Mazsolás kuglóf

Vannak ételek, amelyek elkészítése nálunk a családban le van osztva. Ezeket senki más nem csinálhatja, mert ez "anyutól a legfinomabb", "apu specialitása", stb. Mindenkinek megvan a sajátja. Nem mintha más nem tudná elkészíteni a recept alapján, de nem lenne az igazi. Nem lenne olyan az íze, állaga. Hiába a recept, hiányozna belőle az a szakértelem, ami kialakult az évek folyamán, az az érzés, amivel a "mester" nekiáll az étel elkészítésnek, a mozdulatok amivel kevergeti, és még sorolhatnám, hogy mi minden...

Biztos mindenki találkozott már ilyennel. Ízlett neki valami, megkapta a receptet és nekiállt az alapján megcsinálni, de a végeredmény mégsem ugyanaz lett. Emlékszem, Emma néni, anyu nagynénje isteni réteseket csinált. A fejében volt a recept, már a kisujjából kirázta. Anyu elhatározta, hogy megsüti itthon, miután hazajöttünk tőlük. És nem sikerült! Pontról pontra betartotta az utasításokat, amikor Emma néni készítette, ott állt mellette, segített neki, tehát figyelte még a mozdulatokat is. Mi lehetett a baj? Ki tudja? Még az is lehet, hogy a liszt fajtája tett keresztbe a projektnek. Emma néni ugyanis évtizedek óta abból az egy fajta lisztből sütötte a rétest (és minden mást), amit akkoriban Iszkázon lehetett kapni. Ott nem volt választási lehetőség. Itthon meg valószínűleg nem abból a lisztből spájzoltunk be.

Amióta az eszemet tudom, apu mazsolás kuglófja nem hiányozhat a karácsonyi asztalról. Ez az ő specialitása, december 24-én mindig megsüti. Régebben csak egyet készített, de amióta elköltöztem otthonról, kettőt csinál, hogy az egyiket hazahozhassam magunknak. Tudjátok milyen finom egy nagy bögre kakaóval? Bár az utóbbi években nem volt lehetőségem arra, hogy karácsony reggelén egy puha plédbe burkolózva kuglófot majszolgassak és kakaót iszogassak - nem a kuglóf és a kakaó hiánya miatt - de volt idő amikor így tettem és kívánom, hogy mindenkinek legyen része olyan nyugalmas időszakokban mint amit nekem jelent ez a kis szertartás.

Most hogy kinézek az ablakon és látom, hogy szakad a hó, kicsit morcos is vagyok, mert karácsonyra vártam ezt az időjárást. Karácsony is elmúlt, a kuglóf is elfogyott, úgyhogy már csak a képeket tudom nézegetni.

Apu a következő receptet szokta használni a kuglófjához:

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt (réteslisztet szokott használni)
- 8 dkg vaj
- 8 dkg cukor
- 3 tojás sárgája
- 2,5 dl tej
- 2 dkg élesztő
- mazsola
- reszelt citromhéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- csipetnyi só

Az élesztőt 1/2 dl langyos tejben csipetnyi cukorral felfuttatjuk. A maradék cukrot a vajjal és a 3 tojás sárgájával habosra kavarjuk. Hozzáadjuk az élesztőt, apránként a lisztet, a maradék tejet, a reszelt citromhéjat, a mazsolát, a vaníliás cukrot és mindezeket jól összekeverjük, alaposan megdagasztjuk. Puha tésztát kell kapnunk.

Kivajazott kuglófformába töltjük a masszát és langyos helyen kb. 50 percig kelesztjük. Miután megdagadt, 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig szép pirosra sütjük.

Amint megsült, kiborítjuk a formából és tortabevonó csokival vonjuk be vagy megszórjuk vaníliás cukorral.

Én mindkét változatát szeretem, persze a csokisat jobban. :) Úgy hallottam, idén nem is két, hanem három kuglóf készült, mert Mazsi és András repetát kért miután elfogyott a saját részre sütött darabjuk.  :)

A fenti képen anyu és apu látható nálunk, a karácsonyi ebéd előtt. Most már lassan rátérek arra is, hogy mi volt nálunk a menü, december 26-án, amikor én főztem a családnak,  mert a sok süti után nem árt egy kicsit a főételekkel is foglalkozni. :)