Grillezett mustáros tarja és fehérboros csirkemell

Folytatva a bográcsolós-grillezős bejegyzésemet, most megmutatom, hogy mi volt az én feladatom aznap. Ilyen és ehhez hasonló dolgokat kellett előállítanom:

Nem voltam nehéz helyzetben, mert a szüleimtől kaptam egy jó kis eszközt, vagyis egy gázzal működő kerti grillsütőt. Ez volt a második alkalom, amikor használtuk. Először anyuéknál próbáltuk ki, akkor apu kezelte, de már ott le voltam nyűgözve, hogy milyen rövid idő alatt el lehet készíteni nagy adag húsokat, zöldségeket. Gondoltam, akkor bevetem én is azon a szombaton, nagy társaságnak sok mindent kell megsütni  - még akkor is, ha közben készül egy bográcsnyi pásztortarhonya :).

Nem csalódtam benne. Jó nagy felületre tudtam felpakolni a sütésre váró dolgokat, így gyorsan lehet haladni.

A zöldségeket csak aznap készítettem elő, nagyjából egy órával a sütés kezdete előtt. Zöldpaprikát, cukkinit, padlizsánt szeleteltem fel, a gombát csak kettébontottam a kalpra és a tönkre, a hagymát is csak kettévágtam. Egy szilikonos ecset segítségével átkenegettem olajjal minden egyes darabot és megszórtam grillzöldség fűszersóval.

Vilma feszült figyelemmel nézte ténykedésemet.

Frakk is bevetette a bánatoskutya-tekintetet, hátha leesik neki egy-két falat.

Nemcsak a grillzöldségeket, hanem a héjában sült krumplit is aznap készítettem el. Ezt viszont nem kint sütöttem meg, hanem még kora délután bent a sütőmben, tepsiben, alufóliával letakarva. Nagyon egyszerű és finom köret. Fűszeres mustáros tejföllel van lekenve a félbevágott krumplik teteje. Majd egyszer amikor lesz róla több szép kép is, megérdemel egy külön bejegyzést a pontos elkészítési módról.

A két féle húst viszont előző nap pácoltam be, mert úgy a jó, ha minél több ideig tudnak a hűtőben állni a páclében. Ezúton is köszönet anyukámnak, aki a soproni nyaralásunk alatt bevásárolt és nagyon friss húsokat szerzett be. A tarja a kedvenc hentesünktől származott, akit az újpesti piacon lehet megtalálni a virágpiac mellett, a köszörűs bácsival szemben - igen, ez itt a reklám helye. :)

Próbálok visszaemlékezni, hogy milyen pácleveket készítettem, de nem könnyű, mert én ilyenkor mindent beleteszek, ami a kezem ügyébe akad (na jó, ezt nem szó szerint kell érteni) és aztán mindig csak a végén eszmélek fel, amikor már eszem a húst, hogy hű, ez egész jó lett!

De hogy miből készült...? Szegény Bee is kérdezte még akkor, amikor ültünk az asztal körül és ettük a frissen sült húsokat, de neki sem tudtam értelmes választ adni. :) Most megpróbálom ugyanazt az utat bejárni a konyhában, amit akkor tettem meg, amikor készítettem a pácokat, és így össze tudom szedni, hogy mi akadhatott a kezembe. Szerintem ezek:

Mustáros pác a tarjához:
- mustár
- fokhagyma
- őrölt feketebors
- olaj
- húspuhító só
- grill fűszerkeverék
- cayenne bors

Fehérboros pác a csirkemellhez:
- fehérbor (nekünk félédes volt bontva)
- húspuhító só
- olaj
- sültcsirke fűszersó
- Szárika marhahús fűszerkeverék

Tudom, ez utóbbinál többen felvonjátok a szemöldökötöket, hogy mit keres marhahús fűszerkeverék a csirkemellen? Igazából én ezt mindenhez használom, rengeteg szárított fűszernövény van benne, jó ízt ad mindenféle húsnak, nem csak a marhának. Felsorolom, de tényleg sok összetevője van, aki nem kíváncsi rá, ugorjon: paszternák, vöröshagyma, borsikafű, sárgarépa, fűszerpaprika, fokhagyma, curry, majoránna, oregano, koriander, kakukkfű, bazsalikom, tárkony, rozmaring, őrölt kömény, mustármag, feketebors.

Nem tudok mennyiséget írni, mindenki ízlés szerint variálja a pác összetevőit.

A pácokat jól kikevertem. A mustáros elég sűrű lett, a fehérboros viszont híg. A felszeletelt húsokat kiklopfoltam. A tarják mindkét oldalát megkentem a mustáros keverékkel, majd egy mélyebb jénai tálban egymásra helyeztem, lefedtem és mehetett a hűtőbe. A csirkemelleknek szintén mindkét oldalát megkentem a páccal egy ecset segítségével, egymásra fektettem egy tálban és ráöntöttem a maradék fehérboros-olajos szószt. Majdnem ellepte, úgyhogy volt miben érlelődnie. Ezt a tálat is lefedtem és a hűtőbe helyeztem.

Másnap délután 5 órakor Imi beizzította nekem a grillsütőt, miután a bográcsban feltette főni a pásztortarhonyát. Kezdődött a nagy hadművelet. Körülbelül egy óra alatt készült el két nagy fatálnyi grillzöldség és a húsok. Meg voltam elégedve, főleg azzal, hogy még az eső sem kezdett esni közben. Valamivel később lettem kész, mint Imi a pásztortarhonyával.

Jaj és itt muszáj megemlítenem, mert az alábbi képről eszembe jutott: a Művész Úr (Gábor) kérésére a végén még paradicsomot is grilleztünk és meg kell, hogy dicsérjem, mert nagyon jó ötlet volt!

A lányokkal szépen elrendeztük a salátákat, savanyúságokat (paradicsomsaláta, Bee káposztás salátája, kovászos uborka és csemege uborka) kisebb fatálakon és kezdődhetett a vacsora.

Természetesen abban a pillanatban, ahogy leültünk enni, elkezdett csöpögni az eső. Vészmegoldásnak András és Gábor felállított két napernyőt, Berni és Karesz pedig egy idő után esőkabátban, széldzsekiben ültek az asztal mellett. De nem lehetek elégedetlen, mert bár egyre jobban esett, azért meg tudtunk vacsorázni.

A desszerteket - Mazsi és András finom szilvás-almás sütijét és Bee puncskockáját - viszont már csak bent a házban tudtuk megkóstolni és elfogyasztani.

A kunyerálós vizslafej ezen a képen is elmaradhatatlan. :)

Már le sem kéne írni a nevét, úgyis tudjátok, ki készítette a szép képeket. Igen, valóban:  Dávid, a mi házi gasztrofotósunk. :)

És még mást is köszönhetünk neki! Nem tudom hogyan, de kibírta, kívárta, amíg megsütöttem mindent és csak azután adta át az ajándékát amit Mazsinak és nekem hozott és aminek nagyon örültünk. Az egyenkötényünket. :) Nagyon-nagyon meghatódtunk ám azon, hogy gondolt ránk, és saját két kezével elkészítette nekünk a kötényeket.

Köszi Dávid!!!!!!!