Penne római módra

Olaszországi utazásunk előtti napon ráhangolódásként ezt a tésztaételt készítettem ebédre. Bár nem Rómába mentünk, hanem a Garda tóhoz (gyönyörű!), megkívántam ezt a számomra ezer éve ismerős ételt. A nevére nem is emlékeztem, csak arra, hogy apukám gyerekkoromban gyakran készítette és bár akkoriban nem nagyon rajongtam érte - jobban szerettem a mákos nudlit :) - most bevillant az íze.

Mint kiderült, apu Lajos Mari 99/33 Pizza és tészta című szakácskönyvében találta a receptjét, amelyben csőtészta római módon szerepel. És valóban, emlékszem arra is, hogy mindig rövidcsővel főzte, ettől nem lehetett eltérni. :)

Nekem nem volt ilyen otthon, így jobb híján pennét főztem ki hozzá. Semmivel sem lett rosszabb, innen üzenem, apukám! :)

Hozzávalók:
- 40 dkg csőtészta
- 20 dkg húsos szalonna
- 20 dkg zöldborsó
- 1 nagyobb fej vöröshagyma
- só
- bors
- olaj
- 2 tojás
- reszelt sajt

A tésztát forró, lobogó sós vízben kifőzzük, leszűrjük.

Az apró kockára vágott szalonnát egy kisebb lábasban zsírjára sütjük, félretesszük. A vöröshagymát megtisztítjuk, lereszeljük és egy nagyobb edényben kevés olajon megpároljuk. Rádobjuk a zöldborsót, összekeverjük és fedő alatt puhára pároljuk. Ha szükséges, nagyon pici vizet önthetünk alá, hogy le ne égjen. A végén belekeverjük a félretett szalonnát, majd a leszűrt tésztát és jól átforrósítjuk.

A tojásokat felverjük, csipetnyi sóval, borssal ízesítjük. Tálaláskor már a tányéron meglocsoljuk vele a forró tésztát és megszórjuk a tetejét reszelt sajttal.

Kismamáknak nem ajánlom a tetejére a nyers tojást, én sem locsoltam meg vele a saját adagomat. Kicsit hiányoltam is róla az ízét, de ez nem akadályozott meg abban, hogy még vacsorára is egyek belőle egy közepes tányérnyit. :)