Mivel én még az utazás hatása alatt álltam, ezért másban nem is tudtam gondolkodni, mint hogy valamilyen erdélyi jellegű ételt főzök. Így esett a választásom egy savanykás, húsos, káposztás levesre.
Erdélyben nagyon szeretik a savanyított dolgokat, például rengeteg tárkonyos ecetet használnak. És kedvelik a pikáns leveseket, a csorbát vagy a savanyú káposztaléből készült levest, amit általában disznóvágásokkor, belsőségek felhasználásával készítenek. Ez utóbbihoz sok fajta receptet találtam. Én egy kicsit leegyszerűsítettem, kihagytam belőle a zsíros és nehéz húsokat és egy könnyedebb verzióját készítettem el.
Hozzávalók:
- kb. 1 kg húsos csont
- 40 dkg darált hús
- 30 dkg savanyú káposzta
- 3 sárgarépa
- 2 fehérrépa
- 1 kis maréknyi rizs
- 1 fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kisebb tojás
- őrölt bors
- pirospaprika
- só
- savanyú káposztalé
- 1 dl tejföl
- 1 csapott evőkanál liszt
- kapor
- csombor (borsikafű)
A húsos csontot egy nagy fazékban bő, sós vízben feltettem főni, majd amikor felforrt, leöntöttem róla a habos levet. Tiszta vizet engedtem rá, kétszer annyit mint a csontok, mert nem akartam túl sűrűre főzni kevs sót szórtam bele és ismét feltettem a gázra.
A savanyú káposztát rövidebbre vágtam és beleszórtam a vízbe. A sárgarépát, fehérrépát megtisztítottam és vékony csíkokra daraboltam. A hagymát felaprítottam. Ezeket is hozzáadtam és félig lefedve főztem addig amíg félig megpuhult minden.
Ekkor egy tálban összegyúrtam a darált húst, a rizst, a zúzott fokhagymát, a tojást, kevés pirospaprikát, őrölt borsot, csipetnyi sót, apróra vágott kaprot és csombort. Ha túl lágy, pici zsemlemorzsával sűríthetjük.
Diónyi gombócokat formáltam a masszából és egyenként belepottyantottam a levesbe. További apróra vágott kaprot és csombort is szórtam bele. Addig főztem, amíg minden megpuhult. Ekkor kiemeltem a levesből a húsos csontokat. Aki szereti a főtt húst, az leszedegetheti a csontról és visszahelyezheti a darabkákat a levesbe. Én ezt nem tettem meg. Felöntöttem savanyú káposztalével. Mindenki ízlés szerint tegye meg, attól függően, hogy mennyire szeretné savanykásra a végeredményt.
A tejfölben csomómentesre kevertem a lisztet és behabartam vele a levest. Sózni a végén már nem kellett, mert a káposzta és a leve elég sós volt. Jól kiforraltam és forrón tálaltam.
Az én levesem most viszonylag híg lett, így is terveztem, hiszen pizzát ettünk utána. Lehet jóval kevesebb lével készíteni, jóval több zöldséggel, savanyú káposztával, különféle húsokkal. Akár még kolbásszal is megbolondíthatjuk.
Télen biztos, hogy el fogom készíteni még, mert finom is és hűvös napokon kifejezetten jól fog esni egy tartalmas, fűszeres melengető leves.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése