Nem könnyű étel. Sem az elkészítése nem az - hiszen kézzel van gyúrva, nyújtva hozzá a tészta - sem pedig az összetevők miatt, ugyanis libazsírral készül. Tipikusan olyan leves, amit hűvös napokon szívesen fogyaszt az ember, mert eléggé laktató.
Hogy miért éppen batyuleves lett a neve, azt sajnos nem tudom. Már nagymamám is így tanulta meg gyerekkorában, holott jól láthatóan nem batyu hanem csiga formában kell elkészíteni a tésztát, majd belefőzni a levesbe. De nekünk ez már mindig batyuleves marad.
Nevezhetnénk akár "szegény ember levesé"-nek is, hiszen minimális hozzávalóból készül. Nagyi sajnos pontos mértékegységeket nem mindenhez tudott mondani, hiszen ő már rutinból készíti, de én azt gondolom, hogy nem lehet elrontani.
Hozzávalók:
- 6 db kisebb fehérrépa
- libazsír
- 2 tojás
- csipetnyi só
- liszt
- vegeta / házi ételízesítő
- 2 csokor petrezselyem apróra vágva
- őrölt bors
A fehérrépát megtisztítjuk, karikára vágjuk. Egy fazékban egy csapott evőkanálnyi libazsírt melegítünk, majd ezen megpároljuk a répát. Felöntjük kb. 2 liter vízzel, vegetával / házi ételízesítővel ízesítjük és fedő alatt addig főzzük amíg a zöldség majdnem megpuhul.
Közben a tojásból, lisztből, sóból kemény tésztát gyúrunk. Lisztezett deszkán vékonyra nyújtjuk. Olvasztott libazsírral megkenjük, megszórjuk őrölt borssal, vegetával / házi ételízesítővel és beborítjuk az apróra vágott petrezselyemmel. Szorosan feltekerjük mint a kakaós csigát és ujjnyi szeletekre vágjuk.
Amikor a fehérrépa majdnem megpuhult, óvatosan belehelyezzük a levesbe a tésztacsigákat. Ha szükséges, pótoljuk a vizet. Lassú tűzön készre főzzük.
Forrón tálaljuk!
Ha valaki nem preferálja az ételízesítőt, természetesen kihagyhatja belőle, helyettesítheti sóval, de úgy azért más íze lesz.
A petrezselymet és a borsot viszont ne spóroljuk ki, hiszen ezek adják jellegzetes ízét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése