Őszibarackleves

Tegnap nagy lekvárbefőzésben voltam. Az idei első adag őszibarack lekvárt tettem el, sárga húsú barackból, így néhány üveg már a dunsztban pihen. Anyukám gyönyörű, lédús, hatalmas barackokat vásárolt szombaton a piacon, ennek egy részét dolgoztam fel lekvárnak, egy részéből levest főztem és néhány darabot félretettem, hogy "csak úgy" megegyük.

Tervezek még egy adag őszibarack lekvárt fehér húsú barackból, de mivel azt mostanában ritkábban kapni mint a sárga testvérét, nem tudom, hogy mikor fog sor kerülni rá.

A levest tulajdonképpen Iminek készítettem, ő szereti a gyümölcsből készült leveseket, én inkább azokat, amelyeket jó forrón kell enni. Az elmúlt hetekben főztem már neki szilvából, almából, sárgabarackból. Az őszibarackleves most először szerepel a repertoáromban. :)

Szerencsére ízlik neki, így máskor is meg fogom csinálni.

Hozzávalók:
- 4 + 1 db nagy őszibarack (vagy 6 + 2 db kisebb)
- 3 evőkanál nádcukor
- 1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
- 1 evőkanál vaníliás cukor
- 1 liter tej
- 1 evőkanál liszt

A 4 db barackot megmostam, meghámoztam, kimagoztam és kisebb darabokra vágtam. Egy fazékban feltettem főni kb. 8 dl vízzel, a nádcukorral és a vaníliás cukorral.

Amíg felforrt, a tejben csomómentesre kevertem a lisztet. Forrástól számítva 10 percig főztem a barackot, majd beleöntöttem a liszttel elhabart tejet és botmixer segítségével pürésítettem a gyümölcsöt. Hozzákevertem a fahéjat is és további 10 percig főztem a levest.

Közben meghámoztam, kimagoztam és felaprítottam a maradék 1 db barackot. Néhány perccel azelőtt, hogy elzártam volna a leves alatt a gázt, beleszórtam ezt is a levesbe. Vigyázzunk, hogy a "levesbetétet" nehogy szétfőzzük, lehetőség szerint maradjon minden darab egészben.

Teljesen kihűtve tálaljuk, úgy az igazi. Imi nem is levesként, inkább desszertként fogyasztja. Megszórhatjuk apróra vágott menta- vagy citromfű levélkével is, de anélkül is finom.