Paradicsomlé és püré

Tomi barátunk apukája nagyon szuper zöldségeskertet hozott össze budapesti házuk udvarán. Mivel Pista bácsi ért is hozzá, szereti is rendezni és lelkiismeretesen foglalkozik is vele, ezért az eredmény nem marad el: minden évben rengeteg zöldséget, főleg paradicsomot szüretelnek le. Ilyenkor mi is kapunk mindig kóstolót, ám az idei év minden várakozást felülmúlt. Annyi paradicsom termett, hogy nem győzik leszedni, befőzni és természetesen enni.

Pénteken Tomi hozzánk is eljuttatott egy vödörnyit a befőzésre váróból és kaptunk külön egy szatyornyit az apróbb, evésre szánt paradicsomból is. Valójában csak a méretük különbözik, mert mindkét fajta nagyon finom, édes, húsos paradicsom.

Hiába volt másnap is még kánikula, nekiálltam befőzni - körülbelül másfél kiló kivételével - a vödörben érkezett paradicsomokat. Méghozzá úgy, ahogy én szoktam. Tudom, hogy legtöbben átpasszírozzák a paradicsomot, hogy ne kerüljön bele sem a héja, sem a magja. Én azonban csak a héjától szoktam megszabadítani őket. A paradicsomlevet és pürét általában tésztaszószokhoz használom fel, így nem zavar a magja.

Egy nagy fazekat háromnegyedig töltök vízzel, majd felforralom. Egy kisebb tálcányi megmosott paradicsomot beleeresztek a vízbe és körülbelül 2-3 percig főzöm benne, amíg a héja elkezd berepedni, ahogyan a képen is látszik.

Ekkor leszűröm, lecsepegtetem a paradicsomot, kiszedem a tálcára és már teszem is a vízbe a következő adagot. Ezt egészen addig ismétlem, amíg el nem fogy a paradicsom.

Amikor a lecsepegtetett adag kissé meghűlt, nagyon egyszerűen, kézzel elkezdem meghámozni. Pillanatok alatt el lehet távolítani a héját. Kivágom a zöld szárvéget is belőle és a szép piros gyümölcsöket a nagy, lekvárfőző edényembe teszem. Így folytatom a teljes mennyiség feldolgozását.

Lefedve, közepes lángon főzni kezdem, körülbelül egy órán keresztül. Ekkorra már bő levet ereszt, megpuhul a paradicsom is, némelyik szét is esik. Botmixerrel simára pürésítem az egészet.

Ezután fedő nélkül főzöm tovább a paradicsomlevet, hogy kissé sűrűsödjön, egészen addig amíg el nem fővi a habot a tetejéről. Időnként átkeverem. Ez körülbelül további egy órát vesz igénybe.

Az előre kimosott, megszárított üvegeket egy vízzel félig töltött lábasba helyezem, felmelegítem alatta a vizet. Merőkanál és tölcsér segítségével beletöltöm a forró paradicsomot, úgy hogy nem keverem fel. Így az első üvegekbe hígabb lé kerül, míg az utolsókba már egészen sűrű, püré állagú.
Az étel fajtájától függően döntöm el, hogy melyiket szeretném felhasználni hozzá.

Az üvegeket celofánnal és fémkupakkal lezárom, 5 percre fejreállítom, majd újságpapírba csomagolom és mehetnek is a dunsztba. Néhány napig ott hagyom őket kihűlni, ezután pedig a kamrapolcon várakoznak majd további sorsukra.

Nincs is finomabb, mint a házi paradicsomlé! Én még inni is szeretem, csak úgy, mindenféle ízesítés nélkül.

Csalamádé télire

Van már egy csalamádé receptünk, méghozzá Esztitől, biztosan emlékeztek rá. Ő friss savanyúságnak szokta készíteni, azonnali vagy rövid időn belüli fogyasztásra. Nincs benne semmilyen tartósítószer, mindössze hideg helyen kell tárolni, nehogy megromoljon.

Ezzel szemben anyukám csalamádéját télire szoktuk eltenni. A tartósításnak köszönhetően sokáig, akár évekig eláll megfelelően lezárt üvegben a kamrapolcon. Tanúsíthatom, volt olyan, amelyet 3 év után bontottunk fel és akkor is nagyon finom volt!

Félreértés ne essék, a képen látható adagot nem idén csináltuk, főleg nem ekkora kánikulában. Ezek a fotók évekkel ezelőtt készültek, most találtam meg őket. Gondoltam, megosztom veletek a receptet, még időben, hogy ha valaki szeretné elkészíteni, szeptember elején, amikor a legolcsóbbak a hozzávalók, megtehesse.

Anyukám általában hatalmas adagot szokott egyszerre készíteni, hiszen ajándékba is adunk mindig belőle. Aki eddig megkóstolta, annak nagyon ízlett.

Hozzávalók (1 adaghoz, kb. 10 db 720 ml-es üveghez)

- 2 kg káposzta,
- 1 kg paprika,
- 1 kg uborka,
- 1 kg hagyma,
- 1 kg sárgarépa,
- 10 dkg só,
- 1 evőkanál szalicil,
- 1 kávéskanál borkén,
- 40 dkg cukor,
- 6 dl 10 %-os ecet vagy 3 dl 20 %-os
+ aki szereti fokhagymát is tehet bele

Amíg anyuéknak nem volt aprítógépünk, addig a csalamádé eltevése egy családi rendezvény volt, kalákában dolgoztunk. Általában apu kapta meg a hagymapucolást és szeletelést, szegény zokogott is mindig. Volt aki a paprikát vágta, más az uborkát gyalulta. Az egyetlen fix pont az volt, hogy anyuék már eleve gyalult káposztát vásároltak a piacon, így azzal nem kellett semmit csinálni.

A feladat tehát: minden zöldséget megtisztítani, amit kell, meghámozni, majd vékonyra felszeletelni, legyalulni. A sárgarépát mi mindig egészen kicsire aprítottuk. Ha valaki fokhagymát is tenne bele, akkor a gerezdeket meg kell pucolni, de mi egyben szoktuk hagyni, nem vágjuk kisebbre.

A zöldségeket - a fokhagyma kivételével - rétegezzük le, szórjuk meg cukorral, sóval, borkénnel, szalicillel és locsoljuk meg ecettel. Takarjuk le az edényt és időnként átkeverve hagyjuk állni a zöldségeket 24 órán keresztül.

Ezután a előre kimosott, megszárított üvegek aljára tegyünk 1-2 gerezd fokhagymát, majd tömjük meg jól a zöldségekkel (közé is szórhatunk a fokhagymából) és öntsük fel saját levével. Celofánnal és jól záródó kupakkal zárjuk le az üvegeket.

Dunsztolás nélkül mehet a kamrapolcra. Igazán szemet gyönyörködtető látvány a sok színes csalamádé. :)

Tejszínes-joghurtos málnatorta

Sokan olvashattatok róla Facebook oldalunkon, hogy néhány napot Erdélyben töltöttünk. Rengeteget utaztunk, gyönyörű helyeket láttunk és számunkra nagyon fontos emberekkel találkoztunk. Egyszer talán részletesen is beszámolok erről a pár napról, ami olyan gyorsan elrepült. Egyelőre azonban ülepednie kell az élményeknek, hiszen nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is hatással volt ránk a hosszú út, a (nem is olyan) távoli rokonokkal való találkozás és mindaz amit átéltünk az elmúlt hétvégén. Mindez persze nagyon-nagyon pozitív értelemben véve!

Imi másodunokatestvére, Zsuzsa egy finom, gyümölcsös tortával várt minket, amihez saját kertjükből szedett friss, édes málnát. Nagyon ízlett mindannyiunknak, így gyorsan el is kértem tőle a receptet. Nem volt könnyű összeszednie a pontos mennyiségeket, hiszen elmondása szerint "csak úgy érzésre" készítette el az édességet.

Egyelőre leírom úgy, ahogy ő elmesélte. Én is meg fogom sütni valamikor, így ha valami nem pontos benne, javítom, de ahogy átfutottam a receptet, szerintem így tökéletes állagú lesz a tortánk.

Hozzávalók a piskótához:
- 2 tojás
- 2 evőkanál cukor
- 2 evőkanál liszt (vagy 1 evőkanál liszt + 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor)
- csipetnyi só
- esetleg késhegynyi sütőpor

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját a cukorral habosra keverjük. A fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük. Ezután kanalanként beleforgatjuk a liszttel (és kakaóporral együtt) a cukros tojássárgájába. Óvatosan csomómentesre keverjük.

Egy 24 cm-es kapcsos tortaformát kibélelünk sütőpapírral, akár úgy is hogy az oldalát is befedje, majd beleöntjük a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük - kb. 20 perc alatt. Tűpróbával ellenőrizzük. A tortaformában hagyjuk kihűlni a piskótát.

Hozzávalók a krémhez:
- 1 csomag vanília ízű krémpor (pl. Dr. Oetker vaníliás Aranka krém)
- 2-2,5 dl tej
- 2 dl Hulala tejszín
- 1 csomag habfixáló
- 1,5 - 2 dl sűrű, natúr joghurt
- kb. 30 dkg málna + díszítéshez

Hozzáadott cukor nem került bele és éppen így volt finom. A krémporban alapból volt, valamint a Hulala tejszín is édesített. Zsuzsa pont ennek az édességnek az ellensúlyozására kevert sűrű házi joghurtot a krémbe. A krémpor csomagolásán feltüntetett mennyiségnél kevesebb tejjel készítette el, nem akarta hogy folyós legyen. Saját készítésű joghurtjuk elég sűrű állagú, így bátran beletette a 2 dl-t, azonban ha valaki viszonylag híg joghurtot használ, akkor másfél decinél többet ne adjon hozzá, nehogy túl laza legyen a krém, mert akkor lefolyik a piskótáról.

A krémport a 2 - 2,5 dl tejjel kikeverjük a csomagoláson olvasható útmutató szerint. A tejszínt kemény habbá verjük a habfixálóval, majd a joghurttal együtt belekeverjük a vaníliás krémbe. Végül óvatosan beleforgatjuk a megmosott, papírtörlővel megszárított málnát is, vigyázva hogy ne törjön össze. A málnás krémet a kapcsos tortaformába öntjük a kihűlt piskóta tetejére és egyenletesen elsimítjuk.

Néhány órára hűtőbe tesszük, hogy megdermedhessen, majd további málnával díszítve tálaljuk.

Az alábbi képen Zsuzsa látható, amint az utolsó szelet tortákat osztja szét közöttünk. Nem kellett nagyon kínálgatnia, Imi jelentkezett a maradék elfogyasztására. Persze szívesen feláldoztam volna magamat én is, ha nem lett volna rá jelentkező. :)

Köszönöm a receptet és a finom tortát, Zsuzsa!