Piknik a Balaton partján

Mi jut eszünkbe a Balaton parti étkezésekről? Lángos, hekk, sült kolbász, főtt kukorica, fagyi... Nagyjából ezek azok amik elengedhetetlenek a strandolás közben, amikor megéhezik az ember.

Mi sem gondolkodunk másképp: Szárszóra készülve megbeszéljük a barátokkal, hogy "füstölt sajtos-tejfölös lángost mindenképp eszünk" vagy "a hekk nem maradhat ki", esetleg "remélem ott lesz Kukori is".

Őt nevezzük Kukorinak:

A fenti kép Dávid kezének köszönhetően úgy néz ki, mintha a 80-as évekből maradt volna ránk. Pedig nem, ez alig három hete készült Balatonszárszón. :)

A főtt kukoricás emberkénket ábrázolja, akit azért nevezünk Kukorinak, mert volt egy elődje, aki hasonló (vagy talán ugyanilyen) biciklit tolva kiabálta egész nap, hogy "Kukoriiiiiiiii! Főtt kukoricááááát!". Aztán az az előd egy idő után eltűnt, és jött ő, aki már csak azt kiabálja, hogy "Főtt kukoricááááát!". De ettől még megmaradt nekünk Kukorinak.

Tehát a főtt kukorica is egy fontos táplálékunk a szárszói strandon. Igen ám, de két-három nap után unalmassá válik a kínálat, nem kívánjuk a lángost, a kolbászt, a hekket... Inkább valami mást.

A piknik ötlete először akkor kezdett körvonalazódni, amikor Dávid és Bee lehozta a partra a hűtőtáskát, vettek egy hatalmas dinnyét, amit aztán Dávid profi módon feldarabolt.

És a dinnyét áhítatos csendben elpusztítottuk.

Aztán egyik nap, úszás után szárítkozva Dávid elmerengett, ahogy körbenézett a strandon. Megállapította, hogy gyerekkorunkban mennyire vágytunk egy-egy lángosra, hamburgerre, kukoricára. Bezzeg akkor a szülők mindig az otthon előre elkészített és becsomagolt ételekkel tömtek minket: szendvics, rántott csirkecomb, sült hús. És felsóhajtott: "Milyen jó is lenne most ha ilyeneket ehetnénk!". Ahogy kimondta ezt, megvilágosodott előttünk, hogy nincs akadálya. Ugyanis ott a hűtőtáskájuk és a rengeteg maradék a hűtőben.

A maradékok tulajdonképpen a reggelinek szánt dolgok voltak. Nem bízunk semmit a véletlenre. Egy egész katonai egység jóllakna azokból az ételekből, amiket mi reggelire szoktunk vinni.  Az idei kínálat a következőkből állt: tepertőkrém, tonhalkrém, tojáskrém, kolbász, házi sonka, szalonna, sült hús és ennek a zsírja, kovászos uborka, újhagyma, paprika, paradicsom... és biztos van még valami, ami nem jut az eszembe. :)

Tehát megbeszéltük, hogy másnap ezekkel felszerelkezve érkezünk a partra.

Azt hiszem, mindegyikünk nevében bátran kijelenthetem, hogy a legjobb ebédünk volt egész héten. Kiraktunk mindent középre és úgy ettük, mintha még soha nem kóstoltuk volna. :)

Visszajöttek gyerekkorunk emlékei, de valahogy most sokkal jobban ízlett minden, mint akkoriban. Hogy nekünk ez miért nem jutott eszünkbe hamarabb??

Ebéd után pedig jöhetett a hideg fröccs, fehér borból, vagy rozéból...

... mert a fröccsbusz mindig ott áll a strandon. :)

Ez a bejegyzés Dávidnak szólt a piknik ötletéért és köszönetképpen a fent látható szép képekért.

Itt pedig egy részletet láthattok a Balaton Retro című filmből. Érdekes visszanézni, mi volt "akkoriban".

Pulykamell debreceni módra

Az ajánlók után következzen egy recept, amit a szüleim valósítottak meg egyik hétvégén, amikor ismét újdonságra vágytunk.

