Linzer Dia-Wellness linzer alappal

Engem is utolért a terhességi diabétesz, hála Istennek nem vészes módon, de azért oda kell figyelnem, mennyi szénhidrátot viszek be a szervezetembe. Anyukám és Mazsi rögtön mozgósították magukat, beszereztek nekem mindenféle Dia-Wellness terméket, amelyet kifejezetten cukorbetegek részére ajánlanak. Valamint anyu gyorsan eltett nekem néhány üveg céklát és svéd uborka csalamádét, amelyeket szintén Dia-Wellness cukorhelyettesítővel édesített.

Mazsitól pedig kaptam egy érdekességet: egy fél kilós csomagolású linzer alap port, amely zsiradékon és folyadékon kívül minden szükséges összetevőt tartalmaz. Sima finomliszttel ki kell ugyan egészíteni, de már azzal rengeteg szénhidrátot spórolhatunk, hogy nem kell cukrot hozzátenni, hiszen édesítőszerrel készült ez a keverék.

Bár a karácsonyi linzersütéshez kaptam - nálunk ugyanis a linzer hagyományosan karácsonyi sütemény - tegnap nem bírtam ki, hogy ne teszteljem le és egy adagot máris felhasználtam belőle.

Hozzávalók:
- 10 dkg Dia-Wellness linzer alap
- 20 dkg finomliszt
- 12 dkg vaj / margarin
- 2,5 dkg víz
a töltéshez: lehetőleg cukormentes lekvár

A száraz hozzávalókat összevegyítettem egy keverőtálban, a hideg vajat belemorzsoltam, végül hozzáadtam a vizet is. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam, aztán egy órára betettem a hűtőbe. Ezután lisztezett felületen kinyújtottam, szaggattam és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam.

180 fokra előmelegített sütőben, légkeveréssel 5 perc alatt készre sütöttem. Miután kihűltek a mini linzerek, cukormentes sárgabarack lekvárral töltöttem és összeragasztgattam őket.

Összesen 46 db pici linzerem lett, amelyeknek az összes szénhidrát tartalma kb. 210 gramm. Így 1 db linzer 4,5 gramm szénhidrátot tartalmaz a lekvárt is beleértve.

Letakarva a kamrában hagytam egy éjszakára, ma pedig kíváncsian megkóstoltam. Nagyon jól megpuhult, teljesen jó, omlós állagú süti. Természetesen lehet érezni a különbséget a hagyományosan készülő linzer és eközött, de én nagyon örülök, hogy cukorproblémákkal küzdő embereknek van lehetőségük ilyen édességeket készíteni.

Rengeteg diabetikus termék érhető el itt is, és még sok más helyen. Többek között porcukor helyettesítőt is lehet vásárolni, amivel megszórhatjuk a linzerünket. :)

Resztelt máj

Ahány ház, annyi szokás, ezt már sokszor megállapítottam. Legutóbb a resztelt máj készítése közben, amit én eddig nem csináltam még, anyukám viszont annál többször. Így volt egy emlékem arról, hogy mit hogyan... de a biztonság kedvéért azért ránéztem az interneten is, ki mit ajánl. Nem tudnék igazságot tenni, ha megkérdeznék tőlem, hogy melyik elkészítési mód eredményezi a legfinomabb resztelt májat. Mert variáció akad bőven.

Van aki nem sózza főzés közben, mert megkeményedik a máj. Van aki ezt nem tartja igaznak, ő már az elején megsózza. Van aki paprikát-paradicsomot is ad hozzá, van aki vizet is önt alá és van olyan is, aki a végén liszttel kikevert vízzel sűríti a szaftot. Van aki nem tesz bele majoránnát, van aki apróra vágott szalonnával kezdi az étel elkészítését. És van olyan is, aki tejjel főzi.

Ehhez képest az enyém egy lényegesen leegyszerűsített változat. :)

Hozzávalók (jó nagy adaghoz):
- 1 kg máj (ízlés szerint sertés, csirke, pulyka)
- 50 dkg vöröshagyma
- 2-3 evőkanál zsír
- őrölt bors
- pirospaprika
- majoránna
- só

A májat megmossuk, megtörölgetjük és lehetőség szerint minél vékonyabb csíkokra vágjuk. A zsírt egy nagyobb edényben kiolvasztjuk, hozzáadjuk a megtisztított, félbe- majd csíkokra vágott hagymát. Összekeverjük, fedő alatt megpároljuk. A sok hagymától lesz jó szaftos az ételünk.

Beletesszük a májat, összeforgatjuk, és gyakran megkeverve főzzük-pirítjuk. Körülbelül 15-20 perc alatt kész is van ez a mennyiség. Ekkor megszórjuk majoránnával, pirospaprikával, őrölt borssal, sóval, összekeverjük és még kb. 2 percig a tűzön hagyjuk.

Forrón tálaljuk, frissen a legjobb. Főtt krumpli illik hozzá, én a tányéromon szét is szoktam nyomogatni, hogy felszívja a máj szaftját.

Burgonyakéregben sült mustáros karaj

Folytatódik a ritkán főzök időszak, teljes lakásfelújításban, babavárásban, karácsonyi készülődésben vagyunk. Ha főzök is, olyan ételeket, amelyek beilleszthetők a 180 grammos szénhidrát diétámban, ugyanis sajnos magas lett a terheléses vércukor eredményem, így ellenőrzés alatt vagyok a szülésig.

Így főételként általában valamilyen sült vagy grillezett húst szoktam enni, valamilyen könnyedebb zöldséges körettel - na igen, nem túl változatos az étrendem - de most már elhatároztam, hogy változtatok ezen és utánanézek, mi fér még bele az ebédre engedélyezett 50 gramm CH-ba. Sajna én nem vagyok túlságosan húsrajongó, ahogy az már eddig is kiderülhetett számotokra, viszont a sors fintora, hogy éppen a húsfélékben kevés vagy 0 a szénhidrát mértéke.

Még múlt hét végén készítettem ezt a karajt, méghozzá a Vidék íze magazin 2016. szeptemberi számában talált recept alapján. Kifejezetten finom lett, ezért is gondoltam, hogy megosztom veletek is.

Hozzávalók:
- 6 szelet csont nélküli hosszúkaraj
- 70 dkg burgonya
- mustár
- só
- bors
- olívaolaj

A krumplit meghámozzuk és durva reszelőn lereszeljük. Gyengéden besózzuk, kb. fél órát állni hagyjuk. Ezután kinyomkodjuk belőle a felesleges folyadékot.

A karajszeleteket finoman - nem túl vékonyra - kiklopfoljuk, mindkét oldalukat megszórjuk kevés sóval és őrölt borssal. A felső oldalukat bekenjük mustárral és rájuk nyomkodunk, elegyengetjük rajta a reszelt burgonyát.

Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk az olajat és óvatosan belefordítunk 2-3 szelet (amennyi belefér) húst, úgy hogy a burgonyás fele legyen alul. Addig sütjük amíg a krumpli meg nem pirul, majd átfordítjuk a másik oldalára és néhány perc alatt azt is megsütjük.

Egy tűzálló tálba szedjük a karajt és tálalásig melegen tartjuk.

Friss saláta, könnyed, zöldséges bulgur illik mellé, ennél nehezebb köret semmiképpen!

Alufóliában sült szójaszószos csirkemell

Távirati stílusban lejegyzett recept, mert távirati stílusban főzök mostanában. :) 28. hete vagyok állapotos kislányunkkal és nem tudom más kismamák hogy vannak vele, nekem mostanra, a harmadik trimeszterre lett annyi dolgom és intéznivalóm, hogy csak na! Sűrűsödnek az orvosoknál történő látogatások - sajnos a diabetológia is közéjük tartozik - na meg kezdjük kialakítani a leendő gyerekszobát, beszerezni a babaholmikat. Ja és jön a karácsony is! :)

Mindezt egyáltalán nem panaszként írtam le, hiszen örömteli a várakozás, minden percét élvezem. Csak egyszerűen nincs időm a blogot is ápolni, hiszen minél gyorsabb, egyszerűbb és már-már az unalomig ismételt ételeket főzök mostanában, amelyeknek már ti is ismeritek a receptjét, hiszen megosztottam veletek.

Múlt szombaton azonban ezt az alufóliában sült csirkemellet készítettem - a sötét színe ne tévesszen meg senkit, nem égett a felülete, hanem a pácként használt szójaszósz színezte el - és úgy emlékszem, még nem volt hasonló bejegyzés itt a blogon.

Az alapötletet Anditól, kedves ex-blogszerzőtársamtól vettem (még a Közös konyha(kert)-es életemből :) ), nála láttam hasonlóan elkészített csirkemellet.

Gyors is, egyszerű is, és beilleszthető a 180 grammos szénhidrát diétába, hiszen az ebédre engedélyezett 50 gramm szénhidrátot nem haladja meg a képen látható adag.

Hozzávalók:
- fél kg csirkemell
- szójaszósz
- fehérbor
- őrölt feketebors
- sült csirke fűszerkeverék (ha nagyon sós a szójaszószunk, vigyázzunk, hogy a fűszerkeverék sótlan legyen)
- olívaolaj
- 1 kisebb fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma

A csirkemellet megmossuk, nem túl vékony szeletekre vágjuk. Nekem a fél kg-ból 4 vastagabb szelet lett. A tetejüket átlósan bevagdossuk, de vigyázzunk, ne vágjuk át.

A szójaszószt elkeverjük az olívaolajjal és a borral, hozzáadjuk a karikára vágott vagy zúzott fokhagymát, felaprított vöröshagymát, borsot, fűszerkeveréket.

A hússzeleteket egy-egy nagyobb darab alufóliára fektetjük, majd  húzzuk fel a fólia oldalait, nehogy kifolyjon a páclé. Mindkét oldalukat megkenjük a szósszal, majd úgy fordítjuk, hogy felfelé nézzen a bevagdosott felük. Ha marad a pácból, osszuk el a húsokon, minél szaftosabb, annál jobb. Szorosan zárjuk le a fólia száját úgy hogy legyen hely a belül keletkező gőznek. Tepsibe tesszük a csomagokat.

180 fokra előmelegített sütőbe toljuk és kb. 30 perc alatt készre sütjük. Tálalásig bontatlanul hagyjuk a csomagokat.

Friss saláta, rizs, burgonyás köret illik hozzá. Én most fokhagymás-fűszeres tepsiben sült krumplit és sütőtököt készítettem mellé.

Gombás lecsó

Bár már nincs igazán lecsószezon, mégis megörökítem ezt a receptet, mert jövő nyáron már nem fog eszembe jutni. :) Jópár lecsó receptet találhattok már oldalunkon, de mint tudjuk, ebből sosem elég!

Anyuék főzték hétvégén és nekem nagyon ízlett. Sokféleképpen ismerem a lecsót, de gombával és petrezselyemmel még nem kóstoltam azelőtt. Meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem tett neki rosszat ez a kis plusz.

Hozzávalók:
- 50 dkg paprika (lehet vegyesen színes is)
- 25 dkg csiperkegomba
- 3 nagyobb paradicsom
- 2 nagy fej hagyma
- 10 dkg füstölt szalonna
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 csokor petrezselyem
- 1 csapott evőkanál pirospaprika
- 1 teáskanál só
- késhegynyi őrölt feketebors

A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk. A gombát a tönkjével együtt felszeleteljük, a paprikát karikázzuk, a paradicsomot nyolcadokra vágjuk. A fokhagymát összezúzzuk, a vöröshagymát felaprítjuk.

Az apró kockára vágott szalonnát egy magasabb falú serpenyőben zsírjára sütjük, rádobjuk a vöröshagymát és megsózva, fedő alatt üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a gombát, összekeverjük és tovább pároljuk addig amíg a gomba levet ereszt. Ekkor a fedőt levéve zsírjára pirítjuk. A tűzről lehúzva belekeverjük a pirospaprikát és a fokhagymát, majd a tűzre visszahúzva hozzáadjuk a paprikakarikákat is. Borssal ízesítjük. Összekeverjük és kb. 10 percig főzzük. A végén hozzátesszük a paradicsomot és a finomra vágott petrezselymet és további 5-8 percig rotyogtatjuk.

Na, hát ilyen jól néz ki. Friss kenyérrel, magvas pékáruval különösen finom. Én nagyon szeretem a lecsó szafjtát tunkolni, aki hasonlóképpen érez hozzám, hagyja egy kicsit bővebb lére. :)