2012. június 12.

Lecsó


Belecsapok a lecsóba, ugyanis rögtön egy olyan recepttel kezdem a sort, aminek olvastán sokan felhördülhetnek: "ezt nem is így kell csinálni!". Tudom, hogy a lecsó elkészítési módja is az "ahány ház, annyi szokás" kategóriába tartozik. Bizonyos társaságokban olyan vérre menő vitákat okozhat, mint a különböző politikai nézetek kifejtése. Kell-e bele kolbász/szalonna/virsli/pirospaprika/rizs/tojás, stb., stb....

Én nagyon liberális vagyok lecsókérdésben, ugyanis szerintem végigkóstoltam már mindenfélét. 


A lecsós emlékeim Iszkázon kezdődtek. Ebben a kis Veszprém megyei faluban éltek anyukám nagynénjei és nagybátyja, együtt a három testvér. Nem mellesleg Iszkáz arról híres, hogy Hofi Géza felmenői is innen származnak és a kis Hofi gyerekkorában minden nyarat ott töltött a rokonoknál.

Amíg gyerekek voltunk és élt Emma néni, Ilonka és Laci (ezt a három nevet szinte egy szuszra mondtuk, nekünk ők egy személy voltak, az iszkázi rokonok), addig minden nyáron meglátogattuk őket, több napig, akár egy hétig is náluk voltunk. Onnan jártunk kirándulni Sárvár felé, Bükfürdőre, Veszprémbe, vagy akár csak a Somló hegyre, hiszen ez a kis falu a Somló lábánál terül el. Róluk és Iszkázról fogok még mesélni, de most a lecsóhoz csak annyi kapcsolódik, hogy a három testvér gyakran reggelizett lecsót. Héjában főtt krumplival! Nekem ez akkoriban olyan furcsaság volt, mint a lekváros kenyér kolbásszal. Akkoriban még nem rajongtam a lecsóért, nem is nagyon kóstoltam meg, csak távolról figyeltem ezt a különleges párosítást.


Emma néni, és az ölében az a "kisfiú" én lennék. :)

Lacival és Ilonkával.

De most már minden héten meg tudnám enni, mint sok minden mást, amit gyerekként nem - drága jó anyukám szerint ez az öregedés jele :) Megpróbálom összeszedni, hogy milyen lecsós korszakaim voltak, mert folyamatosan alakul ezzel kapcsolatban az ízlésem, de persze biztos kifelejtek valamit:
- tojásos-virslis lecsó
- natúr lecsó virslivel
- natúr lecsó, köretként rizs
- kolbászos-szalonnás rizses lecsó
- kolbászos-szalonnás-rizses lecsó tojással
- natúr lecsó héjában főtt krumplival
- római tálban készült tarhonyás lecsó (ebben az egyben nem volt pirospaprika)
- virslis lecsó, köretként tarhonya
- kolbászos-szalonnás lecsó

És akkor még nem említettem a különböző lecsós ételek variációit, pl. a lecsós sertésszeletet vagy a tésztát. Ahogy a felsorolásból látszik, végül megbarátkoztam a héjában főtt krumplival is. :)


De most épp az utolsó variáció a kedvencem. Leírom, hogyan készítem, aztán lehet, hogy egy év múlva, amikor visszanézem, csak legyinteni fogok rá, mert épp valamelyik másik korszakomat élem.

Hozzávalók:
- 7 db nagy paprika
- 2 db paradicsom
- 1 nagyobb fej vöröshagyma
- kb. 15 dkg húsos szalonna (most épp erdélyi volt)
- kb. 10 dkg enyhén csípős kolbász
- 1 teáskanál pirospaprika
- 1 evőkanál sertészsír
- só

Ez az adag két személy részére elég, vagy nekem egyedül két ebédre. Általában az utóbbi szokott megvalósulni, mert én vagyok a nagy lecsós. Nekem az újkrumpli jelenti a nyár kezdetét, a lecsó pedig a nyarat.

A pirospaprikában és a sertészsírban nem ismerek megalkuvást. Nagyon jó pirospaprikám van, házi, hihetetlenül finom illattal - Mazsinak köszönhetően, aki minden évben szerez nekem valahonnan. Bele is teszem mindenféle ételbe, amibe csak lehet. Általában olajjal főzök, de a lecsó nem finom olajjal, én legalábbis nem szeretem úgy, és olyan jó amikor a tányéron maradt szaftot finom friss kenyérrel kitunkolhatom!


A szalonnát felkockáztam, a kolbászt felkarikáztam. Én azt a kolbászt szeretem, ami nem túl száraz, mert kevergetés közben apróbb darabokra esik.

A zsíron kiolvasztottam a szalonnát, majd rádobtam a kolbászt és azt is megpirítottam. Erre jöhetett a nem túl apróra vágott hagyma - szeretem amikor látom a hagymadarabokat a lecsóban - összekevertem és fedő alatt 3 percig pároltam. Ekkor lehúztam a tűzről, megszórtam pirospaprikával, öntöttem hozzá kb. fél deci vizet, majd összerotyogtattam. Hozzáadtam a felaprított paradicsomot, néhány percig főztem, amíg levet kezdett ereszteni. Végül a karikára vágott paprika is belekerült. Megsóztam, összekevertem és fedő alatt rövid ideig összepároltam. Aztán félrehúztam a fedőt és még néhány percig főztem, csak addig amíg a paprika elkezdett üvegesedni, összébb esni. Figyeltem, hogy ne párologjon el a szaftja.

Én most így szeretem. :)




5 megjegyzés:

  1. hűha, azannyát! akkor még van előttem fejlődési lehetőség:) az az igazság, hogy ezek szerint én még mindig bölcsis vagyok lecsóügyben, mert totál leragadtam a virslis-tojásos változatnál:)

    VálaszTörlés
  2. Az is finom. :) Igazából nekem mindegy milyen, csak ehessem.

    VálaszTörlés
  3. Nálam a husimentes-tojásos mellett a natúr lecsó nokedlivel párosítás a nagy favorit. :)

    VálaszTörlés
  4. most láttam a képeket is, mennyire cuki voltál:))))
    kérünk szépen majd kicsi Mazsit is:)

    VálaszTörlés
  5. A legelső bejegyzésnél van kicsi Mazsi is :) És hamarosan jön a mákos gubáról szóló bejegyzés, ott is látható lesz a kicsi Mazsi két éves korában. :)

    VálaszTörlés