Kevert kuglóf

... más néven: márványkalács, zebratorta, csíkos sütemény.

Előző bejegyzésemben ígértem, hogy amint megkapom Esztitől a kevert kuglóf receptjét, megosztom veletek is. Annyira szép és mutatós ez a süti, hogy én mindenképpen meg fogom sütni, főleg, miután megtudtam, hogy mennyire egyszerű az elkészítése.

Szeretem az ilyen látványos süteményeket, mert ezektől a vendégek mindig hanyatt esnek. Ennél a kuglófnál sem volt másképp. Eszti kör alakú tortaformában sütötte meg és a tetején még nem is látszott, hogy milyen lehet belülről. Aztán ahogy szeleteltük fel, előbukkant a mintázata.

És akkor lássuk a receptet. Ezt írta Eszti:

"6 tojás sárgáját 30 dkg cukorral, 1,5 dl olajjal simára keverünk. Majd beleteszünk: 1,5 dl vizet, 38 dkg lisztet, 1,5 sütőport.
Végül a tojások keményre felvert habját is beleforgatjuk. A kész masszát elfelezzük. Egyik felébe kakaót teszünk. Egy közepes tortaformát kikenünk vajjal, liszttel megszórjuk, és a közepébe teszünk egy evőkanál fehér krémet, majd egy barnát, majd egy fehéret, majd egy barnát, majd egy kanál fehér krémet, majd egy barnát, majd egy fehéret, majd egy barnát, majd egy kanál fehér krémet, majd egy barnát, majd egy fehéret, majd egy barnát, addig pakoljuk, míg el nem fogy. Ahogy terül szét a tészta, úgy lesz csíkos a süti :) "   Bár nem írta, hogy mennyi kakaó kell a sötét felébe, de én úgy gondolom, ez a kakaópor minőségétől függ, valamint attól, ki mennyire szeretné barnára keverni. 1-2 evőkanálnyi elég lehet.
Sajnos több fotót nem csináltam a sütiről, annyira lefoglalt az, hogy megegyem. :)

Most pedig mesélek nektek egy kicsit Esztiről. Három évvel ezelőtt ezt írtam róla:
 

"Eszti Imi unokatestvére, Erzsi néni és Miki bácsi (a vépi keresztszülők) lánya. 3 hét híján 10 évvel idősebb nálam. Stílusosan szerettem volna ideírni, hogy majdnem pontosan 10 éve találkoztunk, de még szerencse, hogy tegnap beszéltünk telefonon, és Eszti kijavított, még csak idén lesz 9 éve! Neki nem nehéz visszaemlékezni, van mihez kötni az időpontokat. Első találkozásunkkor kendőt viselt a fején, mert nem volt haja. Nem tudom, ki volt nagyobb zavarban, ő vagy én, de arra emlékszem, hogy elnézést kért, amiért így néz ki. Éppen akkor küzdött a rákkal. Fia 8 éves volt, lánya 3. Mindenki aggódott érte, volt aki már előre elsiratta és volt, aki csak magában küzdött a félelemmel, és próbált úgy tenni, mintha minden rendben volna, pedig nagyon nagy volt a baj.

Esztit sok mindenért tisztelem, de az akaraterejéért különösen. Nem hagyta magát és nem hagyta a gyerekeit anya nélkül felnőni! :) Mostanában háztartást vezet, gyereket nevel, dolgozik, főiskolán tanul és kijelentette, hogy soha többet nem lesz beteg. Soha nem értettem, honnan van ennyi energiája egyszerre.

Az első pillanattól kezdve megértettük egymást. Nagyon szeretem."

  

Azóta nem sok minden változott, ezért aktuális még ma is ez a jellemzés. Talán csak annyi, hogy most már a gyereknevelésre kicsit kevesebb energiát kell fordítani, hiszen fia, Martin már 21 éves, lánya, Eszter pedig 16 lesz. Martin pesti egyetemista lett, Eszter pedig Szombathelyen jár gimnáziumba. És annyira, de annyira szeretik egymást! Jó volt látni őket hétvégén együtt.

Anyukájuk, Eszti az utolsó évét kezdi a főiskolán, úgyhogy januárban nagyon fogok szorítani neki, hogy sikeres legyen az államvizsgája. Felelős állást kapott egy takarékszövetkezetben, nagy lelkesedéssel és örömmel dolgozik. És ami a legfontosabb: egészséges!

Hamarosan egy olyan recepptel jelentkezem, amit szintén tőle kaptam néhány éve.