Igazából nem többesszámban kellene írnom, hiszen természetesen "Bográcshős" Imi készítette el a lebbencslevest. A bográcsban főzés nálunk egy igazán férfias elfoglaltság, Imi a mestere ennek. Szegényt sajnáltam is, hiszen a legnagyobb melegben, 40 fokban rendeztük a kerti partit.
Aki követ minket itt a blogon, az tudja, hogy a legnagyobb ellenségünk az eső egy-egy bográcsos összejövetelen, hiszen jósolhatnak aznapra akármilyen ragyogó napsütést, szinte mindig elered az eső még mielőtt elkészülne az étel. Most viszont éppen az ellenkezőjétől tartottunk. Napok (sőt hetek) óta egy csepp eső sem esett, egyre melegebb volt. Abban reménykedtem, hogy egy picit hűl a levegő aznapra. Persze nem így lett. Végső megoldásként azt találtuk ki, hogy egy gyorsan elkészíthető leves lesz az aznapi menü. Lángossal. Amit szintén bográcsban akartam megsütni, hogy ne kelljen a konyhát bemelegítenem.
Talán 9-en vagy 10-en voltunk a barátainkkal együtt, így igazán családiasra sikerült az összejövetel. A nagy meleg ellenére mindenkinek jó étvágya volt. Rendes társaság, szeretnek enni és ebben semmi nem gátolhatja meg őket, még a kánikula sem. :)
A mi nagy bográcsunkhoz a következő mennyiségű hozzávalókből főzte meg Imi a levest. Ez körülbelül 15 jó étvágyú emberkének elég.
Hozzávalók:
- 20 dkg húsos szalonna
- 1,5 szál (rövidebb) csípős kolbász
- 3 közepes fej hagyma
- 35-40 dkg lebbencstészta
- 1,5 evőkanál pirospaprika
- 12 db krumpli
- 3 paradicsom
- 3 paprika
- só
- őrölt bors
- 2 evőkanál zsír
A hozzávalókhoz odaírhatnám a tejfölt is, mert nekem létszükséglet. Imádom a tejfölt, amihez lehet, eszem is. De nem mindenki van így vele, sokan anélkül szeretik a lebbencslevest.
Az elkészítése nem nagy ördöngősség, így tényleg nyerő ötlet volt arra a bizonyos kánikulai napra.
A felaprított szalonnának és a karikára vágott kolbásznak Imi a bográcsban kiolvasztotta a zsírját. Mivel nem lett elég, ezért kiegészítette 2 evőkanál zsírral is, ebben sütötte még egy kicsit a szalonnát és a kolbászt, majd ezeket leszűrte és kiemelte a bográcsból egy tálba. Azért kell kivenni, hogy nehogy elégjenek, mert ezután az apróra vágott hagymát és a lebbencstésztát dobta a paprikás zsírra. Sűrűn kavargatta, nehogy odaégjen. Sajnos a hagyma hamarabb pirult mint a tészta, annak nem sikerült minden darabját barnásra pirítani.
Megszórta pirospaprikával, hozzáadta a kockára vágott paradicsomot és paprikát, felöntötte kevés vízzel, majd fedő alatt párolta rövid ideig. Végül belekeverte a krumplit, valamint a leszűrt szalonnát, kolbászt. Sóval és borssal ízesítette és annyi vizet öntött alá, hogy a bogrács több mint háromnegyedéig érjen.
És már csak főzni kellett és időnként megkeverni. Amint a krumpli megpuhult, már el is készült a leves.
Amíg Imi a levessel volt elfoglalva, én bedagasztottam másfél adagnyit Eszti krumplis lángosából. A gyúródeszkával együtt kivittem az udvarra kelni. Mondanom sem kell, néhány perc alatt hatalmasra dagadt a tészta.
Ahogy Imi végzett a lebbencslevessel, felakasztottuk a másik bográcsunkat az állványra, olajat töltöttem bele és már sütöttem is a szögletesre vágott lángosokat. Bár jól belaktunk a levessel, a lángos is gyorsan elkezdett fogyni: ahogy sütöttem ki (egyszerre 2-3 darabot tudtam), már kenték is a barátaink fokhagymával, tejföllel, vagy éppen lekvárral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése