Kedves erdélyi vendéglátónk minden nap bőséges reggelit tálalt nekünk, amely felvágottakat, házi szalonnát, házi sajtokat, lekvárt, zakuszkát, rántottát tartalmazott. Azonban az utolsó reggelen mindez kiegészült friss, házi padlizsánkrémmel is. Imádtuk!
El is kértem tőle a receptet és mivel itthon is padlizsánszezon van, elhatároztam hogy megcsinálom.
Orsiéknál Erdélyben vinetének, vinetának is mondják a padlizsánkrémet és az elkészítése - ahány ház annyi szokás. Van ahol csak olajjal, citromlével keverik ki, máshol majonézzel dúsítják. Én ez utóbbi változatot szeretem, jó hagymásan-fokhagymásan és szerencsére házigazdánk is így szokta csinálni. Kivéve, amikor a férjével fogyasztják, mert Sanyi nem kedveli a fokhagymát benne.
A tálban fotózott padlizsánkrémet Orsi készítette, a kenyérrel-zöldséggel fényképezettet pedig én, múlt hétvégén amikor társasjáték estet tartottunk barátainkkal. Szendvicseket, tojáskrémet, padlizsánkrémet kínáltam nekik zöldségekkel, pirítóssal a játék közben.
Hozzávalók Orsi receptje szerint:
- kb. 1 kg padlizsán
- majonéz 1 tojássárgájából és kb. 1 dl olajból
- 1 evőkanál mustár
- 1 evőkanál tejföl
- só
- bors
- fokhagyma
- lilahagyma
Érdemes minél kisebb padlizsánokat választani, hogy minél hamarabb átsüljenek. Legjobb ha szabad tűzön tudjuk megsütni őket, így kap egy kis füstös ízt a zöldségünk és ettől sokkal finomabb lesz. A padlizsánokat addig kell forgatni a szén felett (grillsütőn vagy tárcsán), amíg majdnem fekete lesz a héja és ha megszurkáljuk, érezzük, hogy megpuhult.
Amint elkészült, meghámozzuk és a zöldség húsát ledaráljuk, turmixoljuk vagy fakanállal összetörjük. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, áttört fokhagymát és az 1 tojássárgájából és olajból készített majonézt. (Robotgéppel kikeverjük a tojássárgáját, közben apránként csepegtetve hozzáadjuk az olajat.)
Sóval, borssal, mustárral ízesítjük és tejföllel lazítjuk.
Ez volt Orsi receptje. Az én változatom lustaságból és feledékenységből nem úgy készült mint az övé, ráadásul egy irdatlanul erős lilahagyma elég keserűvé tette, még éppen ehető volt a padlizsánkrémem. Legközelebb megkóstolom a hagymát mielőtt belekeverem, bár már pucolás közben kellett volna gyanakodnom, amikor elkezdett ömleni a könnyem, úgy mint még soha és azt éreztem, mintha savval marnák ki a szemem. Igen, az az a bizonyos lilahagyma, ott kép jobb sarkában...
Nálam így nézett ki a padlizsánkrém:
- kb. 1 kg padlizsán
- 1,5 dl "bolti" majonéz
- só
- bors
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 közepes fej lilahagyma
A lustaság miatt nem szabad tűzön sütöttem meg a padlizsánokat, hanem egyszerűen kettévágtam őket és a vágott felükkel lefelé sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztattam. 180 fokos sütőben kb. 1 órán keresztül sütöttem, ekkor már elkezdett feketedni a héja és a belseje majdnem krémessé vált.
A héjából a húsát egyszerűen átkanalaztam az aprítógépbe és pürésítettem. Áthelyeztem egy műanyag edénybe. A "kellemesen erős" lilahagymát megtisztítottam és szintén az aprítógéppel vágtam kis darabokra. A fokhagymát áttörtem. Ezeket hozzáadtam a padlizsánhoz, majd kikevertem a majonézzel. Sóval és borssal ízesítettem és miközben kóstolgattam, már éreztem, hogy baj lesz a hagyma ereje miatt. Két éjszakát állni hagytam a hűtőben.
A mustárról és a tejfölről teljesen megfeledkeztem, már akkor jutott eszembe, amikor a kenyereket pirítottam társasjátékozás közben...
Orsié természetesen kategóriákkal finomabb volt mint az enyém, de remélem, hogy a következő adagom már sokkal értékelhetőbb lesz. Mindenesetre a tojáskrémhez már egy másik helyen vásároltam lilahagymát, nem akartam megkockáztatni, hogy az is keserű legyen miatta...:) Szerencsére mindkét krémből fogyott bőségesen. Lehetséges, hogy engem jobban zavart a hagyma keserű íze mint bárki mást.
Éljen a padlizsánkrém, a világ egyik legfinomabb találmánya! Orsinak pedig innen is köszönöm a receptet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése