Kakaós csiga

A szilva után jöjjön egy ugyancsak édes, de csokis bejegyzés. Pontosabban kakaós, mivel gyerekkorom nagy kedvencéről, a kakaós csigáról lesz szó. A mai napig nagyon szeretem de akárhányszor megsütöm, mindig csak csóválom a fejem, hogy ez még mindig nem olyan, mint amilyent a nagymamánk csinált régen.

Le sem tudom írni, hogy az milyen volt, nem lehet szavakkal érzékeltetni. Puha, foszlós, hatalmas... Emlékszem, mindig nagyon nagy adagot sütött és mindig pontosan tudta, hogy hány darabot kell a tepsibe tenni és milyen távolságra egymástól, hogy miközben sülnek, szépen összeérjenek. Így nem száradt ki a külső része, az is nagyon puha maradt. Biztos vagyok benne, ha megszámoltam volna, hány "tekerés", hány réteg tészta és kakaó van benne, mindig ugyanannyi jött volna ki. Hiába, ez a nagymamák rutinja.

Néhány évvel ezelőtt egyébként még nem mertem kelt tésztát sütni. Féltem, hogy nem kel meg, túlkel, kemény lesz, elfolyik... Szóval, hogy képtelen leszek normálisan megdagasztani, megkeleszteni. Azt hiszem, pont az első kakaós csiga sütésemnél adtam fel az ellenállást és elkészítettem életem első kelt tésztáját. Nyár volt, ki tudtam tenni az udvarra a napra kelni és gyönyörű lett! Azóta is mindig megállapítom, hogy sehol máshol nem tud olyan szépen megkelni a tészta, mint kint a szabadban, a napon.

Télen kevésbé szoktak sikerélményeim lenni, hiába fűtött a lakás, egyszerűen más állagú lesz a tészta. Már ha egyáltalán megkel... Azt hiszem Mazsi és Imi tudna mesélni, milyen idegállapotban voltam, amikor a tesóm 25. szülinapjára rendezett bulira képtelen voltam megsütni a pizzát, pedig 6 tésztát is bedagasztottam. Egyik sem akart megkelni.

Többször is próbálkoztam már a kakaós csiga sütéssel, mire végre kaptam Bee-től egy olyan receptet, amire azt mondtam: na végre! Ennek a tésztája egészen hasonló ahhoz, amilyen nagyié volt. A többivel mindig volt valami problémám, vagy száraz volt, vagy aznap nagyon finom, de másnap már ehetetlenül szikkadt, vagy nem lehetett szépen nyújtani... Na de a lényeg, hogy megvan a (majdnem) tuti recept!

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 csomag (5 dkg) élesztő
- 4 dl tej
- 3 tojás sárgája
- 2 evőkanál tejföl
- 5 evőkanál olaj vagy 10 dkg teavaj olvasztva
- csipetnyi cukor
- só
+ olvasztott vaj,  keserű kakaópor és kristálycukor

A tejben elkeverem a csipetnyi cukrot, meglangyosítom és felfuttatom benne az élesztőt. Egy jó nagy tálba beleszórom a lisztet, hozzáadom a tejfölt, a 3 tojás sárgáját, a sót, olajat és az élesztős tejet. Robotgépem dagasztókarjával jó alaposan átdolgozom, átgyúrom, majd amikor már kezd hólyagosodni a tészta, letakarom a tálat egy tiszta konyharuhával és meleg helyen legalább egy órát kelesztem.

Ez után liszezett deszkán jó nagyra, de nem túl vékonyra nyújtom. A teljes felületet megkenem olvasztott vajjal, figyelve, hogy mindenhova jusson belőle. Még mielőtt megdermedne a vaj, megszórom kristálycukorral elkevert kakaóporral jó vastagon.

A téglalap hosszabbik oldalánál fogva szorosan feltekerem a tésztát, egy hosszú rudat kapok. Másfél-két ujjnyi (kinek mekkora az ujja, ugyebár :) ) vastagra felszeletelem és sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom. Nekem ebből az adagból másfél gáztepsire való szokott kijönni.

A tepsiben tovább kelesztem még legalább fél órán keresztül. Közben előmelegítem a sütőt 150 fokra és mindkét tepsit betolom, hogy egyszerre süljön.

Amikor már szép pirosas-rózsaszín a sütik teteje és egyre jobb illat van a cukros kakaó miatt a lakásban, akkor lekenem cukros tejjel a csigák tetejét-oldalát, hogy ne száradjanak ki. Visszatolom még kb. 10-15 percre és amikor már nem bírom tovább a sütőből terjengő finom édes illatokat, akkor kiveszem a tepsiket és még melegen nekiesünk a sütinek.

A hasfájás ilyenkor garantált, de megéri.:) Melegen a legfinomabb, amikor még szinte folyik ki belőle a kakaó. De azért szeretem ezt a receptet, mert még másnap, sőt harmadnap is puha a tésztája. Kipróbáljátok? :)