Szent István ünnepe és a Nemzeti Bormustra

Találtam az interneten egy fotót az augusztus 20-i budapesti tűzijátékról. Ha tűzijátékról beszélünk, akkor pontosan így jelenik meg az én fejemben ez a szó: gyönyörűen kivilágított budapesti látkép a Dunával, a hidainkkal, a Gellért-hegy a Szabadság szoborral... és az égen az ezernyi rakéta, ahogy felrobban, "kinyílik", majd aláhull és elhamvad.

Gyerekkoromban Szent István napját mindig ugyanúgy ünnepeltük a családdal: délelőtt a kerületünk főterére sétáltunk ki, ahol kirakodóvásár, körhinták, célbalövés, zsákbamacska horgászat várt minket, gyerekeket. Kaptunk kakasos nyalókát, tükrös mézeskalács szíveket és felülhettünk minden ringlispílre. És már alig vártuk az estét, amikor apu bepakolta a családot az éppen aktuális kocsinkba (Zaporozsec, Wartburg vagy Dacia), beautóztunk a Mexikói útig, ott leparkoltunk és földalattival folytattuk utunkat. A 3-as metróval szinte minden héten találkoztunk, lévén, hogy nagyszüleink Kispesten laktak, de az 1-essel csak ilyenkor. Emlékszem, álltam a végállomáson és figyeltem, hogy mikor gördül be a szerelvény. Anyuék pedig mondták, hogy nézzem, felvillan-e a "szeme", vagyis a két első fényszórója, mert akkor indítja a vezető. Jellegzetes illata volt, ahogyan tolta maga előtt a levegőt. A mai napig sokkal jobban szeretem a földalattit mint a metrót, sokkal barátságosabb számomra.

A Vörösmarty téren szálltunk le és a hömpölygő tömeggel együtt elsétáltunk a Hotel Intercontinental-ig, ahol mi már türelmetlenül vártuk, hogy mikor kezdődik a tűzijáték. Akkoriban a Gellért-hegyről indították a rakétákat. Nem egyszer előfordult, hogy lángolt a hegy oldala, tűzoltók dolgoztak, amíg a tömeg a tűzijátékot élvezte. De minket, gyerekeket ez nem igazán foglalkoztatott, csak az, hogy szüleink nyakában ülve szájtátva nézhessük a színes előadást. :)

Felnőttként már nem mozgat meg annyira a tűzijáték, a tömeg még annyira sem. 2006-ban mi is ott voltunk a Roosevelt téren, amikor több halálos áldozatot követelt a vihar. Egész délután önfeledten szórakoztunk a Vidám Parkban, majd 9 óra előtt pár perccel megérkeztünk és éppen hogy elfoglaltuk a helyünket, már lőtték is fel az első rakétákat és abban a pillanatban hatalmas szél kerekedett, ömleni kezdett az eső és kitört a pánik. Négyen voltunk, egymás kezét fogva rohantunk, nehogy eltapossanak minket. Azt hiszem, az volt az utolsó alkalom, hogy a belvárosból akartuk nézni a tűzijátékot. Azóta nem bírom a tömeget.

Tegnap "felnőttesen" terveztük ünnepelni az augusztus 20-át. Borozgatva a belvárosban, méghozzá a Nemzeti Bormustrán a Váci utcában a Váci 1 üzletház tetőteraszán.

A program szerint 100 hazai borász több mint 250 borkülönlegességét kóstolhattuk korlátlanul a belépőjegy áráért. Kellemes meglepetés volt, hogy a korlátlan borfogyasztás mellé a hostessektől kaptunk néhány kupont is, többek között a Club Karos Spa ajándékát, egy 20.000 Ft-ot érő ajándékutalványt, valamint a Sugarbird 3000 Ft-os vásárlási utalványát. Valamint a Magyar Konyha magazin egyik lapszámát is hazahozhattam.

                                  

Hogy ne szálljon a fejünkbe a sok finom bor, elsőként végigálltunk egy nagyon hosszú sort az ennivalókig. A svédasztalon csokoládék, marcipánok, gyümölcsök, na és persze kolbászkarikák, töpörtyűk, sajtok, pogácsák várták, hogy a kiéhezett vendégek papírtálcákra pakolják és mind megegyék.

Az evés után megszomjaztunk, úgyhogy kisétáltunk a teraszra és végignéztük a borkínálatot. A program beharangozója szerint:

Kóstolható borfajták a teljesség igénye nélkül: Turul, Rubintos, Csókaszőlő, Messiás, Csomorinka, Bakator, Generóza, Szerémi Zöld, Mézes Fehér, Mustos Fehér, Kadarka Aszú, Kadarka, Feketeleányka, Corvinus, Zéta, Kövérszőlő, Pátria, Kabar, Kövidinka, Aranysárfehér, Budai Zöld, Zeusz, Barátcsuha, Rózsakő, Vulcanus, Néró, Bianka, Valentin, Pintes, Pelso, Vinitor, Rozália, Ezerjófű, Karát, Nektár, Jázmint, Furmintok, Hárslevelűk, Kéknyelűk és még sok csodás nedű.

Mi a fehérborokat szeretjük leginkább, ezért első körben Imi a Pelso-t kóstolta meg, én pedig egy Irsai Olivért. Az Irsai Olivér a kedvenc borom, eddig bármelyik pincészettől kóstoltam, nem mondtam volna, hogy száraz bort iszok, inkább félédes hatása van számomra.

A száraz után jöhettek az édesek: Iminek Zéta, nekem pedig Zeusz, méghozzá késői szüretelésű. Igazi desszertbor volt.

Ismét idéznék a programajánlóból:

Olyan ősi, feledésbe merült szőlőfajták borai kerülnek most először a nagyközönség elé, amelyeket még soha, vagy több évtizede nem volt lehetőség megkóstolni, és amelyekből mindösszesen pár üveg készül.

A rendezvény egyik ikonikus borásza Szentesi József lesz, aki kifejezetten olyan borokat hoz magával, amelyek most kerülnek első alkalommal a nyilvánosság elé. Ilyenek a Tihanyi Kék, Fekete Muskotály, Feketefájú Bajor, Vörösdinka, Fekete Járdovány, Csókaszőlő.

Az este folyamán előadásokat is lehetett hallgatni:

Szentesi Józseftől, a Borászok Borászától (2013),
Wunderlich Alajos villányi borásztól,
Török Csabától, a 2Ha Szőlőbirtok tulajdonosától
Bakó Ambrus kézűves borásztól

Frissítés: Névtelen nevű kommentelőnk szerint az előadások elmaradtak.

Valamint élő zenét hallgathattunk Mikus Adrienn hárfaművésztől és fellépett Nédó Olga hegedűművész is, a Vöröskereszt Kulturális Nagykövete.

A belső kiállítótérben és a tetőteraszon is hosszú sorokban voltak álltak egymás mellett a borok. Annyi féle volt, hogy elfáradt a szemünk mire végignéztük. Kóstoltunk még száraz vöröset és száraz rozét is, de azokat tényleg csak a kíváncsiság kedvéért, mert tudtuk, hogy a fehér boroknál nem fog jobban ízleni.

A különleges, ritka borokról egy-egy ismertető alapján meg lehetett tudni minden fontos információt. Ezek az ismertetők a borok elé voltak kirakva az érdeklődők számára.

A tetőteraszon néhány szék és asztal állt azok számára, akik elfáradtak a borkóstoló közben és szerettek volna kicsit távolabb kerülni a boroktól. :) 

Este 9 órától pedig teljes szépségében élvezhették a vendégek a tűzijátékot szintén fentről, a tetőteraszról, miközben boraikat kortyolgatták. Ahogyan én régen, apu nyakából... Igaz, akkor még nem volt borospohár a kezemben. :)