Zöldborsófőzelék

Nemrégiben közvélemény kutatást rendeztem a Facebook oldalunkon, hogy megtudjam, a "piros" vagy a "fehér" zöldborsófőzeléket szeretik-e jobban olvasóink. Az eredmény meglepő volt számomra, alig akadt aki a magyaros változatot preferálta, nagyon sokan írták azt, hogy a hagyományos, tejes zöldborsófőzelék az igazi.

Valószínűleg azért találom furcsának ezt az egyáltalán nem kis különbséget a válaszok tekintetében, mert nálunk mostanában kivétel nélkül magyaros borsófőzelék készült, pirospaprikával. Ám ha visszagondolok gyerekkoromra, akkor azt kell mondanom, hogy mindig tejes borsófőzeléket ettem, a "piros" változatát nem is ismertem. Azt Imi kérésére tanultam meg keresztanyujától, Erzsi nénitől.

Legutóbb azonban Imi azt kérte, hogy sertéspörköltet együnk a főzelék mellé. Mondtam neki, hogy jó-jó, de a magyaros változathoz nem illik még egy igazán magyaros húsétel, azt csak tejes borsófőzelék mellé tudom elképzelni. Így történt, hogy hosszú évek után újra a gyerekkorom alap főzelékét készítettem - ugyanis nálunk nagyon gyakran volt zöldborsóból készült leves, főzelék - és el sem hiszitek, mennyire jól esett újra azt az ízt érezni!

Gyerekkoromban anyukáméknak volt egy óriási mélyhűtőládája, ami minden nyáron-kora ősszel megtelt szezonális zöldségekkel és gyümölcsökkel. Amit lehetett, fagyasztással tartósítottak anyuék, hogy télen csak ki kelljen emelni a hűtőládából. Kis műanyag dobozkákban málna, eper, lecsó, zacskóban meggy és cseresznye, zöldbab, zöldborsó. Ez utóbbit mindig a nagybani piacon vették meg, már nem tudom, hány kilós zsákokban, de nagyon sok volt. Utána az egész család fejthette a borsót, majd anyuék blansírozták, fél kilónként zacskókban porciózták és fóliahegesztővel lezárták a kis csomagokat. Így mentek pihenni a mélyhűtőbe felhasználásig.

Kedves emlék: 1995. június közepe volt, már befejeződött a suli (általános iskola), amikor anyuék megvették a szokásos adag irgalmatlan mennyiségű borsót. Mivel ők dolgoztak nap közben, ezért megkértek minket, hogy segítsünk egy adagot kifejteni. Kinga barátnőm is jött segíteni és pletykálkodtunk munka közben. De én nem igazán tudtam odafigyelni, mert legújabb szerelmemet vártam, aki aznap jött hozzánk először. Ez a bizonyos srác azóta már a férjem. :)

A magyaros zöldborsófőzelék receptjét már megtalálhatjátok blogunkon, viszont úgy gondoltam, hogy a tejes változat is megérdemel egy saját posztot, ha már annyian szeretik.

Nos, én így készítem.

Hozzávalók:
- 1 kg zsenge zöldborsó
- 2 evőkanál liszt
- 8 dl tej
- só
- 2 teáskanál cukor
- friss petrezselyem
- víz

A borsót felteszem főni egy lábasban annyi vízzel, hogy ellepje. Enyhén sózom. Amíg fő, a tejben csomómentesre elkeverem a lisztet.

Amikor a borsó megpuhult, hozzáöntöm a lisztes tejet, megcukrozom és megszórom friss, aprított petrezselyemmel. Jól összekeverem és kiforralom, besűrítem.

Ennyi az egész. Jó minőségű, zsenge zöldborsó esetén fél óra alatt készen van a főzelék.

Jó szaftos sertéspörkölttel tényleg nagyon finom, jól illik hozzá ez a feltét. Talán még fasírtot tudnék elképzelni mellé.