Nézzük is rögtön a hozzávalókat:

4 szép, nagy szelet pulykamell,

2 kis pár debreceni kolbász,

3 dl tejföl,

2 evőkanál olaj,

1 teáskanál liszt,

2 gerezd fokhagyma,

ízlés szerint só és törött fehér bors

Az előkészítés:

A pulykamellszeleteket húskalapáccsal enyhén kiveregetem, és megsózva félreteszem. A debreceni kolbászt ledarálom, 1 dl tejföllel meg a zúzott fokhagymával összedolgozom.

Az elkészítés:

A kolbászos krémet a hússzeletekre kenem. Szorosan felgöngyölöm, és a tekercseket hústűvel vagy fogpiszkálóval megtűzöm. Az olajat serpenyőben felforrósítom, és a göngyölegek mindkét oldalát megpirítom rajta. Aláöntök 2 pohár vizet, megsózom, és fedő alatt puhára párolom. Ha a tekercsek megpuhultak, a léből kiveszem és félreteszem. A megmaradt tejfölt simára keverem a liszttel, és állandó keverés közben besűrítem a levet. Sóval, borssal ízesítem, majd a tekercseket visszatéve még egyszer felforralom.

Nagyon finom étel, remek ízt ad az egészben a debreceni kolbász. A leírt hozzávalókhoz képest anyáék nagyjából a dupláját vették mindennek. Nekünk nem fért rá az összes ledarált kolbász a hússzeletekre, így anyukám megpróbált gombócokat gyártani a maradékból, és úgy megfőzni. Természetesen nem maradtak egyben, hanem szétmállottak, így viszont csak még finomabb, sűrűbb lett a hús szaftja. Mi krumplipürét készítettünk hozzá, de szerintem rizzsel is nyugodtan tálalható.

Cukrászdaajánló: Léda Cukrászda és Kávéház, Balatonszárszó

A Léda Cukrászda éppen úgy a szárszói nyaralásaink szerves része, mint az Anno Taverna. Baráti társaságunk több tagja már télen emlegetni kezdi, hogy mit fog enni, inni, ha legközelebb arra járunk: banánsplit-et, epershake-t, banánturmixot, vagy éppen valamelyik fagyikülönlegességet. Aztán ahogy közeledik a nyaralás időpontja, egyre sűrűbben röpködnek az említett szavak egy-egy beszélgetésünk során.

A Lédát is ezer éve ismerjük már, még abból az idejéből, amikor nem a jelenlegi helyén állt és nem volt ennyire szép. Régebben a vasútállomással párhuzamosan, az azóta már lebontott pavilonsor középtáján találhattuk meg. Akkoriban még jóval kevesebb embert tudtak kiszolgálni és a hely adottságai miatt nem volt ennyire vonzó a külseje.

Ami viszont már akkor is a Léda sajátossága volt, vagyis ami miatt megszerettük őket - és ez mind-mind változatlan azóta is - az a következő tulajdonságok összessége:

- kedves, pontos személyzet
- gyors kiszolgálás
- fagyikülönlegességek
- friss sütemények
- nagyon jó árak (pl. idén 1 gombóc fagyi 160 Ft, jeges kávé 500 Ft körül)
- a figyelmesség, hiszen előfordult, hogy több felszolgáló is megkérdezte egymás után, hogy felvették-e már a rendelésünket, nehogy sokat kelljen várakoznunk
- és az a ritka látvány, hogy a tulajdonosok ugyanúgy dolgoznak mint az alkalmazottjaik

 Teljes mértékben megérdemelten kapták meg ezt a kitüntetést idén:

Tehát a 2000-es évek elején még a pavilonsorra jártunk fagyizni, ahol minden évben láttunk ismerős arcokat. Azok az emberek vagy egész nyáron Szárszón voltak és azért láttuk őket minden évben ugyanabban az időben, amikor mi mentünk, vagy pedig teljesen véletlenül ugyanakkor vettük ki a szabadságunkat. :) Az előbbire tippelnék. Járt oda például egy idősebb pár egy vizslával, őket a kutya miatt nagyon megjegyeztem.

