Előtte nagyon sokat készültem, hogy minden a helyén legyen, időben elkészüljenek a sütik, ételek, mindenki megkapja az ajándékot, amire vágyik, a takarítás, rendrakás se maradjon el. Ahogy láttam, anyuék is nagy munkában voltak már karácsony előtt napokkal, sőt hetekkel.
Most egy kis képes összeállításban szeretném megmutatni, hogy mi minden került nálunk az ünnepi asztalokra, miért volt a nagy készülődés. Receptekkel később jövök, mindennel sorban. Most a szavak helyett inkább a képek beszéljenek.
Szenteste a szüleimnél gyűlt össze a család, náluk szokott lenni az ajándékozás. A vacsora ilyenkor hagyományosan az "öntött" kifli, vagyis rakott kifli...
... valamint aki sósra vágyik, annak a töltött káposzta. Idén anyu két féle káposztát is készített. Az egyiket ebben a szép cserépedényben.
Tányérra kiszedve így nézett ki.
Másnap nagyival kibővülve szintén a szüleimnél folytattuk a karácsonyozást. Ekkor ebédre gyűltünk össze. Az első fogás tyúkhúsleves volt, benne mindenféle jóval, hússal, májjal, zöldségekkel, valamint csigatésztával.
Majd következtek a pulykás tálak. Ez az egyik. Mézes sült pulyka, vele sült töltelékkel és párolt kelbimbóval.
A másikról sajnos nem tudtam fotót készíteni, mert mire feleszméltem, szinte el is fogyott. De ezen a tányéron látszik az aszalt szilvával töltött pulykamell és a tejszínes, tepsiben sült krumpli is.
Desszertként pedig ezerféle süti közül lehetett válogatni. A kedvencem természetesen az apukám féle lúdláb torta volt...
... tele finom narancsos konyakos meggyel, amit még anyukám tett el két éve.
És ha már aput emlegetem, akkor megmutatnám a hagyományos karácsonyi mazsolás kuglófját is.
Gyönyörű, ugye? Így nézett ki felszeletelve.
Sütött még diós linzi koszorút is, amit én nagyon szeretek.
Valamint anyukámmal elkészítették a mézes krémest (mézes bélest) is.
No meg az Emma néni féle mézes puszedlit...
... és Emma néni-féle szilveszteri süteményt.
Habrolót epres krémmel töltve...
... és dió helyett mogyoróból készült "diócskát".
Mazsi és András pedig szép mézeskalácsokat készítettek, ahogyan már olvashattátok egy korábbi bejegyzésben.
Karácsony másnapján, István napon, vagyis apu névnapján nálunk gyűlt össze a család, így vártuk őket:
A menü, amit én kínáltam, a következőkből állt:
Minestrone leves, a család nagy kedvence.
Aztán lehetett választani a mézes sült oldalas közül...
.... vagy a Julia Child féle boeuf bourguignon, vagyis burgundi marharagu közül. Köretként krokettet, zöldséges bulgurt, rösztit ...
... fűszeres, tepsis burgonyát készítettem.
Vagy akár variálni is lehetett a főfogásokat. :)
Természetesen vaníliafagyival, melegen a legfinomabb.
Na és persze a rengeteg aprósüti is tálakra volt rendezve, úgyhogy mindenki kedvére válogathatott. A pepparkakort, a karácsonyi linzert, a csokis kekszet és a kókuszgolyót nem kell már bemutatnom.
A püspökkenyeret évente egyszer szoktam megsütni, karácsonykor.
Valamint a sport szelet is általában csak ilyenkor jut eszembe. Idén egy kicsit új formába öntöttem, vagyis a kinyújtott tésztát nem egyben hagytam, hanem karácsonyi mintákat szaggattam belőle.
Aki azt gondolja, hogy ez a rengeteg étel egy hadseregnek is elég lenne, az nem téved sokat. Valójában nem fogyott el minden, ilyenkor úgy tervezzük anyukámmal, hogy karácsonytól újévig nem főzünk, a maradékokat esszük.
Mi pedig a két ünnep között vendégül szoktuk látni barátainkat, akik szintén a karácsonyi menüt kóstolják meg ilyenkor. Ahogy mondani szokták: "Jövünk segíteni elpusztítani a maradékot." :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése