Mustáros-tejfölös héjában sült krumpli a családi grillpartin

Szeptember elején névnapot ünnepeltünk, méghozzá anyukámét. Nagyon készültünk erre a napra, nemcsak az ünnep miatt, hanem azért is, mert kerti grillezést terveztünk, de nem akárhogyan: sok-sok év után ez volt az első olyan alkalom, amikor újra összejött a fél-nagycsalád - ahogy Imi mondaná - hiszen ott voltak keresztszüleim és kereszttesóim is Kende babával és Ági férjével kiegészülve. Ilyenre mostanában az esküvőket kivéve nem nagyon volt példa.

És hogy miért fél-nagycsalád? Mert a vépi rokonokkal, Imi keresztszüleivel és Esztiékkel együtt lenne csak teljes-nagycsalád.

Ebben a bejegyzésben egyébként a köretként készült mustáros-tejfölös héjában sült krumpli receptjét olvashatjátok majd, de előtte egy kis családtörténet következik.

Itt az ideje ugyanis, hogy elmagyarázzam a rokoni szálakat, amit Judit és Tamás esküvői beszámolójánál elmulasztottam megtenni.

Judittal mindig jót nevetünk, amikor elmagyarázzuk másoknak, hogy mi is az a kereszttestvér. De van amikor nekem például nincs kedvem elmagyarázni, és inkább az egyszerűség kedvéért unokatesóként emlegetem őket.

Valójában nincs köztünk vérrokoni kapcsolat, úgyhogy a helyzet nagyon egyszerű lesz, de azért figyeljetek!

Apu és keresztpapa ugyanabba az iskolába jártak, ott ismerkedtek meg, ott lettek barátok. Mivel sem anyukámnak sem apukámnak nincs testvére (illetve apunak két féltestvére, de mindkettő Kanadában él), ezért számukra evidens volt, hogy a legjobb barátot és a feleségét kérik fel a keresztszülői szerepre.

Tehát így jött létre ez a kapcsolat. Aztán jöttünk mi négyen lányok szép sorban a két családba: 1981-ben megszülettem én, 1982-ben Judit, 1983-ban Ági majd egy év szünet után 1985-ben Mazsi.

Mazsinak és nekem ugyanazok a keresztszüleink. Juditnak az én szüleim lettek, Áginak pedig keresztmama húga, Icka és az ő férje Józsi.

Ezen a régi, 70-es években készült képen - balról jobbra  - keresztpapa, keresztmama, Józsi, Icka és anyukám ülnek. Apuról nem igazán találtam fotókat, mert persze mindig az ő kezében volt a fényképezőgép.

Ahogy mi megszülettünk, sűrűn összejárt a két család. Anyuék eszmét cseréltek, mi pedig játszottunk. Judittal mindketten nagyon szerettünk olvasni, ezért előfordult, hogy a találkozásokkor egy-egy könyvvel a kezünkben elvonultunk két különböző sarokba. :)

Ezt a fotót nagyon szeretem. Itt még nem tudtunk olvasni, alig voltunk nagyobbak mint a maci a kezemben. Azt sosem értettem, hogy nagymamám, Nani, vajon miért fogja Juditot és miért bújkál ott a fal mögött? :)

 Itt éppen újszülött húgomat, Mazsit csodálom keresztmamával és apuval.

Négyen keresztmamával és keresztpapával.

Azon a heverőn ülünk, ami az én gyerekkori ágyam volt - még a mai napig megvan - és ide tartozik egy rövidke történet. Amíg kicsik voltunk Mazsival, egy szobában laktunk anyuékkal. Természetesen nekünk korán kellett lefeküdni, de szüleink még tévéztek esténként. Apukám mindig abban a zöld takaróval letakart fotelban üldögélt, ami az ágyam mellett állt. Fogta a kezemet és úgy aludtam el...

Itt pedig anyukámmal és keresztmamával bohóckodunk.

Mazsi negyedik szülinapja. Ekkor már szép hosszú, csigás haja volt az én fürtöske húgomnak.
Rossz szokásom volt, hogy - attól tartva, hogy Mazsi nem tudja egyedül elfújni a gyertyáit - én is mindig segítettem neki. Nagyon mérges volt rám ilyenkor. :)

Megfigyelhető, hogy testvérpáronként egyforma ruhákban vagyunk. Ez elég gyakran előfordult. :)
És még valami: anyuék vonat formájú tortát sütöttek Mazsinak. Máskor meg katicát, hóembert...

Aztán ahogy teltek az évek, nőttünk, úgy ritkultak a találkozások. Mi négyen rohantunk mindenfelé, különböző programokra a barátainkkal, középiskola, egyetem, főiskola... majd munkahelyek jöttek az életünkbe, sok-sok szabadidőt elvonva tőlünk. Volt, hogy évekig nem láttuk egymást.

Aztán 2010-ben Ági és Karesz összeházasodtak és azt hiszem, onnantól új időszámítás kezdődött a kapcsolatunkban. Az egy olyan esemény volt, ami újra összehozta a családot, rájöttünk, hogy mégis van időnk a találkozásokra. :)

De leginkább Kende segített ebben, aki 2011-ben megszületett és még gyakoribb látogatásokra ösztönzött minket. Mikre nem képesek a kisbabák? :)

Utoljára Juditék esküvőjén voltunk együtt mindannyian, júliusban, de akkor ugyebár volt velünk egy egész násznép is.

Anyu névnapja jó apropó volt újra összerántani a családot. Úgy volt, hogy 13-an leszünk Kendével együtt, de aztán végül kiderült, hogy Tamást sajnos beosztották a munkahelyén aznapra, így ő nem tudott eljönni.

Juditot Imi szórakoztatta. :)

Én pedig sütöttem a húsokat, zöldségeket.

A múltkori receptek alapján pácoltam be a csirkemelleket és a tarját is. És anyu kedvenc hentesétől kaptunk ajándékba saját készítésű grillkolbászokat.

Sütöttem még paprikát, paradicsomot, cukkinit, gombát, hagymát is.

Benőke pedig ahogy megérezte az illatokat, türelmetlenül várakozott a kertkapunál, hogy engedjük be és azonnal adjunk neki finom falatokat!!!!

Előételként hagymás pogácsát készítettem, de sajnos nem tökéletes a receptje, még finomítanom kell rajta. A kinézetével nem volt semmi baj, csak kissé száraznak találtam a tésztáját.

Anyu is letesztelte.

Tehát így nézett ki.

A húsok mellé héjában sült krumplit terveztem köretnek. Múltkor nagyon ízlett Andrásnak, ezért gondoltam, nem lehet belőle baj, ha megismétlem.

Hozzávalók:
- krumpli
- tejföl
- mustár
- só
- bors
- rozmaring
- kakukkfű
- sajt
 

A megmosott, félbevágott, tetején átlósan bevagdosott krumplikat megkenem tejföl, mustár, só, bors és apróra vágott rozmaring + kakukkfű keverékével. Tepsibe rendezem, vizet öntök alá és lefedve 250 fokon addig sütöm, amíg megpuhul. Ezután reszelt sajttal megszórom a tetejét és már csak annyi időre tolom vissza a sütőbe, amíg a sajt szépen ráolvad.

Nagyon finom, ízletes köret. Nincs vele sok macera és lehet variálni is: sima mustár helyett esetleg dijoni mustárt keverni a tejfölbe, ki mennyire szereti a csípőset.

Még Kendének is ízlett, aki jó étvággyal elfogyasztott majdnem egy egész szelet csirkemellet krumplival.

Salátákban sem volt hiány. Anyukám uborkasalátát készített én pedig paradicsomsalátát, amit most egy kicsit feltuningoltam snidlinggel is.

Mazsi az egyenkötényünkben sürgölődött.

Amíg gyerekek voltunk, nekünk négyünknek mindig külön terítettek egy kis asztalkánál. Az volt a gyerekasztal. Most a szülők kapták meg a kisebb asztalt, mivel mi egy kissé kibővültünk barátokkal, férjekkel, Kendével. Így anyuéknak terítettünk külön, négy személyre.

Az állatbarátokat szeretném megnyugtani, hogy Benő sem maradt éhen, András jóvoltából. Királyi dolga volt aznap, mindenki vele foglalkozott. Még Kende is meghúzgálta a szakállát.

Desszertnek anyu mézes krémest sütött, Mazsi almás-diós-fahéjas muffint, keresztmama pedig fordított almást. Azt sem tudtam, mit egyek, mindegyik olyan finom volt!

Jól sikerült az aznapi összejövetel, sokat beszélgettünk régi és új dolgokról is.

És amikor összeszámoltam, arra az eredményre jutottam, hogy 13-an voltunk jelen még úgy is, hogy Tamás nem tudott eljönni. Ági pocakjában ugyanis már ott növekszik Kende kistestvére...

Tamás viszont nagyon hiányzott a társaságból. De hogy a bejegyzésből ne hiányozzon, róla is mutatok egy képet. :)

Már várom a következő alkalmat, amikor így együtt leszünk mindannyian. Lehetséges, hogy az Árnyas Étterem disznótoros estjén...