Aztán eljött az idő, hogy - gondolom - városszépítészeti célból le kellett bontani azt a nem túl szép pavilonsort. Mónika és Szabolcs még időben lépett és egy nagyon jó helyen, a szárszói fő térnél elkezdték építeni ezt az új, tágas, és nagyon szép cukrászdát. Ha jól emlékszem, 2010-ben nyitottak meg. A vonzó külső, a frekventált hely, a nagy választék és a fent felsorolt tulajdonságok miatt mindig hatalmas a forgalmuk. Szintén mediterrán hangulatú a leanderek és a különleges téglaépítés miatt, mint az Anno Taverna.

A belső, klimatizált helyiségben is elférnek 12-15-en, de az épület két oldalán elhelyezett padok, asztalok mellett 50-60-an biztosan.

A kínálatuk egy kis olvasnivalóval kezdődik, ugyanis megtekinthetjük Balatonszárszó történetét....

 .... és a fagylalt történetét is.

Ezen kívül is van mit olvasnunk és van min gondolkodnunk, hiszen nehéz a választás a rengeteg (alkoholos és nem alkoholos) fagyikehely , sütemény, shake, turmix, koktél, kávékülönlegesség, limonádé, üdítő, bor, pálinka (és egyéb alkoholos ital), és persze gombócos fagylalt közül.

Itt láthatók az idei kedvenceim. Fentről lefelé haladva: mascarponés feketebodza, epres túrórudi és csokis keksz. De ezen kívül imádtam a joghurtos erdei gyümölcsöt, a kindert, a velencei álom nevűt és a rágógumit is. Ez utóbbi már második vagy harmadik éve szerepel a kedvencek között. A Donald-rágóra hasonlít az íze, emlékeztek még rá? Csokiimádóknak az alpesi étcsokoládét, ami majdhogynem fekete színű és tényleg étcsoki íze van. Természetesen ezeken kívül megtalálható a kínálatban sok "hagyományos" íz is: vanília, csokoládé, eper, citrom, stb.

 A fiúk és Mazsi az epershake-re esküsznek.

Tomi és Dávid pedig a banánsplit-re, amiből a lédások nem sajnálnak ki semmit és a három gombóc fagyi szabadon választható.

Idén sütiket is kóstoltunk, pedig általában nem szoktunk. A mignon-ból legalább ötfélét lehetett volna választani, Imi maradt a csokisnál. Én is ettem belőle egy falatot, bár a mignont nem igazán szeretem az édes, tömény cukormáz miatt. Itt viszont meglepően finom volt, nem volt émelyítően édes.

A tejszínes csokitorta is sokkal édesebbnek néz ki mint amilyen valójában. Egy perc alatt faltam fel. :)

De a legfinomabb és a legmutatósabb ez a sárgabarackos csokitorta volt. Hivatásos, profi fotósunkat, Dávidot megihlette, több képet is csinált róla:

Itt éppen engem fényképezett, ahogy próbálom szépen elkapni a süti lényegét. :)

És íme az előző képen látható próbálkozásom eredménye. 

Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a Moór Dávid Fotó & Video-nak a szép képeket, melyeket a mignonról, a banánsplitről, és a sárgabarackos csokitortáról készített. Bár Dávid fő profilja az esküvő fotózás és videózás, gasztrofotósnak szívesen szerződtetném. :)

Az alábbi képen az egyik tulajdonos Darabos Szabolcs látható Tomival. Évek óta ismerik egymást, miután kiderült, hogy van egy közös érdeklődési körük: a Maffiózók filmsorozat. :)

Szabolcsnak és Mónikának barátaink nevében is gratulálok, amiért sikerült egy ilyen színvonalas cukrászdát létrehozniuk és kívánom hogy még nagyon sokáig kóstolgathassuk a Léda édességeit!

Aki szeretne betérni hozzájuk, az alábbi címen találhatja őket: Balatonszárszó, Fő utca 2.