Székelyszentlélek - Szejkefürdő - Székelyudvarhely - Csíksomlyó - Csíkkarcfalva - Gyilkos tó - Békás szoros - Borzont (Basa fogadó)
Erdélyi körutazásunk második éjszakáját tehát egy kedves családnál töltöttük három másik útitársunkkal együtt Székelyszentléleken. Ébredés után ez a látvány fogadott minket az ablakon kinézve.
Orsitól, kedves háziasszonyunktól finom és bőséges reggelit kaptunk. Többek között zakuszkát, házi szalonnát, szilvalekvárt, felvágottakat és saját készítésű sajtokat készített az asztalra. Mint kiderült, Sanyiék juhokat tartanak, így bőségesen van tejük, amiből sajtokat, túrót készítenek, sokan vásárolnak tőlük. Ismét ehettem ordát, ami az előző napi vacsoránál újdonság volt nekem. Mentateát ittunk a reggeli mellé, ami kifejezetten jólesett, felfrissített.
A zakuszka receptjét elkértem Orsitól, így arról majd egy külön bejegyzésben fogok beszámolni.
Reggeli után elsétáltunk a művelődési házig, ahol már várt minket a busz és megkezdtük körutazásunk - számomra - legérdekesebb és legmozgalmasabb napját.
Első állomásunk néhány kilométerre volt szálláshelyünktől. Szejkefürdőn megtekintettük a híres székelykapukat, amelyek egy kisebb domboldalon állnak és egészen Orbán Balázs síremlékéig tartanak. Orbán Balázs híres író, néprajzi gyűjtő volt, aki bejárta Székelyföldet és megírta 6 kötetes művét A Székelyföld leírása címen. Végrendelete szerint, egykori birtokán, Szejkefürdőn temették el valamint sírja elé felállították egykori kapuját.
Az évek folyamán egyre több kaput gyűjtöttek Székelyföldről, és állították fel ide őket sorba. Ha jól emlékszem, jelenleg 15 kapu áll egymás előtt. Némelyik a faragásában őrzi az emlékét annak, hogy kinek, esetleg milyen foglalkozású embernek a háza előtt vagy mellett állt.
Ilyen és ehhez hasonlóan szép utakon folytattuk utunkat...
... egészen Székelyudvarhelyig, eddig a kedves kisvárosig. Székelyudvarhely Székelyföld történelmi, társadalom-, és művelődéstörténeti központja, évszázadokra visszatekintő székhelye. Idegenvezetőnk, Balázs György is itt lakik, itt tanít egy iskolában. Lakosságának több mint 90%-a magyar.
Elsőként a Szoborparkot, ezt az íves kialakítású kis teret néztük meg, ahol a következő 12 ismert történelmi személynek állítottak emléket egy-egy mellszoborral: Bem apó, Nyírő József, II. Rákóczi Ferenc, Kós Károly, Bethlen István, Wesselényi Miklós, Bethlen Gábor, Fráter György, Csaba királyfi, Szent László király, Hunyadi János, Báthory István. A 13. szobor a névtelen Vándor Székelyt ábrázolja.
Egyórás sétánk alatt megcsodálhattuk a belvárosi részt, a Főteret, a Kossuth Lajos utca egy részét, a Millenniumi Székely-Emlékműt, a Vasszékely nevű szobrot, a Református Kollégium homlokzatát és rengeteg műemlék jellegű épületet.
A buszra visszaszállva Csíksomlyó felé vettük az irányt. Utunk közben áthaladtunk Máréfalván, amely falu a díszes, színes székelykapuiról híres. Az út két oldalán legalább száz ilyent láthattunk, egyik szebb volt mint a másik.
Ezután a Tolvajos tetőn át igyekeztünk Csíksomlyó irányába, ahol is a történet szerint 1567-ben a gyergyóalfalvi István pap vezetésével pünkösd szombatján a székelyek szétverték János Zsigmond király seregét, ezzel megvédve a katolikus egyházat a Csíki- és Gyergyói-medencében. Ennek az eseménynek a tiszteletére tartják azóta a Csíksomlyói búcsút, melyet hagyományosan mindig pünkösdkor tartanak. Erre az eseményre minden évben több százezren zarándokolnak el. A búcsút a Csíksomlyói kegytemplomban és a Kissomlyó- valamint a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben tartják.
Mi ezek közül csak a kegytemplomot néztük meg kívülről és belülről. A szobrok közül számunkra legjelentősebb a Szűz Mária szobor volt, mely több mint 2 méter magas. A zarándokok lábát megcsókolva, megsimogatva fejezik ki hódolatukat. Két oldalán rengeteg márványtábla látható. Ezeket a hálás hívők helyezték el, hogy így köszönjék meg Máriának, amiért imájukat meghallgatta.
A Mária szobor mellett található még Szent István király szobra is.
Következő megállónk Csíkkarcfalván volt, ahol egy erődtemplomot látogattunk meg. A templom gótikus stílusban épült és egy kis dombon áll. Egy székelykapun átsétálva jutunk fel a bejáratáig.
Nemcsak a lőréssel ellátott falakon kívül található a temetője, hanem a belső udvarán is temetkezési helyeket alakítottak ki.
A Gyilkos-tó kialakulására sokféle magyarázat létezik, az én személyes kedvencem mégis az a monda, miszerint Gyergyóban élt egyszer egy Eszter nevű lány, aki egy vásárban megismerkedett egy legénnyel és azonnal egymásba szerettek. A legény meg is kérte Eszter kezét, azonban nem tarthatták meg az esküvőt, mert a fiút elvitték katonának. Eszter hűségesen várt rá, bár majd' megszakadt a szíve bánatában. Egyszer meglátta őt a fenyvesek között sétálni egy zsiványvezér. Azonnal felkapta a lányt a nyergébe és elvágtatott vele a sziklák közti tanyájára. Mindenfélét ígért neki, azért hogy a felesége legyen, de Eszter nemet mondott, hiszen szerelmét várta vissza. A zsivány dühös lett, bezárta a lányt a tanyájára, hogy ezzel kényszerítse, legyen az övé. Eszter a hegyekhez imádkozott, akik meghallották őt. Ezen az éjszakán hatalmas vihar kerekedett, mennydörgéssel, villámlással, zuhogó esővel. Hajnalban hatalmas morajlással a mélybe zuhantak a sziklafalak, maguk alá temetve Esztert, a zsiványt és mindent ami élt és mozgott. Elsodort mindent, a völgyet is, ami addig ott állt. Helyette egy tó keletkezett, amelyből a mai napig kiállnak az elsodort fenyők törzsei.
A környék lakói nevezték el Gyilkos-tónak.
Nem győztünk betelni a látványával. A kristálytiszta vízben egészen mélyre leláttunk. Rengetegen csónakáztak rajta, mi csak a partján sétálgattunk és millió képet készítettünk róla. :)
A Békás-szorost olyan utakon közelítettük meg, amilyeneket itthon nem nagyon látok. Hajtűkanyarok, sziklafalak. Nem is értem, Zsolt hogyan tudott itt manőverezni azzal a hatalmas busszal.
Körülbelül 1 órás sétát tettünk a szurdokban. A nyakunk egészen elzsibbadt a végére, mert egyfolytában felfelé néztünk. Nem győztünk ámulni a sziklafalak magasságán és a természet erején, amely kettéválasztotta ezeket a sziklákat.
Gyönyörű látvány!
Ilyenkor érzi az ember, hogy mennyire parányi lény a természetben jelen lévő hatalmasságokhoz, erőkhöz képest.
A sziklafalak tövében rengeteg árus kínálja termékeit és a feltorlódó bámészkodó tömegnek köszönhetően kissé nehézkes a gyalogos közlekedés az út szélén, miközben az autósok is jönnek mindkét irányból. Amíg a sziklák között sétáltunk, érezhetően hűvösebb volt a levegő, mint amikor kiértünk közülük.
Mesélték, hogy nagyon hangulatos hely, házi sütésű kenyérrel, saját gyúrású tésztával, házi lekvárokkal, teákkal, pálinkákkal várják a vendégeket. Én már itthon böngésztem a weboldalukat és nagy reményekkel vártam ezt az estét, mert tudtam, hogy aznapi vacsoránkat az utazási iroda a fogadóba szervezte. Már a honlapjukból is árad a székely vendégszeretet és a hagyományőrzés.
Egyből felélénkültünk, amikor megláttuk, hogy lovaskocsikkal vártak minket a fogadó előtti kis füves területen.Útitársainkkal együtt felszálltunk a szekerekre és elkezdődött egy különleges este. Eleinte még kicsit feszengve ültünk a kocsikon, nem tudtuk hova visznek minket, meddig tart az út. Éhesek is voltunk már... De a szép, napos idő....
... és a zenészek, akik szintén a fogadónál vártak minket és velünk tartottak a kocsikázáson, hamar feloldottak mindenkit. Húzták a nótákat, éneklésre buzdítva mindenkit. Az este során fantasztikus hangulatot csináltak, egy percre meg nem állva, folyamatosan zenélve és énekelve.
Körülbelül 20 perc után lefordultunk a műútról és egy kis tisztásra érkeztünk. Itt leszállt mindenki a szekérről, a lovakat hagyták legelészni a kocsisok. A fogadót vezető hölgy és egy népviseletbe öltözött lányka azonnal elkezdték kínálgatni a kosarakban hozott, frissen kisült tepertős pogácsát, valamint mindenki kapott egy műanyag decis poharat. Előkerültek a flakonok is az aranysárga italokkal. Volt olyan útitársunk, aki azonnal reklamált, amikor félig töltötték a poharát, mondván, hogy "teli kéri, szereti ő a jó bort". Vendéglátóink nevettek egyet és azt mondták, ez nem jó bor, hanem jó pálinka. :)
Mindenki annyi pogácsát ehetett és annyi pálinkát ihatott, amennyi belé fért, mert mindkettőből volt bőven. A társaság gyorsan oldódott a legalább 60 fokos kisüsti székely szilvapálinkának és zenészeinknek köszönhetően, volt aki már ott a réten elkezdett táncolni.
Körülbelül fél óra után újra visszaszálltunk a szekerekre és egy hátsó útvonalon gyorsan visszaértünk a fogadóhoz. Itt egy kicsit körülnéztem. Az első, amit megpillantottam, az óriási, keresztbe tett villa és kés volt, ami az útról már messziről látható, jelezve ezzel az autóval érkezőknek, hogy azonnal álljanak meg és térjenek be az étterembe, ha jót akarnak maguknak. A honlapjukon olvasható információ szerint:
"A helyiek körében nagyon népszerű a fogadó. Ezt mutatja a szekeres emberek körében, szájhagyomány útján terjedő tréfás figyelmeztetés: Aki nem tér be a Basa Keresztátihoz, annak bizton kiesik a kereke".
A második dolog amit megláttam, az a fogadó ablakaiban, a gyönyörű muskátlik felett sorakozó uborkásüvegek hada volt. Éppen a napon kovászolódtak. Ettől elkezdtem nagyon otthon érezni magam...
Az egyik terem a mi csoportunk számára volt lefoglalva, így elhelyezkedtünk az asztalok mellett és máris érkeztek a népviseletbe öltözött pincérek, hogy megkérdezzék, ki mit szeretne inni. Hamarosan pedig a finom falatok is az asztalokra kerültek. A ház egyik specialitását hozták, ami egy úgynevezett üvecspörkölt volt Basa pityókával. A pörkölt tulajdonképpen fiatal birkából készült, a Basa pityóka pedig héjában főtt, majd lereszelt és fűszerezett krumplis köretet jelentett. Imi és Tomi mindketten ezt ették, én pedig rántott csirkemellet kaptam, szintén Basa pityókával. Ezen kívül sós-kovászos uborka is járt mindenkinek, valamint házi készítésű kenyér. Mindannyiunknak ízlett az étel, nekem a köret különösen.
Nem is tudom mennyit, talán másfél - két órát töltöttünk a fogadóban, jó hangulatban, hallgatva a zenészeket és mulatozó útitársainkat, majd sajnos elérkezett a búcsú ideje. Felállva elénekeltük a magyar majd a székely himnuszt és elbúcsúztunk vendéglátóinktól.
Még egy órányi buszút várt ránk, "hazáig", Székelyszentlélekig. A buszon Zsolt sofőrünk gondoskodott a jó hangulatról, mulatós nótákat tett be a lejátszóba és bekapcsolta a busz "diszkóvilágítását", vagyis a különböző színben játszó ledes világítást. :)
Most ahogy írom ezeket a sorokat és visszaemlékszem a 3 héttel ezelőtti pénteki napra, jót mosolygok magamban. Ugyanis Zsolt és Gyuri ezen a héten szerdán indultak el egy újabb csoporttal ugyanerre a körútra. És most péntek van. Vagyis ma ugyanezeket a helyszíneket járják be másokkal, mint amelyeket fentebb felsoroltam. Talán éppen megérkeztek a Basa fogadóba, hogy mulassanak, vacsorázzanak egyet... :)
Folytatás következik.
Beszámoló az első napról ezen a linken olvasható
a második napról ezen a linken olvasható
Utazás: Hon Tours utazási iroda, Székelyföld legszebb tájain
(A képek nagyobb méretben jelennek meg, ha rákattintasz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése