Kovászos uborka

Én nem szeretem a kovászos uborkát, de semmiféleképpen nem hagyhatom le a receptjét a blogról. Egyrészt azért, mert Imi és apu nagyon szeretik, így az utókor számára meg kell, hogy örökítsem, hogyan csinálom.

Másrészt pedig azért, mert Zsuzsától, kedves volt kolléganőmtől tanultam a receptet, akinek nemrég hatalmas gerincműtétje volt és ezzel a blogbejegyzéssel, ezúton is kívánok neki mielőbbi gyógyulást!
 

A múlt heti kánikula pont jókor jött, hiszen úgy terveztem, hogy a balatoni nyaralásunkra viszek egy adag kovászos uborkát. Jól fog jönni, amikor a tavalyihoz hasonló parti pikniket rendezünk a barátokkal. Az égiek meghallgattak és folyamatos napsütésben tudtam érlelni az uborkákat az udvaron.

Hozzávalók (5 literes üveghez):
- 2,5 kg uborka
- 2 csokor kapor
- 10-12 gerezd fokhagyma
- 2 szelet kenyér
- 2,5 liter víz
- 2,5 evőkanál só
+ NAPSÜTÉS

A piacon nagyon friss, szúrós uborkát tudtam venni. A mosása így nem volt túl kellemes, de legalább tudtam, hogy tényleg friss az uborka. Többször is átöblítettem, egyenként végigsúroltam, majd mindegyiknek levágtam mindkét végét és a tetejét is, alját is kereszt alakban bemetszettem.

A fokhagymagerezdeket megpucoltam, amit nagynak találtam, azt még ketté is vágtam.
Az üveg aljára elhelyeztem az egyik csokor kaprot, majd ráállítgattam az uborkákat. Közéjük dobáltam a fokhagymákat, a tetejét a másik csokor kaporral zártam le.

A vizet a sóval együtt felforraltam, majd még forrón ráöntöttem az uborka 3/4 részére. Ezután a két szelet kenyérrel befedtem az uborkát, kaprot, vagyis az üveg száját. Merőkanállal óvatosan ráeresztettem a kenyéren keresztül a maradék sós levet, úgy hogy a kenyér is jól szívja meg magát. Végül egy kistányérral lefedtem az egészet és kivittem az udvarra, abba a sarokba ahol kora reggeltől késő délutánig érhette az üveget a napfény.

Valamivel több mint 4 nap után láttam, hogy az uborka megfelelően sárgás színt vett fel, elvesztette azt a friss, harsány zöld színét, a leve is eléggé zavarosnak tűnt már, nem volt olyan szép áttetsző, mint amikor ráöntöttem. Vigyázni kell, nehogy túlérleljük, mert akkor túl puha lesz az uborka, olyan "löttyedt", amit nem szívesen eszik meg senki - legalábbis nálunk.

A kaprot, fokhagymát és kenyérmaradékot kidobtam, az uborkákat átemeltem egy másik edénybe és leöblítettem, a levét pedig átszűrtem egy sűrű szitán és ráöntöttem az uborkára. A nagy része a hűtőben hűl a hét végi kerti partira, valamint a jövő heti balatoni nyaralásra készülve. A mai napon már le lett tesztelve belőle egy adag Imi által és azt mondta, jól sikerült. :)

Giber Jánosnak, az Árnyas Étterem tulajdonosának pedig köszönöm az ötletet, miszerint jégen tálalva is tökéletes!