Ennek a testvérpárnak volt egy anyukája, akit mindketten nagyon szerettek. Közeledett az anyák napja és törték a fejüket, gondolkodtak, hogy vajon mivel is lepjék meg a sok-sok virágon és ölelésen kívül, amit amúgy is kapni szokott tőlük.
Eszükbe jutott, hogy blogot vezetnek! Akkor hát miért ne kiabálhatnák ki a világba az internet segítségével,hogy mennyire szeretik? Összenéztek és bólintottak: megteszik!
Nagyi és anyu 1958. április 11-én
Bea levele:
"Drága Anyukám!
Az elmúlt majdnem 32 évben nem sűrűn kaptál tőlem levelet, így itt az ideje, hogy pótoljam lemaradásomat. Ez a nap a Te napod! És minden olyan nőé, aki életet adott már legalább egy gyermeknek. Nekünk, gyerekeknek pedig ez a nap a köszöneté. A háláé, hogy életet adtál nekünk, hogy felneveltél és terelgettél minket az élet útjain.
1981-ben hosszú várakozás után megszülettem. És megszülettél Te is, mint anya. Egy új szerep várt rád, ami életed végéig elkísér. Mindegy, hogy hány éves vagyok, én akkor is a kicsi gyereked maradok, akit óvsz, féltesz, akiért aggódsz.
Anya és Bea 1981-ben
Tápláltál, ringattál, ruháztál, tanítottál. Minden percben körülöttem jártak a gondolataid. Örültél az első lépéseimnek, az első szavaimnak és büszke voltál rám, amikor az óvodában először szavaltam Neked anyák napján.
Emlékszel? Minden nap, amikor értem jöttél az oviba, hazafelé indultunk, megfogtad a kezem és a te kezedben ott volt egy szelet csoki vagy Túró Rudi. Soha nem felejtettél el hozni valamit nekem. Ballagtunk haza és miközben elmajszoltam az édességet, elmeséltem az aznapi élményeimet. Egyszer viszont azt hittem, elfelejtettél. Mindenkit hazavittek már az oviból csak én ültem ott az óvó nénivel. Féltem. De aztán jöttél, sietve, riadtan és elmesélted, hogy lerobbant az autó valahol a városban és ezért késtél. És hoztál csokit akkor is. :)
Emlékszel? Egyszer arra ébredtél hajnalban, hogy sírok a másik szobában. Átszaladtál, hogy megkérdezd, mi a baj és láttad, hogy ott térdelek az ágy mellett és nem tudom felemelni a fejem. "Megmacskásodott" a nyakizmom, ahogy te mondtad. Leültél és masszíroztad egészen addig, amíg valamennyire meg tudtam mozdítani és újra el tudtam aludni. Egész nap félrehajtott fejjel mászkáltam és kis Márton gúnáromnak hívtál Nils Holgersson után. :)
Emlékszel? Sokszor vitáztunk, mert túlzottan szigorúnak tartottalak, nem szerettem a korlátokat, ahogy ma sem szeretem. Az elvárásokat, hogy pontosan érkezzek, telefonáljak, ha kések. Ma már tudom, hogy a szigorod valójában féltés volt. Hiába gondoltam akkoriban, hogy "ha nekem egyszer gyerekem lesz én biztosan másképp fogom nevelni, sokkal szabadabban", ez nem igaz! Ugyanolyan aggódós lennék mint Te.
Hálás vagyok, amiért rendet tanítottál nekem, és belém nevelted a felelősségérzetet. Ehhez nagy segítség volt az is, hogy megajándékoztál egy kistestvérrel, így már 4 és fél éves koromtól kezdve felelősséget éreztem egy másik emberi lény iránt. Megmutattad, hogy a szeretetet egyenlő részben meg lehet osztani köztem és a húgom között. Nem emlékszem, hogy bármikor is rivalizálás lett volna köztünk, hogy kit szeret jobban Anya, hiszen mindig éreztetted velünk, hogy mindkettőnket egyformán. Soha nem volt olyan, hogy ha egyikünk kapott valamit, akkor a másik nem. Mindig mindketten és lehetőleg egyforma értékben.
Anya, Mazsi és Bea 1988-ban
Anya! A gondoskodás a mai napig megmaradt benned, hiszen ahol tudsz, segítesz. Ablakot pucolsz nálunk, megvarrod a ruháinkat, ha kell, bevásárolsz nekünk. És ez mindig is így lesz. Ha 100 éves leszel, én pedig 73, akkor is kislányodként fogsz tekinteni rám, akit óvni kell és mint egy angyal, a szárnyaival betakargatni.
Bár már nem élünk együtt, de sűrűn találkozunk, nem lakunk messze egymástól. Tudom, hogy bármikor hazamehetek, az ajtód mindig nyitva áll előttem.
Nincs az a szó, amivel megköszönhetném neked azt a sok jót, amit tőled kapok. Nagyon hiányoznál, ha nem lennél, ezért kérlek vigyázz magadra, az egészségedre! Ne hajtsd túl magad, hogy egyszer a leendő unokáidat is olyan lendülettel tudd terelgetni, mint ahogy minket. És hogy ők is el tudják mondani neked személyesen, akár már felnőtt fejjel, hogy miért is szeretik a nagymamájukat.
Mert én, Anyukám, nagyon szeretlek!
Nagyobbik kislányod:
Bea/Süni"
Mazsi naplójegyzete:
"Kedves Naplóm!
Ma 2013. május 4., szombat van. Holnap van május első vasárnapja, vagyis Anyák napja. Már áprilisban is fontolgattam, mivel lephetném meg Anyát, Beával többször egyeztettünk erről. Nagyon nehéz a döntés, mert ugye egy ilyen jó Anyukának az ember gyereke mindent odaadna, amire csak vágyik, vagy annál sokkal többet. Minden napon, ünnepekkor - mint most - pedig különösen, erősen morfondírozom, hogy is tudnám csak egy töredékét viszonozni annak, amit kaptam az elmúlt évek során. Mindig rá kell jönnöm, hogy sose leszek erre képes.
 |
| Anya és Mazsi 1985-ben |
Pedig Kedves Naplóm, tele van ám a szívem szeretettel iránta, ez biztos. Lehet, hogy néha csak úgy tudom kifejezni neki, hogy hozok neki sorsjegyeket, vagy veszek neki egy ruhát. Ezek pénzzel megvehető dolgok, tudom. Bárcsak másképp is ki tudnám mutatni, milyen sokat jelent nekem! De hogy lehet meghálálni az ébren töltött órákat, amikor csecsemőként éjszakánkét felsírtam? Vagy a katicatortát, a vártortát és a vonattortát, amit Apával óvodás koromban készítettek nekem? Mit tudnék visszaadni abból a mérhetetlen sok szeretetből, és az életben való terelgetésből, amit kaptam? Hogy köszönhetném meg azt a féltő aggódást, ami mostanáig tart? Megfeledkezhetek-e arról a rengeteg segítségről: a mosásról, vasalásról, és a mindennapos főzésről, amik az én vállamról veszik le a terhet mindmáig? Miként mutathatnám meg neki azt, hogy milyen jól esik nekem az együttérzése és a jó tanácsa, amit mindig megkapok? Tudja vajon, hogy mit jelent nekem az, hogy tudom, rá bármikor számíthatok? És azt, hogy sosem felejtem el azt, hogy amikor én a főiskolán görnyedtem a vizsgák miatti izgalomtól, ő otthon feszülten várta Apával, hogy telefonáljak végre, hogy "görbül"? Vagy azt, hogy megtanított hímezni, varrni, és ami ennél lényegesebb, ahogy cseperedtem fel, megtanította nekem, hogy becsüljem meg, amit az élettől kapok, legyek szorgalmas, legyek jó másokhoz, legyek becsületes, legyek boldog? Rámutatott arra is, hogy a család a legfontosabb, és a biztos háttér.
 |
| Anya, Bea és Mazsi 1989-ben |
Bárcsak tanácsot tudnál adni, Kedves Naplóm, hogy miként is tudnám mindezeket, és azokat, amiket most idő hiányában nem tudok leírni, meghálálni Anyának! Tanács nélkül viszont azt hiszem jobb, ha rövid és lényegre törő leszek holnap, amikor átadjuk Beával szerény ajándékunkat, és megmondom Anyának, hogy nagyon szeretem! Tulajdonképpen ez a legeslegfontosabb, nem igaz? "
Anya, Bea és Mazsi 2012-ben
BOLDOG ANYÁK NAPJÁT KÍVÁNUNK ANYUKÁNKNAK ÉS MINDEN ÉDESANYÁNAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése