Budapest - Nagyvárad - Királyhágó - Bánffyhunyad - Kolozsvár - Magyarlóna
Két hét telt el azóta, hogy hazaérkeztünk 5 napos erdélyi körutazásunkról, amely leginkább a székelyföldi tájakat foglalta magába. Ez alatt az idő alatt több mint 2000 kilométert utaztunk és 25 helyszínt tekintettünk meg a buszról leszállva. És még mennyi szépséget láttunk a buszról!
Nem egyéni utat szerveztünk, hanem egy szervezett buszos utazáson vettünk részt. Utazási irodánk a Hon Tours volt és nagyon-nagyon jó döntésnek bizonyult. Fantasztikusan felkészült, türelmes és szimpatikus idegenvezetőt kaptunk Balázs György személyében, aki egyébként egy székelyudvarhelyi tanár, valamint sofőrünk, Süket Zsolt is dicséretet érdemel, hiszen nélküle nem biztos, hogy tudtuk volna tartani ezt a feszített tempót. Mert bizony a nagy távolságok miatt a legtöbb helyen 20 percet - fél órát - egy órát tudtunk tartózkodni maximum, utána újra fel a buszra és újra utazás.
Tapasztalataink szerint a buszos utak kompromisszumokkal járnak, mi már elég sok ilyenen vettünk részt. Saját magadon kívül még körülbelül 60 fő utazik veled, a legtöbb időt összezárva töltitek. És előre nem lehet tudni, milyenek lesznek az útitársak. Ki lehet fogni csendesebbeket, harsányabbakat, merengőket, ivósokat, vicceseket, politizálósakat, bármilyent. Valamint az idegenvezető a főnök, ő szabja meg, mikor hol, mennyi időt lehet tölteni, hogy program szerint haladjunk. Ez sokaknál kiverheti a biztosítékot, hiszen elképzelhető, hogy valaki például a Szent Anna tónál 20 percnél többet szeretne tartózkodni... De mindezekért cserébe nem kell vezetni, nem kell térképet (GPS-t) olvasni, odafigyelni a sebességkorlátozásokra, figyelni hogy mikor fogy ki a benzin, szállást keresni, megszervezni hogy melyik nap milyen irányba induljunk, hogy sok látnivaló beleférjen. Valamint ha felkészült az idegenvezető - márpedig Gyuri az volt, soha nem találkoztam még nála felkészültebbel - akkor olyan információkat is meg lehet tudni az adott tájegységről, városról, ami egyetlen útikönyvben sincs leírva.
Az 5 napról szeretnék nektek mutatni egy kis képes beszámolót, tulajdonképpen csak ízelítőként hogy lássátok, milyen gyönyörű helyeken jártunk és milyen finomságokat kóstoltunk házigazdáinknál. Mert ennek a szervezett utazásnak még az volt a hatalmas előnye, hogy magánszállásokon, családoknál tölthettük az éjszakákat, nem pedig egy-egy semleges szállodába zsúfoltak minket. 4 estén-éjszakán át élvezhettük a székely vendégszeretetet töltött káposztástul - zakuszkástul - áfonyalikőröstül - házipálinkástul. :)
Augusztus 20-án, szerdán korán reggel indult a csapat Budapestről. Mi hárman neveztünk be az útra Tomi barátunkkal együtt. Esett az eső és nagyon izgultunk, hogy vajon jó idő lesz-e a következő napokban. Szerencsére Szolnoknál felszakadozott a felhőzet és onnantól már ragyogó napsütés kísért minket Nagyváradig.
A városban mindössze a barokk stílusban épült római katolikus székesegyházat tudtuk megnézni, illetve környezetét: a püspöki palotát és a Kanonok-sort. A bazilikát éppen restaurálják, ezért az elejéről nem tudtam jó fotót készíteni, de cserébe a székesegyház felső szintjén színvonalas tárlatvezetést kaptunk az egyháztörténeti kiállításhoz. Szebbnél szebb miseruhákat tekinthettünk meg, valamint itt őrzik Szent László hermáját is, amely egy aranyozott dombormű, Szent László koponyájának egy darabkájával.
Továbbutazva Királyhágón át vezetett az utunk. Királyhágót más néven Erdély kapujaként is szokták emlegetni, sokáig itt volt Partium és Erdély határa. 582 méter magasan fekszik és ilyen gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé.
Királyhágót elhagyva Kalotaszeg tájegységre érkeztünk. Biztosan sokan hallottatok már a kalotaszegi varrottasokról, illetve láttatok is már ilyent. Ez mindig egy színnel hímzett munka, az alapja fehér és ehhez piros, kék vagy fekete fonalat használnak hozzá attól függően, hogy milyen funkciója van a munkadarabnak.
Aki még nem találkozott ilyennel, annak javaslom a bánffyhunyadi református templom megtekintését, amelynek a falai tele vannak ilyen varrottasokkal. Ezeket többnyire hálából ajándékozták a hívők a templomnak konfirmálásuk és egyéb jeles események alkalmából.
A templom 1780-ban készített, 112 táblából álló kazettás famennyezete is figyelmet érdemel. Ez sajnos egyre rosszabb állapotban van, a beázások nem tettek jót neki, így sok pénzt össze kellene gyűjteniük, hogy kijavíthassák, mégpedig úgy, hogy az eredeti állapotában őrizzék meg szépségét. Remélem minél előbb sikerül megvalósítani a tervet, mert kár lenne ezért a több évszázados mesterműért.
A templom kertjében pedig megnézhettünk egy különleges, kőből készült asztalt. Ez arról nevezetes, hogy Ady Endre, Kós Károly, Babits Mihály és Tamási Áron pihent és alkotott mellette.
Innen már csak egy keveset buszoztunk és elértük Kolozsvárt. A városban éppen augusztus 20-i rendezvények voltak, kirakodóvásárral, néptánccsoportok fellépésével fűszerezve.Valamint a táncosoknak felállított színpadon az új kenyeret lehetett megkóstolni. Akinek volt kedve, ideje, sorbaállhatott érte. Mi is eljátszottunk a gondolattal, hiszen már farkaséhesek voltunk. Nem segített rajtunk az sem, hogy akármerre léptünk, hatalmas tűzhelyeken füstölt csülkök pirultak, vagy kolbászokat, hagymás aprópecsenyét sütöttek.
Ráadásul egy semmiből jött özönvízszerű eső is elkapott minket, ami ugyan mindössze 10 percig tartott, de addig nem tudtunk semerre mozdulni, behúzódtunk egy kapualjba. Márpedig a szűkre szabott 1 óránk vészesen közeledett a végéhez.
Szerencsére a főbb látnivalókat meg tudtuk nézni: Mátyás király szülőházát például, ugyanis Szilágyi Erzsébet 1443. február 23-án Kolozsvárott adott életet Hunyadi Mátyásnak. Szintén Mátyás királyhoz kötődik a Fadrusz János által készített lovasszobor a város főterén. Mögötte látható a gótikus stílusban épült Szent Mihály templom. Elsétáltunk a Babeș–Bolyai Tudományegyetem előtt valamint a Házsongárdi temető bejárata előtt is. Ez utóbbi arról nevezetes, hogy Erdély nagyjai (írók, költők, nemesi családok) nyugszanak benne, egy történelmi temetőkert, egy domboldalon fekszik.
Kolozsvár után visszafordultunk Bánffyhunyad irányába és néhány perces buszozás után megérkeztünk első szálláshelyünkre, Magyarlónára. Ez a kedves kis falu kevesebb mint 2500 főt számlál és sokan nem tudják, hogy Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznőnk szülőhelye volt.
A falu fő terén már vártak ránk szállásadóink. A buszról leszállva névsorolvasás következett, elosztottak bennünket, utasokat. A vendéglátóink készültek érkezésünkre, hiszen már jó előre egyeztették, kinél hány fő fér el. Mi hárman Kalló Anna nénihez kerültünk és szerintem nekünk volt a legjobb dolgunk. Annus néni három főt tudott fogadni. Vetett ággyal, friss, főtt étellel várt bennünket. Na és persze házi pálinkával. Azonnal koccintottunk házigazdánk egészségére.
Éppen hogy elhelyezkedtünk, már érkeztek is a finom falatok: aranysárga forró tyúkhúsleves, benne murok (sárgarépa) és cérnametélt. Majd erdélyi töltött káposzta, édes káposztából, paradicsomos töltelékkel. Nagyon különleges volt, én még csak savanyú káposztából készült töltött káposztát ettem, így ez igazi újdonságnak számított nekem. Nagyon éhes voltam, ha jól emlékszem, 6 gombócot ettem meg sok tejföllel, friss kenyérrel.
Annus néni egyfolytában körülöttünk sürgölődött, mesélt nekünk a családjáról, a gyerekkoráról, arról, hogy hogyan veszítette el férjét nemrégiben, váratlanul. És arról is, hogy Magyarországon él egy barátnője és hamarosan elutazik hozzá, meglátogatja őt. Megmutatta, milyen hatalmas a kertje, ami tele van zöldséggel-gyümölccsel. Egyedül művel, de gyönyörűen rendben tartja.
Végül még sör és desszert is került az asztalra. Sokat beszélgettünk még, de aztán időben le kellett feküdni, mert várt ránk a második nap, amikor már beljebb utaztunk Székelyföldre és többek között Szovátát, Parajdot csodáltuk meg. Folytatás következik.
Utazás: Hon Tours utazási iroda, Székelyföld legszebb tájain
(A képek nagyobb méretben jelennek meg, ha rákattintasz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése