2012. július 24.

Judit és Tamás esküvője - 2012. július 14.


Azok, akik követték bejegyzéseimet a Közös konyha(kert) blogon, tudják, hogy elindítottam egy sorozatot, amelyben esküvőkről számolok be. Szerencsére az utóbbi években sűrűn voltunk hivatalosak ilyen örömteli eseményekre, így volt miről írnom.

A sorozat tulajdonképpen azért jött létre - azon kívül, hogy megörökítsem kedves ismerőseim, rokonaim nagy napját -, hogy a házasulandó olvasóimnak esetlegesen ötletet adjak azzal, hogy bemutatom, milyen érdekességekkel találkoztam az esküvőkön. 

2012. július 14-én Judit és Tamás esküvőjén vettünk részt...


Juditról először egy két évvel ezelőtti bejegyzésemben olvashattatok. Ugyanis majdnem napra pontosan két évvel ezelőtt volt húgának, Áginak az esküvője. Neki azóta megszületett a kisfia, Kende, aki nemsokára tizenegy hónapos komoly férfikorba lép. :)

Ágiék esküvője sorsfordító nap volt Judit és Tamás életében, ugyanis - ha minden igaz - akkor kezdődött el a kapcsolatuk és azóta elválaszthatatlanok. Hónapokkal ezelőtt elkezdték szervezni az esküvőjüket, erről néhány részletet elárultak áprilisban, amikor egy kis kerti partira voltunk hivatalosak hozzájuk. Megetettek minket minden jóval: szarvassal, csirkével. És Tamás itt végérvényesen belopta magát a szívünkbe a közvetlenségével, nyíltságával, szeretni való természetével. Nagyon örültünk annak, hogy így egymásra találtak, igazán jól összeillenek.

Május 18-án, az Árnyas Konyhakert esten megkaptuk ezt a különleges esküvői meghívót...


A szertartás helyszínéül a váci Fehérek templomát választották.


Délután negyed 3 után a templom előtti téren gyülekezett a násznép és vártuk, hogy megjelenjen a menyasszony és a vőlegény.

Ahogy megérkeztek, mindenki szeretett volna közös fotót készíteni a gyönyörű menyasszonnyal. Íme, itt látható húgával Ágival és az én tesómmal, Mazsival, aki az egyik koszorúslánya volt.


A második legnagyobb látványosság, Ági kisfia, Kende volt, aki ebben a cuki matrózszerelésben érkezett az esküvőre. Nagyon rendes kisfiú volt, türelmesen végigvárta a szertartást bent a templomban édesapja kezében.


Juditot apukája vezette az oltárhoz, ahol Tamás már várt rá.


Rövid szertartás után pedig már mint férj és feleség távoztak a templomból.


A gratulációkat a templom előtt fogadták, aztán Judit összehívta a hajadon lányokat, maga mögé rendezte őket és eldobta a csokrot. A hagyomány szerint annak a lánynak lesz legközelebb esküvője, aki elkapja a csokrot. Ági esküvőjén a tesóm volt az a szerencsés, ám úgy látszik, valami hiba csúszott a számításba, mert mégsem ő lett a következő, akinek bekötötték a fejét. :) Itt most meg sem közelítette őt a csokor, Judit unokatestvére, Hajni kezében landolt.


A templomnál sajnos nem sok idő volt fotózásra, mert a következő pár és a hozzájuk tartozó násznép már várt arra, hogy bemehessenek. Így hát autóba ült mindenki és időnként dudálva követtük a menyasszonyt és a vőlegényt szállító autót. Közben nagyon izgultunk, nehogy leszakadjon az ég, mert nagyon gyülekeztek a sötét felhők a Börzsöny felett.

Úticélunk Szendehely volt, ez a Váctól nem messze fekvő barátságos kis falu. Itt található a Szepi Fogadó, amelynek különálló rendezvényházába szervezték Juditék a lagzit.

Gondolkodtam, hova szúrjam be, de azt hiszem, itt kell megemlítenem, hogy jót mosolyogtam, amikor megláttam a meghívón az esküvő helyszíneit. 2008-ban ugyanis Berni barátnőm ugyanabban a templomban fogadott örök hűséget férjének és utána a Szepi Fogadóban ünnepeltük őket. Nekem már akkor is nagyon tetszett a hely, így tudtam, Juditék jól választottak, tökéletes lesz annak a nagyjából 80 embernek, akiket meghívtak. Berniék jóval többen voltak, de ez a rendezvényház akár 300 fő befogadására is alkalmas.


Tehát megérkeztünk a Szepi Fogadóhoz és a lányokat rögtön beterelték a rendezvényházba, még az ajtót is bezárták. Én már sejtettem, hogy mi készülődik, mert Ági esküvőjén is énekelnie kellett az újdonsült férjnek és segítőinek, vagyis a vőfélynek és a vendégeknek. Méghozzá a "Nyisd ki babám az ajtód" című dalt, hogy bebocsátást nyerjenek. Egy jól sikerült szóló után Judit megkönyörült Tamáson, kiment hozzá, majd Tamás ölbe kapta és átvitte a küszöbön.

Mindenki megkönnyebbült, amiért nem ragadtak kint a panzió udvarán és ennek örömére - na és persze az ünneplést megkezdve - pezsgővel köszöntöttük az ifjú párt.


Ilyen gyönyörűen volt feldíszítve a terem:


A köszöntés után mindenki lázas keresgélésbe kezdett, hogy megtalálja a helyét. Az ültetőkártyák segítségünkre voltak. A helyünkön nem csak az ültetőkártyánkat találtuk, hanem egy-egy szépen becsomagolt, házilag készített köszönőajándékot mézeskalácsból.


A menülistát is merített papírra nyomtatták, így teljes volt az összhang. Judit kérte, hogy említsem meg; a meghívókat, az ültetőkártyákat és a menülistát is a Vinczemill nevű szentendrei céggel készíttették. Nagyon meg voltak velük elégedve, mert megrendeléstől számítva egy napon belül megcsinálták nekik, amit kértek.


Ahogy elolvastam a menüt, rájöttem, hogy milyen éhes vagyok. Elhatároztam, hogy mindent végig fogok kóstolni, de a vacsora még odébb volt, előbb a fényképezés következett. Csakhogy felfedeztem, hogy az asztalok meg vannak pakolva házi készítésű édes és sós sütikkel, ezeknek pedig nem tudtam ellenállni.


Mi már a teremben elkezdtük a fotózást, elkaptuk a menyasszonyt, majd a vőlegényt is egy-egy közös kép erejéig.


És persze kettejükkel közös fotó is készült.

Kint az udvaron aztán András és Imi sem kímélte Tamást. :) A háttérben látható a rendezvényterembe vezető lépcső díszítése. Nagyon tetszettek az élővirág-csokrok a lépcső tetején, a két oldalán.


A csinos koszorúslányok is egymás mellé rendeződtek.


Ági, Karesz és Kende baba:


A terembe visszaérve játék kezdődött Klem Zsolt vőfély vezetésével. Vele sem először találkoztunk már, hiszen Ágiék esküvőjén is ő volt aki összefogta, szórakoztatta a násznépet. Nem véletlen, hogy Juditék is őt választották, mert nagyon jó stílusú, humorú vőfély, ajánlani tudom mindenkinek. Ezen az estén sem unatkozott senki a játékok közben és azt hiszem, ebben hatalmas szerepe volt annak is, hogy Judit és Tamás vevő volt mindenre és nagyon jó humorral oldották meg a feladatokat.


Az első játék arról szólt, hogy ül a király és a királyné a kocsin (Judit és Tamás), előttük-mögöttük a négy kerék foglalt helyet, az első kerekek előtt a kocsis, majd a két ló. Zsolt felolvasott egy jó hosszú történetet, amelyben sűrűn szerepeltek a következő szavak: király, királyné, jobb első kerék, bal első kerék, jobb hátsó kerék, bal hátsó kerék, kocsis, jobb oldali ló, bal oldali ló. A szerepek ki voltak osztva és aki a saját megnevezését hallotta, annak azonnal fel kellett állnia majd leülnie. A "kerekek" szó hallatán mind a 4 keréknek, a "lovak" szó hallatán mind a 2 lónak és a "kocsi" szó hallatán mindenkinek. Aki elmulasztotta, annak pálinkát töltöttek a kezében lévő pohárba és meg kellett innia. Tamás ezen a fotón már kissé ki van dőlve, mivel a történetben elég sűrűn fordult elő a következő mondat: "A királyné így szólt: Ó édes királyom, drága királyom, egyetlen királyom..." Fel-le, fel-le. :)

A nevetés után egy kis komolyság, meghatódás következett, hiszen Judit és Tamás virággal köszönték meg szüleiknek, hogy felnevelték őket.

Ezután elfoglalták a helyüket az asztalnál és jött a kalácspróba. Vagyis, hogy ki fogja viselni a nadrágot a házasságban. :) Judit szakította le a nagyobb részt, így azt hiszem, eldőlt a kérdés.


Majd kezdődött a vacsora.


Az első fogás Újházi tyúkhúsleves volt, amiből láthatóan nem sajnálták ki a tésztát, zöldségeket, de még a húst sem. Nagyon finom volt.


Tamás és Judit megetették egymást.


Én már a levessel elteltem (na meg az előtte megevett rengeteg sütivel), úgyhogy kútba esett az a tervem, miszerint végigkóstolok mindent. Pedig még csak most jött a rengeteg főfogás.

A tálon a következők voltak: sonkával-sajttal-gombával töltött borda, roston sült csirkemell, baconbe tekert sertés szűz, sült kacsacomb, rántott gomba, rántott sajt. 


Köretként pedig választhattunk a párolt rizs, párolt káposzta és petrezselymes burgonya közül. Vagy akár ehettünk mindenből.


Én nem sokat bírtam enni, de amit kóstoltam, a nagyon finom volt. Juditék táljáról sem fogyott sok minden, ezért úgy gondolták, indulhat a tánc.

A nyitótáncuk egy keringő volt, nagy tapsot kaptak érte. Aztán amikor a zenekar játszani kezdett, sokan a táncparketten teremtek. A ZsomBoys együttessel szintén találkoztunk már Ágiék esküvőjén. Ez az öttagú zenekar mindenféle zenét játszik, így mindenki megtalálhatta a kedvére valót.

Zsolt, a vőfély sem tétlenkedett, minden hölgyet megtáncoltatott, aki épp nem táncolt. Én nagyon reménykedtem benne, hogy nem kér fel, mert egy profi táncos mellett nem szívesen billegtem volna. Szerencsére megúsztam, csak néztem, hogyan forgatja meg anyukámat. :)


A több órás táncnak a menyasszonyi torta érkezése vetett ideiglenesen véget. Három szintes volt, krémszínű marcipánnal bevonva és virágokkal díszítve.


A legfelső Eszterházy torta volt, a középső szilvagombóc, ami 2010-ben az Ország Tortája címet érdemelte ki, a legalsó pedig málna ízű. Nagyon kellett gondolkodnom, hogy melyikből kérjek, mert bár szívesen ettem volna mindből, tudtam, hogy egy szelet éppen elég lesz. Végül a málnás mellett döntöttem és nem bántam meg.


Közben a svédasztalra kikerült a 10 féle kisebb torta is, amin sajnos már csak a szememet tudtam legeltetni. Dobostorta, túrótorta, epertorta, gesztenyetorta, karamell ízű torta...


... feketeerdő torta, puncstorta, és még ki tudja milyenek csábítottak minket evésre.


Tele hassal nem lehet táncolni, ezért még engedélyeztek nekünk egy kis pihenőt és végignézhettünk, végignevethettünk egy újabb játékot. A kisbaba ellátása címűt. Tamás volt a kisbaba feje, a lába helyére a két kezét dugta be a nadrágba. Judit pedig Tamás mögött állva a kisbaba két kezét alakította. Ez a baba táncolt, evett, ivott, fogat mosott, pisilt - mindezt Tamás fejével és Judit kezével. Nagyon profin oldották meg.


Újra a táncé volt a főszerep, majd kis idő elteltével kiderült, hogy elrabolták a menyasszonyt. Tamás nagyon jól teljesített, megtalálta, hova dugták el és szerenádot adott az ablak alatt, elénekelve az "A csitári hegyek alatt" című nótát, aminek egy környékbeli kutya nagyon örült és vonítva becsatlakozott ő is az éneklésbe. Judit szerencsésen kiszabadult az elrablói keze közül és már szaladhatott is a terembe, mert kezdődött a menyasszonytánc. Jól megforgatta mindenki, biztosan elfáradt szegény. A menyasszonytánc végén a férj és a feleség kirohant a kosárban összegyűjtött pénzzel, hogy jól elrejtsék.


Amíg visszatérésükre várakoztunk, megérkezett a svédasztalra a töltött káposzta és úgy voltam vele, hogy ezt muszáj megkóstolnom, annyira szeretem. Jó sok tejföllel.


Aki nem vágyott káposztára, de megéhezett, az válogathatott a vacsorára megmaradt húsok közül.



Éjfél után már a pirosba öltözött menyecske tért vissza közénk a piros-feketébe öltözött férjével együtt. És innentől kezdve megint a táncé volt a főszerep kifulladásig...


Nagyon jól szervezett esküvő volt, sok nevetéssel, jó társasággal és - ahogyan már említettem - nagyon összeillő párral. Finom volt minden, és jól éreztük magunkat végig. Még egyszer köszönjük szépen a meghívást! Csillagos 5-öst érdemelnek Juditék. (Judit, nem véletlen a csillagos 5-ös kifejezés, tudnod kell, hogy miért így írtam.)

Itt pedig egy bónuszkép látható a legszebb koszorúslányról:



SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNUNK JUDIT ÉS TAMÁS!




6 megjegyzés:

  1. De jó lenne már vendégként lagziba menni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt elhiszem. És remélem, hamarosan lesz rá lehetőségetek.

      Törlés
  2. közi Bea! nagyon érdekes volt, alig várom a következőt! és irtó rendesen végigfényképezted a kajákat is:) főleg a megvágott esküvői torta tetszik:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is várom a következőt, de sajnos most nincs kilátásban egy sem. Azt hiszem, idén ez volt az egyetlen esküvő amin részt vettünk. De ez szuper volt!

      Törlés