2013. október 28.

Frankfurti leves

Ez az a leves, ami nem szép, viszont nagyon finom. Nem is tudtam róla túl jó képeket csinálni, de szerénytelenség nélkül állítom, hogy most kifejezetten jól sikerült. Hétvégén elfogyott egy hatalmas adag belőle.

Gyors közvélemény-kutatást rendeztem az ismerőseim körében, megkérdeztem, hogy ki szereti. Az eredmény meglepő volt, nagyon kevesen mondták, hogy nem ennének belőle. Volt olyan, aki elmesélte, hogy a kisgyereke is imádja, és akár minden héten csinálhatna frankfurti levest, a család akkor sem utálná ki. :) Pedig a káposztás, kelkáposztás ételek nem szoktak a gyerekek kedvencei közé tartozni.


A frankfurti leves receptje is "ahány ház annyi szokás" kategóriába tartozik, de aminek biztosan szerepelnie kell benne az a virsli és a kelkáposzta. Van aki fokhagymásan készíti, van aki különféle zöldségekkel, pl. zellerrel, fehérrépával, krumplival. Én csak sárgarépát szoktam karikázni bele.

Valójában az én receptem egy frankfurti ragu alapján alakult ki az évek folyamán. Sok-sok évvel ezelőtt olvastam egy egytálételről, aminek egy kelkáposztás-virslis ragu volt a fő összetevője, én ezt alakítottam át levessé.

Hozzávalók:
- 1 kisebb fej kelkáposzta
- 3-4 pár virsli
- 2 db nagyobb sárgarépa
- 1 nagy fej hagyma
- 2 dl tejföl
- 3 evőkanál liszt
- őrölt bors
- őrölt kömény
- pirospaprika
- majoranna
- só
- olaj

A kelkáposztát kettévágom és sós (vagy ételízesítővel ízesített) vízben felteszem főni. Amikor félpuha, leszűröm róla a vizet és félreteszem, hogy kissé kihűljön.

Amíg hűl, a megtisztított, felaprított hagymát kevés olajon egy nagy fazékban megpárolom. A tűzről lehúzva megszórom pirospaprikával, felöntöm egy pici vízzel, összekeverem és visszateszem a tűzre az edényt. Hozzáadom a karikára vágott sárgarépát, rövid ideig, időnként megkeverve pirítom.

Közben csíkokra vágom a kelkáposztát, a torzsáját eltávolítom belőle. A csíkokat a tejföllel és a liszttel együtt hozzáadom a sárgarépához és a hagymához. Alaposan összekeverem, kissé összerottyantom. Felöntöm bőven vízzel, ízesítem sóval, borssal, majorannával és fedő nélkül főzöm, amíg megpuhulnak a zöldségek.

Hogy miért fedő nélkül? Mert így elkerülhető a puffadás. Ugyanis a káposztafélék kéntartalma és illóolajai felfúvódást okoznak, ezek az illatanyagok főzés közben felszabadulnak. Ha nem tesszük rá a fedőt az edényre, az illatanyagok elpárolognak. És a kelkáposzta előfőzése is pontosan a felfúvódás elleni trükk: ha az első főzővizet leöntjük a káposztafélékről forrás után, majd újratöltjük, akkor máris csökkentettük az esélyt, hogy kellemetlen tüneteket okozzanak ezek a finom zöldségek.

Ha szükséges, közben pótolom az elfőtt vizet, de nem probléma az sem, ha kicsit sűrű, majdnem egytálétel jellegű leves lesz a végeredmény.
Amint megfőttek a zöldségek, belekeverem a karikára vágott virslit és további 10 percig főzöm még.


Kicsit utánaolvastam, hogy mire is jó a kelkáposzta és ezen a weboldalon például a következő hasznos információkra bukkantam:

" - Egyrészt kiváló csonterősítő, a szervezet remekül tudja hasznosítani a magnéziumot és a kálciumot együttesen
- Vérnyomás szabályozó hatása van a benne megtalálható káciumnak és káliumnak együtt, valamint remekül hat a szabályos szívverésre, a szívműködésre
- Másodsorban kitűnően hasznosítható a rákos megbetegedések kialakulása ellen, mivel nagy mennyiségben találunk benne béta-karotint. Ez nagy mértékben elősegíti a szervezet és az immunrendszer jó működését. A káposztában található A-vitamint ajánlani szokták gyulladásos megbetegedésekre, és az E-vitamin tartalma ezt még jobban elősegíti. Az idegrendszerre és az emésztésre jótékony hatással van..."

És így tovább. Tehát szeressük csak továbbra is a kelkáposztás ételeket, köztük a frankfurti levest! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése