a kúp alakú edényről kapta a nevét, amelyben hagyományosan főzik. De használhat a célra párolóbetétes edényt vagy bambusz gőzölős serpenyőt, sőt egy szitában is az étel fölé helyezheti a kuszkuszt.
Salátákhoz viszont elég, ha egyszerűen hideg vízbe áztatja a kuszkuszt 20 percre, ekkor nem igényel főzést sem. Csepegtesse le a kuszkuszt, majd adjon hozzá salátához való zöldségeket, gyümölcsöket, magokat, fűszereket és öntetet. Ez a keverék jól illik a grillezett húsokhoz és halakhoz, vagy akár egyszerű grillezett zöldségekhez is."

Néhány évvel ezelőtt Tunéziában jártunk Imivel. A hotelban ahol megszálltunk svédasztalos vacsora volt mindenféle helyi különlegességgel és egy kis európai típusú sült csirkével és sült krumplival. Egyik este megkóstoltam egy furcsa, búzadara szerű valamit, mint utólag kiderült, kuszkuszt. Nem igazán értettem, mit "esznek" rajta a helyiek, mivel semmilyen íze nem volt. Annyira nem volt rám hatással, hogy egészen idáig el is felejtettem, hogy létezik olyan étel, aminek az a neve, hogy kuszkusz.


Ott tartottam, hogy salátát akartam készíteni belőle. Pontosan azért, mert eszembe jutott, hogy az ízesítés nélküli kuszkusz számomra ehetetlen. Viszont ecetes lével leöntve, két féle hagymával ízesítve csak nem lehet olyan rossz!

Hozzávalók:
- kuszkusz
- langyos víz
- ételízesítő
- spenótlevél
- medvehagyma
- újhagyma
- uborka
- paradicsom
- almaecet
- őrölt fehérbors
- cukor
- só
- víz

A kuszkuszt kétszeres mennyiségű, ételízesítővel elkevert langyos vízzel leöntöttem, összekevertem. Még le sem tudtam fedni, máris megdagadt. Hallottam, hogy nagyon gyorsan reagál a vízre, de azt nem is sejtettem, hogy ennyire. :)

A zöldségeket megmostam. A paradicsomot és az uborkát felkockáztam, az újhagymát karikára vágtam, a spenótot és a medvehagymát apróra tépkedtem. Egy tálban összekevertem a kuszkusszal.

Vízben elkevertem néhány kanálnyi almaecetet és cukrot, míg fel nem oldódott. Sóval és őrölt fehérborssal ízesítettem. Ráöntöttem a zöldségekre, megkevertem és lefedve egy éjszakára a hűtőbe helyeztem, hogy összeérjenek az ízek.


Másnap ebédkor apu nagyon rázta a fejét, amikor kérdeztem, hogy kér-e belőle. Viszont amire büszke vagyok: mindenki más megkóstolta. Nem lelkesedtek érte kitörő örömmel, de azt mondták, hogy finom. Ez nekem már nagy szó! Nekem kifejezetten ízlett, de lehet, hogy csak azért, mert annyira más volt mint az a bizonyos tunéziai kuszkusz. :)



2013. május 12.

Képviselőfánk joghurtos eperkrémmel töltve

Múlt szombaton családi kerti partin vettünk részt, amire természetesen nem akartam üres kézzel érkezni. Anyuval megbeszéltük, hogy ő süt sósat, én pedig édes sütit viszek. Erre az eperkrémes képviselőfánkra esett a választásom, mivel Judit már régóta mondogatta nekem, hogy képviselőfánkot szeretne sütni, de a babavárás és az egyéb intéznivalók miatt eddig nem jutott rá ideje.

Közben megtudtuk, hogy Kende, a lassan 2 éves nagyfiú nem szereti túlzottan a krémes sütiket, ezért apukám gyorsan nekiállt a mazsolás kuglófjának, nehogy Kende édesség nélkül maradjon. :)


Tesója, a két hónapos Johanna leginkább anyatejet fogyaszt, amikor éppen ébren van, úgyhogy az ő ízlését még nem kellett figyelembe vennünk. Kíváncsi vagyok, hogy a kicsi lány mennyiben lesz más mint a bátyja, de eddig minden jel arra mutat, hogy teljesen. :)

Jó választás volt ez a süti, mert a felnőtteknek látszólag ízlett. Elfogyott az utolsó darabig, úgy, hogy én nem is ettem belőle, mert annyi sok más finomság volt aznap, hogy inkább azokat kóstolgattam.

Nagy becsben tartom a képviselőfánk receptemet, mert ezzel még soha nem fogtam mellé. Eddig mindig sikerült, szép üreges lett belül. Többször is készítettem már belőle édes és sós változatot is. Tavaly snidlinges-sajtkrémes és spenótos falatkákkal készültem anyuék szülinapjára, ezzel már találkozhattatok itt a blogon. Ott leírtam már a receptet, de a biztonság kedvéért megteszem itt is.


Hozzávalók a fánkhoz (kb. 15 db-hoz):
- 10 dkg vaj
- 15 dkg liszt
- 4 tojás
- 2,5 dl víz
- 1 csipet só

A vizet a vajjal és a sóval felforraltam, majd hozzáadtam a lisztet és kevergetve addig pirítottam, amíg az edény alján fehér réteg képződött. Ezután a masszát langyosra hűtöttem.
A tojásokat egyenként beledolgoztam a tésztába. A következőt mindig csak akkor adtam hozzá, amikor az előzőt teljesen felvette a massza.

Ezután a tésztát csillagcsőrös habzsákba kanalaztam és sütőpapírral bélelt tepsibe tojásnyi halmokat nyomtam. Ezt a részt szeretem legkevésbé, mert ragacsos, maszatos munka.

200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt szép pirosra, ropogósra sütöttem.  Ez alatt az idő alatt szépen megdagadtak a fánkok. Tálcára rendeztem és mehetett be a következő adag sülni.

Én dupla mennyiséget készítettem, hiszen tudtam, hogy 15 db fánk csak kóstolónak lenne elég.


A joghurtos eperkrémet Bee-től tanultam évekkel ezelőtt. Ő egy tortának a töltelékeként csinálta meg először, amit én is leutánoztam. Aztán rájöttünk, hogy nagyon finom a krém csak úgy önmagában is, fagyiskehelyben szervírozva és az utóbbi időben már csak úgy készítettem el.

Most viszont tökéletesnek találtam a képviselőfánkokba. Örültem, hogy végre hozzájutottam egy kis friss, magyar eperhez, így nem is volt kérdéses, hogy epres töltelék lesz benne.

Hozzávalók a krémhez:
- 1 csomag vaníliás pudingpor
- 3 dl tej
- 3 evőkanál cukor
- 3 dl sűrű, eper ízű joghurt (pl. Activia)
- 4 evőkanál eperlekvár
- 1/2 kg eper

A pudingport a cukorral együtt elkevertem a tejben és közepes lángon folyamatos keverés mellett sűrűre főztem. Félretettem hűlni.

Amíg hűlt, az epret megmostam, megtisztítottam és apróra vágtam.

A kihűlt pudingba robotgéppel belekevertem a joghurtot és az eperlekvárt, majd a végén az eperdarabokat is. Hűtőbe helyeztem dermedni.


A képviselőfánkok megtöltésére csak másnap reggel került sor. Előtte kb. 5 percre betoltam a 180 fokra előmelegített sütőbe, így újra ropogós lett. Mindegyiknek levágtam a tetejét (felső harmadát) és az üregbe belekanalaztam egy-egy adag eperkrémet.

A tetejükre felvert tejszínhabot nyomtam, majd visszahelyeztem a fánkok kalapját és porcukorral megszórtam az egészet.

Nagyon óvatosan szállítottuk a sütit a kerti partira. Szerencsére egyben maradtak, de a nagy meleg miatt mégis megolvadt kissé a tejszínhab és a krém. Az ízén ez nem változtatott, ahogy említettem, elfogyott az utolsó darabig. :)

Tamás vaddisznópörkölttel várt minket, amihez keresztmama egy lavórnyi nokedlit készített.


Judit pedig a pocaklakóval együtt sütögette a csirkemelleket és a zöldségeket....


... ami mellé keresztmama finom tésztasalátáját is megkóstoltuk.


Ha sikerül elkérnem bármelyiknek is a receptjét, külön bejegyzés fog születni róla! Anyukám sós sütijét még nem is mutatom meg, hiszen annak a receptje már nálam van és hamarosan közzé is teszem.


Délután, miután kipihentük az evés fáradalmait, összeültünk, hogy elkészülhessenek a családi albumba a fotók. Már megörültünk, hogy mindenki rajta lesz kivételesen, amikor eszünkbe jutott, hogy Kende éppen alszik.


De hogy ő se maradjon le, megmutatom a kedvenc fotómat róla. Akkor készült, amikor megérkeztünk és kivettem a csomagtartómból a sütiket. Imádja az autókat, mindent meg tud mutatni, mi hol található benne: kézifék, index, duda, váltó... Legszívesebben az egész napját autóban töltené. :)