Jót nevettem magamban, hogy micsoda időzítés! Mintha összebeszéltünk volna. Hálából, amiért Balázs-Piri Krisztina írása éppen most jelent meg, be is linkelem és ott mindenki elolvashatja Julia néni életrajzát és mindenféle érdekességet róla. Például, tudtátok, hogy eredetileg nem szakácsnak készült? Az amerikai hadsereg hírszerzője volt. És hogy mégis hogyan lett belőle szakács, receptkönyvíró, tévés szereplő és hogyan alapította meg szakácsiskoláját? Olvassátok el a cikket, abból minden kiderül. :)
A legtöbb magyar valószínűleg a 2009-ben készült Julie & Julia című film által hallott először róla, ahol Meryl Streep alakította szenzációsan - és a bennfentesek szerint nagyon hitelesen - ezt a nem túl szép, érdekes hangú, de nagyon tehetséges, szeretni való, jó humorú szakácsnőt. Aki még nem látta a filmet, annak kedvcsinálóként álljon itt az előzetese.
Aki pedig látta, az tudja, hogy Julie Powell-nek (Amy Adams) a legnagyobb kihívást Julia Child boeuf bourguignon-ja jelentette. Tökéleteset akart alkotni, mindenben követte az utasításokat, még abban is, hogy nagyon alacsony hőfokon sokáig kell párolni a marhát a sütőben, de a fáradság miatt elaludt miközben készült az étel és a burgundi marha menthetetlenül odakozmált.
Annyira azt sulykolták a filmben a nézőbe, hogy "ez egy nagyon bonyolult, különleges étel, igazi türelemjáték", hogy szerintem szinte minden - kezdő és nem kezdő - háziasszonyban felébredt a bizonyítani vágyás. Hogy "csakazértis megcsinálom!" Bevallom, bennem valóban megfogalmazódott ez. Én 2010-ben láttam először a filmet és elhatároztam, hogy egyszer biztosan azt fogom készíteni karácsonyra a családnak. Azelőtt úgy volt, hogy én minden évben mást főztem, agyaltam, hogy mi is legyen, ami még nem volt. Mármint a főfogás. Mert a leves adott volt: minestrone.
2011-ben megszületett a döntés: abban az évben mindenképpen burgundi marha lesz. De mivel a film jól rámijesztett, hogy nem egyszerű, ezért csináltam egy próbafőzést/sütést még előtte novemberben. Pici adagot készítettem, kettőnknek bőven elég volt. Már akkor láttam, hogy időigényes, de amikor megkóstoltuk, nem maradt bennem semmi kétség, hogy karácsonyra is megcsinálom.
Most pedig leírom az elkészítését. Mindenki készüljön, mert jó hosszú, de nem kell megijedni tőle.
A recept alapvetően 3 részből áll:
1. a hús előkészítése / elkészítése
2. a gomba elkészítése
3. a hagyma elkészítése
Majd az egészet egy edényben összesütni. Az eredeti recept itt található. Az én változatom pedig így szól:
Hozzávalók a marhahúsos raguhoz (8-10 főre):
- 20 dkg húsos szalonna (erdélyi)
- 2 evőkanál olívaolaj
- 2,5 kg marhahús felkockázva
- 2 közepes sárgarépa
- 2 közepes vöröshagyma
- 2 csapott teáskanál só
- 2 kávéskanál bors
- 4 csapott evőkanál liszt
- 1 liter vörösbor
- 8 dl húsleves / csontlé
- 20 dkg sűrített paradicsom
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 teáskanál kakukkfű
- 2-3 babérlevél
A szalonnáról eltávolítottam a bőrét és felcsíkoztam fél centi vastagra. Bőséges vízben, forrástól számítva kb. 10 percig főztem. Lecsöpögtettem, megszárítottam. Egy serpenyőben mindkét felét halványbarnára pirítottam, majd egy mély, kacsasütő edénybe kiszedtem.
A marhahúst szerencsére anyukám kedvenc hentese felkockázta nekem, így azzal nem volt más dolgom, mint hogy átöblítettem és papírtörlővel megszárítgattam. A serpenyőben lévő szalonnazsírhoz hozzáadtam az olívaolajat és ebben a keverékben megkapattam a hús minden oldalát. Egyszerre csak kis adagot helyeztem a serpenyőbe. Ezután a húst is félretettem abban a tálban, amibe a szalonnát szedtem ki.
A visszamaradt zsiradékban megpirítottam a vékonyra szeletelt hagymát és a felkarikázott sárgarépát. Ezt nem kellett leszűrni, mert olyan kevés zsíron kevergettem a zöldséget, hogy szinte a teljes mennyiséget felszívta.
A húst és a szalonnát megszórtam sóval, borssal, liszttel. Jól összekevertem. A tálat fedő nélkül a 230 fokosra előmelegített sütő közepére helyeztem. Néhány perc után kivettem és újra átkevertem a húst. Újabb pár percre visszatoltam a sütőbe az edényt. Ahogy a recept írta, egy vékony, ropogós réteg keletkezett a marhán a megbarnult liszttől.
Kiemeltem a tálat a sütőből és mérsékeltem annak hőfokát 160 fokra. Bár nem volt egyértelműen leírva, de én hozzáadtam a húshoz a répát és a hagymát. Ráöntöttem a bort (burgundi helyett egri bikavér volt) és a húslevest, hozzáadtam a paradicsompürét, az áttört fokhagymát, a kakukkfüvet és az elmorzsolt babérlevelet. Jó alaposan összekevertem, majd lefedtem a jénait, és a sütő alsó harmadára toltam.
Jó sokáig nem kellett hozzányúlnom (kb. 3,5 óra), csak arra figyeltem, hogy a leve egyenletesen, lassan forrjon.
Közben elkészítettem a gombát. Julia Child szerint:
"A megfelelően pirított gomba enyhén barna, és nem izzadja a nedveket főzés közben; ehhez a gombáknak száraznak kell lenni, a vajnak nagyon forrónak, és a gombák nem lehetnek zsúfoltan a serpenyőben. Ha egyszerre túl sokat pirítanál, akkor pirítás helyett párolni fogod őket – a nedvek kiszöknek, és a gombák nem barnulnak. Ha tehát nagy mennyiséget szeretnél készíteni, több részletben pirítsd őket."
Itt látható az eredeti recept. Igyekeztem követni az utasításokat.
Hozzávalók::
- 50 dkg gomba
- 3 evőkanál vaj
- 2 evőkanál olaj
- 2 szál újhagyma
- só, bors
A gombákat megtisztítottam feldaraboltam. Ha nagyon pici gombáink vannak, hagyhatjuk egyben, nem kell aprítani. Az újhagymát felkarikáztam a zöldjével együtt.
A leírás szerint a következőképpen lesznek szép pirosak a gombák:
A serpenyőben felmelegítettem az olaj és a vaj keverékét. Akkor megfelelő a zsiradék hőfoka, amikor a vaj habzása alábbhagy. Ekkor kis részletekben - mint a húst - beledobtam a gombát. A tűz felett 4-5 percig rázogattam a serpenyőt, és amikor már mindenhol egyenletesen szép piros volt a gomba, leszűrtem és félretettem Jöhetett a következő adag. Amikor mindegyik megpirult, visszatettem az egészet a serpenyőbe, belekevertem a hagymát és néhány percig még együtt sütöttem. Leszűrtem, hogy ne maradjon rajta sok olaj.
Ezután félretettem a gombát.
Jöhetett a hagyma. Én fehérhagyma helyett ecetes gyöngyhagymával készítettem, ami egy kicsit pikánssá teszi az ételt, de nagyon jól illik hozzá.
A nyers fehérhagyma elkészítésére Julia Child két féle módot is javasol. Mármint az előbarnítás után. Meg lehet főzni borban, vízben vagy húslevesben fűszerekkel együtt, vagy akár meg is lehet sütni. Mindegyik esetben vigyázni kell, hogy megtartsa formáját, ne essen le róla egyetlen réteg héj sem és ne puhuljon meg túlságosan.
De hát az ecetes gyöngyhagyma már így is eléggé puha, így maradtam a barnításnál.
Hozzávalók:
- kb. 35-40 dkg ecetes gyöngyhagyma
- 2 evőkanál vaj
- 2 evőkanál olaj
A vaj és olaj keverékét felmelegítettem és amikor buborékozni kezdett, beledobtam a hagymákat. Nem volt sok, egyszerre belefért a serpenyőbe. Néhány percig rázogattam a tűz felett és amikor már megbarnult mindenhol, leszűrtem róla az olajat.
A hagymát is félretettem.
Kb. 3,5 óra sütés után megfelelően puhának éreztem a húst. Kivettem az edényt a sütőből, merőkanállal egy másik edénybe mertem a szaftot, úgy hogy közben egy szitán átszűrtem. A recept szerint mindent ki kellene emelnem a sütőtálból, aztán a tálat kimosnom, de ezt a lépést kihagytam. A nagyja levet átszűrtem egy kis lábasba és felforraltam. Közben folyamatosan szedtem le róla a zsírt. Persze ezt sem sikerült 100 %-osan megoldanom, de a nagy része eltűnt róla. Egy viszonylag sűrű szaftot kaptam.
A húst egyenletesen beborítottam a gombával majd a gyöngyhagymával, ráöntöttem a szaftból annyit, hogy majdnem ellepje (maradt is még belőle) és lefedve visszatoltam a sütőbe a tálat még kb. fél órára.
Mivel karácsonykor az oldalast is megsütöttem, volt mindenféle köret. Valójában krokettet terveztem hozzá, de végül röszti is lett. Ahogy a fenti képen látható, mindenki evett mindenből, olyan svédasztalos-módon.
Bár tényleg időigényes, sok munkával járó étel, de higgyétek el: megéri foglalkozni vele és legalább egyszer megcsinálni. És ha már egyszer elkészült, akkor úgyis el fog újra és újra, mert annyira finom! Nekem 2011 óta nem kell gondolkodni rajta, hogy mi legyen karácsonykor a főfogás. :) Évente egyszer vagyok hajlandó elkészíteni, de akkor ennek a hatalmas adagnak állok neki. Eddig bárki kóstolta, nagyon ízlett neki.
December 26-a délután végre tényleg a pihenésről szólt, kiszabadultam a konyhából. A karácsonyra kapott Honfoglaló társasjátékkal kezdtünk játszani. Tomi és Imi mellé beszállt Frakk is.
Aztán persze Vilma sem maradhatott ki belőle.
Szegény házőrző kutyáknak is kell a kikapcsolódás néha. :)
Legközelebb egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Annyit emlegettem már anyukám hentesét, hogy muszáj bemutatnom nektek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése