Almás rakott palacsinta

Palacsintás hangulatom volt múlt hétvégén, de mivel azelőtt is az volt, és Imi meg is valósította vágyamat, ezért úgy gondoltam, most egy picit variálok és nem sima palacsintát sütök. Rakott palacsinta ezer éve fordult elő nálunk utoljára, úgyhogy itt volt az ideje reprodukálni. :)

Hozzávalók:
- 25-30 dkg liszt
- 3 tojás
- csipetnyi só
- 1 evőkanál porcukor
- kb. 3 dl tej
- 2,5 dl szódavíz
- 1 nagyobb alma
- 1 citrom reszelt héja
- 2 evőkanál olaj + a sütéshez egy kevés

Töltelékként:
- csokipuding, csokikrém, cukrozott kakaópor, stb.

A lisztet, sót, tejet, szódavizet, hámozott és lereszelt almát, 2 evőkanál olajat, 1 egész tojást és 2 tojássárgáját, citromhéjat csomómentesre keverjük. A 2 tojásfehérjét kemény habbá verjük és ezt is beleforgatjuk a keverékbe. Kb. fél órát állni hagyjuk.

Közben elkészítjük a tölteléket - ízlés szerint, amit bele szeretnénk tenni - ha pudingot vagy csokikrémet, akkor azt jól le is hűtjük.

A palacsintasütő serpenyőnket kiolajozzuk, felhevítjük és a szokásos módon elkezdünk palacsintát sütni. Az első darabnak mindkét oldalát megsütjük és egy lapos tányérra helyezzük. Megkenjük a tetejét csokitöltelékkel vagy megszórjuk cukrozott kakaóporral. A második palacsintának már csak az egyik felét sütjük meg, ezt rácsúsztatjuk az elsőre. Ennek is megkenjük a tetejét. Így folytatjuk amíg el nem fogy a tésztánk és a töltelék. Az utolsó palacsintánknak mindkét felét megsütjük és ezzel zárjuk le a "tornyunkat".

Ízlés szerint kakaóporral, cukorral díszíthetjük.

Csak az első palacsinta előtt olajozzuk a serpenyőnket, a többi előtt már nem szükséges, hiszen a tésztába is kevertünk olajat.

Frissen a legfinomabb, de ilyenkor még egy kicsit szétcsúsznak a rétegek, mert a palacsinta hője kissé megolvasztja a tölteléket.

Teljesen lehűtve már ilyen szépen szeletelhető:

A fenti mennyiségtől a serpenyő átmérőjétől függően kb. 15 db palacsintát tudunk készíteni. Szerintem ennél nem is kell több, elég magas lesz így a "tornyunk". A belereszelt alma miatt laktatóbb mintha sima palacsintatésztából készítenénk.

Ropogós kifli

Méghozzá Mazsi kolléganőjétől, Ritától. :)

A fotó alapján beleszerettem ezekbe a csodás kiflikbe, amelyeket Rita Facebook oldalán láttam meg a héten. Rita rengeteg finomságot szokott sütni, ezeket mindig lefotózza, posztolja oldalán és a képek alá bemásolja a receptek forrását. Mi meg csak csorgatjuk a nyálunkat. Vagy ha olyan kedvünk van, akkor fogjuk magunkat és nekiállunk sütni.

Ezeknek a kifliknek a receptjére itt bukkant rá Rita. Elsőként viszont muszáj leírnom, hogy hogyan szokta készíteni az öregtésztát, ami péksütemények esetén kovászként működik. Szobahőmérsékleten megkelesztve majd hűtőben tárolva több napig, fagyasztóban több hétig is eláll, így akár előre is dolgozhatunk, ha rendszeresen sütünk a családnak kenyeret, péksüteményt.

Hozzávalók az öregtésztához:
- 3 dl langyos víz
- csipetnyi só
- 50 dkg liszt
- 1 dkg friss élesztő

Ezt Rita a dagasztógépében szokta megdagasztani (ha nincs gép, természetesen a szokásos módon dagasszuk, ahogy más élesztős tésztáinkat), majd egy nagyobb edénybe teszi és légmentesen lezárja. Egy éjszakát a konyhapulton hagyja, ekkorra jól megkel. Majd hűtőszekrénybe, vagy kiporciózva mélyhűtőbe teszi. Felhasználás előtt kb. fél órával érdemes kivenni a hűtőből, hogy átmelegedjen.

Hozzávalók a kiflihez:
- 15 dkg öregtészta
- 40 dkg liszt
- 1,5 teáskanál só
- pici aszkorbinsav
- 1,5 dl tej
- 0,4 dl víz
- 1 teáskanál cukor
- 1,5 dkg élesztő
- 0,4 dl olaj

A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt és felfuttatjuk. Egy tálba beleteszünk minden hozzávalót, beleöntjük az élesztős tejet és jól kidagasztjuk. Ha dagasztógéppel dolgozunk, akkor ez a folyamat kb. 20 perc legyen. Meleg helyen 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.

Ezután két részre osztjuk a tésztát, mindkettőből gömböt formázunk. Az egyiket tegyük félre, a másikat pedig lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk. 10 nagyjából egyforma cikkre vágjuk, majd a szélesebbik végénél kezdve egyesével feltekerjük a háromszögeket.

Sütőpapírral bélelt tepsibe, egymáshoz nem túl közel sorakoztatjuk a kiflivé formált tésztát. Ezután megismételjük a műveletet a másik tésztagömbünkkel is. Majd újabb 40 percig kelesztjük a kifliket.

A sütőt 200 fokra előmelegítjük. A kifliket megszórhatjuk ízlés szerint mákkal, szezámmaggal, lenmaggal. Közvetlenül sütés előtt spricceljük meg vízzel a tetejüket (szenteljük meg), majd kb. 17 perc alatt süssük barnásra-ropogósra.

Íme a végeredmény. Rita azt írta, hogy még sosem sikerült ennyire finomra és ropogós külsejűre egyetlen kiflije sem. Azt hiszem, hétvégén sütnöm kell! :)

Rakott hurka és kolbász

Maradékhasznosító ebéd. :) Volt egy kisebb pár hurkám és sütni való kolbászom a mélyhűtőben és ebből terveztem két napra ebédet magunknak. Plusz az egyik napra még bejelentkezett Imi unokahúga, Eszter is, aki azt mondta, hogy nem rajong annyira a hurkáért, de a kolbászt megeszi. Ő egyébként nagy-nagy meglepetés nekem, mert egy vékony, magas, szőke, 19 éves lányból sok olyan étel szeretetét nem nézném ki, amit ő szívesen megeszik és szeret is. Bármit főztem eddig, lelkesen megkóstolta és szinte mindent meg is dicsért, mert nagyon ízlett neki.

Tehát nagyon törtem a fejemet, hogy a hurka és kolbász maradékból hogyan csináljak 5 adagnyit, aztán rájöttem, hogy kicsit megvariálom, kicsit feldobom, nem csak egyszerűen megsütöm, ahogy szoktam.

Előző este kivettem a mélyhűtőből és áttettem éjszakára a hűtőbe a hurkát és kolbászt. Reggelre pont annyira engedett ki, hogy nem volt csonttá fagyva, de még kemény volt, így szépen fel lehetett karikázni viszonylag vastagabb darabokra.

Ezután kizsíroztam egy tepsit, az alját beterítettem egy kisebb fej káposzta felével, amelyet előzőleg csíkokra vágtam (szintén maradék volt). Megszórtam sóval, Szárika Natúr ételízesítővel. 4 db nagyobb krumplit meghámoztam, félbe, majd félkarikára vágtam, valamint 1 nagy fej hagymát is megtisztítottam és kisebb darabokra szeltem.

Elkezdtem a káposzta tetejére sorban lerakosgatni: krumpli, kolbász, krumpli, hurka.... És így tovább amíg el nem fogyott. Az üres helyekre betömködtem a hagymadarabkákat. A tetejét finoman megszórtam sóval - ha valakinek sok lenne, hagyja el nyugodtan - de csak a krumpli miatt, majd lefedtem a tepsit és mehetett be a 250 fokra előmelegített sütőbe. Kb. 30 perc múlva teljesen megpuhult a krumpli, megsült a hurka-kolbász, így fedő nélkül még 10 percig, 180 fokra mérsékelt sütőben grilleztem egy kicsit a tetejét, hogy szép pirosas legyen és már készen is volt.

Tehát akkor még egyszer, a hozzávalók:
- 1 pár hurka
- 1 pár sütni való kolbász
- 1 kanálnyi zsír
- 4 nagyobb krumpli
- 1 nagy fej hagyma
- 1 kisebb fej káposzta (vagy csak a fele)
- só
- Szárika natúr ételízesítő

Mondanom sem kell, bőven elég lett, nem csak 5 adag lett belőle. Eszter háromszor (!) is evett belőle aznap. Először csak megkóstolt egy pár falatnyit, aztán kijelentette, hogy ez így nagyon finom, és akkor szedett rendesen belőle. Majd délután megéhezett és megkérdezte, hogy lehet-e még enni az ebédből. Hát hogyne lehetett volna! :)

Ha valaki extrán laktató ebédet szeretne, akkor javaslom, hogy a káposztát szórja meg még egy maréknyi kockázott bacon-nel. Garantáltan nem lesz éhes utána! :)

A tányéron anyukám brutálisan tormás céklasalátája látható, lehet, hogy erről is írok majd egy bejegyzést.