Fő előnye, hogy változatosan készíthető. Kolléganőm a vékony tésztájúra esküszik, anyukámék vastagra sütik. Én a közepes vastagságúnál maradtam. Egyesek csak kereknek tudják elképzelni, én szögletesre nyújtom. Van aki paradicsomszósszal szereti megkenni, mások a fokhagymás-tejfölös alapot kedvelik. A feltétnek pedig a csak a képzelet - na és a kamránk, hűtőnk tartalma - szabhat csak határt. Sonka, gomba, szalámi, kukorica, hagyma, tojás, bolognai szósz, pepperoni, paradicsom, ananász, tonhal, tenger gyümölcsei és még ezerféle dolog kerülhet rá. Lehet akár töltött szélű is, vagy esetleg félbehajtott- vagyis calzone.
Ezen kívül nagy előnye, hogy egymást érik a pizzériák, akik rendszerint házhoz is szállítanak, így ha nincs időnk és energiánk ebédet, vacsorát készíteni, rengeteg helyről, rengeteg féle pizzából választhatunk.
De ha van egy jó receptünk, akkor otthon is elkészíthetjük Márpedig nekem van! És amióta erre rátaláltam, azóta nem is nagyon rendelünk, inkább megcsinálom én, saját kezűleg. Ha nagyobb társaság gyűlik össze nálunk, akkor akár többet is, többféleképpen ízesítve, hiszen nem egy nagy "was ist das".
Egyetlen egyszer fürödtem be ezzel a tervemmel. Ezt már említettem a kakaós csigánál. Szegény tesóm szülinapi bulijára terveztem 3-4 pizzát, mert tudtam, hogy nagyon szereti és örülne neki, de sehogyan sem akart megkelni, pedig hatot is bedagasztottam egymás után. Ott valószínűleg az élesztő volt a hibás, hiszen mindent ugyanúgy csináltam mint szoktam. Toporzékoltam, ordítottam az idegességtől. Tudjátok, hogy van ez, amikor az ember igazán szeretne kitenni magáért, és egyszerűen nem sikerül. Anyuékat zokogva hívtam fel, hogy mi a túrót csináljak. És nem fogjátok elhinni! Teljesen véletlenül aznap pizzát akartak készíteni ebédre maguknak, és apu már bedagasztotta a tésztáját. Persze nekik szépen meg is kelt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Gyorsan autóba ült és áthozta nekem a saját adagjukat, hogy legalább egy pizzát meg tudjak sütni a tesóm bulijára, ne maradjak szégyenben. Igaz, hogy ők egy kicsit más recepttel dolgoznak, mint én, de a lényeg az volt, hogy egyetlen pizza azért mégis elkészült! :)
Az én receptem a következő.
Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 1,5 dl tej
- 3 dkg élesztő
- 1 csapott evőkanál cukor
- 1 csapott teáskanál só
- 1 csapott teáskanál szárított oregano
- 1 csapott teáskanál szárított bazsalikom
- 2 evőkanál olaj
- langyos víz
A tejben elkeverem a cukrot, meglangyosítom és felfuttatom benne az élesztőt. A liszthez hozzáadom a sót, oreganót, bazsalikomot, majd az élesztős tejet is és a robotgépem dagasztókarjával összedolgozom. Közben annyi langyos vizet adok hozzá, hogy könnyen kezelhető, ne túl lágy tésztát kapjak. Amikor elkezd hólyagosodni, hozzáöntöm az olajat is és beledagasztom a tésztába. Meleg helyen duplájára kelesztem.
Sütőpapírból levágok egy akkora darabot, ami pont befedi az alacsony falú gáztepsimet. Erre a sütőpapírra ráhelyezem az átgyúrt, megkelt tésztát és pontosan akkorára kinyújtom. Átemelem a tepsire és villával megszurkálom.
A sütőt előmelegítem 200 fokra és amíg melegszik, addig a tepsit fölé helyezem, a főzőfelületre, hogy a felszálló meleg levegőn tudjon tovább kelni a tészta.
Eközben van idő felaprítani, felszeletelni mindent, amit a pizzára rá szeretnénk rakni. Az enyém most két féle lett, szalámis és füstölt tarjás.
A tészta teljes felületét megkentem pizzaszósszal. Ezt lehet házilag is gyártani, de én boltit használtam. Ezután képzeletben elfeleztem a pizzát és az egyik felére csíkokra vágott füstölt tarját, a másikra pedig csípős, paprikás szalámit fektettem, jó sűrűn beborítva. Erre jöhetett a lecsöpögtetett konzerv csemegekukorica, a felaprított lilahagyma és a felszeletelt, jó érett paradicsom.
Így toltam be a sütőbe kb. 20 percre. Ez alatt majdnem teljesen megsült a tészta. Ekkor beborítottam az egészet reszelt sajttal, lejjebb vettem a hőfokot 180 fokra és egészen addig sütöttem, amíg a sajt és a pizza széle pirulni kezdett.
Most különösen jól sikerült, talán azért, mert Kinga barátnémat vártam vele, aki hazalátogatott Londonból és átjött egy kis pletykálkodásra. Néha kissé tovább sütöm a kelleténél, olyankor kicsit ropogós lesz a széle, de ez most pont jó volt. Nem is maradt belőle sok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése