Kolbásszal töltött sertéskaraj

Valamelyik nap a Facebook-on arról beszélgettünk olvasóinkkal, hogy ki mennyire igényli a húst, húsféléket heti étrendjébe. A válaszokból kiderült, hogy a többség a hét nagyobb részében, de van olyan is, aki naponta fogyaszt valamilyen húsfélét, legyen az akár valamilyen szalámi, sonka a szendvicsbe.

Pontosan ebbe a kategóriába tartozunk mi is. Bár szeretjük a zöldéget, a főzeléket, a tésztaféléket, hetente kb. 5-ször igényeljük, hogy húst is tartalmazzon az étrendünk. Például belefőzök egy kis kolbászt a paprikás krumpliba. Vagy sült virsli a feltét a borsófőzelék mellé. A bolognai spagetti szószába darált hús kerül, és így tovább.

De olyan jellegű húsételeket, mint például rántott csirke, vagy ez a kolbásszal töltött karaj általában csak hét végén szoktam készíteni.
 

Ennek a karajnak a receptje a Facebook-os beszélgetésünk kapcsán jutott eszembe, ugyanis már évekkel ezelőtt készítettem utoljára, egy szilveszteri összejövetelünkre. Emlékszem, volt ott mindenféle földi jó, több féle sült hús, hidegtálak, lencseleves, friss, házi készítésű kenyér... De jó is volt! Én az elmaradhatatlan tormakrémes sonkatekercsemmel készültem és ezzel a karajjal. Régebben elég gyakran készítettem, mostanában valahogy elfeledkeztem róla, de itt az ideje, hogy újra megcsináljam.

Hozzávalók:
- sertéskaraj egyben, csont nélkül
- kolbász (ne legyen száraz)
- paprika
- paradicsom
- hagyma
- sertészsír
- fokhagyma
- só (fűszersó)
- őrölt bors

Nem írok mennyiségeket, hiszen nem tudok. Mindig annyit szoktam beletenni mindenből, amennyit éppen jónak látok. Vagy amennyi sürgős felhasználásra váró paprikám, paradicsomom van itthon. :)

Az első lépés, hogy a karajt egy éles, hosszú kés segítségével középen szúrjunk fel, úgy hogy egy lyuk keletkezzen benne, amibe majd bele tudjuk fűzni a kolbászt. A legtöbb hentes készségesen felszúrja nekünk a húst, ha megkérjük rá.

A kolbász legyen olyan hosszú - vagy kicsivel hosszabb - mint a karaj. Lehet egy kicsit csípős, vagy nagyon csípős, ki hogyan szereti. Lényeg, hogy ne legyen száraz, mert akkor alig enged magából zsírt. Húzzuk le a héját és töltsük bele a karajba.

A hús minden oldalát szórjuk meg őrölt borssal, sóval vagy bármilyen fűszersóval, majd fektessük egy zsírral kikent tepsibe.

A paprikát és paradicsomot daraboljuk fel, a hagymát karikázzuk. Szórjuk a karaj köré, ha egynél többet töltöttünk meg, akkor közéjük is jusson. Ne sajnáljuk, bőven lássuk el zöldséggel. Néhány gerezd fokhagymát is pucoljunk meg és akár egyben, akár felkarikázva azt is helyezzük melléjük.

Öntsünk alá egy kis vizet, fedjük le a tepsit és toljuk 220 fokra előmelegített sütőbe. 1-1,5 óráig hagyjuk párolódni.

Ekkor vegyük le a tetőt vagy alufóliát, szurkáljuk meg villával, locsoljuk meg a szaftjával és mérsékeljük a sütő hőfokát 180 fokra. Ha nagyon elpárolgott alóla a víz, keveset töltsünk utána. Gyakran meglocsolgatva, most már lefedetlenül süssük addig amíg teljesen megpuhul.

Melegen vagy hidegen, de mindenképpen vékonyra szelve tálaljuk. Én külön tálkában szoktam kínálni mellé a zöldséges szaftot, de behűtve nagyon finom, kenyérre kenhető sült zsír lesz belőle.

Leggyakrabban valamilyen krumplis köretet, vagy majonézes salátát szoktam készíteni hozzá. Rizzsel is biztos nagyon finom.

Ha marad belőle, nem kell megijedni, hideg helyen, főleg ha a zsírjában tároljuk, sokáig eláll.