A köles után a kuszkusz következett, amit a legújabb szerzeményeimből meg akartam kóstolni. Abban biztos voltam, hogy valamiféle salátát készítek belőle, mert Kriszti kolléganőm, aki imád mindenféle gabonát, magvakat, javasolta, hogy próbáljam ki ecetes lével és zöldségekkel. Ő a bulgurt is gyakran salátaként fogyasztja az éppen otthon lévő zöldségekkel összekeverve.
Anyukám töltött csirkét és töltött dagadót készített a tesóm névnapjára - na meg anyák napjára - így azt gondoltam, itt az idő, hogy a családommal megszerettessem a kuszkuszt, ha már a kölessel nem arattam nagy sikert.
Na jó, azért már így a poszt elején bevallom: anyukám töltött húsai jobban elnyerték mindenki tetszését mint az én salátám. :)
Először is, lássuk, mi az a kuszkusz. A Reader's Digest szerint:
" A kuszkusz a szó szoros értelmében tészta, mely úgy készül, hogy daraszemeket nagyon finom lisztréteggel vonnak be, így azok könnyebben magukba szívják a nedvességet. Kinézetre inkább gabonafélének tűnik, és megfőzni is úgy szokás. Nálunk is egyre több helyen kapható....
A kuszkusz Észak-Afrikából származik, ahol a legelterjedtebb főzési módja, hogy egy ragu felett megpárolják. A szemek, miközben megduzzadnak és megpuhulnak, magukba szívják az étel gőzét és aromáját.
Így készül például a híres észak-afrikai húsétel, a tagine, mely arról a kúp alakú edényről kapta a nevét, amelyben hagyományosan főzik. De használhat a célra párolóbetétes edényt vagy bambusz gőzölős serpenyőt, sőt egy szitában is az étel fölé helyezheti a kuszkuszt.
Salátákhoz viszont elég, ha egyszerűen hideg vízbe áztatja a kuszkuszt 20 percre, ekkor nem igényel főzést sem. Csepegtesse le a kuszkuszt, majd adjon hozzá salátához való zöldségeket, gyümölcsöket, magokat, fűszereket és öntetet. Ez a keverék jól illik a grillezett húsokhoz és halakhoz, vagy akár egyszerű grillezett zöldségekhez is."
Néhány évvel ezelőtt Tunéziában jártunk Imivel. A hotelban ahol megszálltunk svédasztalos vacsora volt mindenféle helyi különlegességgel és egy kis európai típusú sült csirkével és sült krumplival. Egyik este megkóstoltam egy furcsa, búzadara szerű valamit, mint utólag kiderült, kuszkuszt. Nem igazán értettem, mit "esznek" rajta a helyiek, mivel semmilyen íze nem volt. Annyira nem volt rám hatással, hogy egészen idáig el is felejtettem, hogy létezik olyan étel, aminek az a neve, hogy kuszkusz.
Ott tartottam, hogy salátát akartam készíteni belőle. Pontosan azért, mert eszembe jutott, hogy az ízesítés nélküli kuszkusz számomra ehetetlen. Viszont ecetes lével leöntve, két féle hagymával ízesítve csak nem lehet olyan rossz!
Hozzávalók:
- kuszkusz
- langyos víz
- ételízesítő
- spenótlevél
- medvehagyma
- újhagyma
- uborka
- paradicsom
- almaecet
- őrölt fehérbors
- cukor
- só
- víz
A kuszkuszt kétszeres mennyiségű, ételízesítővel elkevert langyos vízzel leöntöttem, összekevertem. Még le sem tudtam fedni, máris megdagadt. Hallottam, hogy nagyon gyorsan reagál a vízre, de azt nem is sejtettem, hogy ennyire. :)
A zöldségeket megmostam. A paradicsomot és az uborkát felkockáztam, az újhagymát karikára vágtam, a spenótot és a medvehagymát apróra tépkedtem. Egy tálban összekevertem a kuszkusszal.
Vízben elkevertem néhány kanálnyi almaecetet és cukrot, míg fel nem oldódott. Sóval és őrölt fehérborssal ízesítettem. Ráöntöttem a zöldségekre, megkevertem és lefedve egy éjszakára a hűtőbe helyeztem, hogy összeérjenek az ízek.
Másnap ebédkor apu nagyon rázta a fejét, amikor kérdeztem, hogy kér-e belőle. Viszont amire büszke vagyok: mindenki más megkóstolta. Nem lelkesedtek érte kitörő örömmel, de azt mondták, hogy finom. Ez nekem már nagy szó! Nekem kifejezetten ízlett, de lehet, hogy csak azért, mert annyira más volt mint az a bizonyos tunéziai kuszkusz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése