A városkáról egészen biztosan fogok még írni többször is, hiszen rengeteg említésre méltó dolog gyűlt össze bennem 1999 óta, amikor először jártam ott. Azóta tudom, hogy Vép különleges hely, nem kell engem Világ Közepe Fesztivállal megerősíteni.
Különlegessége pedig abban rejlik, hogy ott laknak Imi keresztszülei, és azt szoktam mondani, hogy unokatestvérei is, bár ez nem egészen pontos, mert Eszti egy közeli községben, Vasszécsenyben él, Miklós pedig Szombathelyre költözött. De a központi hely Vép, ahol össze szokott gyűlni a család.
Nagyon szeretek ott lenni, mert engem az első pillanattól kezdve szeretettel fogadtak. Nyíltak, kedvesek, gondoskódók. Nyugalmat áraszt az egész család. Vendégszeretetük pedig határtalan. A családtagokról külön-külön is fogok írni, de ez a bejgyezés a múlt heti vendégváró ételeikről szól, recept nélkül, mintegy képes beszámolóként.
Mert Erzsi néni amolyan tyúkanyóként a jóllakatásunkat szokta felügyelni. Lesi a kívánságainkat és bármit kiejtünk a szánkon, meg is valósítja. Múlt héten a Savaria Karnevál miatt érkeztünk hozzájuk, vagyis ez a fedősztori. :) Általában augusztus utolsó hétvégéjén szokta ezt a nagyszabású, egész várost megmozgató több napos rendezvényt megtartani Szombathely, láttuk már jó néhányszor, de ez egy jó apropó, hogy Imi keresztszüleinél töltsünk pár napot, kiszakadva Budapestről. Ilyenkor Tomi barátunk is csatlakozni szokott hozzánk és idén a szüleim is utánunk jöttek szombaton.
Mi hárman, Tomival csütörtök délután érkeztünk meg és már várt minket a gőzölgő halászlé, amit én ugyan nem szeretek, de Imi és Tomi igen. Pontyból készült és a tervek szerint frissen fogott halból lett volna, mert Miki bácsi korán reggel felkelt és kiment horgászni a kastély tavához, hogy a pesti rokonoknak friss halból tudja főzni a levest. De hát milyen a horgászszerencse? Persze hogy ilyenkor nem volt kapás! Így hát maradt a tartalékként eltett pontyocska. :)
Sok mindent nem fényképeztem, mert annyira elteltem a látvánnyal, hogy eszembe sem jutott kattintgatni. Néhány nappal az utazásunk előtt Erzsi néni felhívott és megkérdezte, hogy mit főzzön nekünk. Én a szokásos választ adtam, hogy bármit, amit egyébként is főzne maguknak. De végül kiböktem, hogy nagyon régen ettem rántott patiszont (vagy patisszont, mikor hogy írják). Így hát egy hatalmas tállal várt minket, emellé rántott pulykamellet és sült krumplit tálalt.
Desszertként pedig kókuszkockát és máglyarakást készített.
Másnap Sárvárra mentünk a fürdőbe, mert másképp nem nagyon lehetett elviselni a meleget. Mire hazaértünk, a fiúkat sült csirkeszárny és paprikás lisztbe forgatott halszeletek várták.
Engem pedig meglepett azzal, hogy külön nekem készített aszalt szilvával és füstölt sajttal töltött rántott pulykamellet. A képen a krumpli mögött megbújik egy rántott patiszon is, mert én még akkor is jóízűen ettem belőle.
Szombat reggel főtt virsli illatra ébredtem, de mint kiderült, becsapott az orrom, mert nem az készült. Erzsi néni már anyuék fogadására készült és feltette a bablevest, amibe füstölt húst főzött. Ennek volt virsliillata.
Ha már a reggelnél tartunk: reggelente igazi terülj-terülj asztalkám szokott várni minket. A tányérjaink alig férnek el a sok féle sonkától, sajttól, kolbásztól, sajttól otthon termesztett zöldségektől.
A bableves után krumplis lángost ehettünk, ami számomra különleges módon nem kerekre volt szaggatva, hanem késsel szögletesre vágva.
Nagyon finom volt, főleg frissen. De ugyanolyan jól esett késő este is, amikor anyuékkal visszaértünk Vépre Szombathelyről a karneváli felvonulás megtekintése után.
Eszti is megérkezett szombaton ebédre, ő hozott sportszelet sütit és ezt a nagyon szép kevert kuglófot.
Annyira mutatós, nem? Rögtön elkértem a receptjét, úgyhogy hamarosan érkezik az is, külön bejegyzésként.
Vasárnap ebédre tyúkhúsleves volt cérnametélttel. Méghozzá olyan tyúkból, amit én még életben láttam csütörtökön, de aztán péntek hajnalban megboldogult szegény, csak azért hogy a vasárnapi ebéd belőle készülhessen el. Igaz ami igaz, nincs párja a frissen vágott tyúkból főzött levesnek.
Kellett is a hatalmas adag, mert Miklós is hazalátogatott a szülői házba, így tényleg együtt volt a család.
Valamint vadast főzött Erzsi néni marhahúsból. Imádom a vadast és ilyen finomat még soha életemben nem ettem. Nem tudom, ki hogyan ismeri, de én még nem hallottam arról, hogy citromkarikákat főznek bele. Hihetetlenül jó ízt adott neki. Ez lesz a mai ebédem, mert kaptam egy dobozkával. :)
Tehát a fentiek alapján érhető, hogy három nap alatt rengeteg kilót lehet felszedni Vépen. Ez egy igazi wellness-hétvége szokott lenni all inclusive ellátással, amibe beletartozik az is, hogy a házi pálinkák különböző fajtáit Miki bácsi rajtunk szokta tesztelni. Vagyis pontosabban megfogalmazva: minket tesztel, hogy meddig bírjuk józanul. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése