Mi sem gondolkodunk másképp: Szárszóra készülve megbeszéljük a barátokkal, hogy "füstölt sajtos-tejfölös lángost mindenképp eszünk" vagy "a hekk nem maradhat ki", esetleg "remélem ott lesz Kukori is".
Őt nevezzük Kukorinak:
A fenti kép Dávid kezének köszönhetően úgy néz ki, mintha a 80-as évekből maradt volna ránk. Pedig nem, ez alig három hete készült Balatonszárszón. :)
A főtt kukoricás emberkénket ábrázolja, akit azért nevezünk Kukorinak, mert volt egy elődje, aki hasonló (vagy talán ugyanilyen) biciklit tolva kiabálta egész nap, hogy "Kukoriiiiiiiii! Főtt kukoricááááát!". Aztán az az előd egy idő után eltűnt, és jött ő, aki már csak azt kiabálja, hogy "Főtt kukoricááááát!". De ettől még megmaradt nekünk Kukorinak.
Tehát a főtt kukorica is egy fontos táplálékunk a szárszói strandon. Igen ám, de két-három nap után unalmassá válik a kínálat, nem kívánjuk a lángost, a kolbászt, a hekket... Inkább valami mást.
A piknik ötlete először akkor kezdett körvonalazódni, amikor Dávid és Bee lehozta a partra a hűtőtáskát, vettek egy hatalmas dinnyét, amit aztán Dávid profi módon feldarabolt.
És a dinnyét áhítatos csendben elpusztítottuk.
Aztán egyik nap, úszás után szárítkozva Dávid elmerengett, ahogy körbenézett a strandon. Megállapította, hogy gyerekkorunkban mennyire vágytunk egy-egy lángosra, hamburgerre, kukoricára. Bezzeg akkor a szülők mindig az otthon előre elkészített és becsomagolt ételekkel tömtek minket: szendvics, rántott csirkecomb, sült hús. És felsóhajtott: "Milyen jó is lenne most ha ilyeneket ehetnénk!". Ahogy kimondta ezt, megvilágosodott előttünk, hogy nincs akadálya. Ugyanis ott a hűtőtáskájuk és a rengeteg maradék a hűtőben.
A maradékok tulajdonképpen a reggelinek szánt dolgok voltak. Nem bízunk semmit a véletlenre. Egy egész katonai egység jóllakna azokból az ételekből, amiket mi reggelire szoktunk vinni. Az idei kínálat a következőkből állt: tepertőkrém, tonhalkrém, tojáskrém, kolbász, házi sonka, szalonna, sült hús és ennek a zsírja, kovászos uborka, újhagyma, paprika, paradicsom... és biztos van még valami, ami nem jut az eszembe. :)
Tehát megbeszéltük, hogy másnap ezekkel felszerelkezve érkezünk a partra.
Azt hiszem, mindegyikünk nevében bátran kijelenthetem, hogy a legjobb ebédünk volt egész héten. Kiraktunk mindent középre és úgy ettük, mintha még soha nem kóstoltuk volna. :)
Visszajöttek gyerekkorunk emlékei, de valahogy most sokkal jobban ízlett minden, mint akkoriban. Hogy nekünk ez miért nem jutott eszünkbe hamarabb??
Ebéd után pedig jöhetett a hideg fröccs, fehér borból, vagy rozéból...
... mert a fröccsbusz mindig ott áll a strandon. :)
Ez a bejegyzés Dávidnak szólt a piknik ötletéért és köszönetképpen a fent látható szép képekért.
Itt pedig egy részletet láthattok a Balaton Retro című filmből. Érdekes visszanézni, mi volt "akkoriban".
hű, de jó kis piknik volt!!!! én is pont ilyenre vágynék a vízparton:) kell a csudának a lángos meg a kukorica, ha ilyenek is vannak:)
VálaszTörlésUgyehogy ugye? :):)
VálaszTörlés